Népzenetár - Szerkesztő közreműködései [hu]

Kategória:Arab világ

2011-06-06T06:01:58Z

Ethnosound3:

Az arab világon belül hagyományosan négy nagy régiót szokás elkülöníteni: a Maghrebet (Nyugat), Egyiptomot, a Mashriqot (Kelet) és a Khalij-ot (az Arab-félsziget és a Perzsa-öböl). Abból, hogy Egyiptom külön szerepel, lehet látni, hogy ezek a kategóriák alapvetően nem földrajzi alapon lettek meghatározva, hanem politikai és – ebből adódóan – kulturális elkülönülésük szerint. Az arabok, ez a sémi eredetű népcsoport, az Arab-félsziget sivatagaiból bukkantak fel a 6. században, hogy meghódítsák a fél világot, és a mai napig az a vidék tekinthető a legautentikusabbnak, vagyis a leginkább arabnak. Az arab nyelv szintén nem egységes, a Korán nyelve, az irodalmi arab mellett kialakultak a helyi, ún. kollokviális (társalgási) változatok is.

Az arab birodalom központja eleinte Damaszkusz volt, majd később Bagdad. E két város vonzáskörzete, a szűken vett Közel-Kelet a történelem kezdetétől a suméroktól az akkádokon, asszírokon, médeken át a föníciaiakig és a zsidókig sok népnek adott otthont. Ma már legtöbbjük kihalt, vagy teljesen elarabosodott, bizonyos esetekben viszont az identitástudat őrzi a folytonosságot – Libanonban például előszeretettel emlegetik a föníciai múltat, a kurdok pedig a médek leszármazottainak tekintik magukat. A zsidó közösségek is megőrizték identitásukat, habár politikailag csak a II. világháború után lehettek önállóak. A népcsoportok között meg lehet említeni a Libanon hegyei közt meghúzódó drúzokat is, akik, bár vallási alapon különülnek el az arabságtól, mintegy ezer éve csak egymás között házasodnak és sem a kilépést, sem a betérést1 nem engedélyezik.

Egyiptom az ókortól kezdve fontos kulturális és politikai központ volt, és különállását az arab világon belül is megőrizte. A korábban többséget alkotó koptok a mai napig őrzik identitásukat, bár nyelvük már csak szakrális nyelvként, a kopt keresztény liturgia nyelveként él tovább. A kopt keresztény egyházhoz tartoznak a környező szudáni és etióp keresztény közösségek is, így alkotva a legnagyobb közel-keleti keresztény felekezetet.

Az arab hódítást követően Egyiptom külön kalifátusként is működött a Fátimida dinasztia uralkodása alatt, majd az eunuch testőrség, a mamelukok vették át a hatalmat egy katonai puccs során 1250-ben. Tíz évvel később, miután a mongolok elfoglalták Bagdadot, Kairó lett az Abbászida kalifátus székhelye, de a kalifák szerepe ettől fogva csak a mameluk szultánok beiktatására korlátozódott.

Észak-Afrika Egyiptomtól Nyugatra eső részét az arab hódítások (7. század) előtt sémi eredetű népek lakták, akiket a görög-római műveltség barbárként2 tartott számon. Innen ered a „berber” elnevezés. A tunéziai, algériai, marokkói berberek különböző, általában nomád állattartó életmódot folytató törzsekbe tömörülnek, és az arab sajátos változatait beszélik. Legismertebbek közölük az algériai kabilok, és a Marokkó déli részén élő, egyes feltételezések szerint nyugat-afrikai eredetű gnawák. A Maghreb központja a Damaszkuszból elűzött Omajjádok által alapított kordobai kalifátus volt. Az arab Andalúziában sok zsidó élt, akiknek a reconquista3 után az arabokkal együtt menniük kellett. Őket hívják szefárdoknak, szemben a Kelet-Közép-Európában megtelepedett askenázi zsidókkal. A 20. századig jelentős szefárd közösségek éltek Marokkóban.

