Az ausztrál zene általános jellemzői - Laptörténet

Bandolo, 2012. március 1., 14:41-n

2012-03-01T14:41:16Z

Bandolo, 2011. július 19., 21:45-n

2011-07-19T21:45:42Z

Bandolo, 2011. július 19., 21:44-n

2011-07-19T21:44:35Z

Bandolo, 2011. július 19., 08:27-n

2011-07-19T08:27:26Z

Bandolo, 2011. május 15., 23:34-n

2011-05-15T23:34:28Z

Bandolo: Levédte a(z) Az ausztrál zene általános jellemzői lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-05-15T23:33:31Z

Levédte a(z) Az ausztrál zene általános jellemzői lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

Bandolo, 2011. május 13., 09:55-n

2011-05-13T09:55:53Z

Bandolo, 2011. április 30., 20:04-n

2011-04-30T20:04:52Z

Bandolo, 2011. április 30., 20:04-n

2011-04-30T20:04:06Z

Bandolo, 2011. április 30., 20:03-n

2011-04-30T20:03:03Z

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 Mivel az őslakóknak nincs írott hagyománya, így tudásukat, a hitviláguk gerincét képező mítoszokat és történeteiket szájhagyomány útján adják tovább. E szóbeli hagyomány dalok formájában száll generációról generációra. Az őslakosok zenéjével kapcsolatban fontos megérteni azokat a zenei jegyeket és alapfogalmakat, melyek egy előadóban, előadók csoportjában, a hallgatóságban és e zenei hagyományokat kutatókban élnek a szélesebb körben értelmezett zenével kapcsolatban. Ezek nélkül nehéz lenne értelmezni, és esztétikailag értékelni Ausztrália zenei kultúráját.
-[[Fájl:Keregfestmeny.jpg|bélyegkép|300 px|jobbra|'''Kéregfestmény Közép-Arnhem-földről''' – részlet. <br>A Stringybark eukaliptusz fa kérge az egyik legnépszerűbb alapanyaggá vált az Északi-Terület őslakosainak vizuális művészetében. E fotó az Arnhem-földre jellemző, úgynevezett kereszt vonalas (crosshatching, vagy rarrk) festési stílust szemlélteti. Az e technikával készülő alkotások által kifejezni kívánt hatás párhuzamba helyezhető a zene vallási-társadalmi szerepével.]]
+[[Fájl:800px-Keregfestmeny copy.png|bélyegkép|300 px|jobbra|'''Kéregfestmény Közép-Arnhem-földről''' – részlet. <br>A Stringybark eukaliptusz fa kérge az egyik legnépszerűbb alapanyaggá vált az Északi-Terület őslakosainak vizuális művészetében. E fotó az Arnhem-földre jellemző, úgynevezett kereszt vonalas (crosshatching, vagy rarrk) festési stílust szemlélteti. Az e technikával készülő alkotások által kifejezni kívánt hatás párhuzamba helyezhető a zene vallási-társadalmi szerepével.]]
 Az emberi hangnak, a hang által artikulált szavaknak, az ezeket formába öntő dallamnak, illetve a mindezeket kísérő hangszereknek mágikus erejük van. Ezek az erők önmagukból fakadnak – nem imitációi, hanem hordozói, ha úgy tetszik, különböző aspektusai annak, amit az élet esszenciájaként fejezhetünk ki. „Az előadás (vagyis a rítus, és az ezt kísérő dalok, megj.) jelen idejű kiállítása a soha véget nem érő kreatív forrásnak”. <ref>„Performance are a present-time exphibition of a never-ending creative source.” Ellis, Catherine J.: ''Time Conciousness of Aboriginal Performers.'' In: Kassler, Jamie C. - Stubington, Jill ed.: Problems and Solutions. Occasional Essays in Musicology presented to Alice M.Moyle. Sydney, 1984, Hale and Iremonger. 154.o</ref> Az őslakosok számára ez a forrás nem valami misztikus, elméleti dolog, hanem kézzelfogható, az érzékszervek által tapasztalható valóság. <ref>Ez az ősök által, a teremtés alatt életre hívott erő, mely a nyugati kultúra által művészetként kategorizált, emberi alkotásokon keresztül fejeződhet ki. Az Arnhem-földön használt keresztvonalas (cross hatching) festési stílus a ''Rarrk'' kiváló példa erre; az egymást rétegekben fedő, párhuzamos vonalak bizonyos távolságból nézve vibráló, mozgó, élő hatást keltenek. Egy kép minél inkább „ragyogó”, annál jobban hordozza ezt a bizonyos ősi teremtő erőt. (Morphy, Howard: ''Becoming art''. Sydney, 2008, University of New South Wales Press Ltd.)
 Ugyanígy a zenében; ha a forgatókönyv szerint, „hangoltan” van előadva egy ének, akkor, és csakis akkor hordozza ezt az eszenciát. </ref>

