9. A mande dobokról általában - Laptörténet

Bandolo, 2011. június 26., 22:16-n

2011-06-26T22:16:28Z

Bandolo, 2011. június 26., 22:14-n

2011-06-26T22:14:04Z

Bandolo, 2011. június 26., 21:57-n

2011-06-26T21:57:05Z

Bandolo: Levédte a(z) 9. A mande dobokról általában lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-06-15T09:59:51Z

Levédte a(z) 9. A mande dobokról általában lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

Bandolo, 2011. június 13., 06:20-n

2011-06-13T06:20:20Z

Bandolo, 2011. június 13., 06:19-n

2011-06-13T06:19:37Z

Bandolo: /* Kapcsolódó szócikkek */

2011-06-13T06:13:07Z

‎Kapcsolódó szócikkek

Bandolo: A mande dobokról általában lapot átneveztem 9. A mande dobokról általában névre

2011-06-13T06:12:17Z

A mande dobokról általában lapot átneveztem 9. A mande dobokról általában névre

Bandolo: Új oldal, tartalma: „Minden mande dobnak saját története és repertoárja van, s általában mindnek van egy meghatározott területhez köthető eredete, ahol a többi hangszerhez képest …”

2011-06-05T14:38:55Z

Új oldal, tartalma: „Minden mande dobnak saját története és repertoárja van, s általában mindnek van egy meghatározott területhez köthető eredete, ahol a többi hangszerhez képest …”

Új lap

Minden mande dobnak saját története és repertoárja van, s általában mindnek van egy meghatározott területhez köthető eredete, ahol a többi hangszerhez képest domináns. Különbség van a mandinka szenegambiai (például wolof) hármas hangszer-csoport (két kísérő: kutirindingo és kutiriba, valamint egy szólista: sabaro vagy sabar) és a djembe repertoárja között, melyben a szólistát legalább két (egymástól különböző) kíséret, s a legtöbb esetben hármas basszusdob-szett követi, ám a balettek előadásain a kíséret és a basszus hangszerek még nagyobb repertoárt is képezhetnek, ahol egynél több szólista is játszhat. 
Alapvetően kevés archeológiai adat áll rendelkezésre a mande dobok eredetével kapcsolatban. Bár a dobok használatának is szigorú hagyománya volt, azok mégis sokkal közelebb álltak a mindennapi élethez, mint az előzőekben említett egyéb hangszerek, hiszen nem volt megszorítás arra vonatkozólag, hogy ki játszhatott rajtuk. A dobok részt vettek az emberek hétköznapjaiban is, s emiatt változékonyabbak voltak a különböző ritmusok és tánchagyományok (e változásokat bizonyos kereteken belül kell érteni). A különböző titkos társaságok repertoárjai vagy a nagyon specifikus, csak bizonyos köröket érintő repertoárok csak ritkán kerültek változtatásra. A korai európai utazók leírásaira csak kevéssé hagyatkozhatunk (habár sokszor ez az egyetlen forrás a múltra vonatkozólag), ők hasonlóan írják le a ritmusokat, illetve a táncokat, mint amilyennek azokat ma ismerjük. Ám hozzá kell tennünk, mivelhogy e korai felfedezők a legtöbb esetben (csaknem minden téren) félreértelmezték e népek spirituális világát, így az ahhoz szorosan hozzá kapcsolódó egyéb kulturális hagyományt, mint amilyen a zene és a tánc is, sokszor tévesen ítélték meg. 
A múltban minden hangszer elkészítésének, használatának, minden ritmusnak vagy hangnak meghatározott oka, ideje és helye volt. Az előadások meghatározott csoportoknak szóltak, s minden eseménynek megvolt a saját repertoárja és ritmusa. A dobosok erőt szolgáltattak, mely minden közösségi esemény alkalmával megnyilvánult, legyen szó születésről, avatásról, harcba menetelről, házasságról vagy temetésről. Mielőtt a bozótosba tértek, mikor a földeken dolgoztak vagy mikor gyógyítottak – minden esemény az erőkhöz volt köthető, melyeket meg kellett idézni, segítségül kellett hívni. Az énekekkel, tapssal és a táncokkal ezen erőket élték meg, hozták közelebb, és erőt merítettek belőlük, hogy a megpróbáltatások és nehézségek elébe felkészültebben állhassanak. 
A különféle mande ritmushangszerek világa nagyon szerteágazó, sok hangszer és ritmus kiegészült a környező népek hagyományaival is; például vannak olyan ritmusok, melyeket ugyan djembén is hallhatunk, nem djembe-ritmusok, ám összességében a dobritmusok és a hozzájuk szervesen kapcsolódó táncok mindig az eredetük helyéhez köthetők leginkább, azok sajátjai. Bár a nyugati mande (mandinka) és a keleti mande (maninka) dobos tradíciók különbözőek, abban mindenképpen megegyeznek, hogy milyen okból veszik elő hangszereiket. Az események (ahogy általában Afrika többi részén is) mindkét régióban azonos súlyúak.
 