[[Kategória:Közel-Kelet]]

Kategória:Közel-Kelet

2011-06-06T05:59:04Z

Ethnosound3:

<center>
<websiteFrame>
website=http://maps.google.hu/maps/ms?hl=hu&ie=UTF8&msa=0&msid=214816235515493422202.00049bb9b7c555702c9fb&ll=25.799891,42.539063&spn=87.104124,105.46875&z=2&output=embed
height=400
width=90%
border=0
scroll=no
</websiteFrame>
</center>

A Közel-Kelet kifejezés alatt sok mindent érthetünk, szűkebb, tágabb földrajzi, politikai, kulturális kategóriákat. Jelen esetben kulturális, és meglehetősen tág értelemben használjuk. Az arab világ, [[Törökország]], Irán és Transzkaukázia területeinek összességét értjük alatta, amely terület Észak-Afrika atlanti partjaitól az afgán sivatagokig terjed.

{{Régió bővítés}}

[[Kategória:Régiók]]

Kategória:Közel-Kelet

2011-06-06T05:57:30Z

Ethnosound3:

<center>
<websiteFrame>
website=http://maps.google.hu/maps/ms?hl=hu&ie=UTF8&msa=0&msid=214816235515493422202.00049bb9b7c555702c9fb&ll=25.799891,42.539063&spn=87.104124,105.46875&z=2&output=embed
height=400
width=90%
border=0
scroll=no
</websiteFrame>
</center>

A Közel-Kelet kifejezés alatt sok mindent érthetünk, szűkebb, tágabb földrajzi, politikai, kulturális kategóriákat. Jelen esetben kulturális, és meglehetősen tág értelemben használjuk. Az [[arab világ]], [[Törökország]], Irán és Transzkaukázia területeinek összességét értjük alatta, amely terület Észak-Afrika atlanti partjaitól az afgán sivatagokig terjed.

{{Régió bővítés}}

[[Kategória:Régiók]]

Kategória:Közel-Kelet

2011-06-06T05:57:00Z

Ethnosound3:

Makámelmélet

2011-06-06T05:54:22Z

Ethnosound3:

A „makám” szó arab eredetű, sokféleképpen fordítható (pl. szakasz, csomópont, útkereszteződés, stb.), zenei értelemben pedig már a 8. századtól használják. Egy makám szabályok összességeként fogható fel, ami meghatározza a zenemű, vagy az improvizáció hangkészletét (amely felmenő és ereszkedő dallam esetén különbözhet); a fontos hangokat (kezdő- és záróhang, valamint azok a hangok, ahol a dallam megpihenhet); és a jellemző dallamfordulatokat. A kifejezés és változatai ezzel az értelemmel megtalálható az arab (maqam, maqamat), török (makam, makamlar), azeri (mugam) zeneelméletben. A perzsában felváltotta a dastgah, amivel párhuzamosan a zenei rendszer is nagyobb – leginkább szűkítő – változtatásokon ment keresztül. A makámok száma vidékenként, iskolánként változó (20 és több száz között), de általánosságban az egyszerűsödés jellemzi a folyamatot. Bár a terminus zenetudósok tollából származik, nem csak a klasszikus zenére érvényes. Az arab zeneelmélet a különböző vidékek és népcsoportok dallamtípusainak összeírásával kezdődött, ami megmagyarázza néhány makám nevének az eredetét (pl. Hijaz, Isfahan, Kurd, Bayat-e-tork). Emellett a klasszikus zene nagy hatással volt a mindenhol jelen lévő szakrális zenére, valamint – leegyszerűsített formában – a városi és népzenére is. Így nyugodtan állíthatjuk, hogy a közel-keleti zene lényegét a makámok alkotják.

