A francia népzene jellemzői - Laptörténet

Bandolo: Levédte a(z) A francia népzene jellemzői lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-06-15T21:42:11Z

Levédte a(z) A francia népzene jellemzői lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

80.99.112.234, 2011. május 13., 15:04-n

2011-05-13T15:04:46Z

Bandolo: Új oldal, tartalma: „A francia népdalszövegek között gyakoriak a történelmi események leírásai, a mesék, a legendák és a csodatörténetek. Előfordulnak még helyi anekdoták, a t…”

2011-05-08T10:31:38Z

Új oldal, tartalma: „A francia népdalszövegek között gyakoriak a történelmi események leírásai, a mesék, a legendák és a csodatörténetek. Előfordulnak még helyi anekdoták, a t…”

Új lap

A francia népdalszövegek között gyakoriak a történelmi események leírásai, a mesék, a legendák és a csodatörténetek. Előfordulnak még helyi anekdoták, a természetet dicsőítő témák, humoros és dramatikus szituációk, valamint vallásos témák. A dallamok többsége nem szöveghez kötött, a meglévő szövegek különböző dallamokkal is megjelennek. A katolikus területek népénekei és a protestáns zsoltárok például több olyan népi dallammal terjedtek el, melyeknek egyéb, sokszor erkölcstelen, trágár szövegű variánsa is fennmaradt a néphagyományban.<br>
A francia népdalok szerkezete egyszerű, minden versszakra ugyanazt a dallamot éneklik, a refrének dallama is megegyezik a strófák dallamaival. Gyakoriak a parlando-szerű szakaszok, és nem ritka a hangutánzás (állatok vagy hangszerek hangja) sem. A dalok többsége strofikus, jellemzően többstrófás (a nem-strofikus dalok általában egy-egy közbülső, szövegtelen refrén beiktatásával jelennek meg – gazdag repertoárjuk maradt fenn Soule tartományban). Az egyes sorok rövidek, 6 vagy 8 [[szillabust]] tartalmaznak, 10 szótagos sorok ritkán, de előfordulnak (leggyakrabban aszimmetrikus, 6/4 vagy 4/6 belső osztásban). A formák legnagyobbrészt háromrészesek (ABA), esetleg valamely elem ismétlésével négyrészessé bővülnek (pl. AABA). A komplexebb formák (pl. ABCD) meglehetősen ritkák.<br>
Az egyszólamúság domináns, többszólamú, [[responzoriális]] éneklésre elszigetelten, leginkább Vendee és Bretagne tartományokban találunk példát, kizárólag táncdalok előadásában. Ez a polifónia a kan ha diskan (Bretagne-ban), egyfajta énekes dialógus, amelyben két énekes felváltva énekli az egyes stanzákat, de a stanzák végére bekapcsolódnak egymás énekébe.<br>
A dúr-moll tonalitás uralkodó, archaikusabb modusok, leginkább a pentaton azonban bizonyos területeken előfordulnak (leginkább Vendee, Bretagne és Soule). A dallamok hangterjedelme változó. Az altaltók jellemzően szűkebb intervallumban mozognak, de a dalok többsége nem lépi át az oktáv távolságot, leggyakoribb a kvint és oktáv közötti hangterjedelem.
A szabad ritmusú, recitativ szakaszoktól eltekintve a dallami ritmus egybeesik a szövegritmussal, a táncdalok ritmusa is magukat a tánclépéseket követi. A szillabikus előadás dominál, [[melizmatikus]] gyakorlatra a szakrális szférában találunk példákat.<br>
A hangszerhasználat széles körben elterjedt, a hagyományos hangszerek leginkább tánckíséretre (hegedű, különböző dobok) szolgálnak. Sok esetben a táncot – a hangszerek mellett – énekhang kommentárjai is kísérik (pl. a korzikai corrente esetében).

