Észt népdalok - Laptörténet

Bandolo: Levédte a(z) Észt népdalok lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-06-15T11:06:12Z

Levédte a(z) Észt népdalok lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

Ethnosound1, 2011. május 11., 22:46-n

2011-05-11T22:46:15Z

Bandolo, 2011. május 8., 06:25-n

2011-05-08T06:25:10Z

Bandolo, 2011. május 5., 22:10-n

2011-05-05T22:10:50Z

Bandolo: Új oldal, tartalma: „Az észt népdalok történeti szempontból két nagy csoportba sorolhatók. Az ősi réteg dala az úgynevezett ''rúnadal'', ami az ősi balti-finn kultúra vonulatában…”

2011-05-05T21:27:49Z

Új oldal, tartalma: „Az észt népdalok történeti szempontból két nagy csoportba sorolhatók. Az ősi réteg dala az úgynevezett ''rúnadal'', ami az ősi balti-finn kultúra vonulatában…”

Új lap

Az észt népdalok történeti szempontból két nagy csoportba sorolhatók. Az ősi réteg dala az úgynevezett ''rúnadal'', ami az ősi balti-finn kultúra vonulatában foglal helyet, az újabb stílus képviselője pedig a 18-19. századi európai törzshagyományban gyökerező, jellemzően ''strofikus népdal''. 
A rúnadal mellett számos egyéb (még ősibb) műfaj is létezett, melyek továbbélése vagy túlélése erős funkcionális jellegüknek köszönhető. A napi rítus, a mindennapi élet kísérői voltak ezek: munkadal, a vadászat dalai, mágikus dalok, altatók, gyermekdalok, valamint a kommunikáció (ember-ember, ember-felsőbb erők, ember-állat) zenei manifesztációi. Dallami és [[tonális struktúrájuk]] nem meghatározható, zeneiségüket az [[intonációk]], hang- és beszédutánzó elemek ritmikai rendszerbe foglalása adja. 
A rúnadal születése a Krisztus előtti első évezredre tehető, amikor is a balti-finn népek még nem váltak külön egymástól, és egyazon közös ősnyelvet beszéltek; a rúnadal mind grammatikai szerkezetében, versformájában, mind pedig tematikájában szoros rokonságot mutat a finn, karéliai és egyéb balti népek dalaival. A funkcióhoz kötött dalok (munkadalok, lakodalmas dalok, ünnepek dalai, játékdalok, altatók, gyermekdalok) csoportja mellett nagy számban találhatók a rúna-anyagban ceremóniához nem köthető nagyrészt lírai, kisebb részt epikus dalok (a karéliai és finn hagyomány hősi énekei Észtországban nem ismertek). 
A rúnadal egyszólamú, vokális műfaj, a nő szerepe kiemelten hangsúlyos. Megszólalásának jellemző koreográfiája: egy vezető énekes és egy másik énekes, vagy énekesek egy csoportja (kórus) felváltva énekli a sorokat, utóbbi a sorok utolsó szótagjainál csatlakozik a vezető énekeshez, megismétli (repetitive), esetleg valamelyest variálja az egyes sorokat. Az improvizáció megengedett, sőt gyakori, így egyfajta heterofónia alakul ki. A többszólamú éneklés igen ritka, egyedül a Setu hagyományban fordul elő. 
A 19. század közepéig a rúnadal volt a jellemző népi/zenei megnyilvánulási forma, az újonnan érkező európai stílus azonban meglepő gyorsasággal váltotta fel azt. Bizonyos területeken (Kihnu szigete, Setu régió – az ország délkeleti vidéke, orosz határvonal) szerencsére még ma is él a rúna-hagyomány, nem egy képzett énekessel találkozhatnak a gyűjtők. 