Mint ahogy már korábban említettük, a Közel-Kelet zenéje alapvetően recitatív jellegű, és egy dallamív legtöbbször kicsi, 3-5 hang terjedelemben mozog. A vallásos és népzenékben a mai napig ez a jellemző, viszont a klasszikus makámok akár 2-2,5 oktáv terjedelműek is lehetnek, méghozzá úgy, hogy a hangkészlet, de néha az alaphang sem ismétlődik oktávonként. Ezt, és a hangok hierarchiájának rendszerét megmagyarázza a makámok belső felépítése. Minden makám ugyanis kisebb, 3-5 hang terjedelmű szakaszokból épül fel. Ezeket a nyugati szakirodalom leginkább tetrachordnak (görög, jel.: négy húros, négy hangos) nevezi.1 A terminológia nem teljesen egységes, ugyanis bizonyos esetekben, amikor egy ilyen szakasz csak három hangból áll, némelyek megtartják a tetrachord elnevezést, míg mások a trichord kifejezést részesítik előnyben. Hasonló elv szerint alakul a török terminológia, amely szintén a hangok számát adja meg (dörtlü=négy hang, besli=öt hang). Az arabban ez a probléma nem áll fenn, hiszen itt egységesen a „dzsinsz” kifejezés használatos. A makámok tehát dzsinszekből állnak, és a fontos hangok az egyes dzsinszek alaphangjaiból lesznek. A dzsinszek száma is változó, de a leggyakrabban 10-et szokás megkülönböztetni. Minden egyes dzsinsznek megvan a maga hangulata, és ezek, mint a konyhaművészetben a különböző fűszerek az étel ízét, adják ki együttesen a makám hangulatát.

Az egyes dzsinszek egy-egy olyan ismert makámról kapják a nevüket, amelyeknek első dzsinszét képezik. Könnyen kiigazodunk a dzsinszek között (és általában a közel-keleti zene rendszerében), ha megértjük, hogy többségük nem más, mint három hangrendszer módusza:

<table border="1" cellspacing="0" cellpadding="5">
<tr><td></td><th>Rast</th><th>Nikriz</th><th>Ajam</th></tr>
<tr><th>1. modus</th><td>rast</td><td>nikriz/nawa athar</td><td>ajam</td></tr>
<tr><th>2. modus</th><td>bayati</td><td>hijaz</td><td>nahawand</td></tr>
<tr><th>3. modus</th><td>segah</td><td>-</td><td>kurd</td></tr>
</table><br>

Íly módon a pár száz makám, és a tíz-egynéhány dzsinsz helyett már ennek a három hangrendszernek a megtanulásával is boldogulhatunk. Azt azonban tudnunk kell, hogy ez csak egy logikai váz, amihez képest a létező makámok sok ponton eltérnek. Vannak például olyan dzsinszek, amelyek nem illeszkednek a fenti rendszerbe, illetve vannak még olyan jellegzetességek, amiket nem lehet, csak a mester előtt ülve elsajátítani. Ilyenek az egyes makámokra jellemző dallamfordulatok, valamint az olyan intonációs finomságok, amik nem érik el a negyedhangos mértéket. Ezek adják meg egy adott makámnak a sajátos hangulatát.1 A törökök ezeket is megpróbálták rendszerbe foglalni a kilenced hang (komma) bevezetésével.

==Moduláció==

A moduláció itt nem hangnemváltást jelent, hiszen a makámoknak a hangneme kötött.1 A moduláció itt az egyik makámból a másikba való átmenetet jelenti. Ez úgy történik, hogy az egyik dzsinszt kicserélik, vagy a tonikát helyezik át a hangsor egy másik fokára. Ez a gyakorlat a bonyolultabb improvizatív (pl. taqsim), vagy kötött (pl. samai) zenei formákra jellemző. Fontos még megjegyeznünk, hogy a modulálás után mindig vissza szokás térni a kiindulási makámba.

==Hangrendszerek==

A Közel-Keleten négy klasszikus hangrendszer létezik: arab, török, azeri, perzsa. Kisebb-nagyobb eltérések vannak köztük, viszonyukat leginkább rokonsági kapcsolatként lehet leírni.

