A didzseridu, vagy Yidaki mint stilisztikai jegy - Laptörténet

Csampai: EmbedVideo csere

2013-04-03T10:10:40Z

EmbedVideo csere

Bandolo, 2012. március 5., 12:37-n

2012-03-05T12:37:16Z

Bandolo, 2012. március 5., 12:28-n

2012-03-05T12:28:43Z

Bandolo, 2012. február 28., 14:52-n

2012-02-28T14:52:53Z

Bandolo, 2012. február 9., 10:50-n

2012-02-09T10:50:15Z

Bandolo, 2012. február 9., 10:41-n

2012-02-09T10:41:27Z

Bandolo, 2012. február 9., 10:30-n

2012-02-09T10:30:29Z

Bandolo, 2012. február 9., 10:26-n

2012-02-09T10:26:50Z

Bandolo: /* Kapcsolódó szócikkek */

2011-07-24T22:48:54Z

‎Kapcsolódó szócikkek

Bandolo, 2011. július 17., 21:38-n

2011-07-17T21:38:31Z

@@ 11. sor: / 11. sor: @@
 }}
-{|width="300" style="border-style: solid; border-width: 0px; align=left cellpadding="15" cellspacing="0"
+{{#ev:youtube|4QG3USjxE6Q|290|left|Korunk egyik legkiválóbb yidaki játékosa, Adam Marrilaga}}
-−
-{|width="290" style="border-style: solid; border-width: 1px; border-color: #A53529" align=left cellpadding="5" cellspacing="4"
-|<websiteFrame>
-website=http://www.youtube.com/embed/4QG3USjxE6Q
-height=195
-width=290
-border="0"
-scroll=no
-</websiteFrame>
-|-
 |Korunk egyik legkiválóbb yidaki játékosa, Adam Marrilaga
-|}
-|}
 A Yidaki feladata, hogy kövesse a ritmusverő fát, melyet a vezető énekes szólaltat meg. Szintén az énekes szabja meg a dalt kísérő didzseridu ritmust, a ritmusképletek egymásutániságát, a belépés és a kilépés helyét, valamint a ritmusváltásokat. E zenei kötöttség mellett a didzseridu játékos tehetségén, virtuozitásán is nagy hangsúly van. A stíluson belül kialakultak alstílusok, melyek a kivételes játékosok képességeit, valamint a [[:Kategória:Bungull|Bungull]], illetve az itt élők kulturális sokszínűségét dicsérik.  <br>

@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 [http://traditionalway.minima.hu/yidaki_story_hu.pdf A galpuk yidaki-eredetmítosza magyarul] ]]
 Fontos megemlíteni a játék alatt folyamatosan megszólaltatott hangot, ami a didzseridu alaphangjának a tónusát adja. A ritmus további színesítésére szolgáló magasabb torokhangok általában a kísérő dal jelentéstartalmához köthetők, vagy pusztán színesítésre szolgálnak (lásd Brolga). A ritmusok kigyakorlására, memorizálására e területen elterjedtek az úgynevezett szájhangok (mouthsound), melyek a játszott ritmikát őrzik – dith-dhu dirrl dirrl, a stílus egyik alap mintázata. <br>
 {{Zenelejátszó
 | fájlnév = Djalu full cut.mp3
@@ 9. sor: / 10. sor: @@
 | alcím = A Gurruwiwi család szíves hozzájárulásával.<br> A szerző felvétele.
 }}
-==Jegyzetek==
+{|width="300" style="border-style: solid; border-width: 0px; align=left cellpadding="15" cellspacing="0"
-<references/>
+{|width="290" style="border-style: solid; border-width: 1px; border-color: #A53529" align=left cellpadding="5" cellspacing="4"
-==Videó==
+|<websiteFrame>
-Korunk egyik legkiválóbb yidaki játékosa, Adam Marrilaga:
-−
-<center>
 <websiteFrame>
 website=http://www.youtube.com/embed/4QG3USjxE6Q
-height=390
+height=195
-width=480
+width=290
-border=0
+border="0"
 scroll=no
 </websiteFrame>
-</center>
+|-
 ==Kapcsolódó szócikkek==