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 Mivel az őslakóknak nincs írott hagyománya, így tudásukat, a hitviláguk gerincét képező mítoszokat és történeteiket szájhagyomány útján adják tovább. E szóbeli hagyomány dalok formájában száll generációról generációra. Az őslakosok zenéjével kapcsolatban fontos megérteni azokat a zenei jegyeket és alapfogalmakat, melyek egy előadóban, előadók csoportjában, a hallgatóságban és e zenei hagyományokat kutatókban élnek a szélesebb körben értelmezett zenével kapcsolatban. Ezek nélkül nehéz lenne értelmezni, és esztétikailag értékelni Ausztrália zenei kultúráját.
 [[Fájl:Keregfestmeny.jpg|bélyegkép|300 px|jobbra|'''Kéregfestmény Közép-Arnhem-földről''' – részlet. <br>A Stringybark eukaliptusz fa kérge az egyik legnépszerűbb alapanyaggá vált az Északi-Terület őslakosainak vizuális művészetében. E fotó az Arnhem-földre jellemző, úgynevezett kereszt vonalas (crosshatching, vagy rarrk) festési stílust szemlélteti. Az e technikával készülő alkotások által kifejezni kívánt hatás párhuzamba helyezhető a zene vallási-társadalmi szerepével.]]
-Az emberi hangnak, a hang által artikulált szavaknak, az ezeket formába öntő dallamnak, illetve a mindezeket kísérő hangszereknek mágikus erejük van. Ezek az erők önmagukból fakadnak – nem imitációi, hanem hordozói, ha úgy tetszik, különböző aspektusai annak, amit az élet esszenciájaként fejezhetünk ki. „Az előadás (vagyis a rítus, és az ezt kísérő dalok, megj.) jelen idejű kiállítása a soha véget nem érő kreatív forrásnak”. <ref>„Performance are a present-time exphibition of a never-ending creative source.” Ellis, Catherine J.: ''Time Conciousness of Aboriginal Performers.'' In: Kassler, Jamie C. - Stubington, Jill ed.: Problems and Solutions. Occasional Essays in Musicology presented to Alice M.Moyle Sydney, 1984, Hale and Iremonger. 154.o</ref> Az őslakosok számára ez a forrás nem valami misztikus, elméleti dolog, hanem kézzelfogható, az érzékszervek által tapasztalható valóság. <ref>Ez az ősök által, a teremtés alatt életre hívott erő, mely a nyugati kultúra által művészetként kategorizált, emberi alkotásokon keresztül fejeződhet ki. Az Arnhem-földön használt keresztvonalas (cross hatching) festési stílus a ''Rarrk'' kiváló példa erre; az egymást rétegekben fedő, párhuzamos vonalak bizonyos távolságból nézve vibráló, mozgó, élő hatást keltenek. Egy kép minél inkább „ragyogó”, annál jobban hordozza ezt a bizonyos ősi teremtő erőt. (Morphy, Howard: ''Becoming art''. Sydney, 2008, University of New South Wales Press Ltd.)
+Az emberi hangnak, a hang által artikulált szavaknak, az ezeket formába öntő dallamnak, illetve a mindezeket kísérő hangszereknek mágikus erejük van. Ezek az erők önmagukból fakadnak – nem imitációi, hanem hordozói, ha úgy tetszik, különböző aspektusai annak, amit az élet esszenciájaként fejezhetünk ki. „Az előadás (vagyis a rítus, és az ezt kísérő dalok, megj.) jelen idejű kiállítása a soha véget nem érő kreatív forrásnak”. <ref>„Performance are a present-time exphibition of a never-ending creative source.” Ellis, Catherine J.: ''Time Conciousness of Aboriginal Performers.'' In: Kassler, Jamie C. - Stubington, Jill ed.: Problems and Solutions. Occasional Essays in Musicology presented to Alice M.Moyle. Sydney, 1984, Hale and Iremonger. 154.o</ref> Az őslakosok számára ez a forrás nem valami misztikus, elméleti dolog, hanem kézzelfogható, az érzékszervek által tapasztalható valóság. <ref>Ez az ősök által, a teremtés alatt életre hívott erő, mely a nyugati kultúra által művészetként kategorizált, emberi alkotásokon keresztül fejeződhet ki. Az Arnhem-földön használt keresztvonalas (cross hatching) festési stílus a ''Rarrk'' kiváló példa erre; az egymást rétegekben fedő, párhuzamos vonalak bizonyos távolságból nézve vibráló, mozgó, élő hatást keltenek. Egy kép minél inkább „ragyogó”, annál jobban hordozza ezt a bizonyos ősi teremtő erőt. (Morphy, Howard: ''Becoming art''. Sydney, 2008, University of New South Wales Press Ltd.)
 Ugyanígy a zenében; ha a forgatókönyv szerint, „hangoltan” van előadva egy ének, akkor, és csakis akkor hordozza ezt az eszenciát. </ref>