==Kapcsolódó szócikkek==
*[[A Közel-Kelet zenéje]]
*[[Ritmusok a Közel-Keleten]]

[[Kategória:Közel-Kelet]]

Makámelmélet

2011-06-06T05:47:46Z

Ethnosound3:

A „makám” szó arab eredetű, sokféleképpen fordítható (pl. szakasz, csomópont, útkereszteződés, stb.), zenei értelemben pedig már a 8. századtól használják. Egy makám szabályok összességeként fogható fel, ami meghatározza a zenemű, vagy az improvizáció hangkészletét (amely felmenő és ereszkedő dallam esetén különbözhet); a fontos hangokat (kezdő- és záróhang, valamint azok a hangok, ahol a dallam megpihenhet); és a jellemző dallamfordulatokat. A kifejezés és változatai ezzel az értelemmel megtalálható az arab (maqam, maqamat), török (makam, makamlar), azeri (mugam) zeneelméletben. A perzsában felváltotta a dastgah, amivel párhuzamosan a zenei rendszer is nagyobb – leginkább szűkítő – változtatásokon ment keresztül. A makámok száma vidékenként, iskolánként változó (20 és több száz között), de általánosságban az egyszerűsödés jellemzi a folyamatot. Bár a terminus zenetudósok tollából származik, nem csak a klasszikus zenére érvényes. Az arab zeneelmélet a különböző vidékek és népcsoportok dallamtípusainak összeírásával kezdődött, ami megmagyarázza néhány makám nevének az eredetét (pl. Hijaz, Isfahan, Kurd, Bayat-e-tork). Emellett a klasszikus zene nagy hatással volt a mindenhol jelen lévő szakrális zenére, valamint – leegyszerűsített formában – a városi és népzenére is. Így nyugodtan állíthatjuk, hogy a közel-keleti zene lényegét a makámok alkotják.

Mint ahogy már korábban említettük, a Közel-Kelet zenéje alapvetően recitatív jellegű, és egy dallamív legtöbbször kicsi, 3-5 hang terjedelemben mozog. A vallásos és népzenékben a mai napig ez a jellemző, viszont a klasszikus makámok akár 2-2,5 oktáv terjedelműek is lehetnek, méghozzá úgy, hogy a hangkészlet, de néha az alaphang sem ismétlődik oktávonként. Ezt, és a hangok hierarchiájának rendszerét megmagyarázza a makámok belső felépítése. Minden makám ugyanis kisebb, 3-5 hang terjedelmű szakaszokból épül fel. Ezeket a nyugati szakirodalom leginkább tetrachordnak (görög, jel.: négy húros, négy hangos) nevezi.1 A terminológia nem teljesen egységes, ugyanis bizonyos esetekben, amikor egy ilyen szakasz csak három hangból áll, némelyek megtartják a tetrachord elnevezést, míg mások a trichord kifejezést részesítik előnyben. Hasonló elv szerint alakul a török terminológia, amely szintén a hangok számát adja meg (dörtlü=négy hang, besli=öt hang). Az arabban ez a probléma nem áll fenn, hiszen itt egységesen a „dzsinsz” kifejezés használatos. A makámok tehát dzsinszekből állnak, és a fontos hangok az egyes dzsinszek alaphangjaiból lesznek. A dzsinszek száma is változó, de a leggyakrabban 10-et szokás megkülönböztetni. Minden egyes dzsinsznek megvan a maga hangulata, és ezek, mint a konyhaművészetben a különböző fűszerek az étel ízét, adják ki együttesen a makám hangulatát.

Az egyes dzsinszek egy-egy olyan ismert makámról kapják a nevüket, amelyeknek első dzsinszét képezik. Könnyen kiigazodunk a dzsinszek között (és általában a közel-keleti zene rendszerében), ha megértjük, hogy többségük nem más, mint három hangrendszer módusza:

<table border="1" cellspacing="0" cellpadding="5">
<tr><td></td><th>Rast</th><th>Nikriz</th><th>Ajam</th></tr>
<tr><th>1. modus</th><td>rast</td><td>nikriz/nawa athar</td><td>ajam</td></tr>
<tr><th>2. modus</th><td>bayati</td><td>hijaz</td><td>nahawand</td></tr>
<tr><th>3. modus</th><td>segah</td><td>-</td><td>kurd</td></tr>
</table><br>