A különféle dobok hagyományosan különböző játékosokhoz köthetők. A korábbiakban már utaltunk rá, hogy a tama például az északnyugati xasonkáknál jeli hangszer, akárcsak a dundun, ám a djembén elvileg bárki játszhat, eredetileg azonban a numukhoz köthető – a djembe-dobosok nagy része birtokol numu eredetű családnevet, mint amilyen a Camara, Doumbia vagy Kante, habár nem mindnek az ősei származtathatók feltétlenül kovácsoktól. Horon családsarjak, a tradícióval ellentétben, manapság többen játszanak djembén. 
Mára sok olyan szokás kiveszett, amely során dobok szóltak. Manapság inkább csak születésnél, avatásnál és házasságnál hallhatjuk őket, habár a kormányok által szponzorált nemzeti balettek felkarolják és megőrzik a régi hagyományt, valamint a ritmusokat, azokat saját repertoárjukba illesztve adják elő. 
A régi stílusú dobhagyományra erős hatással volt az elmúlt évszázadokban az iszlám, majd a kolonizáció, illetve a nyugati életforma meghonosodása Afrikában, az elvárosiasodás és a globalizáció. A ritmusokat és a táncokat sokszor újraformálják, sok mester-dobos a hazájában lévő nehéz gazdasági helyzet miatt a nyugati világban telepedik le, a hagyományos közegből kikerülve „folytatja” a hagyományt, sok esetben oktat. E zenei workshopok alkalmával az egyes ritmusok átformálódnak, hogy könnyebben fogyaszthatóvá váljanak a nagyközönség számára. Gyakran az anyaföldtől távol, a más területekről származó mesterek megosztják tudásukat, ritmusokat vesznek át egymástól, melyeket aztán beépítenek a saját játékukba. E tény pedig a mande ritmusok és hangszerek egészen másfajta fejlődését vetíti elénk, mely azonban elkerülhetetlen velejárója a világ változásának.

==Kapcsolódó szócikkek==
*[[A nyugat-afrikai zenéről általában]]
*[[A mande ajkú nyugat-afrikai lakosság elhelyezkedése, területe]]
*[[A mande eredet]]
*[[A mande osztályrendszer]]
*[[A kovácsok, az erők forgatói, avagy a dobok szerepe a mande társadalomban]]

[[Kategória:Mandék]]