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 Kelet-Arnhem-földön - mint Ausztrália többi részén - a zene alapja az ének. Az énekes-, vagy énekesek kórusához [[ritmusverő fa|ritmusverő fa]] társul, melyet a [[Didzseridu (didgeridoo, didjeridu, yidaki, mago, kenbi...)|didzseridu]] ritmikus hangja kísér. <br>[[Fájl:Yidakil_copy.png|200 px|bélyegkép|jobbra|'''Yidaki'''<br>Északkelet-Arnhem-földön játszott Yidaki. Világszerte elterjedt téves nézet szerint a Yidaki a didzseridu őslakos neve – valójában a didzseridu hangszercsalád Északkelet-Arnhem-földön honos ága. Készítője Barayuwa Munungurr. Anyaga stringybark eukaliptusz (Eucalyptus tetrodonta). Származási helye Yirrkala. A díszítés egy, a testfestés alkalmával is használt motívum, az olive piton. Fotó: Korecz Márk.]]<br>
 A didzseridu, vagy ahogyan az észak-keleti sarokban nevezik, Yidaki (délkeleti részen pedig lhambilbig), valamint a rajta játszott technika a műfaj legjellemzőbb stilisztikai ismertetőjegye. Széles körben elterjedt, ám téves nézet szerint a didzseridu őslakos neve általánosan Yidaki; valójában csakis az Arnhemm-föld északkeleti részén használt, és kizárólag az itt készült hangszer nevezhető így, mely a didzseridu hangszercsalád egyik oldalágát képviseli. A hangszer legfontosabb ismérvei a rajta játszott technikán kívül a fizikai sajátosságai, melyek alkalmassá teszik a gyorsabb, bonyolult, szólista stílusú játékra.  <br>
-A rajta játszott stílusra, mint ''’B’''-típusú technikára hivatkoznak a kutatók <ref>Moyle, Alice M.: Songs from the Northern Territory. Companion booklet. Canberra, 1974, Australian Institute of Aboriginal Studies. E csoportosítást Alice Moyle vezette be, azóta is ez használatos.</ref>. Legfontosabb megkülönböztető jegye az úgynevezett ''kürthang'', mely az alaphang felett szólal meg; a játékos az ajkainak megfeszítésével képzi a rövid, néhol hosszan kitartott, ritmusba illesztett hangot. A játék szempontjából talán fontosabb maga a játéktechnika, vagyis ahogyan a játékos megszólaltatja a hangszert és játssza a néhol bonyolult, összetett ritmusokat, melyek az egész északi területen belül itt a legdinamikusabbak. A játékos a nyelv használatával, a kürthangok játékával, valamint az egymást követő, gyors, ritmushoz igazított levegővételekkel képzi a ritmusokat. <br><br><br><br><br><br>[[Fájl:Djalu.jpg|bélyegkép|200 px|jobbra|Djalu Gurruwiwi a hangszerkészítés első fázisában, miközben kiválasztja a yidaki alapanyagnak megfelelő termesz rágta eukaliptusz törzset. Djalu világszerte elismerten a didzseridu (és yidaki, vagy yirdaki) játék öregje és őrzője, személyét Arnhem-földön kívül és belül nagy tisztelet övezi. Az által készített hangszerek a didzseriduk „Stradivariai”. A [[:Kategória:Yolngu|Yolngu]] nemzetségen belül a Galpu klán elöljárója. <br>A szerző saját felvétele.   <br> [http://www.djalu.com/djalu.html/ Djalu]<br>
+A rajta játszott stílusra, mint ''’B’''-típusú technikára hivatkoznak a kutatók <ref>Moyle, Alice M.: Songs from the Northern Territory. Companion booklet. Canberra, 1974, Australian Institute of Aboriginal Studies. E csoportosítást Alice Moyle vezette be, azóta is ez használatos.</ref>. Legfontosabb megkülönböztető jegye az úgynevezett ''kürthang'', mely az alaphang felett szólal meg; a játékos az ajkainak megfeszítésével képzi a rövid, néhol hosszan kitartott, ritmusba illesztett hangot. A játék szempontjából talán fontosabb maga a játéktechnika, vagyis ahogyan a játékos megszólaltatja a hangszert és játssza a néhol bonyolult, összetett ritmusokat, melyek az egész északi területen belül itt a legdinamikusabbak. A játékos a nyelv használatával, a kürthangok játékával, valamint az egymást követő, gyors, ritmushoz igazított levegővételekkel képzi a ritmusokat. <br><br><br><br><br><br>[[Fájl:800px-Djalu copy.png|bélyegkép|200 px|jobbra|Djalu Gurruwiwi a hangszerkészítés első fázisában, miközben kiválasztja a yidaki alapanyagnak megfelelő termesz rágta eukaliptusz törzset. Djalu világszerte elismerten a didzseridu (és yidaki, vagy yirdaki) játék öregje és őrzője, személyét Arnhem-földön kívül és belül nagy tisztelet övezi. Az által készített hangszerek a didzseriduk „Stradivariai”. A [[:Kategória:Yolngu|Yolngu]] nemzetségen belül a Galpu klán elöljárója. <br>A szerző saját felvétele.   <br> [http://www.djalu.com/djalu.html/ Djalu]<br>
 [http://traditionalway.minima.hu/yidaki_story_hu.pdf A galpuk yidaki-eredetmítosza magyarul] ]]
 Fontos megemlíteni a játék alatt folyamatosan megszólaltatott hangot, ami a didzseridu alaphangjának a tónusát adja. A ritmus további színesítésére szolgáló magasabb torokhangok általában a kísérő dal jelentéstartalmához köthetők, vagy pusztán színesítésre szolgálnak (lásd Brolga). A ritmusok kigyakorlására, memorizálására e területen elterjedtek az úgynevezett szájhangok (mouthsound), melyek a játszott ritmikát őrzik – dith-dhu dirrl dirrl, a stílus egyik alap mintázata. <br>

