Bandolo: Levédte a(z) A négy tibeti buddhista rend sajátosságai lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-09-26T11:22:33Z

Levédte a(z) A négy tibeti buddhista rend sajátosságai lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

Ethnosound1: Új oldal, tartalma: „A tibeti kultúra megértéséhez még szükséges a különböző buddhista rendek hagyományának áttekintése. A X. század második felétől kezdődő második megt…”

2011-09-26T03:50:33Z

Új oldal, tartalma: „A tibeti kultúra megértéséhez még szükséges a különböző buddhista rendek hagyományának áttekintése. A X. század második felétől kezdődő második megt…”

Új lap

A tibeti kultúra megértéséhez még szükséges a különböző buddhista rendek hagyományának áttekintése. A X. század második felétől kezdődő második megtérés, a cshidar (t: phyi-dar) nyomán négy rend, és számtalan alrend jött létre Tibetben.

===A nyingmapa (t: rnying-ma-pa) rend===

Nevük régi vagy öreg rendet jelent, amely a Padmaszambhava által Tibetbe vitt buddhista hagyományok követője. A nyingma iskola nem reformált tibeti buddhista irányzat. Ebben őrződtek meg a leginkább a népvallás (t: mi-chos) és a bön (t: bon) buddhizmus előtti kulturális elemei. Ennek megfelelően a mágikus praktikák itt virágzanak a leginkább. A kolostoraik púdzsáin rendszeresen fohászkodnak a prebuddhista szellemekhez. Tantrái a régi tantrák, melyek nem vezethetők vissza indiai forrásokra. A nyingma tanításokat bizonyosan megérintette a gnósztikus-manicheus fénytan. A nyingmapa rendben nagy fontosságot tulajdonítanak az elrejtett kincsszövegeknek (t: gter-ma), amelyeket az egykori tanítók, még az első megtérés korában, barlangokba, sziklahasadékokba, kis ládákba, koponyacsészékbe rejtettek el. A Padmaszambhava és tanítványai által elrejtett 108 kincsszöveget a XII-XV. század között találták meg a tertönök (t: gter-ston = kincs-fellelők). Ezeket a tantrákat a többi rend nem tekinti kánoninak. A nyingma tantrák a vallásos gyakorlatok mellett asztrológiai és orvosi tanításokat is tartalmaznak. Egy adott korban csak egy tertön élhet, akiket valamely régebbi nagymester inkarnációinak tekintettek. Mivel ez a rend kimaradt a politikai csatározásokból s hosszú időre háttérbe szorult, ezért hat nagy kolostora közül öt csak a XVII. században épült meg. A nyingma filozófiában központi jelentőségű az üresség-tan (t: stong-pa-nyid, sz: śūnyatā) és a káprázat-tan (t: sgyu-ma, sz: māyā). A nyingmapa tradíció sajátos szellemű tantrája a dzokcsen (t: rdzogs-chen, sz: mahāsandhi = A Nagy Beteljesedés), mivel átadásának hagyományvonala nem feltétlenül kötődik a nyingmapa rendhez, ezért többen önálló, rendeken kívüli irányzatnak tekintenek. A nyingma szerzetesei gyakran élnek mindentől távoli remetelakokban. A rend lámái nősülhetnek, azonban a nekik a kolostoron kívül kell élniük. Ennek a rendnek, nincs olyan egyszemélyes vezetője, mint a másik háromnak, és nincs is úgy központosítva sem, talán ezért nem jutottak soha vezető politikai szerephez Tibetben.