←Régebbi változat		A lap 2011. július 19., 21:44-kori változata
20. sor:		20. sor:

	[[Kategória:Ausztrália]]		[[Kategória:Ausztrália]]
		+	[[Kategória:Aboriginálok]]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 Mivel az őslakóknak nincs írott hagyománya, így tudásukat, a hitviláguk gerincét képező mítoszokat és történeteiket szájhagyomány útján adják tovább. E szóbeli hagyomány dalok formájában száll generációról generációra. Az őslakosok zenéjével kapcsolatban fontos megérteni azokat a zenei jegyeket és alapfogalmakat, melyek egy előadóban, előadók csoportjában, a hallgatóságban és e zenei hagyományokat kutatókban élnek a szélesebb körben értelmezett zenével kapcsolatban. Ezek nélkül nehéz lenne értelmezni, és esztétikailag értékelni Ausztrália zenei kultúráját.
 [[Fájl:Keregfestmeny.jpg|bélyegkép|300 px|jobbra|'''Kéregfestmény Közép-Arnhem-földről''' – részlet. <br>A Stringybark eukaliptusz fa kérge az egyik legnépszerűbb alapanyaggá vált az Északi-Terület őslakosainak vizuális művészetében. E fotó az Arnhem-földre jellemző, úgynevezett kereszt vonalas (crosshatching, vagy rarrk) festési stílust szemlélteti. Az e technikával készülő alkotások által kifejezni kívánt hatás párhuzamba helyezhető a zene vallási-társadalmi szerepével.]]
-Az emberi hangnak, a hang által artikulált szavaknak, az ezeket formába öntő dallamnak, illetve a mindezeket kísérő hangszereknek mágikus erejük van. Ezek az erők önmagukból fakadnak – nem imitációi, hanem hordozói, ha úgy tetszik, különböző aspektusai annak, amit az élet esszenciájaként fejezhetünk ki. „Az előadás (vagyis a rítus, és az ezt kísérő dalok, megj.) jelen idejű kiállítása a soha véget nem érő kreatív forrásnak”. <ref>„Performance are a present-time exphibition of a never-ending creative source.” Catherine J. Ellis, Time conciousness of Aboriginal Performers, Problems and solutions.</ref> Az őslakosok számára ez a forrás nem valami misztikus, elméleti dolog, hanem kézzelfogható, az érzékszervek által tapasztalható valóság. <ref>Ez az ősök által, a teremtés alatt életre hívott erő, mely a nyugati kultúra által művészetként kategorizált, emberi alkotásokon keresztül fejeződhet ki. Az Arnhem-földön használt keresztvonalas (cross hatching) festési stílus a ''Rarrk'' kiváló példa erre; az egymást rétegekben fedő, párhuzamos vonalak bizonyos távolságból nézve vibráló, mozgó, élő hatást keltenek. Egy kép minél inkább „ragyogó”, annál jobban hordozza ezt a bizonyos ősi teremtő erőt. (Morphy, Howard: ''Becoming art''. 2008, Berg Publishers)