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-Kelet-Arnhem-földön - mint Ausztrália többi részén - a zene alapja az ének. Az énekes-, vagy énekesek kórusához [[ritmusverő fa|ritmusverő fa]] társul, melyet a [[Didzseridu (didgeridoo, didjeridu, yidaki, mago, kenbi...)|didzseridu]] ritmikus hangja kísér. <br>[[Fájl:Yidaki.jpg|200 px|bélyegkép|jobbra|'''Yidaki'''<br>Északkelet-Arnhem-földön játszott Yidaki. Világszerte elterjedt téves nézet szerint a Yidaki a didzseridu őslakos neve – valójában a didzseridu hangszercsalád Északkelet-Arnhem-földön honos ága. Készítője Barayuwa Munungurr. Anyaga stringybark eukaliptusz (Eucalyptus tetrodonta). Származási helye Yirrkala. A díszítés egy, a testfestés alkalmával is használt motívum, az olive piton. Fotó: Korecz Márk.]]<br>
+Kelet-Arnhem-földön - mint Ausztrália többi részén - a zene alapja az ének. Az énekes-, vagy énekesek kórusához [[ritmusverő fa|ritmusverő fa]] társul, melyet a [[Didzseridu (didgeridoo, didjeridu, yidaki, mago, kenbi...)|didzseridu]] ritmikus hangja kísér. <br>[[Fájl:Yidakil_copy.png|200 px|bélyegkép|jobbra|'''Yidaki'''<br>Északkelet-Arnhem-földön játszott Yidaki. Világszerte elterjedt téves nézet szerint a Yidaki a didzseridu őslakos neve – valójában a didzseridu hangszercsalád Északkelet-Arnhem-földön honos ága. Készítője Barayuwa Munungurr. Anyaga stringybark eukaliptusz (Eucalyptus tetrodonta). Származási helye Yirrkala. A díszítés egy, a testfestés alkalmával is használt motívum, az olive piton. Fotó: Korecz Márk.]]<br>
 A didzseridu, vagy ahogyan az észak-keleti sarokban nevezik, Yidaki (délkeleti részen pedig lhambilbig), valamint a rajta játszott technika a műfaj legjellemzőbb stilisztikai ismertetőjegye. Széles körben elterjedt, ám téves nézet szerint a didzseridu őslakos neve általánosan Yidaki; valójában csakis az Arnhemm-föld északkeleti részén használt, és kizárólag az itt készült hangszer nevezhető így, mely a didzseridu hangszercsalád egyik oldalágát képviseli. A hangszer legfontosabb ismérvei a rajta játszott technikán kívül a fizikai sajátosságai, melyek alkalmassá teszik a gyorsabb, bonyolult, szólista stílusú játékra.  <br>
 A rajta játszott stílusra, mint ''’B’''-típusú technikára hivatkoznak a kutatók <ref>Moyle, Alice M.: Songs from the Northern Territory. Companion booklet. Canberra, 1974, Australian Institute of Aboriginal Studies. E csoportosítást Alice Moyle vezette be, azóta is ez használatos.</ref>. Legfontosabb megkülönböztető jegye az úgynevezett ''kürthang'', mely az alaphang felett szólal meg; a játékos az ajkainak megfeszítésével képzi a rövid, néhol hosszan kitartott, ritmusba illesztett hangot. A játék szempontjából talán fontosabb maga a játéktechnika, vagyis ahogyan a játékos megszólaltatja a hangszert és játssza a néhol bonyolult, összetett ritmusokat, melyek az egész északi területen belül itt a legdinamikusabbak. A játékos a nyelv használatával, a kürthangok játékával, valamint az egymást követő, gyors, ritmushoz igazított levegővételekkel képzi a ritmusokat. <br><br><br><br><br><br>[[Fájl:Djalu.jpg|bélyegkép|200 px|jobbra|Djalu Gurruwiwi a hangszerkészítés első fázisában, miközben kiválasztja a yidaki alapanyagnak megfelelő termesz rágta eukaliptusz törzset. Djalu világszerte elismerten a didzseridu (és yidaki, vagy yirdaki) játék öregje és őrzője, személyét Arnhem-földön kívül és belül nagy tisztelet övezi. Az által készített hangszerek a didzseriduk „Stradivariai”. A [[:Kategória:Yolngu|Yolngu]] nemzetségen belül a Galpu klán elöljárója. <br>A szerző saját felvétele.   <br> [http://www.djalu.com/djalu.html/ Djalu]<br>