===A szakjapa (t: sa-skya-pa) rend===

Nevük sárga, szürke földet jelent, amit az első korostoruk falujáról kapták, mely Cang (t: gTsang) tartományban (Közép-Tibet déli részén) fekszik. Ezen vidék falvaiban a házakra egy sajátos kékesszürke színvilág jellemző. Az alapítója egy vándorjógi, Drokmi (t: 'Brog-mi = Pusztai ember) (992-1072) volt, aki fiatal korában, Nepálban tanulta a szanszkrit nyelvet és a tantrákat. Ezután a vikramasílai szerzetesi egyetemen Sántipa (sz: Śāntipa) mahásziddha tanítványa lett. Egy indiai útján beavatást nyert a Hévadzsra tantrába (sz: Hevajra tantra, t: Kye-rdo-rje mdo), mely a tánc kétpólusúsága (férfi és nő) révén tanítja a szamszára és nirvána váltakozását, ahogyan a törekvő élete során hol az egyik, hol a másik irányít. Ez a tantra képviseli a rend központi tanítását. Később Atísa tanítványaként tovább mélyítette ismereteit a Tanban. Az idősödő Drokminak, aki kidolgozta a lamde (t: lam-’bras = ösvény és eredmény) módszerét, sok tanítványa lett. Tanításai nyomán legkiválóbb tanítványa Köncsok Gyelpo (t: dKon-mchog rGyal-po) (1034-1102) volt, aki 1073-ban felépítette a Szakja kolostort, mely köré szerveződött ez részben megreformált rend. Köncsok Gyelpo mestere nyomán elsajátította az új tantrákat és meg alapította a szakjapa rendet. Köncsok Gyelpo mesteréhez hasonlóan világi ember maradt élete végéig. A szakjapa szellemisége a lamde módszerre és a Hévadzsra tantra titkos tanaira alapozódik. A rend védőistenségei Hévadzsra és Vadzsrakíla (sz: Vajrakīla, t: rDo-rje Phur-ba). Tanításaik leginkább az ind jógácsára (sz: yogācāra, t: rnal-’byor-spyod-pa-ba) filozófiára épülnek. Ennek értelmében minden jelenség csak a tudatban jelenik meg, amely fény természetű, míg lényege az üresség (t: stong-pa-nyid, sz: śūnyatā). A minden kettősséget túllépő tudat, nem ragadható meg a következtetésekre alapuló gondolkodással, ezért az csak tagadó módon fejezhető ki. A tudat, amelyben soha nincs kettősség három komponensből épül fel, az okból, az ösvényből, és az ürességből.

===A kagyüpa rend===

A név jelentése, az ige hagyományát követő. Részben megreformált rend, melyet Tibetben Marpa (t: Mar-pa vagy Chos-kyi bLo-gros) (1012-96), a fordító és tanítványa Milarepa (t: rJe-btsun Mi-la-ras-pa) (11040/52-1123) nyomán Gampopa (t: sGam-po-pa) (1079-1153) alapított a XII. században. Első kolostora a Dakpo (t: Dwags-po). Később Gampopa tanítványai számtalan alrendet hoztak létre. Gampopa 32 éves koráig Atísa rendszerét tanulmányozta, s ezt házasította a Milarepatól kapott titkos jógagyakorlatokkal. A kagyüpa iskola két fontos sajátossága a gyakorlat-centrikusság (t: sgrub-brgyud), és a mester-tanítvány láncolat szóbeli átadása (t: bka’-babs). A rend titkos gyakorlatrendszere a „Náropa hat jógája” (t: chos-drug) és a Mahámudrá (t: ’Phyag-chen = Nagy Pecsét). A rendnek ez utóbbi lett a központi tantrája. A Mahámudrá a tudat természetével foglalkozó meditáció, amely során nélkülözhetetlen egy guru közvetlen irányítása, aki a tudat tükreként működik. A Mahámudrá az alap, az ösvény és a gyümölcs. A Mahámudrá meditáció mentes mindenfajta fogalomtól, vagy valaminek a csinálásától. A Mahámudrá szerint a jelenség és üresség elválaszthatatlan. A rend filozófiai alaptétele a káprázat-tan (t: sgyu-ma, p: sz: māyā), mely szerint a tapasztalható világ és az érzetek, puszta káprázatok.