Az új stílusú, strofikus népdalt a szimmetrikus, négysoros forma, a nagyobb hangterjedelem, valamint az európai dúr-moll tonalitás dominanciája jellemzi. A szomszédos országok, valamint a lengyel és német hatás vitathatatlanul felfedezhető: megjelenik a [[polka]] és a [[waltz]]. Jellemzőek a játékdalok, táncdalok, katonadalok, tengerészdalok, falusi dalok, érzelmes, lírai dalok, valamint a balladák. Az egyszólamúság itt is uralkodó, de megfigyelhető a többszólamú éneklés, valamint a hangszerkíséretes előadás valamelyes térnyerése.
[[Kategória:Észtország]]
[[Kategória:észtek]]
[[Kategória:Rúnadal]]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 Az észt népdalok történeti szempontból két nagy csoportba sorolhatók. Az ősi réteg dala az úgynevezett [[:Kategória:rúnadal|rúnadal]], ami az ősi balti-finn kultúra vonulatában foglal helyet, az újabb stílus képviselője pedig a 18-19. századi európai törzshagyományban gyökerező, jellemzően ''strofikus népdal''. <br>
-A rúnadal mellett számos egyéb (még ősibb) műfaj is létezett, melyek továbbélése vagy túlélése erős funkcionális jellegüknek köszönhető. A napi rítus, a mindennapi élet kísérői voltak ezek: munkadal, a vadászat dalai, mágikus dalok, altatók, gyermekdalok, valamint a kommunikáció (ember-ember, ember-felsőbb erők, ember-állat) zenei manifesztációi. Dallami és [[tonális struktúrájuk]] nem meghatározható, zeneiségüket az [[intonációk]], hang- és beszédutánzó elemek ritmikai rendszerbe foglalása adja.<br>
+<br>
 A rúnadal születése a Krisztus előtti első évezredre tehető, amikor is a balti-finn népek még nem váltak külön egymástól, és egyazon közös ősnyelvet beszéltek; a rúnadal mind grammatikai szerkezetében, versformájában, mind pedig tematikájában szoros rokonságot mutat a finn, karéliai és egyéb balti népek dalaival. A funkcióhoz kötött dalok (munkadalok, lakodalmas dalok, ünnepek dalai, játékdalok, altatók, gyermekdalok) csoportja mellett nagy számban találhatók a rúna-anyagban ceremóniához nem köthető nagyrészt lírai, kisebb részt epikus dalok (a karéliai és finn hagyomány hősi énekei Észtországban nem ismertek). <br>
 A rúnadal egyszólamú, vokális műfaj, a nő szerepe kiemelten hangsúlyos. Megszólalásának jellemző koreográfiája: egy vezető énekes és egy másik énekes, vagy énekesek egy csoportja (kórus) felváltva énekli a sorokat, utóbbi a sorok utolsó szótagjainál csatlakozik a vezető énekeshez, megismétli (repetitive), esetleg valamelyest variálja az egyes sorokat. Az improvizáció megengedett, sőt gyakori, így egyfajta heterofónia alakul ki. A többszólamú éneklés igen ritka, egyedül a Setu hagyományban fordul elő.<br>
-A 19. század közepéig a rúnadal volt a jellemző népi/zenei megnyilvánulási forma, az újonnan érkező európai stílus azonban meglepő gyorsasággal váltotta fel azt. Bizonyos területeken (Kihnu szigete, Setu régió – az ország délkeleti vidéke, orosz határvonal) szerencsére még ma is él a rúna-hagyomány, nem egy képzett énekessel találkozhatnak a gyűjtők.<br>
+<br>
-Az új stílusú, strofikus népdalt a szimmetrikus, négysoros forma, a nagyobb hangterjedelem, valamint az európai dúr-moll tonalitás dominanciája jellemzi. A szomszédos országok, valamint a lengyel és német hatás vitathatatlanul felfedezhető: megjelenik a [[polka]] és a [[waltz]]. Jellemzőek a játékdalok, táncdalok, katonadalok, tengerészdalok, falusi dalok, érzelmes, lírai dalok, valamint a balladák. Az egyszólamúság itt is uralkodó, de megfigyelhető a többszólamú éneklés, valamint a hangszerkíséretes előadás valamelyes térnyerése.