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 Kelet-Arnhem-földön - mint Ausztrália többi részén - a zene alapja az ének. Az énekes-, vagy énekesek kórusához [[ritmusverő fa|ritmusverő fa]] társul, melyet a [[Didzseridu (didgeridoo, didjeridu, yidaki, mago, kenbi...)|didzseridu]] ritmikus hangja kísér. <br>[[Fájl:Yidaki.jpg|200 px|bélyegkép|jobbra|'''Yidaki'''<br>Északkelet-Arnhem-földön játszott Yidaki. Világszerte elterjedt téves nézet szerint a Yidaki a didzseridu őslakos neve – valójában a didzseridu hangszercsalád Északkelet-Arnhem-földön honos ága. Készítője Barayuwa Munungurr. Anyaga stringybark eukaliptusz (Eucalyptus tetrodonta). Származási helye Yirrkala. A díszítés egy, a testfestés alkalmával is használt motívum, az olive piton. Fotó: Korecz Márk.]]<br>
 A didzseridu, vagy ahogyan az észak-keleti sarokban nevezik, Yidaki (délkeleti részen pedig lhambilbig), valamint a rajta játszott technika a műfaj legjellemzőbb stilisztikai ismertetőjegye. Széles körben elterjedt, ám téves nézet szerint a didzseridu őslakos neve általánosan Yidaki; valójában csakis az Arnhemm-föld északkeleti részén használt, és kizárólag az itt készült hangszer nevezhető így, mely a didzseridu hangszercsalád egyik oldalágát képviseli. A hangszer legfontosabb ismérvei a rajta játszott technikán kívül a fizikai sajátosságai, melyek alkalmassá teszik a gyorsabb, bonyolult, szólista stílusú játékra.  <br>
-A rajta játszott stílusra, mint ''’B’''-típusú technikára hivatkoznak a kutatók <ref>Moyle, Alice M.: Songs from the Northern Territory. Companion booklet. Canberra, 1974, Australian Institute of Aboriginal Studies. E csoportosítást Alice Moyle vezette be, azóta is ez használatos.</ref>. Legfontosabb megkülönböztető jegye az úgynevezett ''kürthang'', mely az alaphang felett szólal meg; a játékos az ajkainak megfeszítésével képzi a rövid, néhol hosszan kitartott, ritmusba illesztett hangot. A játék szempontjából talán fontosabb maga a játéktechnika, vagyis ahogyan a játékos megszólaltatja a hangszert és játssza a néhol bonyolult, összetett ritmusokat, melyek az egész északi területen belül itt a legdinamikusabbak. A játékos a nyelv használatával, a kürthangok játékával, valamint az egymást követő, gyors, ritmushoz igazított levegővételekkel képzi a ritmusokat. <br>[[Fájl:Djalu.jpg|bélyegkép|200 px|jobbra|Djalu Gurruwiwi a hangszerkészítés első fázisában, miközben kiválasztja a yidaki alapanyagnak megfelelő termesz rágta eukaliptusz törzset. Djalu világszerte elismerten a didzseridu (és yidaki, vagy yirdaki) játék öregje és őrzője, személyét Arnhem-földön kívül és belül nagy tisztelet övezi. Az által készített hangszerek a didzseriduk „Stradivariai”. A [[:Kategória:Yolngu|Yolngu]] nemzetségen belül a Galpu klán elöljárója. <br>A szerző saját felvétele.   <br> [http://www.djalu.com/djalu.html/ Djalu]<br>
+A rajta játszott stílusra, mint ''’B’''-típusú technikára hivatkoznak a kutatók <ref>Moyle, Alice M.: Songs from the Northern Territory. Companion booklet. Canberra, 1974, Australian Institute of Aboriginal Studies. E csoportosítást Alice Moyle vezette be, azóta is ez használatos.</ref>. Legfontosabb megkülönböztető jegye az úgynevezett ''kürthang'', mely az alaphang felett szólal meg; a játékos az ajkainak megfeszítésével képzi a rövid, néhol hosszan kitartott, ritmusba illesztett hangot. A játék szempontjából talán fontosabb maga a játéktechnika, vagyis ahogyan a játékos megszólaltatja a hangszert és játssza a néhol bonyolult, összetett ritmusokat, melyek az egész északi területen belül itt a legdinamikusabbak. A játékos a nyelv használatával, a kürthangok játékával, valamint az egymást követő, gyors, ritmushoz igazított levegővételekkel képzi a ritmusokat. <br><br><br><br><br><br>[[Fájl:Djalu.jpg|bélyegkép|200 px|jobbra|Djalu Gurruwiwi a hangszerkészítés első fázisában, miközben kiválasztja a yidaki alapanyagnak megfelelő termesz rágta eukaliptusz törzset. Djalu világszerte elismerten a didzseridu (és yidaki, vagy yirdaki) játék öregje és őrzője, személyét Arnhem-földön kívül és belül nagy tisztelet övezi. Az által készített hangszerek a didzseriduk „Stradivariai”. A [[:Kategória:Yolngu|Yolngu]] nemzetségen belül a Galpu klán elöljárója. <br>A szerző saját felvétele.   <br> [http://www.djalu.com/djalu.html/ Djalu]<br>
 [http://traditionalway.minima.hu/yidaki_story_hu.pdf A galpuk yidaki-eredetmítosza magyarul] ]]
 Fontos megemlíteni a játék alatt folyamatosan megszólaltatott hangot, ami a didzseridu alaphangjának a tónusát adja. A ritmus további színesítésére szolgáló magasabb torokhangok általában a kísérő dal jelentéstartalmához köthetők, vagy pusztán színesítésre szolgálnak (lásd Brolga). A ritmusok kigyakorlására, memorizálására e területen elterjedtek az úgynevezett szájhangok (mouthsound), melyek a játszott ritmikát őrzik – dith-dhu dirrl dirrl, a stílus egyik alap mintázata. <br>