+Az emberi hangnak, a hang által artikulált szavaknak, az ezeket formába öntő dallamnak, illetve a mindezeket kísérő hangszereknek mágikus erejük van. Ezek az erők önmagukból fakadnak – nem imitációi, hanem hordozói, ha úgy tetszik, különböző aspektusai annak, amit az élet esszenciájaként fejezhetünk ki. „Az előadás (vagyis a rítus, és az ezt kísérő dalok, megj.) jelen idejű kiállítása a soha véget nem érő kreatív forrásnak”. <ref>„Performance are a present-time exphibition of a never-ending creative source.” Ellis, Catherine J.: ''Time Conciousness of Aboriginal Performers.'' In: Kassler, Jamie C. - Stubington, Jill ed.: Problems and Solutions. Occasional Essays in Musicology presented to Alice M.Moyle Sydney, 1984, Hale and Iremonger. 154.o</ref> Az őslakosok számára ez a forrás nem valami misztikus, elméleti dolog, hanem kézzelfogható, az érzékszervek által tapasztalható valóság. <ref>Ez az ősök által, a teremtés alatt életre hívott erő, mely a nyugati kultúra által művészetként kategorizált, emberi alkotásokon keresztül fejeződhet ki. Az Arnhem-földön használt keresztvonalas (cross hatching) festési stílus a ''Rarrk'' kiváló példa erre; az egymást rétegekben fedő, párhuzamos vonalak bizonyos távolságból nézve vibráló, mozgó, élő hatást keltenek. Egy kép minél inkább „ragyogó”, annál jobban hordozza ezt a bizonyos ősi teremtő erőt. (Morphy, Howard: ''Becoming art''. Sydney, 2008, University of New South Wales Press Ltd.)
 Ugyanígy a zenében; ha a forgatókönyv szerint, „hangoltan” van előadva egy ének, akkor, és csakis akkor hordozza ezt az eszenciát. </ref>
-Ausztráliában a zene egyik legfontosabb része az előadásmód. A zenélés általában nem történik ok nélkül, bizonyos célokat szolgál. Ez esetben elsődleges a helyes előadásmód, melynek meg kell felelnie bizonyos, eredendően lefektetett előírásoknak. Ausztrália középső részén ([[:Kategória:Pintupi|Pintupi]]) például, dalolásnak számít egy bizonyos dal helyes, a melódia szerkezetét követő előadása, azonban nem számít annak az előadás bizonyos részeinek dalban történő kommentárja, vagy a különböző kitartott hangok éneklése a fő dallam felett <ref>Catherine J. Ellis, Time conciousness of Aboriginal Performers, Problems and solutions</ref>. <br>
+Ausztráliában a zene egyik legfontosabb része az előadásmód. A zenélés általában nem történik ok nélkül, bizonyos célokat szolgál. Ez esetben elsődleges a helyes előadásmód, melynek meg kell felelnie bizonyos, eredendően lefektetett előírásoknak. Ausztrália középső részén ([[:Kategória:Pintupi|Pintupi]]) például, dalolásnak számít egy bizonyos dal helyes, a melódia szerkezetét követő előadása, azonban nem számít annak az előadás bizonyos részeinek dalban történő kommentárja, vagy a különböző kitartott hangok éneklése a fő dallam felett <ref>Ellis, Catherine J.: i.m.</ref>. <br>
 Az előadásmódhoz szorosan kapcsolódik, és szintén a dal, illetve a dalolás minőségi alapja lehet a helyesen megválasztott hangmagasság. Az őslakosok nem használnak lefektetett zenei rendszert, kottát. Azonban itt is, akárcsak a világ bármely pontján fontos a harmónia, az esztétikum, valamint az ezekhez igazított előadásmód. Minden dalnak, de a kísérő hangszereknek is meghatározott az a hangmagassága, ahol „jól hangzik”, ahol a kívánt (akár esztétikai) hatást fejti ki. [[Kelet-, Északkelet-Arnhem-föld zenéi|Északkelet-Arnhem-földön]] a vezető énekes előre kiválasztja azt a hangmagasságot, amit neki, esetleg az őt kísérő többi énekesnek, a kísérő [[ritmusverő fa|ritmusverő fának]] (Billma) és a [[Didzseridu (didgeridoo, didjeridu, yidaki, mago, kenbi...)