A belső területek (É-ról D-re sorolva: Tras-Os-Montes, Beira nem parti részei, Ribatejo, Alentejo nem partvidéki részei)

Az elszigetelt, ősi hagyományokat őrző régiók non plusz ultrája Tras-Os-Montes, amit Portugália bölcsőjének is neveznek. A spanyolországi északnyugati területekhez sok szempontból hasonlító vidék ősi nyelve a mirandes (a galícíaihoz hasonló újlatin önálló nyelv). A pásztortársadalom vonásai, középkori hagyományú zeneiség, ősi hangszerek, táncok, még a mulatságokon is rituális, kultikus jelleg jellemző a régióra. A zene alapját az ősi duda, furulya, dob, a cappella többszólamú ének hangjai határozzák meg. A régió autentikus hangszereit használó, zenéjét néprajzi gyűjtésekből alaposan ismerő, mirandes nyelven éneklő zenekar a Galamdum Galundaina, mely a Tras-Os-Montes autentikus dalainak hű tolmácsolása mellett, a régió zenei nyelvén és eszközeivel saját, átütő erejű muzsikát teremtett. Beira Baixa jellegzetes hangszere az adufe, a nők által használt négyszögletű, két membránú pandeiro (kézidob). Az adufét, hagyományosan kizárólag nők készítik: keretét narancsfából (a narancsvirág a házasság jelképe), egyik bőrét hím, másikat nőstény állatéból, belsejébe magokat tesznek. Rituális, mágikus jelentőségű hangszer. Ribatejo emblematikus tánca a fandango: két férfi ügyességi tánca egymással szemben. A hagyományos dob-duda kíséretet itt már kiszorította a harmónika. Alentejoban a köcsögduda mindmáig a rituális ünnepeken (pl Karácsony, Húsvét) vonuló utcai énekesek hangszere, a női énekesek kerek csörgődobot használnak. Olyan ősi ritmushangszerek mindmáig használatosak itt, mint a castanholas de tábuas: ujjak között pergetett keményfából készült botocskák. Baixo Alentejoban emblematikus a többszólamú rituális férfi ének. Az ősi dob-furulya kettősén játszó muzsikust az ünnepeken a fogeteiro – tűzdobáló kíséri. A húros hangszerek jelenléte már egy fokkal kevésbé ősi zenei fejlemény (a legarchaikusabb vidékeken nem is jelentek meg), ahol az ország benső területein mégis, ott rituális jelleggel szerepelnek. (Szemben a partvidéki területek profán, könnyed muzsikájával.) Az egyes vidékeken különböző változataik használatosak: Beira Baixa – viola beiroa: 5 dupla húrú, 2 kiegészítő húrral ellátott gitár Baixo Alentejo – viola campanica : nagyobb, mint a többi portugáliai gitár, 4 húrpárja s egy tripla húrja van.