===A gelukpa (t: dge-lugs-pa) rend===

Ennek a reformált irányzatnak a neve erényelvet követőt jelent. Más néven, a fejfedőjük színéről „Sárga Süvegesek”-nek (t: zhwa-ser) nevezik őket. A XV. század elején Congkapa láma (t: Tsong-kha-pa = Hagymavölgybéli) (1357-1419) által megreformált rend. Atísa (982-1054) tibeti reformtevékenységének hatása a XIV. századra teljesen elhalványulni látszott Tibetben, ráadásul a különféle rendek erőteljesen érvényre jutatták politikai (hatalmi) törekvéseiket. Congkapa 17 évesen tanulás végett beutazza Közép-Tibet nagy kolostorait. A feddhetetlen életvitelű, és kiváló szellemi képességű szerzetes egyre inkább ráébredt a szerzetesség erkölcseinek lazaságára, az elméleti képzetlenségére, valamint a tantrikus mágia világi használatának mindennaposságára. Congkapa 40 évesen belépett a Reting (t: Rwa-sgreng) kolostorba, és a kadampa hagyományokat - Atísa tanításait - követve megkezdte vallási reformtevékenységét. Átvizsgált a sok-sok tantrát, melyek közül csak négy rendszert fogadott el. Sikerei hamar megmutatkoztak, s az 1400-as évek első évtizedében hatalmasra duzzadt követőinek száma. Tanítványaitól szigorúan megkövetelte az eredeti buddhista erkölcsi szabályok (sílák) betartását, így a cölibátust, az alkohol és bódító szerek tilalmát stb. Követői számára még a vegetáriánus étrendet is előírta. Világossá tette, hogy a tantrikák számára is elengedhetetlen az erkölcsök megtisztításával járó „fokozatos ösvény”. A kolostori életben szigorúan tiltotta a tisztségek apáról fiúra való átszállását. 1409-től hivatalossá tette az imaünneppel kiegészített újévi fesztivált (t: smon-lam chen-mo), mely során a szerzetesek az összes érző lény jólétéért fohászkodtak. Congkapa a fegyelem megszigorítása mellett a mágikus praktikákat is szabályozta, és a vallási gyakorlat középpontjába a meditációt állította. Az új közösség tagjai a többi, régebbi rendtől való megkülönböztetés végett sárga süveget kezdtek használni, és a tibetiek gelukpának (erényes rend) nevezeték a közösségét. Congkapa és tanítványai a későbbiekben sok nagy kolostort építtettek fel, mint a Rivo Ganden (t: Ri-bo dGa’-ldan = Örömteli Hegy) 1409-ben, a Drepung (t: ’Bras-sprungs) 1414-ben, a Szera (t: Se-rva) 1417-ben. Congkapa haláláig a Ganden kolostort vezette. Három kedvenc tanítványa sokat segített a mesternek a rend megszilárdításában, s hamarosan a központi kolostorainak főapátjai lettek. Egyik kedvenc tanítványa Gedun Tupa (t: dGe-'dun Grub-pa) (1391-1475), az unokaöccse volt, aki felépítette a Tasi Lhünpo (t: bKra-shis lHun-po) kolostorát, valamint a rend erős hierarchikus struktúráját. Ő később visszamenőlegesen e1nyerte a dalai láma címet. Másik fő tanítvány Khedupdzse (t: mKhas-grub-rje) (1358-1438) volt, akinek újjászületései lettek a későbbi pancsen lámák. A gelukpa gyakorló csak a tökéletességeken (t: phyar-phyin, sz: pāramitā) keresztül tisztíthatja meg magát. A rend filozófiájának középpontjában az ürességtan (t: stong-pa-nyid, sz: śūnyatā), és a transzcendens bölcsesség (t: shes-rab kyi-pha rol-tu phyin-pa, sz: prajñāpāramitā) áll. A rend fő védőistensége Dordzse Dzsikcsé (t: rDo-rje ’Jigs-byed, sz: Vajrabhairava).

[[Kategória:Tibet]]

A négy tibeti buddhista rend sajátosságai - Laptörténet

Bandolo: Levédte a(z) A négy tibeti buddhista rend sajátosságai lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

Ethnosound1: Új oldal, tartalma: „A tibeti kultúra megértéséhez még szükséges a különböző buddhista rendek hagyományának áttekintése. A X. század második felétől kezdődő második megt…”