|didzseridunak]] (Yidaki) tartania kell. Ha esetleg valamelyik énekes vagy kísérőzenész nem talál rá a megfelelő hangmagasságra, a hangmagasság újraszervezése után folytatják az előadást.<br>
-Közép-ausztrál törzsek esetében ([[:Kategória:Pitjantjatjara|Pitjantjatjara]], [[:Kategória:Pintupi|Pintupi]]) <ref>Catherine J. Ellis, Time conciousness of Aboriginal Performers, Problems and solutions</ref> tudunk olyan kifejezésekről, melyek a dallam karakterisztikáját fejezik ki az érzékszervek által érzékelhető minőségeken (mint illat, íz) keresztül. <ref>Más népi zenék esetében is beszélhetünk a dallam vagy a zene hasonló megközelítéséről, lásd például az indiai klasszikus zenét. Mindez arra enged következtetni, hogy ezekben a kultúrákban sokkal nagyobb hangsúly volt a zenei előadás, vagy akár egy egyszerű dal érzékszervekre gyakorolt hatásán, mint mondjuk azokban az esetekben, ahol „pusztán” a zenei skála által nyújtott keretek között mozoghat a zenész.</ref>  Vagyis egy őslakos zenehallgató nem csak hallhatja, de több érzékszervével érezheti a zenét és mindazt, amit a zene és a dal hordoz: az ősi, teremtő erőt.<br>
+Közép-ausztrál törzsek esetében ([[:Kategória:Pitjantjatjara|Pitjantjatjara]], [[:Kategória:Pintupi|Pintupi]]) <ref>Ellis, Catherine J.: i.m.</ref> tudunk olyan kifejezésekről, melyek a dallam karakterisztikáját fejezik ki az érzékszervek által érzékelhető minőségeken (mint illat, íz) keresztül. <ref>Más népi zenék esetében is beszélhetünk a dallam vagy a zene hasonló megközelítéséről, lásd például az indiai klasszikus zenét. Mindez arra enged következtetni, hogy ezekben a kultúrákban sokkal nagyobb hangsúly volt a zenei előadás, vagy akár egy egyszerű dal érzékszervekre gyakorolt hatásán, mint mondjuk azokban az esetekben, ahol „pusztán” a zenei skála által nyújtott keretek között mozoghat a zenész.</ref>  Vagyis egy őslakos zenehallgató nem csak hallhatja, de több érzékszervével érezheti a zenét és mindazt, amit a zene és a dal hordoz: az ősi, teremtő erőt.<br>
 A dalok szövege általában hosszabb-rövidebb szavakból áll, melyeknek konkrét jelentése nincs. Amennyiben a szövegeknek több jelentésrétege van, a szavak más-más jelentéstartalmat és spirituális minőséget hordozhatnak. Minél mélyebb a jelentéssík, értelmük annál kevesebb egyén számára férhető hozzá, vagyis a dal annál nagyobb szentséget hordoz. A szavak mélyebb, szellemi értelmezése az egymást emberéleten át követő beavatások során tárul fel. A dalok ezen értelmezése avatatlanok előtt szigorúan titkos, melynek megsértése súlyos következményeket von maga után.
 ==Jegyzetek==

