A szlovák népdal stílusrétegei - Laptörténet

Bandolo: Levédte a(z) A szlovák népdal stílusrétegei lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-06-15T11:07:19Z

Levédte a(z) A szlovák népdal stílusrétegei lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

Ethnosound1, 2011. május 15., 16:10-n

2011-05-15T16:10:41Z

Ethnosound1, 2011. május 13., 23:25-n

2011-05-13T23:25:45Z

Ethnosound1, 2011. május 13., 23:24-n

2011-05-13T23:24:32Z

Ethnosound1, 2011. május 13., 23:23-n

2011-05-13T23:23:36Z

Ethnosound1, 2011. május 13., 23:22-n

2011-05-13T23:22:54Z

Bandolo: Eltávolította a védelmet a(z) „A szlovák népdal stílusrétegei” lapról

2011-05-12T13:14:32Z

Eltávolította a védelmet a(z) „A szlovák népdal stílusrétegei” lapról

Bandolo: /* Kapcsolódó szócikkek */

2011-05-08T13:35:33Z

‎Kapcsolódó szócikkek

Bandolo, 2011. május 8., 12:48-n

2011-05-08T12:48:38Z

Bandolo: Levédte a(z) A szlovák népdal stílusrétegei lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-05-08T12:45:33Z

Levédte a(z) A szlovák népdal stílusrétegei lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 Bartók zeneileg csoportosítva, a szomszéd népek anyagával összehasonlítva foglalta össze saját gyűjtéseit. 3 kötetesre tervezett gyűjteményének első kötetével 1922-ben készült el. Valószínűleg ehhez a kötethez írta a „tót népi dallamok”-ról szóló tanulmányát , ami 3 fejezetben példákkal illusztrálva mutatja be a szlovák népdalok fontosabb rétegeit, csoportjait:
-#a szlovák  népi dallamok legrégebbi típusai: jellemzően szlovák dallamok, legfontosabbak közülük az ún. valašká vagy d’etvanská dalok. Általában hatszótagú sorokból állnak, [http://www.kislexikon.hu/parlando.html parlando] ritmusúak, hangsoruk [http://www.kislexikon.hu/mixolid.htmlmixolíd], szövegük a pásztor-, vagy betyárélethez kötődik. Bartók jobbára csak Zólyom megyéből ismert ilyen dallamokat. A legrégebbi típusok közé sorolt még néhány bölcsődalt és az ezzel rokonságban lévő szénagyűjtő és más szertartásdalokat.
+#a szlovák  népi dallamok legrégebbi típusai: jellemzően szlovák dallamok, legfontosabbak közülük az ún. valašká vagy d’etvanská dalok. Általában hatszótagú sorokból állnak, [http://www.kislexikon.hu/parlando.html parlando] ritmusúak, hangsoruk [http://www.kislexikon.hu/mixolid.html mixolíd], szövegük a pásztor-, vagy betyárélethez kötődik. Bartók jobbára csak Zólyom megyéből ismert ilyen dallamokat. A legrégebbi típusok közé sorolt még néhány bölcsődalt és az ezzel rokonságban lévő szénagyűjtő és más szertartásdalokat.
 #a később kifejlődött dallamtípusok egészen a legújabb korig: nagyon változatos anyag, többirányú kölcsönös hatás kimutatható (morva, cseh, német, nyugat-európai, magyar), speciális szlovák ritmusszerkezet, ritmusszűkítés (magyarázatát lásd később), különböző szabályos sorszerkezetek (ABAA, AAvAvA, ABBA, AA5BA, AA3BA, ABCC, ABCA, ABA5B5)
 #a szlovák népi dallamok viszonya a cseh, morva és magyar népi dallamanyaghoz: az előzőekben  tárgyalt hatások összefoglalása és kiegészítése. A legújabb kori fejlemények tárgyalása: a magyar új stílus hatása.<br><br>