@@ 5. sor: / 5. sor: @@
 A különféle mande ritmushangszerek világa nagyon szerteágazó, sok hangszer és ritmus kiegészült a környező népek hagyományaival is; például vannak olyan ritmusok, melyeket ugyan djembén is hallhatunk, nem djembe-ritmusok, ám összességében a dobritmusok és a hozzájuk szervesen kapcsolódó táncok mindig az eredetük helyéhez köthetők leginkább, azok sajátjai. Bár a nyugati mande ([[:Kategória:Mandék|mandinka]]) és a keleti mande (maninka) dobos tradíciók különbözőek, abban mindenképpen megegyeznek, hogy milyen okból veszik elő hangszereiket. Az események (ahogy általában Afrika többi részén is) mindkét régióban azonos súlyúak.
 <br><br>
-A különféle dobok hagyományosan különböző játékosokhoz köthetők. A korábbiakban már utaltunk rá, hogy a [[Tama (tamini)|tama]] például az északnyugati xasonkáknál jeli hangszer, akárcsak a [[10. A mande dobok basszus triásza: a dundun, sangban és kenkeni, a ritmusok lüktető lelke|dundun]], ám a djembén elvileg bárki játszhat, eredetileg azonban a numukhoz köthető – a djembe-dobosok nagy része birtokol numu eredetű családnevet, mint amilyen a Camara, Doumbia vagy Kante, habár nem mindnek az ősei származtathatók feltétlenül kovácsoktól.<br>
+A különféle dobok hagyományosan különböző játékosokhoz köthetők. A korábbiakban már utaltunk rá, hogy a [[Tama (tamani)|tama]] például az északnyugati xasonkáknál jeli hangszer, akárcsak a [[10. A mande dobok basszus triásza: a dundun, sangban és kenkeni, a ritmusok lüktető lelke|dundun]], ám a djembén elvileg bárki játszhat, eredetileg azonban a numukhoz köthető – a djembe-dobosok nagy része birtokol numu eredetű családnevet, mint amilyen a Camara, Doumbia vagy Kante, habár nem mindnek az ősei származtathatók feltétlenül kovácsoktól.<br>
 Mára sok olyan szokás kiveszett, amely során dobok szóltak. Manapság inkább csak születésnél, avatásnál és házasságnál hallhatjuk őket, habár a kormányok által szponzorált nemzeti balettek felkarolják és megőrzik a régi hagyományt, valamint a ritmusokat, azokat saját repertoárjukba illesztve adják elő.<br>(Amely azonban így kiszakad az adott társadalmi kontextusból, sokan ezért idegenkednek a balettektől. Ám mára sok esetben ez az egyetlen módja a hagyomány bármi nemű megőrzésének.) <br>
 A régi stílusú nemcsak dobos hagyományra erős hatással volt az elmúlt évszázadokban az iszlám, majd a kolonizáció, illetve a nyugati életforma meghonosodása Afrikában, az elvárosiasodás és a globalizáció. A ritmusokat és a táncokat sokszor újraformálják, sok mester-dobos a hazájában lévő nehéz gazdasági helyzet miatt a nyugati világban telepedik le, a hagyományos közegből kikerülve „folytatja” a hagyományt, sok esetben oktat. E zenei workshopok alkalmával az egyes ritmusok átformálódnak, hogy könnyebben fogyaszthatóvá váljanak a nagyközönség számára. Gyakran az anyaföldtől távol, a más területekről származó mesterek megosztják tudásukat, ritmusokat vesznek át egymástól, melyeket aztán beépítenek a saját játékukba. E tény pedig a mande ritmusok és hangszerek egészen másfajta fejlődését vetíti elénk, mely azonban elkerülhetetlen velejárója a világ változásának.