Íly módon a pár száz makám, és a tíz-egynéhány dzsinsz helyett már ennek a három hangrendszernek a megtanulásával is boldogulhatunk. Azt azonban tudnunk kell, hogy ez csak egy logikai váz, amihez képest a létező makámok sok ponton eltérnek. Vannak például olyan dzsinszek, amelyek nem illeszkednek a fenti rendszerbe, illetve vannak még olyan jellegzetességek, amiket nem lehet, csak a mester előtt ülve elsajátítani. Ilyenek az egyes makámokra jellemző dallamfordulatok, valamint az olyan intonációs finomságok, amik nem érik el a negyedhangos mértéket. Ezek adják meg egy adott makámnak a sajátos hangulatát.1 A törökök ezeket is megpróbálták rendszerbe foglalni a kilenced hang (komma) bevezetésével.

==Kapcsolódó szócikkek==
*[[A Közel-Kelet zenéje]]
*[[Ritmusok a Közel-Keleten]]

[[Kategória:Közel-Kelet]]

A Közel-Kelet zenéje

2011-06-06T05:18:34Z

Ethnosound3:

A Közel-Kelet zenei anyaga felosztható többféleképpen. Az egyik lehetséges felosztás a társadalmi rétegek szerinti, de elkülöníthetjük őket funkció szerint is; beszélhetünk továbbá általános, vagy csak egy bizonyos térségre jellemző jelenségről; végül pedig lehetséges egy történeti felosztás is. Felmerül a kérdés, hogy mi szükség van régi idők zenéjét felidézni. A válasz erre az, hogy a Közel-Kelet esetében mindegyik réteg egyszerre van jelen. Szíriában például az 1200 éves muwashahokat éneklő Sabah Fakhri ugyanakkora sztár, mint a zenetévék popénekesnői. Egy másik kérdés lehet, hogy miért nem külön tárgyaljuk az egyes népcsoportok zenéit? Jogos a kérdés, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a zenei kultúrák határai nem mindig követik az etnikai, vagy nyelvi határokat. Bizonyos hangszerek, vagy daltípusok kötődhetnek inkább egyfajta életmódhoz, vagy egy bizonyos foglalkozáshoz. Külön dalaik lehetnek a különböző vallásoknak, amelyek akár világszerte egységesek lehetnek. Ezen kívül vannak bizonyos elemek, amik egy zenei kultúrkör egészére érvényesek.<br><br>
A Közel-Kelet esetében a modalitás lehet az egyik ilyen egységes jellemző. Ez nem pusztán a harmóniák, vagy az összhangzattani funkciók hiányát jelenti, hanem egyfajta zenei gondolkodásmódot, a zenei kreativitás megnyilvánulásának egy bizonyos típusát. Modális zenei gondolkodásmód alatt itt azt értjük, hogy a zenei jelleg a (dallamok esetében) térbeli (horizontális) és (a ritmusok tekintetében) időbeli elrendezés milyenségében fejeződik ki, a zenei történés pedig nem más, mint az ilyen jellegek közötti váltás, vagyis moduláció. A másik közös jellemző pedig az egyszólamú dallamvezetés és a ritmikai többszólamúság. A harmadik közös jegy a [[hangrendszer]]ek hasonlósága. Ez alatt azt értjük, hogy a Közel-Keleten szinte mindenhol hasonlóan használják a negyedhangokat, és egyéb mikrohangközöket. Ezen kívül össze lehet kapcsolni a régiót a jellemző hangszerek szempontjából is. Másfelől ez nehéz kérdés, hiszen nagyon sok, a világ más tájain is előforduló hangszer eredete vezethető vissza a Közel-Keletre.<br><br>
De lássuk most a jellemző kategóriákat! A Közel-Keleten klasszikus zene, mint ahogy régen Európában is, leginkább udvari zeneként létezett, mára azonban ezeket a szerzemények – az itt is meghonosodott hangversenytermeken kívül – a mevlevi szúfik szertartásain hallhatjuk, vagy zenetanulás során ismerkedhetünk meg velük. Némelyik szerzemény közkedvelt darab lett, és spontán koncerten is elhangozhat. Mivel a térség kultúrája elválaszthatatlanná vált az iszlámtól, a vallásos zene a mindennapi élet részét képezi, ezért ezt is tárgyaljuk. Vannak ugyanakkor nem iszlám közösségek is, akiknek zenéje viszont alkalmazkodott környezetéhez. Szeretnénk bemutatni az egyes régiókra jellemző városi zenéket, valamint a pásztorok, nomádok zenei világát. Végül, hogy a kép teljes legyen, szót ejtünk a kortárs szórakoztató zenéről is.

