15. Zenetanulás Mandeföldön – a zeneismeret mande útja - Laptörténet

Csampai, 2013. április 3., 10:01-n

2013-04-03T10:01:12Z

Csampai: EmbedVideo csere

2013-04-03T10:00:45Z

EmbedVideo csere

Bandolo: Zenetanulás Mandeföldön – a zeneismeret mande útja lapot átneveztem 15. Zenetanulás Mandeföldön – a zeneismeret mande útja névre

2011-06-27T21:27:22Z

Zenetanulás Mandeföldön – a zeneismeret mande útja lapot átneveztem 15. Zenetanulás Mandeföldön – a zeneismeret mande útja névre

Bandolo, 2011. június 27., 21:26-n

2011-06-27T21:26:34Z

Bandolo, 2011. június 27., 21:26-n

2011-06-27T21:26:05Z

Bandolo, 2011. június 27., 21:25-n

2011-06-27T21:25:11Z

Bandolo, 2011. június 24., 09:06-n

2011-06-24T09:06:12Z

Bandolo, 2011. június 24., 09:03-n

2011-06-24T09:03:03Z

Bandolo, 2011. június 15., 13:16-n

2011-06-15T13:16:33Z

Bandolo: Levédte a(z) Zenetanulás Mandeföldön – a zeneismeret mande útja lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-06-15T10:01:44Z

Levédte a(z) Zenetanulás Mandeföldön – a zeneismeret mande útja lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

@@ 11. sor: / 11. sor: @@
 Az oktatás (hagyományosan) azonban nem részeire tagoltan foglalkozik a zenei elemekkel, legalábbis nem a nyugati módon vett, akár hangjegyekig szabdalt módon. Mindig egy adott rész ismételgetésével halad, és viszonylag hamar lejátszatja az egész darabot, még ha hibákkal is, azután kezdi elölről, újra és újra.<br><br>
-{{#ev:youtube|tCm_TocLNtA|380|center|Aboubacar Camara gyermekeket tanít djembézni.}}<br><br>
+{{#ev:youtube|tCm_TocLNtA|380|center|Aboubacar Camara gyermekeket tanít djembézni.}}<br>
 Nincs a nyugati oktatásnak megfelelő, egységes zeneismereti jelrendszer (kotta), mert bizonyos kereteken belül számukra a zene nem egységes, nem ugyanaz és bármennyiszer megismételhető. Ahhoz, hogy ezt a gondolatot megértsük, a kultúra legmélyebbi rétegeiben nyugvó, bizonyos alapvető, a társadalmat az alapjaiban működtető és azt mély szinteken átszövő kozmogóniát, világképet kell megismernünk, mely a társadalmat mozgatja és élteti. Ezt pedig nagyon nehéz, ha nem lehetetlen, Afrikán kívül megismerni, és legtöbben, akik mégis az adott népcsoporthoz vagy országba utaznak, nem töltenek elég időt ott, hogy e kulturális identitás valódi mélységeit megismerhessék, átélhessék. Nem túlzunk, amikor azt állítjuk, a tradicionális afrikai zene játszásához némileg afrikaivá kell válnunk – attól azonban, hogy valaki egy eredeti jeli darabot ad elő egy eredeti konin, még nem válik jelivé sem ha afrikai, sem, ha nem afrikai. <br>
@@ 20. sor: / 20. sor: @@
 <br>
-{{#ev:youtube|lVPLIuBy9CY|380|center|A ritmus Nyugat-Afrikában.}}<br><br>
+{{#ev:youtube|lVPLIuBy9CY|380|center|A ritmus Nyugat-Afrikában.}}<br>
 Sok esetben a zenei virtuozitás, amely az egyénnel kapcsolatos, egyik kultúrában erősebb lehet, mint a másikban, s ez a különféle társadalmi elrendeződéstől és szerepektől, illetve osztályoktól függhet. Az afrikai, jelen esetünkben a mande zenei előadásmódban a virtuóz, egyéni szólójáték, az ego nem úgy kap szerepet, mint a nyugati kultúrkörben, ez azonban nem azt jelenti, hogy Afrikában nincsenek kiemelkedő tudású és tehetségű szólisták. A zene, a hagyományos társadalmi kontextusában egyfajta közvetítőerő, melyben a hangszer és a zenész a közvetítő, s ez azt jelenti, mindkettőnek magas követelményeknek kell megfelelniük, hogy ezen erős funkciót kifogástalanul betölthessék. A zene előmozdít valamit, felfed, mely a közösséget mélyen és szorosan érinti.<br>
@@ 29. sor: / 29. sor: @@
 Manapság sok mester, jeli családból származó kora-, bala-játékos vagy djembe-oktató tér át a nyugati életmódra, költöznek nyugati országokba, ahol hagyományaikat továbbadják, illetve betekintést nyújtanak az érdeklődőknek, workshopokat, előadásokat, kurzusokat tartanak. Ők (többnyire) a nyugati oktatási módszerhez alkalmazkodtak és általában, főként a djembe-oktatók, nagy népszerűségnek örvendenek, akár több tucat tanítványuk is lehet egyszerre, s akik e tanítványokat hazájukban vendégül látva, egyre népszerűbb zenei workshopokat tartanak.<br><br>
-{{#ev:youtube|YpQmOMQmOAw|380|center|Mamady Keita-workshop}}<br><br>
+{{#ev:youtube|YpQmOMQmOAw|380|center|Mamady Keita-workshop}}<br>
 [[Kategória:Mandék]]