←Régebbi változat		A lap 2012. február 9., 10:26-kori változata
6. sor:		6. sor:

	A rajta játszott stílusra, mint ''’B’''-típusú technikára hivatkoznak a kutatók <ref>Moyle, Alice M.: Songs from the Northern Territory. Companion booklet. Canberra, 1974, Australian Institute of Aboriginal Studies. E csoportosítást Alice Moyle vezette be, azóta is ez használatos.</ref>. Legfontosabb megkülönböztető jegye az úgynevezett ''kürthang'', mely az alaphang felett szólal meg; a játékos az ajkainak megfeszítésével képzi a rövid, néhol hosszan kitartott, ritmusba illesztett hangot. A játék szempontjából talán fontosabb maga a játéktechnika, vagyis ahogyan a játékos megszólaltatja a hangszert és játssza a néhol bonyolult, összetett ritmusokat, melyek az egész északi területen belül itt a legdinamikusabbak. A játékos a nyelv használatával, a kürthangok játékával, valamint az egymást követő, gyors, ritmushoz igazított levegővételekkel képzi a ritmusokat. Fontos megemlíteni a játék alatt folyamatosan megszólaltatott hangot, ami a didzseridu alaphangjának a tónusát adja. A ritmus további színesítésére szolgáló magasabb torokhangok általában a kísérő dal jelentéstartalmához köthetők, vagy pusztán színesítésre szolgálnak (lásd Brolga). A ritmusok kigyakorlására, memorizálására e területen elterjedtek az úgynevezett szájhangok (mouthsound), melyek a játszott ritmikát őrzik – dith-dhu dirrl dirrl, a stílus egyik alap mintázata. <br>		A rajta játszott stílusra, mint ''’B’''-típusú technikára hivatkoznak a kutatók <ref>Moyle, Alice M.: Songs from the Northern Territory. Companion booklet. Canberra, 1974, Australian Institute of Aboriginal Studies. E csoportosítást Alice Moyle vezette be, azóta is ez használatos.</ref>. Legfontosabb megkülönböztető jegye az úgynevezett ''kürthang'', mely az alaphang felett szólal meg; a játékos az ajkainak megfeszítésével képzi a rövid, néhol hosszan kitartott, ritmusba illesztett hangot. A játék szempontjából talán fontosabb maga a játéktechnika, vagyis ahogyan a játékos megszólaltatja a hangszert és játssza a néhol bonyolult, összetett ritmusokat, melyek az egész északi területen belül itt a legdinamikusabbak. A játékos a nyelv használatával, a kürthangok játékával, valamint az egymást követő, gyors, ritmushoz igazított levegővételekkel képzi a ritmusokat. Fontos megemlíteni a játék alatt folyamatosan megszólaltatott hangot, ami a didzseridu alaphangjának a tónusát adja. A ritmus további színesítésére szolgáló magasabb torokhangok általában a kísérő dal jelentéstartalmához köthetők, vagy pusztán színesítésre szolgálnak (lásd Brolga). A ritmusok kigyakorlására, memorizálására e területen elterjedtek az úgynevezett szájhangok (mouthsound), melyek a játszott ritmikát őrzik – dith-dhu dirrl dirrl, a stílus egyik alap mintázata. <br>
		+	{{Zenelejátszó
		+	\| fájlnév = Djalu full cut.mp3
		+	\| cím = Djalu Gurruwiwi szemlélteti a ‘yidaki-játék’ néhány alap mintázatát.
		+	\| alcím = A Gurruwiwi család szíves hozzájárulásával. A szerző felvétele.
		+	}}
	A Yidaki feladata, hogy kövesse a ritmusverő fát, melyet a vezető énekes szólaltat meg. Szintén az énekes szabja meg a dalt kísérő didzseridu ritmust, a ritmusképletek egymásutániságát, a belépés és a kilépés helyét, valamint a ritmusváltásokat. E zenei kötöttség mellett a didzseridu játékos tehetségén, virtuozitásán is nagy hangsúly van. A stíluson belül kialakultak alstílusok, melyek a kivételes játékosok képességeit, valamint a [[:Kategória:Bungull\|Bungull]], illetve az itt élők kulturális sokszínűségét dicsérik. <br>		A Yidaki feladata, hogy kövesse a ritmusverő fát, melyet a vezető énekes szólaltat meg. Szintén az énekes szabja meg a dalt kísérő didzseridu ritmust, a ritmusképletek egymásutániságát, a belépés és a kilépés helyét, valamint a ritmusváltásokat. E zenei kötöttség mellett a didzseridu játékos tehetségén, virtuozitásán is nagy hangsúly van. A stíluson belül kialakultak alstílusok, melyek a kivételes játékosok képességeit, valamint a [[:Kategória:Bungull\|Bungull]], illetve az itt élők kulturális sokszínűségét dicsérik. <br>