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 Minden mande dobnak saját története és repertoárja van, s általában mindnek van egy meghatározott területhez köthető eredete, ahol a többi hangszerhez képest domináns. Különbség van a mandinka szenegambiai (például wolof) hármas hangszer-csoport (két kísérő: kutirindingo és kutiriba, valamint egy szólista: sabaro vagy sabar) és a [[Djembe (jembe)|djembe]] repertoárja között, melyben a szólistát legalább két (egymástól különböző) kíséret, s a legtöbb esetben hármas basszusdob-szett követi, ám a balettek előadásain a kíséret és a basszus hangszerek még nagyobb repertoárt is képezhetnek, ahol egynél több szólista is játszhat.<br>
 Alapvetően kevés archeológiai adat áll rendelkezésre a mande dobok eredetével kapcsolatban. Bár a dobok használatának is szigorú hagyománya volt, azok mégis sokkal közelebb álltak a mindennapi élethez, mint az előzőekben említett egyéb hangszerek, hiszen nem volt megszorítás arra vonatkozólag, hogy ki játszhatott rajtuk. A dobok sokkal inkább részt vettek az emberek hétköznapjaiban is, némely egyéb hangszerrel ellentétben, melyeket csupán bizonyos alkalmakkor használtak, s emiatt a különböző ritmusokat és tánchagyományokat több változtatás érte, bár nyilván e változásokat bizonyos kereteken belül értjük. A dobok részt vettek az emberek hétköznapjaiban is, s emiatt  változékonyabbak voltak a különböző ritmusok és tánchagyományok (e változásokat bizonyos kereteken belül kell érteni). A különböző titkos társaságok repertoárjai vagy a nagyon specifikus, csak bizonyos köröket érintő repertoárok csak ritkán kerültek változtatásra. A korai európai utazók leírásaira csak kevéssé hagyatkozhatunk (habár sokszor ez az egyetlen forrás a múltra vonatkozólag), ők hasonlóan írják le a ritmusokat, illetve a táncokat, mint amilyennek azokat ma ismerjük. Ám hozzá kell tennünk, mivelhogy e korai felfedezők a legtöbb esetben (csaknem minden téren) félreértelmezték e népek spirituális világát, így az ahhoz szorosan hozzá kapcsolódó egyéb kulturális hagyományt, mint amilyen a zene és a tánc is, sokszor tévesen ítélték meg.<br>
-A múltban minden hangszer elkészítésének, használatának, minden ritmusnak vagy hangnak meghatározott oka, ideje és helye volt. Az előadások meghatározott csoportoknak szóltak, s minden eseménynek megvolt a saját repertoárja és ritmusa. A dobosok erőt szolgáltattak, mely minden közösségi esemény alkalmával megnyilvánult, legyen szó születésről, avatásról, harcba menetelről, házasságról vagy temetésről. Mielőtt a bozótosba tértek, mikor a földeken dolgoztak vagy mikor gyógyítottak – minden esemény az erőkhöz volt köthető, melyeket meg kellett idézni, segítségül kellett hívni. Az énekekkel, tapssal és a táncokkal ezen erőket élték meg, hozták közelebb, és erőt merítettek belőlük, hogy a megpróbáltatások és nehézségek elébe felkészültebben állhassanak.<br>
+A múltban minden hangszer elkészítésének, használatának, minden ritmusnak vagy hangnak meghatározott oka, ideje és helye volt. Az előadások meghatározott csoportoknak szóltak, s minden eseménynek megvolt a saját repertoárja és ritmusa. <br>
 A különféle mande ritmushangszerek világa nagyon szerteágazó, sok hangszer és ritmus kiegészült a környező népek hagyományaival is; például vannak olyan ritmusok, melyeket ugyan djembén is hallhatunk, nem djembe-ritmusok, ám összességében a dobritmusok és a hozzájuk szervesen kapcsolódó táncok mindig az eredetük helyéhez köthetők leginkább, azok sajátjai. Bár a nyugati mande ([[:Kategória:Mandék|mandinka]]) és a keleti mande (maninka) dobos tradíciók különbözőek, abban mindenképpen megegyeznek, hogy milyen okból veszik elő hangszereiket. Az események (ahogy általában Afrika többi részén is) mindkét régióban azonos súlyúak.