@@ 5. sor: / 5. sor: @@
 Ausztráliában a zene egyik legfontosabb része az előadásmód. A zenélés általában nem történik ok nélkül, bizonyos célokat szolgál. Ez esetben elsődleges a helyes előadásmód, melynek meg kell felelnie bizonyos, eredendően lefektetett előírásoknak. Ausztrália középső részén ([[:Kategória:Pintupi|Pintupi]]) például, dalolásnak számít egy bizonyos dal helyes, a melódia szerkezetét követő előadása, azonban nem számít annak az előadás bizonyos részeinek dalban történő kommentárja, vagy a különböző kitartott hangok éneklése a fő dallam felett <ref>Catherine J. Ellis, Time conciousness of Aboriginal Performers, Problems and solutions</ref>. <br>
-Az előadásmódhoz szorosan kapcsolódik, és szintén a dal, illetve a dalolás minőségi alapja lehet a helyesen megválasztott hangmagasság. Az őslakosok nem használnak lefektetett zenei rendszert, kottát. Azonban itt is, akárcsak a világ bármely pontján fontos a harmónia, az esztétikum, valamint az ezekhez igazított előadásmód. Minden dalnak, de a kísérő hangszereknek is meghatározott az a hangmagassága, ahol „jól hangzik”, ahol a kívánt (akár esztétikai) hatást fejti ki. [[Kelet-, Északkelet-Arnhem-föld zenéi|Északkelet-Arnhem-földön]] a vezető énekes előre kiválasztja azt a hangmagasságot, amit neki, esetleg az őt kísérő többi énekesnek, a kísérő [[:Kategória:ritmusverő fa|ritmusverő fának]] (Billma) és a [[Didzseridu (didgeridoo, didjeridu, yidaki)|didzseridunak]] (Yidaki) tartania kell. Ha esetleg valamelyik énekes vagy kísérőzenész nem talál rá a megfelelő hangmagasságra, a hangmagasság újraszervezése után folytatják az előadást.<br>
+Az előadásmódhoz szorosan kapcsolódik, és szintén a dal, illetve a dalolás minőségi alapja lehet a helyesen megválasztott hangmagasság. Az őslakosok nem használnak lefektetett zenei rendszert, kottát. Azonban itt is, akárcsak a világ bármely pontján fontos a harmónia, az esztétikum, valamint az ezekhez igazított előadásmód. Minden dalnak, de a kísérő hangszereknek is meghatározott az a hangmagassága, ahol „jól hangzik”, ahol a kívánt (akár esztétikai) hatást fejti ki. [[Kelet-, Északkelet-Arnhem-föld zenéi|Északkelet-Arnhem-földön]] a vezető énekes előre kiválasztja azt a hangmagasságot, amit neki, esetleg az őt kísérő többi énekesnek, a kísérő [[ritmusverő fa|ritmusverő fának]] (Billma) és a [[Didzseridu (didgeridoo, didjeridu, yidaki, mago, kenbi...)|didzseridunak]] (Yidaki) tartania kell. Ha esetleg valamelyik énekes vagy kísérőzenész nem talál rá a megfelelő hangmagasságra, a hangmagasság újraszervezése után folytatják az előadást.<br>
 Közép-ausztrál törzsek esetében ([[:Kategória:Pitjantjatjara|Pitjantjatjara]], [[:Kategória:Pintupi|Pintupi]]) <ref>Catherine J. Ellis, Time conciousness of Aboriginal Performers, Problems and solutions</ref> tudunk olyan kifejezésekről, melyek a dallam karakterisztikáját fejezik ki az érzékszervek által érzékelhető minőségeken (mint illat, íz) keresztül. <ref>Más népi zenék esetében is beszélhetünk a dallam vagy a zene hasonló megközelítéséről, lásd például az indiai klasszikus zenét. Mindez arra enged következtetni, hogy ezekben a kultúrákban sokkal nagyobb hangsúly volt a zenei előadás, vagy akár egy egyszerű dal érzékszervekre gyakorolt hatásán, mint mondjuk azokban az esetekben, ahol „pusztán” a zenei skála által nyújtott keretek között mozoghat a zenész.</ref>  Vagyis egy őslakos zenehallgató nem csak hallhatja, de több érzékszervével érezheti a zenét és mindazt, amit a zene és a dal hordoz: az ősi, teremtő erőt.<br>
 A dalok szövege általában hosszabb-rövidebb szavakból áll, melyeknek konkrét jelentése nincs. Amennyiben a szövegeknek több jelentésrétege van, a szavak más-más jelentéstartalmat és spirituális minőséget hordozhatnak. Minél mélyebb a jelentéssík, értelmük annál kevesebb egyén számára férhető hozzá, vagyis a dal annál nagyobb szentséget hordoz. A szavak mélyebb, szellemi értelmezése az egymást emberéleten át követő beavatások során tárul fel. A dalok ezen értelmezése avatatlanok előtt szigorúan titkos, melynek megsértése súlyos következményeket von maga után.