@@ 9. sor: / 9. sor: @@
 *A ''paraszti stílus'': elsősorban a földeken végzett betakarítási munkákkal kapcsolatos dalok tartoznak ide, de szép számmal vannak jelen esküvői/lakodalmas dalok, keresztelők, siratók és altatók is ebben a repertoárban.<br> A stílus fő jellegzetessége a dal központi hangja feletti kvart hang kiemelt szerepe (a dallami váz második bázishangja). Uralkodó a négysoros forma, annak variabilitásában (AABB, ABAB, AABC, ABCD).<br><br>
 *A ''pásztori stílus'': a 14-18. századok között fejlődött ki, részben a korábbi paraszti stílus folytatásaként, részben pedig a román telepítés (13-15. század) idején lezajlott akkulturációs folyamat következményeként. A korai középkorban a mai Közép- és Észak-Szlovákia (a középkori Magyarország északi) hegyvidékei gyéren lakottak és gazdaságilag kevéssé kihasználtak voltak. A főnemesi réteg – területfejlesztési célokat tartva szem előtt – privilégiumokat kínált fel a hegyekben letelepedő, pásztori életmódot folytatóknak. A felkínált előjogok csábították a hegyvidékekre a pásztorokat elsőként Dél-Erdélyből (a 13–15. században), majd Máramarosból (15–16. század), végül pedig a Tátra északi részeiből (17–18. század). A migrációs hullámokkal újabb és újabb (idegen eredetű) stílusjegyek jelentek meg, transzformálódtak, és asszimilálódtak a szlovák népzene e rétegében. <br>A török hódítás okozta szociális és gazdasági nehézségek a 17. században elmélyültek. A felsőbb osztályok önnön létüket fenntartó elnyomása mélyszegénységbe taszította az alsóbb néprétegeket. Az elnyomás elől sokan a hegyekbe menekültek, ahol hamarosan megjelentek a a törvényen kívüliek és rablók bandái. Kedvelt énekeik és táncaik nagy hatással voltak a pásztori kultúrára, s annak dalaira.<br>A pásztori stílus repertoárjában (a pásztordalok és a rablódalok tematikája mellett) narratív, balladai és szerelmes motívumok is megjelennek. A táncdalok különösen jellemzőek a pásztori kultúrában (odzemok-rablótánc, medvetánc, birkatánc), de a karácsonyi dalok, s azok szcenírozott formái is népszerűek voltak. A pásztori stílus dalai a teljes gyűjtött szlovák dalanyag mintegy egyharmadát teszik ki. <br>A pásztordalok dallami struktúrájában uralkodó a kvint szerepe (a paraszti stílus kvart-dominanciájával szemben). A dallamvonal lefelé ereszkedő, leggyakoribb az F modus, de a G, a C és a D sem ritka. A zárt formák ismeretlenek, bár felsejlenek a periodusosság irányába mutató tendenciák (valamely frázis variált ismétlése: AA’B, vagy ABB’). A négysorosság (a rablódalok öt- és hatsoros dallamait leszámítva) kizárólagos. A többszólamú (kettő, ill. három) formák a stílusnak alapvető sajátosságai.<br><br>
-*Az ''új stílus'': kifejlett formájában a 19. századtól követhető a forrásokban az akkori Magyarország szinte teljes területén. Jellemző formaképletei már megjelennek a 16-17. századi egyházi énekekben. Fejlődését különböző hatások segítették: a barokk populáris zene műfajai, a nyugati (leginkább német eredetű) népdalok, népénekek, a lengyel és cseh piaci dalok, valamint a 19. századi városi cigányság zenéje. A szlovák kutatók feltételezése szerint az új stílus kialakulása kifejezetten szlovák fejlemény. Ezzel szemben a magyar kutatások, kezdve Bartók és Kodály feltáró összefoglalásaival a magyar új stílusról beszélnek, ami az egész magyar nyelvterületen elterjedt. A 19. század folyamán és a 20. század elején is még az északi hegyvidék szlovák lakossága rendszeresen lejárt idénymunkára az Alföldre aratáskor, szüretekkor. Az átvétel lehetőségét, az új stílus interetnikus elterjedését még a vándorló színtársulatok, és az általuk előadott népszínművek is segítették, majd a cigányzenekarok helyi szinten közvetítették az új stílusú dallamokat. Ráadásul ez az új népzenei stílus szorosan összekapcsolódott a korszak legkedveltebb és szintén nagyon gyorsan elterjedt táncával, a csárdással.<br>Az új stílus legfőbb jellemzője a [[tonika-domináns]] reláció újfajta értelmezése, a kvintváltás, azaz, hogy a nyitó frázis kvint távolságban megismétlődik (AA5A5A, AA5BA, ABBA, AABA,  szerkezetek). Gyakoriak a szinkópált, pontozott ritmusok. Izometria és bimetria egyaránt előfordul, a négysoros dalok harmadik sora általában ritmikai-metrikai és dallami kontrasztot képez a többi sorral (eltérő szótagszám). A korábbi dalokban döntő többségben 6-8 szótagos sorok folyamatosan bővültek, az újabb darabokban nem ritkák a 20-25 szótagot is meghaladó szövegsorok (hosszabb dallamok). Az archaikusabb stílusok kis lépésekben mozgó, szűkebb hangterjedelmű dalaival szemben a tágabb [http://mek.niif.hu/00000/00060/html/004/pc000409.html ambitus] és a nagy hangközök szabad(abb) használata jellemző.<br>Az új stílus műfajai a megváltozott tematikai és szociális funkciókra is reflektálnak. Reprezentatív műfajok a balladák, a szerelmes dalok, a katonadalok és toborzók, a csárdásdallamok. A szlovák népdalkincs legnagyobb részét (mintegy 60-70%-át) az új stílusú dalok alkotják.<br>
+*Az ''új stílus'': kifejlett formájában a 19. századtól követhető a forrásokban az akkori Magyarország szinte teljes területén. Jellemző formaképletei már megjelennek a 16-17. századi egyházi énekekben. Fejlődését különböző hatások segítették: a barokk populáris zene műfajai, a nyugati (leginkább német eredetű) népdalok, népénekek, a lengyel és cseh piaci dalok, valamint a 19. századi városi cigányság zenéje. A szlovák kutatók feltételezése szerint az új stílus kialakulása kifejezetten szlovák fejlemény. Ezzel szemben a magyar kutatások, kezdve Bartók és Kodály feltáró összefoglalásaival a magyar új stílusról beszélnek, ami az egész magyar nyelvterületen elterjedt. A 19. század folyamán és a 20. század elején is még az északi hegyvidék szlovák lakossága rendszeresen lejárt idénymunkára az Alföldre aratáskor, szüretekkor. Az átvétel lehetőségét, az új stílus interetnikus elterjedését még a vándorló színtársulatok, és az általuk előadott népszínművek is segítették, majd a cigányzenekarok helyi szinten közvetítették az új stílusú dallamokat. Ráadásul ez az új népzenei stílus szorosan összekapcsolódott a korszak legkedveltebb és szintén nagyon gyorsan elterjedt táncával, a csárdással.<br>Az új stílus legfőbb jellemzője a [http://www.parlando.hu/Klasszikuszene601.htm tonika-domináns] reláció újfajta értelmezése, a kvintváltás, azaz, hogy a nyitó frázis kvint távolságban megismétlődik (AA5A5A, AA5BA, ABBA, AABA,  szerkezetek). Gyakoriak a szinkópált, pontozott ritmusok. Izometria és bimetria egyaránt előfordul, a négysoros dalok harmadik sora általában ritmikai-metrikai és dallami kontrasztot képez a többi sorral (eltérő szótagszám). A korábbi dalokban döntő többségben 6-8 szótagos sorok folyamatosan bővültek, az újabb darabokban nem ritkák a 20-25 szótagot is meghaladó szövegsorok (hosszabb dallamok). Az archaikusabb stílusok kis lépésekben mozgó, szűkebb hangterjedelmű dalaival szemben a tágabb [http://mek.niif.hu/00000/00060/html/004/pc000409.html ambitus] és a nagy hangközök szabad(abb) használata jellemző.<br>Az új stílus műfajai a megváltozott tematikai és szociális funkciókra is reflektálnak. Reprezentatív műfajok a balladák, a szerelmes dalok, a katonadalok és toborzók, a csárdásdallamok. A szlovák népdalkincs legnagyobb részét (mintegy 60-70%-át) az új stílusú dalok alkotják.<br>
 A 20. század történelmi eseményei új népdalműfajokat is eredményeztek. Divatba jöttek a szlovák nemzeti dalok, a II. világháborút követően a partizándalok, a falvakban a szövetkezeti dalok, városon a gyáriasodással, ipari munkákkal kapcsolatos dalok. Az új zsánerek azonban zeneileg nem hoznak újat: a szövegeket a régi és új stílus tradicionális dallamaira applikálták.