 <br><br>
-A különféle dobok hagyományosan különböző játékosokhoz köthetők. A korábbiakban már utaltunk rá, hogy a [[Tama (tamini)|tama]] például az északnyugati xasonkáknál jeli hangszer, akárcsak a [[10. A mande dobok basszus triásza: a dundun, sangban és kenkeni, a ritmusok lüktető lelke|dundun]], ám a djembén elvileg bárki játszhat, eredetileg azonban a numukhoz köthető – a djembe-dobosok nagy része birtokol numu eredetű családnevet, mint amilyen a Camara, Doumbia vagy Kante, habár nem mindnek az ősei származtathatók feltétlenül kovácsoktól. Horon családsarjak, a tradícióval ellentétben, manapság többen játszanak djembén.<br>
+A különféle dobok hagyományosan különböző játékosokhoz köthetők. A korábbiakban már utaltunk rá, hogy a [[Tama (tamini)|tama]] például az északnyugati xasonkáknál jeli hangszer, akárcsak a [[10. A mande dobok basszus triásza: a dundun, sangban és kenkeni, a ritmusok lüktető lelke|dundun]], ám a djembén elvileg bárki játszhat, eredetileg azonban a numukhoz köthető – a djembe-dobosok nagy része birtokol numu eredetű családnevet, mint amilyen a Camara, Doumbia vagy Kante, habár nem mindnek az ősei származtathatók feltétlenül kovácsoktól.<br>
-Mára sok olyan szokás kiveszett, amely során dobok szóltak. Manapság inkább csak születésnél, avatásnál és házasságnál hallhatjuk őket, habár a kormányok által szponzorált nemzeti balettek felkarolják és megőrzik a régi hagyományt, valamint a ritmusokat, azokat saját repertoárjukba illesztve adják elő.<br>
+Mára sok olyan szokás kiveszett, amely során dobok szóltak. Manapság inkább csak születésnél, avatásnál és házasságnál hallhatjuk őket, habár a kormányok által szponzorált nemzeti balettek felkarolják és megőrzik a régi hagyományt, valamint a ritmusokat, azokat saját repertoárjukba illesztve adják elő.<br>(Amely azonban így kiszakad az adott társadalmi kontextusból, sokan ezért idegenkednek a balettektől. Ám mára sok esetben ez az egyetlen módja a hagyomány bármi nemű megőrzésének.) <br>
-A régi stílusú dobhagyományra erős hatással volt az elmúlt évszázadokban az iszlám, majd a kolonizáció, illetve a nyugati életforma meghonosodása Afrikában, az elvárosiasodás és a globalizáció. A ritmusokat és a táncokat sokszor újraformálják, sok mester-dobos a hazájában lévő nehéz gazdasági helyzet miatt a nyugati világban telepedik le, a hagyományos közegből kikerülve „folytatja” a hagyományt, sok esetben oktat. E zenei workshopok alkalmával az egyes ritmusok átformálódnak, hogy könnyebben fogyaszthatóvá váljanak a nagyközönség számára. Gyakran az anyaföldtől távol, a más területekről származó mesterek megosztják tudásukat, ritmusokat vesznek át egymástól, melyeket aztán beépítenek a saját játékukba. E tény pedig a mande ritmusok és hangszerek egészen másfajta fejlődését vetíti elénk, mely azonban elkerülhetetlen velejárója a világ változásának.
+A régi stílusú nemcsak dobos hagyományra erős hatással volt az elmúlt évszázadokban az iszlám, majd a kolonizáció, illetve a nyugati életforma meghonosodása Afrikában, az elvárosiasodás és a globalizáció. A ritmusokat és a táncokat sokszor újraformálják, sok mester-dobos a hazájában lévő nehéz gazdasági helyzet miatt a nyugati világban telepedik le, a hagyományos közegből kikerülve „folytatja” a hagyományt, sok esetben oktat. E zenei workshopok alkalmával az egyes ritmusok átformálódnak, hogy könnyebben fogyaszthatóvá váljanak a nagyközönség számára. Gyakran az anyaföldtől távol, a más területekről származó mesterek megosztják tudásukat, ritmusokat vesznek át egymástól, melyeket aztán beépítenek a saját játékukba. E tény pedig a mande ritmusok és hangszerek egészen másfajta fejlődését vetíti elénk, mely azonban elkerülhetetlen velejárója a világ változásának.