==Zeneelméleti jellemzők==

A Közel-Kelet zenéjével kapcsolatban a következő általános zeneelméleti jellemzőkről beszélhetünk:

*modális gondolkodásmód (mind a ritmikában, mind a dallamban);
*egyszólamúság;
*ritmikai változatosság;
*mikrohangközök következetes használata;
*gazdagon díszített, kisambitusú, recitatív dallamvezetés;
*improvizáció.

Modális gondolkodásmód alatt jelen esetben azt értjük, hogy a Közel-Keleten a zenei jelleg hordozója a makám (hangsor, latinul modus1), ellentétben pl. az európai barokk zenével, ahol a harmónia a meghatározó. Ennek megfelelően a zenei történés sem a hangnemek, hanem a hangsorok és dallamfordulatok közötti váltásban bontakozik ki. Ebből adódóan nem alakult ki többszólamú dallamvezetés, hiszen a párhuzamos szólamok csak tompítanák a dallamtípus hordozta jelleget.

A modalitás a közel-keleti zene időbeli aspektusánál, vagyis a ritmusvilágban is megjelenik, mégpedig úgy, hogy hangsúlyos és hangsúlytalan, ill. mély és magas tónusú hangok meghatározott elrendezéséből álló ritmikai frázisok ismétlődése határozza meg a zene lüktetését. A ritmus fontosságát mutatja a ritmushangszerek sokszínűsége, a ritmikai többszólamúság, és a hangszeres technikák fejlettsége, ami gyakran szólista szerepben is megmutatkozik.

Említettük még a mikrohangközök használatának fontosságát, ami valóban a közel-keleti zenék sajátos hangulatának egyik fő alkotóeleme. A „mikrohangköz” bevett kifejezés erre a jelenségre, de kicsit félrevezető. Mikrohangköz alatt ugyanis az európai hangrendszer alapegységénél, a félhangnál kisebb távolságokat értjük. Ilyen hangközöket azonban – egy-két kivételtől eltekintve - a közel-keleti zenékben sem használnak. Amiről itt szó van, az a kis és nagy szekund, vagy a kis és nagy terc közé intonálás. Elterjedt még a „háromnegyed hang” kifejezés is, ami azért félrevezető, mert azt sugallja, hogy itt egy matematikailag meghatározható távolságról van szó. A valóságban azonban többféle ilyen köztes intonáció létezik, amelyeket következetesen használnak, és amelyek nem teoretikusan lettek rögzítve (bár voltak erre kísérletek), hanem a hagyományban, a minta utánzásával őrződtek meg.

Általánosan jellemző továbbá a közel-keleti dallamokra, hogy egy dallamív kis lépésekben, kis távolságon belül mozog, hajlításokkal, különféle vibratókkal, tremolókkal díszítve lépked a skála fokai között. A díszítések tekintetében mindig, de sokszor a dallamvezetésben is nagy szabadsága van a zenésznek, sőt, vannak olyan előadási formák is, amikor teljesen rá van bízva, hogy hogyan bontja ki a dallamot a – sokszor általa meghatározott - ritmus és a hangsor keretei között.