@@ 10. sor: / 10. sor: @@
 A djembe-oktatás is némileg hasonlóképpen mehet végbe, bár ott jelikről nem beszélhetünk. A kisgyermekek a dobosokat nézik, és közben megtanulják énekelni a ritmusokat, fejükbe vésik, majd lejátszák. Vagy szerencsés esetben, ha van a közelben mester, a gyerekek összegyűlnek és oktatójuk szigorú fegyelem mellett játszatja velük az egyes kíséreteket, míg meg nem tanulják. <br>
 Az oktatás (hagyományosan) azonban nem részeire tagoltan foglalkozik a zenei elemekkel, legalábbis nem a nyugati módon vett, akár hangjegyekig szabdalt módon. Mindig egy adott rész ismételgetésével halad, és viszonylag hamar lejátszatja az egész darabot, még ha hibákkal is, azután kezdi elölről, újra és újra.<br><br>
-<center>
-<websiteFrame>
+{{#ev:youtube|tCm_TocLNtA|380|center|Aboubacar Camara gyermekeket tanít djembézni.}}<br><br>
-website=http://www.youtube.com/embed/tCm_TocLNtA
-height=290
-width=380
-border=0
-scroll=no
-</websiteFrame>
-</center>
-<div align=center>''Aboubacar Camara gyermekeket tanít djembézni.''</div><br><br>
 Nincs a nyugati oktatásnak megfelelő, egységes zeneismereti jelrendszer (kotta), mert bizonyos kereteken belül számukra a zene nem egységes, nem ugyanaz és bármennyiszer megismételhető. Ahhoz, hogy ezt a gondolatot megértsük, a kultúra legmélyebbi rétegeiben nyugvó, bizonyos alapvető, a társadalmat az alapjaiban működtető és azt mély szinteken átszövő kozmogóniát, világképet kell megismernünk, mely a társadalmat mozgatja és élteti. Ezt pedig nagyon nehéz, ha nem lehetetlen, Afrikán kívül megismerni, és legtöbben, akik mégis az adott népcsoporthoz vagy országba utaznak, nem töltenek elég időt ott, hogy e kulturális identitás valódi mélységeit megismerhessék, átélhessék. Nem túlzunk, amikor azt állítjuk, a tradicionális afrikai zene játszásához némileg afrikaivá kell válnunk – attól azonban, hogy valaki egy eredeti jeli darabot ad elő egy eredeti konin, még nem válik jelivé sem ha afrikai, sem, ha nem afrikai. <br>
 Ugyanez a helyzet a más kultúrából származott egyén kora játéka esetében; az adott kulturális közeg ismerete nélkül, amelyből az adott darabot kiemelte, a zene művelése csak szórakozás és önfejlesztő játék (amely, tegyük hozzá, lehet magasan művelt művészeti megnyilvánulás is). Ez a különbség a hagyományos afrikai zenész és a nyugati ember között, aki afrikai zenét játszik.
@@ 26. sor: / 19. sor: @@
 Sokan úgy vélik, ha van általános nyelv a világban, akkor az a zene nyelve, amely összekötő kapocs lehet a különböző kultúrák között, s ezzel a megállapítással részben egyet is érthetünk, ám, mint sok esetben, a titok talán itt is a részletekben rejlik. A zene nyelve valóban lehet valamely egységes kifejeződési forma, ugyanakkor ennyiben ki is merül a különböző kultúrák közötti hasonlat. A zene éppoly a hagyományokhoz köthető, társadalmi kifejeződési forma, mint a nyelv, mely a kultúra vagy a népcsoport szíve és lelke. Hasonlíthat kettő, ám mégsem lehetnek teljesen azonosak, s jelentéseikben igen határozottan eltérhetnek. Ahogyan azt „A nyugat-afrikai zenéről általánosságban” című szócikkben is olvashatjuk, az adott nép zenéjének. Hasonlíthat két zene, ám mégsem lehetnek teljesen azonosak, s jelentéseikben igen határozottan eltérhetnek. Ahogyan azt a bevezetőben is olvashatjuk, a zene kifejezései, hatása és funkciója nem érthető meg az adott kulturális közeg megismerése és megértése nélkül, melyben megszületett.<br><br>
 <br>
-<center>
-<websiteFrame>
+{{#ev:youtube|lVPLIuBy9CY|380|center|A ritmus Nyugat-Afrikában.}}<br><br>
-website=http://www.youtube.com/embed/lVPLIuBy9CY
-height=290
-width=380
-border=0
-scroll=no
-</websiteFrame>
-</center>
-<div align=center>''A ritmus Nyugat-Afrikában.''</div><br><br>
 Sok esetben a zenei virtuozitás, amely az egyénnel kapcsolatos, egyik kultúrában erősebb lehet, mint a másikban, s ez a különféle társadalmi elrendeződéstől és szerepektől, illetve osztályoktól függhet. Az afrikai, jelen esetünkben a mande zenei előadásmódban a virtuóz, egyéni szólójáték, az ego nem úgy kap szerepet, mint a nyugati kultúrkörben, ez azonban nem azt jelenti, hogy Afrikában nincsenek kiemelkedő tudású és tehetségű szólisták. A zene, a hagyományos társadalmi kontextusában egyfajta közvetítőerő, melyben a hangszer és a zenész a közvetítő, s ez azt jelenti, mindkettőnek magas követelményeknek kell megfelelniük, hogy ezen erős funkciót kifogástalanul betölthessék. A zene előmozdít valamit, felfed, mely a közösséget mélyen és szorosan érinti.<br>
 Napjainkban e funkció részben átalakult, hiszen új hangszerek is bekerültek a repertoárba, és a zenei előadásmód is megváltozott.<br>
@@ 43. sor: / 29. sor: @@
 Manapság sok mester, jeli családból származó kora-, bala-játékos vagy djembe-oktató tér át a nyugati életmódra, költöznek nyugati országokba, ahol hagyományaikat továbbadják, illetve betekintést nyújtanak az érdeklődőknek, workshopokat, előadásokat, kurzusokat tartanak. Ők (többnyire) a nyugati oktatási módszerhez alkalmazkodtak és általában, főként a djembe-oktatók, nagy népszerűségnek örvendenek, akár több tucat tanítványuk is lehet egyszerre, s akik e tanítványokat hazájukban vendégül látva, egyre népszerűbb zenei workshopokat tartanak.<br><br>
-<center>
+{{#ev:youtube|YpQmOMQmOAw|380|center|Mamady Keita-workshop}}<br><br>
-<websiteFrame>
-website=http://www.youtube.com/embed/YpQmOMQmOAw
-height=290
-width=380
-border=0
-scroll=no
-</websiteFrame>
-</center>
-<div align=center>''Mamady Keita-workshop''</div>
 [[Kategória:Mandék]]