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 Minden mande dobnak saját története és repertoárja van, s általában mindnek van egy meghatározott területhez köthető eredete, ahol a többi hangszerhez képest domináns. Különbség van a mandinka szenegambiai (például wolof) hármas hangszer-csoport (két kísérő: kutirindingo és kutiriba, valamint egy szólista: sabaro vagy sabar) és a [[Djembe (jembe)|djembe]] repertoárja között, melyben a szólistát legalább két (egymástól különböző) kíséret, s a legtöbb esetben hármas basszusdob-szett követi, ám a balettek előadásain a kíséret és a basszus hangszerek még nagyobb repertoárt is képezhetnek, ahol egynél több szólista is játszhat.<br>
-Alapvetően kevés archeológiai adat áll rendelkezésre a mande dobok eredetével kapcsolatban. Bár a dobok használatának is szigorú hagyománya volt, azok mégis sokkal közelebb álltak a mindennapi élethez, mint az előzőekben említett egyéb hangszerek, hiszen nem volt megszorítás arra vonatkozólag, hogy ki játszhatott rajtuk. A dobok részt vettek az emberek hétköznapjaiban is, s emiatt  változékonyabbak voltak a különböző ritmusok és tánchagyományok (e változásokat bizonyos kereteken belül kell érteni). A különböző titkos társaságok repertoárjai vagy a nagyon specifikus, csak bizonyos köröket érintő repertoárok csak ritkán kerültek változtatásra. A korai európai utazók leírásaira csak kevéssé hagyatkozhatunk (habár sokszor ez az egyetlen forrás a múltra vonatkozólag), ők hasonlóan írják le a ritmusokat, illetve a táncokat, mint amilyennek azokat ma ismerjük. Ám hozzá kell tennünk, mivelhogy e korai felfedezők a legtöbb esetben (csaknem minden téren) félreértelmezték e népek spirituális világát, így az ahhoz szorosan hozzá kapcsolódó egyéb kulturális hagyományt, mint amilyen a zene és a tánc is, sokszor tévesen ítélték meg.<br>
+Alapvetően kevés archeológiai adat áll rendelkezésre a mande dobok eredetével kapcsolatban. Bár a dobok használatának is szigorú hagyománya volt, azok mégis sokkal közelebb álltak a mindennapi élethez, mint az előzőekben említett egyéb hangszerek, hiszen nem volt megszorítás arra vonatkozólag, hogy ki játszhatott rajtuk. A dobok sokkal inkább részt vettek az emberek hétköznapjaiban is, némely egyéb hangszerrel ellentétben, melyeket csupán bizonyos alkalmakkor használtak, s emiatt a különböző ritmusokat és tánchagyományokat több változtatás érte, bár nyilván e változásokat bizonyos kereteken belül értjük. A dobok részt vettek az emberek hétköznapjaiban is, s emiatt  változékonyabbak voltak a különböző ritmusok és tánchagyományok (e változásokat bizonyos kereteken belül kell érteni). A különböző titkos társaságok repertoárjai vagy a nagyon specifikus, csak bizonyos köröket érintő repertoárok csak ritkán kerültek változtatásra. A korai európai utazók leírásaira csak kevéssé hagyatkozhatunk (habár sokszor ez az egyetlen forrás a múltra vonatkozólag), ők hasonlóan írják le a ritmusokat, illetve a táncokat, mint amilyennek azokat ma ismerjük. Ám hozzá kell tennünk, mivelhogy e korai felfedezők a legtöbb esetben (csaknem minden téren) félreértelmezték e népek spirituális világát, így az ahhoz szorosan hozzá kapcsolódó egyéb kulturális hagyományt, mint amilyen a zene és a tánc is, sokszor tévesen ítélték meg.<br>
 A múltban minden hangszer elkészítésének, használatának, minden ritmusnak vagy hangnak meghatározott oka, ideje és helye volt. Az előadások meghatározott csoportoknak szóltak, s minden eseménynek megvolt a saját repertoárja és ritmusa. A dobosok erőt szolgáltattak, mely minden közösségi esemény alkalmával megnyilvánult, legyen szó születésről, avatásról, harcba menetelről, házasságról vagy temetésről. Mielőtt a bozótosba tértek, mikor a földeken dolgoztak vagy mikor gyógyítottak – minden esemény az erőkhöz volt köthető, melyeket meg kellett idézni, segítségül kellett hívni. Az énekekkel, tapssal és a táncokkal ezen erőket élték meg, hozták közelebb, és erőt merítettek belőlük, hogy a megpróbáltatások és nehézségek elébe felkészültebben állhassanak.<br>
 A különféle mande ritmushangszerek világa nagyon szerteágazó, sok hangszer és ritmus kiegészült a környező népek hagyományaival is; például vannak olyan ritmusok, melyeket ugyan djembén is hallhatunk, nem djembe-ritmusok, ám összességében a dobritmusok és a hozzájuk szervesen kapcsolódó táncok mindig az eredetük helyéhez köthetők leginkább, azok sajátjai. Bár a nyugati mande ([[:Kategória:Mandék|mandinka]]) és a keleti mande (maninka) dobos tradíciók különbözőek, abban mindenképpen megegyeznek, hogy milyen okból veszik elő hangszereiket. Az események (ahogy általában Afrika többi részén is) mindkét régióban azonos súlyúak.