[[Kategória:Franciaország]]
[[Kategória:franciák]]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 A francia népdalszövegek között gyakoriak a történelmi események leírásai, a mesék, a legendák és a csodatörténetek. Előfordulnak még helyi anekdoták, a természetet dicsőítő témák, humoros és dramatikus szituációk, valamint vallásos témák. A dallamok többsége nem szöveghez kötött, a meglévő szövegek különböző dallamokkal is megjelennek. A katolikus területek népénekei és a protestáns zsoltárok például több olyan népi dallammal terjedtek el, melyeknek egyéb, sokszor erkölcstelen, trágár szövegű variánsa is fennmaradt a néphagyományban.<br>
-A francia népdalok szerkezete egyszerű, minden versszakra ugyanazt a dallamot éneklik, a refrének dallama is megegyezik a strófák dallamaival. Gyakoriak a parlando-szerű szakaszok, és nem ritka a hangutánzás (állatok vagy hangszerek hangja) sem. A dalok többsége strofikus, jellemzően többstrófás (a nem-strofikus dalok általában egy-egy közbülső, szövegtelen refrén beiktatásával jelennek meg – gazdag repertoárjuk maradt fenn Soule tartományban). Az egyes sorok rövidek, 6 vagy 8 [[szillabust]] tartalmaznak, 10 szótagos sorok ritkán, de előfordulnak (leggyakrabban aszimmetrikus, 6/4 vagy 4/6 belső osztásban). A formák legnagyobbrészt háromrészesek (ABA), esetleg valamely elem ismétlésével négyrészessé bővülnek (pl. AABA). A komplexebb formák (pl. ABCD) meglehetősen ritkák.<br>
+<br>
-Az egyszólamúság domináns, többszólamú, [[responzoriális]] éneklésre elszigetelten, leginkább Vendee és Bretagne tartományokban találunk példát, kizárólag táncdalok előadásában. Ez a polifónia a kan ha diskan (Bretagne-ban), egyfajta énekes dialógus, amelyben két énekes felváltva énekli az egyes stanzákat, de a stanzák végére bekapcsolódnak egymás énekébe.<br>
+A francia népdalok szerkezete egyszerű, minden versszakra ugyanazt a dallamot éneklik, a refrének dallama is megegyezik a strófák dallamaival. Gyakoriak a [http://www.kislexikon.hu/parlando.html parlando]-szerű szakaszok, és nem ritka a hangutánzás (állatok vagy hangszerek hangja) sem. A dalok többsége strofikus, jellemzően többstrófás (a nem-strofikus dalok általában egy-egy közbülső, szövegtelen refrén beiktatásával jelennek meg – gazdag repertoárjuk maradt fenn Soule tartományban). Az egyes sorok rövidek, 6 vagy 8 szillabust (szótagot) tartalmaznak, 10 szótagos sorok ritkán, de előfordulnak (leggyakrabban aszimmetrikus, 6/4 vagy 4/6 belső osztásban). A formák legnagyobbrészt háromrészesek (ABA), esetleg valamely elem ismétlésével négyrészessé bővülnek (pl. AABA). A komplexebb formák (pl. ABCD) meglehetősen ritkák.<br>
 A dúr-moll tonalitás uralkodó, archaikusabb modusok, leginkább a pentaton azonban bizonyos területeken előfordulnak (leginkább Vendee, Bretagne és Soule). A dallamok hangterjedelme változó. Az altaltók jellemzően szűkebb intervallumban mozognak, de a dalok többsége nem lépi át az oktáv távolságot, leggyakoribb a kvint és oktáv közötti hangterjedelem.
-A szabad ritmusú, recitativ szakaszoktól eltekintve a dallami ritmus egybeesik a szövegritmussal, a táncdalok ritmusa is magukat a tánclépéseket követi. A szillabikus előadás dominál, [[melizmatikus]] gyakorlatra a szakrális szférában találunk példákat.<br>
+A szabad ritmusú, [http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-863.html recitativ] szakaszoktól eltekintve a dallami ritmus egybeesik a szövegritmussal, a táncdalok ritmusa is magukat a tánclépéseket követi. A szillabikus előadás dominál, [http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1679.html melizmatikus] gyakorlatra a szakrális szférában találunk példákat.<br>
 A hangszerhasználat széles körben elterjedt, a hagyományos hangszerek leginkább tánckíséretre (hegedű, különböző dobok) szolgálnak. Sok esetben a táncot – a hangszerek mellett – énekhang kommentárjai is kísérik (pl. a korzikai corrente esetében).
 [[Kategória:Franciaország]]
 [[Kategória:franciák]]