@@ 52. sor: / 52. sor: @@
 </websiteFrame>
 </center>
-<div align=center>Mamady Keita-workshop</div>
+<div align=center>''Mamady Keita-workshop''</div>
 [[Kategória:Mandék]]

@@ 19. sor: / 19. sor: @@
 </websiteFrame>
 </center>
-<div align=center>''Aboubacar Camara gyermekeket tanít djembézni.''</div>
+<div align=center>''Aboubacar Camara gyermekeket tanít djembézni.''</div><br><br>
 Nincs a nyugati oktatásnak megfelelő, egységes zeneismereti jelrendszer (kotta), mert bizonyos kereteken belül számukra a zene nem egységes, nem ugyanaz és bármennyiszer megismételhető. Ahhoz, hogy ezt a gondolatot megértsük, a kultúra legmélyebbi rétegeiben nyugvó, bizonyos alapvető, a társadalmat az alapjaiban működtető és azt mély szinteken átszövő kozmogóniát, világképet kell megismernünk, mely a társadalmat mozgatja és élteti. Ezt pedig nagyon nehéz, ha nem lehetetlen, Afrikán kívül megismerni, és legtöbben, akik mégis az adott népcsoporthoz vagy országba utaznak, nem töltenek elég időt ott, hogy e kulturális identitás valódi mélységeit megismerhessék, átélhessék. Nem túlzunk, amikor azt állítjuk, a tradicionális afrikai zene játszásához némileg afrikaivá kell válnunk – attól azonban, hogy valaki egy eredeti jeli darabot ad elő egy eredeti konin, még nem válik jelivé sem ha afrikai, sem, ha nem afrikai. <br>
 Ugyanez a helyzet a más kultúrából származott egyén kora játéka esetében; az adott kulturális közeg ismerete nélkül, amelyből az adott darabot kiemelte, a zene művelése csak szórakozás és önfejlesztő játék (amely, tegyük hozzá, lehet magasan művelt művészeti megnyilvánulás is). Ez a különbség a hagyományos afrikai zenész és a nyugati ember között, aki afrikai zenét játszik.
@@ 35. sor: / 35. sor: @@
 </websiteFrame>
 </center>
-<div align=center>''A ritmus Nyugat-Afrikában.''</div>
+<div align=center>''A ritmus Nyugat-Afrikában.''</div><br><br>
 Sok esetben a zenei virtuozitás, amely az egyénnel kapcsolatos, egyik kultúrában erősebb lehet, mint a másikban, s ez a különféle társadalmi elrendeződéstől és szerepektől, illetve osztályoktól függhet. Az afrikai, jelen esetünkben a mande zenei előadásmódban a virtuóz, egyéni szólójáték, az ego nem úgy kap szerepet, mint a nyugati kultúrkörben, ez azonban nem azt jelenti, hogy Afrikában nincsenek kiemelkedő tudású és tehetségű szólisták. A zene, a hagyományos társadalmi kontextusában egyfajta közvetítőerő, melyben a hangszer és a zenész a közvetítő, s ez azt jelenti, mindkettőnek magas követelményeknek kell megfelelniük, hogy ezen erős funkciót kifogástalanul betölthessék. A zene előmozdít valamit, felfed, mely a közösséget mélyen és szorosan érinti.<br>
 Napjainkban e funkció részben átalakult, hiszen új hangszerek is bekerültek a repertoárba, és a zenei előadásmód is megváltozott.<br>
@@ 46. sor: / 46. sor: @@
 <websiteFrame>
 website=http://www.youtube.com/embed/YpQmOMQmOAw
-height=200
+height=290
-width=300
+width=380
 border=0
 scroll=no