@@ 31. sor: / 31. sor: @@
 *[[Kelet-, Északkelet Arnhem-föld zenéjét jellemző jegyek és típusok]]
 *[[Didzseridu (didgeridoo, didjeridu, yidaki, mago, kenbi...)]]
-[[Kategória:Yolngu]]
+[[Kategória:Yolnguk]]
 [[Kategória:Bungull]]

@@ 5. sor: / 5. sor: @@
 [[Fájl:Yidaki.jpg|300 px|bélyegkép|balra|'''Yidaki'''<br>Északkelet-Arnhem-földön játszott Yidaki. Világszerte elterjedt téves nézet szerint a Yidaki a didzseridu őslakos neve – valójában a didzseridu hangszercsalád Északkelet-Arnhem-földön honos ága. Készítője Barayuwa Munungurr. Anyaga stringybark eukaliptusz (Eucalyptus tetrodonta). Származási helye Yirrkala. A díszítés egy, a testfestés alkalmával is használt motívum, az olive piton. Fotó: Korecz Márk.]]
-A rajta játszott stílusra, mint ''’B’''-típusú technikára hivatkoznak a kutatók <ref>Alice M. Moyle – songs form the Northern Territory. E csoportosítást Alice Moyle vezette be, azóta is ez használatos   </ref>. Legfontosabb megkülönböztető jegye az úgynevezett ''kürthang'', mely az alaphang felett szólal meg; a játékos az ajkainak megfeszítésével képzi a rövid, néhol hosszan kitartott, ritmusba illesztett hangot. A játék szempontjából talán fontosabb maga a játéktechnika, vagyis ahogyan a játékos megszólaltatja a hangszert és játssza a néhol bonyolult, összetett ritmusokat, melyek az egész északi területen belül itt a legdinamikusabbak. A játékos a nyelv használatával, a kürthangok játékával, valamint az egymást követő, gyors, ritmushoz igazított levegővételekkel képzi a ritmusokat. Fontos megemlíteni a játék alatt folyamatosan megszólaltatott hangot, ami a didzseridu alaphangjának a tónusát adja. A ritmus további színesítésére szolgáló magasabb torokhangok általában a kísérő dal jelentéstartalmához köthetők, vagy pusztán színesítésre szolgálnak (lásd Brolga). A ritmusok kigyakorlására, memorizálására e területen elterjedtek az úgynevezett szájhangok (mouthsound), melyek a játszott ritmikát őrzik – dith-dhu dirrl dirrl, a stílus egyik alap mintázata. <br>
+A rajta játszott stílusra, mint ''’B’''-típusú technikára hivatkoznak a kutatók <ref>Moyle, Alice M.: Songs from the Northern Territory. Companion booklet. Canberra, 1974, Australian Institute of Aboriginal Studies. E csoportosítást Alice Moyle vezette be, azóta is ez használatos.</ref>. Legfontosabb megkülönböztető jegye az úgynevezett ''kürthang'', mely az alaphang felett szólal meg; a játékos az ajkainak megfeszítésével képzi a rövid, néhol hosszan kitartott, ritmusba illesztett hangot. A játék szempontjából talán fontosabb maga a játéktechnika, vagyis ahogyan a játékos megszólaltatja a hangszert és játssza a néhol bonyolult, összetett ritmusokat, melyek az egész északi területen belül itt a legdinamikusabbak. A játékos a nyelv használatával, a kürthangok játékával, valamint az egymást követő, gyors, ritmushoz igazított levegővételekkel képzi a ritmusokat. Fontos megemlíteni a játék alatt folyamatosan megszólaltatott hangot, ami a didzseridu alaphangjának a tónusát adja. A ritmus további színesítésére szolgáló magasabb torokhangok általában a kísérő dal jelentéstartalmához köthetők, vagy pusztán színesítésre szolgálnak (lásd Brolga). A ritmusok kigyakorlására, memorizálására e területen elterjedtek az úgynevezett szájhangok (mouthsound), melyek a játszott ritmikát őrzik – dith-dhu dirrl dirrl, a stílus egyik alap mintázata. <br>