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 Bartók zeneileg csoportosítva, a szomszéd népek anyagával összehasonlítva foglalta össze saját gyűjtéseit. 3 kötetesre tervezett gyűjteményének első kötetével 1922-ben készült el. Valószínűleg ehhez a kötethez írta a „tót népi dallamok”-ról szóló tanulmányát , ami 3 fejezetben példákkal illusztrálva mutatja be a szlovák népdalok fontosabb rétegeit, csoportjait:
-#a szlovák  népi dallamok legrégebbi típusai: jellemzően szlovák dallamok, legfontosabbak közülük az ún. valašká vagy d’etvanská dalok. Általában hatszótagú sorokból állnak, [http://www.kislexikon.hu/parlando.html parlando] ritmusúak, hangsoruk [[mixolíd]], szövegük a pásztor-, vagy betyárélethez kötődik. Bartók jobbára csak Zólyom megyéből ismert ilyen dallamokat. A legrégebbi típusok közé sorolt még néhány bölcsődalt és az ezzel rokonságban lévő szénagyűjtő és más szertartásdalokat.
+#a szlovák  népi dallamok legrégebbi típusai: jellemzően szlovák dallamok, legfontosabbak közülük az ún. valašká vagy d’etvanská dalok. Általában hatszótagú sorokból állnak, [http://www.kislexikon.hu/parlando.html parlando] ritmusúak, hangsoruk [http://www.kislexikon.hu/mixolid.htmlmixolíd], szövegük a pásztor-, vagy betyárélethez kötődik. Bartók jobbára csak Zólyom megyéből ismert ilyen dallamokat. A legrégebbi típusok közé sorolt még néhány bölcsődalt és az ezzel rokonságban lévő szénagyűjtő és más szertartásdalokat.
 #a később kifejlődött dallamtípusok egészen a legújabb korig: nagyon változatos anyag, többirányú kölcsönös hatás kimutatható (morva, cseh, német, nyugat-európai, magyar), speciális szlovák ritmusszerkezet, ritmusszűkítés (magyarázatát lásd később), különböző szabályos sorszerkezetek (ABAA, AAvAvA, ABBA, AA5BA, AA3BA, ABCC, ABCA, ABA5B5)
 #a szlovák népi dallamok viszonya a cseh, morva és magyar népi dallamanyaghoz: az előzőekben  tárgyalt hatások összefoglalása és kiegészítése. A legújabb kori fejlemények tárgyalása: a magyar új stílus hatása.<br><br>