@@ 10. sor: / 10. sor: @@
 A djembe-oktatás is némileg hasonlóképpen mehet végbe, bár ott jelikről nem beszélhetünk. A kisgyermekek a dobosokat nézik, és közben megtanulják énekelni a ritmusokat, fejükbe vésik, majd lejátszák. Vagy szerencsés esetben, ha van a közelben mester, a gyerekek összegyűlnek és oktatójuk szigorú fegyelem mellett játszatja velük az egyes kíséreteket, míg meg nem tanulják. <br>
 Az oktatás (hagyományosan) azonban nem részeire tagoltan foglalkozik a zenei elemekkel, legalábbis nem a nyugati módon vett, akár hangjegyekig szabdalt módon. Mindig egy adott rész ismételgetésével halad, és viszonylag hamar lejátszatja az egész darabot, még ha hibákkal is, azután kezdi elölről, újra és újra.<br><br>
 <center>
 <websiteFrame>
 website=http://www.youtube.com/embed/tCm_TocLNtA
-height=200
+height=290
-width=300
+width=380
 border=0
 scroll=no
 </websiteFrame>
 </center>
 Nincs a nyugati oktatásnak megfelelő, egységes zeneismereti jelrendszer (kotta), mert bizonyos kereteken belül számukra a zene nem egységes, nem ugyanaz és bármennyiszer megismételhető. Ahhoz, hogy ezt a gondolatot megértsük, a kultúra legmélyebbi rétegeiben nyugvó, bizonyos alapvető, a társadalmat az alapjaiban működtető és azt mély szinteken átszövő kozmogóniát, világképet kell megismernünk, mely a társadalmat mozgatja és élteti. Ezt pedig nagyon nehéz, ha nem lehetetlen, Afrikán kívül megismerni, és legtöbben, akik mégis az adott népcsoporthoz vagy országba utaznak, nem töltenek elég időt ott, hogy e kulturális identitás valódi mélységeit megismerhessék, átélhessék. Nem túlzunk, amikor azt állítjuk, a tradicionális afrikai zene játszásához némileg afrikaivá kell válnunk – attól azonban, hogy valaki egy eredeti jeli darabot ad elő egy eredeti konin, még nem válik jelivé sem ha afrikai, sem, ha nem afrikai. <br>
 Ugyanez a helyzet a más kultúrából származott egyén kora játéka esetében; az adott kulturális közeg ismerete nélkül, amelyből az adott darabot kiemelte, a zene művelése csak szórakozás és önfejlesztő játék (amely, tegyük hozzá, lehet magasan művelt művészeti megnyilvánulás is). Ez a különbség a hagyományos afrikai zenész és a nyugati ember között, aki afrikai zenét játszik.
@@ 25. sor: / 25. sor: @@
 Úgy gondolhatjuk (és sokan valóban így is gondolják), a saját tanulmányi módszerünk elég hatásos lehet, hogy a zene nyelvét bármilyen közegben megismerhessük, mi több, megtanulhassuk. Bizonyos szinten, ez valóban így lehet, de, mint ahogyan már utaltunk rá, a szavak, dallamok és ritmusok mögött rejlik azok valódi ereje – a jeli azt mondja, énekelni bárki tud, ám a szóval hatni, azt megfelelő súllyal „forgatni”, az a valódi művészet, s ez a zenével kapcsolatban is ugyanígy értendő.