+A 19. század közepéig a rúnadal volt a jellemző népi/zenei megnyilvánulási forma, az újonnan érkező európai stílus azonban meglepő gyorsasággal váltotta fel azt. Bizonyos területeken (Kihnu szigete, Setu régió – az ország délkeleti vidéke, orosz határvonal) szerencsére még ma is él a rúna-hagyomány, nem egy képzett énekessel találkozhatnak a gyűjtők.<br><br>
 ==Kapcsolódó szócikkek==
 [[Hangszerek Észtországban]]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-Az észt népdalok történeti szempontból két nagy csoportba sorolhatók. Az ősi réteg dala az úgynevezett ''rúnadal'', ami az ősi balti-finn kultúra vonulatában foglal helyet, az újabb stílus képviselője pedig a 18-19. századi európai törzshagyományban gyökerező, jellemzően ''strofikus népdal''. <br>
+Az észt népdalok történeti szempontból két nagy csoportba sorolhatók. Az ősi réteg dala az úgynevezett [[:Kategória:rúnadal|rúnadal]], ami az ősi balti-finn kultúra vonulatában foglal helyet, az újabb stílus képviselője pedig a 18-19. századi európai törzshagyományban gyökerező, jellemzően ''strofikus népdal''. <br>
 A rúnadal mellett számos egyéb (még ősibb) műfaj is létezett, melyek továbbélése vagy túlélése erős funkcionális jellegüknek köszönhető. A napi rítus, a mindennapi élet kísérői voltak ezek: munkadal, a vadászat dalai, mágikus dalok, altatók, gyermekdalok, valamint a kommunikáció (ember-ember, ember-felsőbb erők, ember-állat) zenei manifesztációi. Dallami és [[tonális struktúrájuk]] nem meghatározható, zeneiségüket az [[intonációk]], hang- és beszédutánzó elemek ritmikai rendszerbe foglalása adja.<br>
 A rúnadal születése a Krisztus előtti első évezredre tehető, amikor is a balti-finn népek még nem váltak külön egymástól, és egyazon közös ősnyelvet beszéltek; a rúnadal mind grammatikai szerkezetében, versformájában, mind pedig tematikájában szoros rokonságot mutat a finn, karéliai és egyéb balti népek dalaival. A funkcióhoz kötött dalok (munkadalok, lakodalmas dalok, ünnepek dalai, játékdalok, altatók, gyermekdalok) csoportja mellett nagy számban találhatók a rúna-anyagban ceremóniához nem köthető nagyrészt lírai, kisebb részt epikus dalok (a karéliai és finn hagyomány hősi énekei Észtországban nem ismertek). <br>

@@ 5. sor: / 5. sor: @@
 A 19. század közepéig a rúnadal volt a jellemző népi/zenei megnyilvánulási forma, az újonnan érkező európai stílus azonban meglepő gyorsasággal váltotta fel azt. Bizonyos területeken (Kihnu szigete, Setu régió – az ország délkeleti vidéke, orosz határvonal) szerencsére még ma is él a rúna-hagyomány, nem egy képzett énekessel találkozhatnak a gyűjtők.<br>
 Az új stílusú, strofikus népdalt a szimmetrikus, négysoros forma, a nagyobb hangterjedelem, valamint az európai dúr-moll tonalitás dominanciája jellemzi. A szomszédos országok, valamint a lengyel és német hatás vitathatatlanul felfedezhető: megjelenik a [[polka]] és a [[waltz]]. Jellemzőek a játékdalok, táncdalok, katonadalok, tengerészdalok, falusi dalok, érzelmes, lírai dalok, valamint a balladák. Az egyszólamúság itt is uralkodó, de megfigyelhető a többszólamú éneklés, valamint a hangszerkíséretes előadás valamelyes térnyerése.
 [[Kategória:Észtország]]
 [[Kategória:észtek]]
 [[Kategória:Rúnadal]]