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 Bartók zeneileg csoportosítva, a szomszéd népek anyagával összehasonlítva foglalta össze saját gyűjtéseit. 3 kötetesre tervezett gyűjteményének első kötetével 1922-ben készült el. Valószínűleg ehhez a kötethez írta a „tót népi dallamok”-ról szóló tanulmányát , ami 3 fejezetben példákkal illusztrálva mutatja be a szlovák népdalok fontosabb rétegeit, csoportjait:
-#a szlovák  népi dallamok legrégebbi típusai: jellemzően szlovák dallamok, legfontosabbak közülük az ún. valašká vagy d’etvanská dalok. Általában hatszótagú sorokból állnak, [[parlando]] ritmusúak, hangsoruk [[mixolíd]], szövegük a pásztor-, vagy betyárélethez kötődik. Bartók jobbára csak Zólyom megyéből ismert ilyen dallamokat. A legrégebbi típusok közé sorolt még néhány bölcsődalt és az ezzel rokonságban lévő szénagyűjtő és más szertartásdalokat.
+#a szlovák  népi dallamok legrégebbi típusai: jellemzően szlovák dallamok, legfontosabbak közülük az ún. valašká vagy d’etvanská dalok. Általában hatszótagú sorokból állnak, [http://www.kislexikon.hu/parlando.html parlando] ritmusúak, hangsoruk [[mixolíd]], szövegük a pásztor-, vagy betyárélethez kötődik. Bartók jobbára csak Zólyom megyéből ismert ilyen dallamokat. A legrégebbi típusok közé sorolt még néhány bölcsődalt és az ezzel rokonságban lévő szénagyűjtő és más szertartásdalokat.
 #a később kifejlődött dallamtípusok egészen a legújabb korig: nagyon változatos anyag, többirányú kölcsönös hatás kimutatható (morva, cseh, német, nyugat-európai, magyar), speciális szlovák ritmusszerkezet, ritmusszűkítés (magyarázatát lásd később), különböző szabályos sorszerkezetek (ABAA, AAvAvA, ABBA, AA5BA, AA3BA, ABCC, ABCA, ABA5B5)
 #a szlovák népi dallamok viszonya a cseh, morva és magyar népi dallamanyaghoz: az előzőekben  tárgyalt hatások összefoglalása és kiegészítése. A legújabb kori fejlemények tárgyalása: a magyar új stílus hatása.<br><br>