@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 A különféle mande ritmushangszerek világa nagyon szerteágazó, sok hangszer és ritmus kiegészült a környező népek hagyományaival is; például vannak olyan ritmusok, melyeket ugyan djembén is hallhatunk, nem djembe-ritmusok, ám összességében a dobritmusok és a hozzájuk szervesen kapcsolódó táncok mindig az eredetük helyéhez köthetők leginkább, azok sajátjai. Bár a nyugati mande ([[:Kategória:Mandék|mandinka]]) és a keleti mande (maninka) dobos tradíciók különbözőek, abban mindenképpen megegyeznek, hogy milyen okból veszik elő hangszereiket. Az események (ahogy általában Afrika többi részén is) mindkét régióban azonos súlyúak.
 <br><br>
-A különféle dobok hagyományosan különböző játékosokhoz köthetők. A korábbiakban már utaltunk rá, hogy a [[Tama (tamini)|tama]] például az északnyugati xasonkáknál jeli hangszer, akárcsak a [[10. A mande dobok basszus triásza: a dundun, sangban és kenkeni, a ritmusok lüktető lelke
+A különféle dobok hagyományosan különböző játékosokhoz köthetők. A korábbiakban már utaltunk rá, hogy a [[Tama (tamini)|tama]] például az északnyugati xasonkáknál jeli hangszer, akárcsak a [[10. A mande dobok basszus triásza: a dundun, sangban és kenkeni, a ritmusok lüktető lelke|dundun]], ám a djembén elvileg bárki játszhat, eredetileg azonban a numukhoz köthető – a djembe-dobosok nagy része birtokol numu eredetű családnevet, mint amilyen a Camara, Doumbia vagy Kante, habár nem mindnek az ősei származtathatók feltétlenül kovácsoktól. Horon családsarjak, a tradícióval ellentétben, manapság többen játszanak djembén.<br>
 |dundun]], ám a djembén elvileg bárki játszhat, eredetileg azonban a numukhoz köthető – a djembe-dobosok nagy része birtokol numu eredetű családnevet, mint amilyen a Camara, Doumbia vagy Kante, habár nem mindnek az ősei származtathatók feltétlenül kovácsoktól. Horon családsarjak, a tradícióval ellentétben, manapság többen játszanak djembén.<br>
 Mára sok olyan szokás kiveszett, amely során dobok szóltak. Manapság inkább csak születésnél, avatásnál és házasságnál hallhatjuk őket, habár a kormányok által szponzorált nemzeti balettek felkarolják és megőrzik a régi hagyományt, valamint a ritmusokat, azokat saját repertoárjukba illesztve adják elő.<br>
 A régi stílusú dobhagyományra erős hatással volt az elmúlt évszázadokban az iszlám, majd a kolonizáció, illetve a nyugati életforma meghonosodása Afrikában, az elvárosiasodás és a globalizáció. A ritmusokat és a táncokat sokszor újraformálják, sok mester-dobos a hazájában lévő nehéz gazdasági helyzet miatt a nyugati világban telepedik le, a hagyományos közegből kikerülve „folytatja” a hagyományt, sok esetben oktat. E zenei workshopok alkalmával az egyes ritmusok átformálódnak, hogy könnyebben fogyaszthatóvá váljanak a nagyközönség számára. Gyakran az anyaföldtől távol, a más területekről származó mesterek megosztják tudásukat, ritmusokat vesznek át egymástól, melyeket aztán beépítenek a saját játékukba. E tény pedig a mande ritmusok és hangszerek egészen másfajta fejlődését vetíti elénk, mely azonban elkerülhetetlen velejárója a világ változásának.