 A Yidaki feladata, hogy kövesse a ritmusverő fát, melyet a vezető énekes szólaltat meg. Szintén az énekes szabja meg a dalt kísérő didzseridu ritmust, a ritmusképletek egymásutániságát, a belépés és a kilépés helyét, valamint a ritmusváltásokat. E zenei kötöttség mellett a didzseridu játékos tehetségén, virtuozitásán is nagy hangsúly van. A stíluson belül kialakultak alstílusok, melyek a kivételes játékosok képességeit, valamint a [[:Kategória:Bungull|Bungull]], illetve az itt élők kulturális sokszínűségét dicsérik.  <br>
-A Yidaki játékosok e területen általában fiatal fiúk (nők nem játsszanak a hangszeren), akiknek meg kell felelniük bizonyos követelményeknek, ismerniük kell az előadás és a ceremónia kötelességeket, a zenében használt szimbólumokat, képesnek kell lenniük esztétikailag kielégíteni a zenei igényeket, fizikailag alkalmasnak kell lenniük a Yidakin való játékra, és tudniuk kell együttműködni az énekessel. <ref>Steve Kopoff – Accompanying the Dreaming – Determinants of Didjeridu Style in Traditional and Popular Yolngu Songs / The Didjeridu from Arnhem Land to the Internet
+A Yidaki játékosok e területen általában fiatal fiúk (nők nem játsszanak a hangszeren), akiknek meg kell felelniük bizonyos követelményeknek, ismerniük kell az előadás és a ceremónia kötelességeket, a zenében használt szimbólumokat, képesnek kell lenniük esztétikailag kielégíteni a zenei igényeket, fizikailag alkalmasnak kell lenniük a Yidakin való játékra, és tudniuk kell együttműködni az énekessel. <ref>Kopoff, Steve: Accompanying the Dreaming. Determinants of Didjeridu Style in Traditional and Popular Yolngu Songs. In: Karl Neuenfeldt ed.: The Didjeridu from Arnhem Land to the Internet. Sydney, 1997, Perfect Beat Publications.</ref>. Habár bárkiből válhat Yidaki játékos, mégis, jó játékos csak az lehet, aki ezeknek a követelményeknek eleget tesz. Az utóbbi két évtizedben – nyilvánvalóan a külső zenei hatásoknak köszönhetően – az eredetileg kíséretre szolgáló technikából a virtuóz játékosok új, szólista stílust alakítottak ki, mely az egyéni képességeken és virtuozitáson alapulva további alstílusokra bomlik szét. <br>
 </ref>. Habár bárkiből válhat Yidaki játékos, mégis, jó játékos csak az lehet, aki ezeknek a követelményeknek eleget tesz. Az utóbbi két évtizedben – nyilvánvalóan a külső zenei hatásoknak köszönhetően – az eredetileg kíséretre szolgáló technikából a virtuóz játékosok új, szólista stílust alakítottak ki, mely az egyéni képességeken és virtuozitáson alapulva további alstílusokra bomlik szét. <br>
 ==Jegyzetek==