@@ 9. sor: / 9. sor: @@
 *A ''paraszti stílus'': elsősorban a földeken végzett betakarítási munkákkal kapcsolatos dalok tartoznak ide, de szép számmal vannak jelen esküvői/lakodalmas dalok, keresztelők, siratók és altatók is ebben a repertoárban.<br> A stílus fő jellegzetessége a dal központi hangja feletti kvart hang kiemelt szerepe (a dallami váz második bázishangja). Uralkodó a négysoros forma, annak variabilitásában (AABB, ABAB, AABC, ABCD).<br><br>
 *A ''pásztori stílus'': a 14-18. századok között fejlődött ki, részben a korábbi paraszti stílus folytatásaként, részben pedig a román telepítés (13-15. század) idején lezajlott akkulturációs folyamat következményeként. A korai középkorban a mai Közép- és Észak-Szlovákia (a középkori Magyarország északi) hegyvidékei gyéren lakottak és gazdaságilag kevéssé kihasználtak voltak. A főnemesi réteg – területfejlesztési célokat tartva szem előtt – privilégiumokat kínált fel a hegyekben letelepedő, pásztori életmódot folytatóknak. A felkínált előjogok csábították a hegyvidékekre a pásztorokat elsőként Dél-Erdélyből (a 13–15. században), majd Máramarosból (15–16. század), végül pedig a Tátra északi részeiből (17–18. század). A migrációs hullámokkal újabb és újabb (idegen eredetű) stílusjegyek jelentek meg, transzformálódtak, és asszimilálódtak a szlovák népzene e rétegében. <br>A török hódítás okozta szociális és gazdasági nehézségek a 17. században elmélyültek. A felsőbb osztályok önnön létüket fenntartó elnyomása mélyszegénységbe taszította az alsóbb néprétegeket. Az elnyomás elől sokan a hegyekbe menekültek, ahol hamarosan megjelentek a a törvényen kívüliek és rablók bandái. Kedvelt énekeik és táncaik nagy hatással voltak a pásztori kultúrára, s annak dalaira.<br>A pásztori stílus repertoárjában (a pásztordalok és a rablódalok tematikája mellett) narratív, balladai és szerelmes motívumok is megjelennek. A táncdalok különösen jellemzőek a pásztori kultúrában (odzemok-rablótánc, medvetánc, birkatánc), de a karácsonyi dalok, s azok szcenírozott formái is népszerűek voltak. A pásztori stílus dalai a teljes gyűjtött szlovák dalanyag mintegy egyharmadát teszik ki. <br>A pásztordalok dallami struktúrájában uralkodó a kvint szerepe (a paraszti stílus kvart-dominanciájával szemben). A dallamvonal lefelé ereszkedő, leggyakoribb az F modus, de a G, a C és a D sem ritka. A zárt formák ismeretlenek, bár felsejlenek a periodusosság irányába mutató tendenciák (valamely frázis variált ismétlése: AA’B, vagy ABB’). A négysorosság (a rablódalok öt- és hatsoros dallamait leszámítva) kizárólagos. A többszólamú (kettő, ill. három) formák a stílusnak alapvető sajátosságai.<br><br>
-*Az ''új stílus'': kifejlett formájában a 19. századtól követhető a forrásokban az akkori Magyarország szinte teljes területén. Jellemző formaképletei már megjelennek a 16-17. századi egyházi énekekben. Fejlődését különböző hatások segítették: a barokk populáris zene műfajai, a nyugati (leginkább német eredetű) népdalok, népénekek, a lengyel és cseh piaci dalok, valamint a 19. századi városi cigányság zenéje. A szlovák kutatók feltételezése szerint az új stílus kialakulása kifejezetten szlovák fejlemény. Ezzel szemben a magyar kutatások, kezdve Bartók és Kodály feltáró összefoglalásaival a magyar új stílusról beszélnek, ami az egész magyar nyelvterületen elterjedt. A 19. század folyamán és a 20. század elején is még az északi hegyvidék szlovák lakossága rendszeresen lejárt idénymunkára az Alföldre aratáskor, szüretekkor. Az átvétel lehetőségét, az új stílus interetnikus elterjedését még a vándorló színtársulatok, és az általuk előadott népszínművek is segítették, majd a cigányzenekarok helyi szinten közvetítették az új stílusú dallamokat. Ráadásul ez az új népzenei stílus szorosan összekapcsolódott a korszak legkedveltebb és szintén nagyon gyorsan elterjedt táncával, a csárdással.