==Kapcsolódó szócikkek==
*[[Makámelmélet]]
*[[Ritmusok a Közel-Keleten]]
*[[Szakrális zene a Közel-Keleten]]
[[Kategória:Közel-Kelet]]

Törökország

2011-06-06T05:07:23Z

Ethnosound3:

A Török Köztársaság (törökül: Türkiye Cumhuriyeti) területének kisebbik része Európában, nagyobbik része Ázsia délnyugati részén fekszik. A Kis-Ázsiának is nevezett Anatóliai-félsziget, mely a Fekete-tenger és a Földközi-tenger között helyezkedik el, alkotja az ország fő területét. Földrajzi fekvésének köszönhetően az ország mind politikailag, mind gazdaságilag fontos stratégiai pontnak számít.

Törökország a Közel-Kelet legnépesebb állama. Az ország teljes lakossága kb. 72,6 millió fő. A lakosság többsége (kb. 80%) török etnikumú, ők az ország hivatalos nyelvét, a törököt beszélik. A legnagyobb számú kisebbséget a kurdok alkotják (kb. 15%), ők elsősorban az ország dél-keleti részén és Közép-Anatóliában, valamint a nagyobb városokban élnek. További kisebb népcsoportok Törökországban a szomszédos országok nemzetei közül az arabok, örmények, görögök, grúzok és az autonómiával nem rendelkező lazok. A Fekete-Tenger délkeleti partján élő, ún. pontusi görögök nyelvileg, szokásaikban és állítólag habitusukban is erősen eltérnek a földközi-tengeri görögségtől. Törökország az 1960-as évek óta tömegesen bocsátott ki vendégmunkásokat. Az ideiglenesen külföldön tartózkodó törökök száma jelenleg meghaladja a 3 milliót (Németországban 2 millió!).

A lakosság 98%-a iszlám vallású. Legtöbbjük a vallás szunnita ágához tartozik, de jelentős az alevi hitűek száma is, akik eredetileg Anatólia középső részében éltek, ám a belső migráció következtében többségük ma városlakó. Az országban örmény ortodox, izraelita, római katolikus és protestáns csoportok is jelen vannak.

[[Kategória: Közel-Kelet]]

Törökország

2011-06-06T05:05:59Z

Ethnosound3: Új oldal, tartalma: „A Török Köztársaság (törökül: Türkiye Cumhuriyeti) területének kisebbik része Európában, nagyobbik része Ázsia délnyugati részén fekszik. A Kis-Ázsián…”

A Török Köztársaság (törökül: Türkiye Cumhuriyeti) területének kisebbik része Európában, nagyobbik része Ázsia délnyugati részén fekszik. A Kis-Ázsiának is nevezett Anatóliai-félsziget, mely a Fekete-tenger és a Földközi-tenger között helyezkedik el, alkotja az ország fő területét. Földrajzi fekvésének köszönhetően az ország mind politikailag, mind gazdaságilag fontos stratégiai pontnak számít.
Törökország a Közel-Kelet legnépesebb állama. Az ország teljes lakossága kb. 72,6 millió fő. A lakosság többsége (kb. 80%) török etnikumú, ők az ország hivatalos nyelvét, a törököt beszélik. A legnagyobb számú kisebbséget a kurdok alkotják (kb. 15%), ők elsősorban az ország dél-keleti részén és Közép-Anatóliában, valamint a nagyobb városokban élnek. További kisebb népcsoportok Törökországban a szomszédos országok nemzetei közül az arabok, örmények, görögök, grúzok és az autonómiával nem rendelkező lazok. A Fekete-Tenger délkeleti partján élő, ún. pontusi görögök nyelvileg, szokásaikban és állítólag habitusukban is erősen eltérnek a földközi-tengeri görögségtől. Törökország az 1960-as évek óta tömegesen bocsátott ki vendégmunkásokat. Az ideiglenesen külföldön tartózkodó törökök száma jelenleg meghaladja a 3 milliót (Németországban 2 millió!).
A lakosság 98%-a iszlám vallású. Legtöbbjük a vallás szunnita ágához tartozik, de jelentős az alevi hitűek száma is, akik eredetileg Anatólia középső részében éltek, ám a belső migráció következtében többségük ma városlakó. Az országban örmény ortodox, izraelita, római katolikus és protestáns csoportok is jelen vannak.

[[Kategória: Közel-Kelet]]