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-Minden mande dobnak saját története és repertoárja van, s általában mindnek van egy meghatározott területhez köthető eredete, ahol a többi hangszerhez képest domináns. Különbség van a mandinka szenegambiai (például wolof) hármas hangszer-csoport (két kísérő: kutirindingo és kutiriba, valamint egy szólista: sabaro vagy sabar) és a djembe repertoárja között, melyben a szólistát legalább két (egymástól különböző) kíséret, s a legtöbb esetben hármas basszusdob-szett követi, ám a balettek előadásain a kíséret és a basszus hangszerek még nagyobb repertoárt is képezhetnek, ahol egynél több szólista is játszhat.<br>
+Minden mande dobnak saját története és repertoárja van, s általában mindnek van egy meghatározott területhez köthető eredete, ahol a többi hangszerhez képest domináns. Különbség van a mandinka szenegambiai (például wolof) hármas hangszer-csoport (két kísérő: kutirindingo és kutiriba, valamint egy szólista: sabaro vagy sabar) és a [[Djembe (jembe)|djembe]] repertoárja között, melyben a szólistát legalább két (egymástól különböző) kíséret, s a legtöbb esetben hármas basszusdob-szett követi, ám a balettek előadásain a kíséret és a basszus hangszerek még nagyobb repertoárt is képezhetnek, ahol egynél több szólista is játszhat.<br>
 Alapvetően kevés archeológiai adat áll rendelkezésre a mande dobok eredetével kapcsolatban. Bár a dobok használatának is szigorú hagyománya volt, azok mégis sokkal közelebb álltak a mindennapi élethez, mint az előzőekben említett egyéb hangszerek, hiszen nem volt megszorítás arra vonatkozólag, hogy ki játszhatott rajtuk. A dobok részt vettek az emberek hétköznapjaiban is, s emiatt  változékonyabbak voltak a különböző ritmusok és tánchagyományok (e változásokat bizonyos kereteken belül kell érteni). A különböző titkos társaságok repertoárjai vagy a nagyon specifikus, csak bizonyos köröket érintő repertoárok csak ritkán kerültek változtatásra. A korai európai utazók leírásaira csak kevéssé hagyatkozhatunk (habár sokszor ez az egyetlen forrás a múltra vonatkozólag), ők hasonlóan írják le a ritmusokat, illetve a táncokat, mint amilyennek azokat ma ismerjük. Ám hozzá kell tennünk, mivelhogy e korai felfedezők a legtöbb esetben (csaknem minden téren) félreértelmezték e népek spirituális világát, így az ahhoz szorosan hozzá kapcsolódó egyéb kulturális hagyományt, mint amilyen a zene és a tánc is, sokszor tévesen ítélték meg.<br>
 A múltban minden hangszer elkészítésének, használatának, minden ritmusnak vagy hangnak meghatározott oka, ideje és helye volt. Az előadások meghatározott csoportoknak szóltak, s minden eseménynek megvolt a saját repertoárja és ritmusa. A dobosok erőt szolgáltattak, mely minden közösségi esemény alkalmával megnyilvánult, legyen szó születésről, avatásról, harcba menetelről, házasságról vagy temetésről. Mielőtt a bozótosba tértek, mikor a földeken dolgoztak vagy mikor gyógyítottak – minden esemény az erőkhöz volt köthető, melyeket meg kellett idézni, segítségül kellett hívni. Az énekekkel, tapssal és a táncokkal ezen erőket élték meg, hozták közelebb, és erőt merítettek belőlük, hogy a megpróbáltatások és nehézségek elébe felkészültebben állhassanak.<br>
-A különféle mande ritmushangszerek világa nagyon szerteágazó, sok hangszer és ritmus kiegészült a környező népek hagyományaival is; például vannak olyan ritmusok, melyeket ugyan djembén is hallhatunk, nem djembe-ritmusok, ám összességében a dobritmusok és a hozzájuk szervesen kapcsolódó táncok mindig az eredetük helyéhez köthetők leginkább, azok sajátjai. Bár a nyugati mande (mandinka) és a keleti mande (maninka) dobos tradíciók különbözőek, abban mindenképpen megegyeznek, hogy milyen okból veszik elő hangszereiket. Az események (ahogy általában Afrika többi részén is) mindkét régióban azonos súlyúak.
+A különféle mande ritmushangszerek világa nagyon szerteágazó, sok hangszer és ritmus kiegészült a környező népek hagyományaival is; például vannak olyan ritmusok, melyeket ugyan djembén is hallhatunk, nem djembe-ritmusok, ám összességében a dobritmusok és a hozzájuk szervesen kapcsolódó táncok mindig az eredetük helyéhez köthetők leginkább, azok sajátjai. Bár a nyugati mande ([[:Kategória:Mandék|mandinka]]) és a keleti mande (maninka) dobos tradíciók különbözőek, abban mindenképpen megegyeznek, hogy milyen okból veszik elő hangszereiket. Az események (ahogy általában Afrika többi részén is) mindkét régióban azonos súlyúak.
 <br><br>
-A különféle dobok hagyományosan különböző játékosokhoz köthetők. A korábbiakban már utaltunk rá, hogy a tama például az északnyugati xasonkáknál jeli hangszer, akárcsak a dundun, ám a djembén elvileg bárki játszhat, eredetileg azonban a numukhoz köthető – a djembe-dobosok nagy része birtokol numu eredetű családnevet, mint amilyen a Camara, Doumbia vagy Kante, habár nem mindnek az ősei származtathatók feltétlenül kovácsoktól. Horon családsarjak, a tradícióval ellentétben, manapság többen játszanak djembén.<br>
+A különféle dobok hagyományosan különböző játékosokhoz köthetők. A korábbiakban már utaltunk rá, hogy a [[Tama (tamini)|tama]] például az északnyugati xasonkáknál jeli hangszer, akárcsak a [[10. A mande dobok basszus triásza: a dundun, sangban és kenkeni, a ritmusok lüktető lelke
 Mára sok olyan szokás kiveszett, amely során dobok szóltak. Manapság inkább csak születésnél, avatásnál és házasságnál hallhatjuk őket, habár a kormányok által szponzorált nemzeti balettek felkarolják és megőrzik a régi hagyományt, valamint a ritmusokat, azokat saját repertoárjukba illesztve adják elő.<br>
 A régi stílusú dobhagyományra erős hatással volt az elmúlt évszázadokban az iszlám, majd a kolonizáció, illetve a nyugati életforma meghonosodása Afrikában, az elvárosiasodás és a globalizáció. A ritmusokat és a táncokat sokszor újraformálják, sok mester-dobos a hazájában lévő nehéz gazdasági helyzet miatt a nyugati világban telepedik le, a hagyományos közegből kikerülve „folytatja” a hagyományt, sok esetben oktat. E zenei workshopok alkalmával az egyes ritmusok átformálódnak, hogy könnyebben fogyaszthatóvá váljanak a nagyközönség számára. Gyakran az anyaföldtől távol, a más területekről származó mesterek megosztják tudásukat, ritmusokat vesznek át egymástól, melyeket aztán beépítenek a saját játékukba. E tény pedig a mande ritmusok és hangszerek egészen másfajta fejlődését vetíti elénk, mely azonban elkerülhetetlen velejárója a világ változásának.

@@ 16. sor: / 16. sor: @@
 ==Kapcsolódó szócikkek==
 *[[A nyugat-afrikai zenéről általában]]
-*[[A mande ajkú nyugat-afrikai lakosság elhelyezkedése, területe]]
+*[[1. A mande ajkú nyugat-afrikai lakosság elhelyezkedése, területe]]
-*[[A mande eredet]]
+*[[2. A mande eredet]]
-*[[A mande osztályrendszer]]
+*[[3. A mande osztályrendszer]]
-*[[A kovácsok, az erők forgatói, avagy a dobok szerepe a mande társadalomban]]
+*[[8. A kovácsok, az erők forgatói, avagy a dobok szerepe a mande társadalomban]]
 [[Kategória:Mandék]]