<br>Az új stílus legfőbb jellemzője a [[tonika-domináns]] reláció újfajta értelmezése, a kvintváltás, azaz, hogy a nyitó frázis kvint távolságban megismétlődik (AA5A5A, AA5BA, ABBA, AABA,  szerkezetek). Gyakoriak a szinkópált, pontozott ritmusok. [[Izometria]] és [[bimetria]] egyaránt előfordul, a négysoros dalok harmadik sora általában ritmikai-metrikai és dallami kontrasztot képez a többi sorral (eltérő szótagszám). A korábbi dalokban döntő többségben 6-8 szótagos sorok folyamatosan bővültek, az újabb darabokban nem ritkák a 20-25 szótagot is meghaladó szövegsorok (hosszabb dallamok). Az archaikusabb stílusok kis lépésekben mozgó, szűkebb hangterjedelmű dalaival szemben a tágabb ambitus és a nagy hangközök szabad(abb) használata jellemző.<br>Az új stílus műfajai a megváltozott tematikai és szociális funkciókra is reflektálnak. Reprezentatív műfajok a balladák, a szerelmes dalok, a katonadalok és toborzók, a csárdásdallamok. A szlovák népdalkincs legnagyobb részét (mintegy 60-70%-át) az új stílusú dalok alkotják.<br>
+*Az ''új stílus'': kifejlett formájában a 19. századtól követhető a forrásokban az akkori Magyarország szinte teljes területén. Jellemző formaképletei már megjelennek a 16-17. századi egyházi énekekben. Fejlődését különböző hatások segítették: a barokk populáris zene műfajai, a nyugati (leginkább német eredetű) népdalok, népénekek, a lengyel és cseh piaci dalok, valamint a 19. századi városi cigányság zenéje. A szlovák kutatók feltételezése szerint az új stílus kialakulása kifejezetten szlovák fejlemény. Ezzel szemben a magyar kutatások, kezdve Bartók és Kodály feltáró összefoglalásaival a magyar új stílusról beszélnek, ami az egész magyar nyelvterületen elterjedt. A 19. század folyamán és a 20. század elején is még az északi hegyvidék szlovák lakossága rendszeresen lejárt idénymunkára az Alföldre aratáskor, szüretekkor. Az átvétel lehetőségét, az új stílus interetnikus elterjedését még a vándorló színtársulatok, és az általuk előadott népszínművek is segítették, majd a cigányzenekarok helyi szinten közvetítették az új stílusú dallamokat. Ráadásul ez az új népzenei stílus szorosan összekapcsolódott a korszak legkedveltebb és szintén nagyon gyorsan elterjedt táncával, a csárdással.<br>Az új stílus legfőbb jellemzője a [[tonika-domináns]] reláció újfajta értelmezése, a kvintváltás, azaz, hogy a nyitó frázis kvint távolságban megismétlődik (AA5A5A, AA5BA, ABBA, AABA,  szerkezetek). Gyakoriak a szinkópált, pontozott ritmusok. Izometria és bimetria egyaránt előfordul, a négysoros dalok harmadik sora általában ritmikai-metrikai és dallami kontrasztot képez a többi sorral (eltérő szótagszám). A korábbi dalokban döntő többségben 6-8 szótagos sorok folyamatosan bővültek, az újabb darabokban nem ritkák a 20-25 szótagot is meghaladó szövegsorok (hosszabb dallamok). Az archaikusabb stílusok kis lépésekben mozgó, szűkebb hangterjedelmű dalaival szemben a tágabb [http://mek.niif.hu/00000/00060/html/004/pc000409.html ambitus] és a nagy hangközök szabad(abb) használata jellemző.<br>Az új stílus műfajai a megváltozott tematikai és szociális funkciókra is reflektálnak. Reprezentatív műfajok a balladák, a szerelmes dalok, a katonadalok és toborzók, a csárdásdallamok. A szlovák népdalkincs legnagyobb részét (mintegy 60-70%-át) az új stílusú dalok alkotják.<br>
 A 20. század történelmi eseményei új népdalműfajokat is eredményeztek. Divatba jöttek a szlovák nemzeti dalok, a II. világháborút követően a partizándalok, a falvakban a szövetkezeti dalok, városon a gyáriasodással, ipari munkákkal kapcsolatos dalok. Az új zsánerek azonban zeneileg nem hoznak újat: a szövegeket a régi és új stílus tradicionális dallamaira applikálták.

@@ 14. sor: / 14. sor: @@
 ==Kapcsolódó szócikkek==
 *[[Szlovák népzene régiói]]
+*[[Hangszeres zene Szlovákiában]]
 [[Kategória:Szlovákia]]
 [[Kategória:szlovákok]]