 Sokan úgy vélik, ha van általános nyelv a világban, akkor az a zene nyelve, amely összekötő kapocs lehet a különböző kultúrák között, s ezzel a megállapítással részben egyet is érthetünk, ám, mint sok esetben, a titok talán itt is a részletekben rejlik. A zene nyelve valóban lehet valamely egységes kifejeződési forma, ugyanakkor ennyiben ki is merül a különböző kultúrák közötti hasonlat. A zene éppoly a hagyományokhoz köthető, társadalmi kifejeződési forma, mint a nyelv, mely a kultúra vagy a népcsoport szíve és lelke. Hasonlíthat kettő, ám mégsem lehetnek teljesen azonosak, s jelentéseikben igen határozottan eltérhetnek. Ahogyan azt „A nyugat-afrikai zenéről általánosságban” című szócikkben is olvashatjuk, az adott nép zenéjének. Hasonlíthat két zene, ám mégsem lehetnek teljesen azonosak, s jelentéseikben igen határozottan eltérhetnek. Ahogyan azt a bevezetőben is olvashatjuk, a zene kifejezései, hatása és funkciója nem érthető meg az adott kulturális közeg megismerése és megértése nélkül, melyben megszületett.<br><br>
-A ritmus Nyugat-Afrikában:<br>
+<br>
 <center>
 <websiteFrame>
 website=http://www.youtube.com/embed/lVPLIuBy9CY
-height=200
+height=290
-width=300
+width=380
 border=0
 scroll=no
 </websiteFrame>
 </center>
 Sok esetben a zenei virtuozitás, amely az egyénnel kapcsolatos, egyik kultúrában erősebb lehet, mint a másikban, s ez a különféle társadalmi elrendeződéstől és szerepektől, illetve osztályoktól függhet. Az afrikai, jelen esetünkben a mande zenei előadásmódban a virtuóz, egyéni szólójáték, az ego nem úgy kap szerepet, mint a nyugati kultúrkörben, ez azonban nem azt jelenti, hogy Afrikában nincsenek kiemelkedő tudású és tehetségű szólisták. A zene, a hagyományos társadalmi kontextusában egyfajta közvetítőerő, melyben a hangszer és a zenész a közvetítő, s ez azt jelenti, mindkettőnek magas követelményeknek kell megfelelniük, hogy ezen erős funkciót kifogástalanul betölthessék. A zene előmozdít valamit, felfed, mely a közösséget mélyen és szorosan érinti.<br>
 Napjainkban e funkció részben átalakult, hiszen új hangszerek is bekerültek a repertoárba, és a zenei előadásmód is megváltozott.<br>
@@ 41. sor: / 42. sor: @@
 <br><br>
 Manapság sok mester, jeli családból származó kora-, bala-játékos vagy djembe-oktató tér át a nyugati életmódra, költöznek nyugati országokba, ahol hagyományaikat továbbadják, illetve betekintést nyújtanak az érdeklődőknek, workshopokat, előadásokat, kurzusokat tartanak. Ők (többnyire) a nyugati oktatási módszerhez alkalmazkodtak és általában, főként a djembe-oktatók, nagy népszerűségnek örvendenek, akár több tucat tanítványuk is lehet egyszerre, s akik e tanítványokat hazájukban vendégül látva, egyre népszerűbb zenei workshopokat tartanak.<br><br>
-Mamady Keita-workshop:
 <center>
 <websiteFrame>
@@ 51. sor: / 52. sor: @@
 </websiteFrame>
 </center>
+<div align=center>Mamady Keita-workshop</div>
 [[Kategória:Mandék]]