Hangszerek Észtországban - Laptörténet

Csampai: formai jav.

2012-11-28T11:33:31Z

formai jav.

Csampai: Levédte a(z) Hangszerek Észtországban lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-06-15T10:40:43Z

Levédte a(z) Hangszerek Észtországban lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

Bandolo: /* Kapcsolódó szócikkek */

2011-06-05T09:31:41Z

‎Kapcsolódó szócikkek

Bandolo, 2011. május 11., 23:10-n

2011-05-11T23:10:44Z

Ethnosound1, 2011. május 11., 22:59-n

2011-05-11T22:59:07Z

Ethnosound1, 2011. május 11., 22:58-n

2011-05-11T22:58:29Z

Ethnosound1, 2011. május 11., 22:57-n

2011-05-11T22:57:12Z

Bandolo: Eltávolította a védelmet a(z) „Hangszerek Észtországban” lapról

2011-05-11T22:27:49Z

Eltávolította a védelmet a(z) „Hangszerek Észtországban” lapról

Bandolo, 2011. május 5., 22:09-n

2011-05-05T22:09:25Z

Bandolo: Levédte a(z) Hangszerek Észtországban lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-05-05T21:52:18Z

Levédte a(z) Hangszerek Észtországban lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

@@ 5. sor: / 5. sor: @@
 |dátum =
 |zenei kultúra = észt
-|hangszercsoport = [[http://hu.wikipedia.org/wiki/Kordofon_hangszerek Kordofon hangszerek]]
+|hangszercsoport = [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kordofon_hangszerek Kordofon hangszerek]
 |forrás = Fotó: Paul Lenz
 }}
 A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn [[:Kategória:Kantele|kantele]] észt megfelelője: a ''kannel''. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kromatikus_hangsor kromatikusan] hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.<br>
-Az [[http://hu.wikipedia.org/wiki/Aerofon_hangszerek aerofon]] hangszerek családjából külön említést a [[:Kategória:duda|duda]] érdemel, amennyiben dudajátékról az észt területekről egészen a 14. századig visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. Legfőképp az ország északi és nyugati régióiban kedvelték, évszázadokon át az esküvői ünnepségek és falusi táncmulatságok főszereplője volt. A fennmaradt kompozíciók formailag három részből állnak: rövid bevezető dallam, hosszabb középső szakasz sok figurációval és utójáték. A hangnemek közül a dúr [[http://www.zenci.hu/szocikk/pentachord pentachord]] és a [[http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%BAr_hangsor diatonikus dúr]] a legjellemzőbb.<br>
+Az [http://hu.wikipedia.org/wiki/Aerofon_hangszerek aerofon] hangszerek családjából külön említést a [[:Kategória:duda|duda]] érdemel, amennyiben dudajátékról az észt területekről egészen a 14. századig visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. Legfőképp az ország északi és nyugati régióiban kedvelték, évszázadokon át az esküvői ünnepségek és falusi táncmulatságok főszereplője volt. A fennmaradt kompozíciók formailag három részből állnak: rövid bevezető dallam, hosszabb középső szakasz sok figurációval és utójáték. A hangnemek közül a dúr [http://www.zenci.hu/szocikk/pentachord pentachord] és a [http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%BAr_hangsor diatonikus dúr] a legjellemzőbb.<br>
 Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez.<br><br><br>
 ==Kapcsolódó szócikkek==

←Régebbi változat		A lap 2011. június 5., 09:31-kori változata
18. sor:		18. sor:
	[[Kategória:észtek]]		[[Kategória:észtek]]
	[[Kategória:Kannel]]		[[Kategória:Kannel]]
−	~~[[Kategória:duda]]~~

@@ 11. sor: / 11. sor: @@
 A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn [[:Kategória:Kantele|kantele]] észt megfelelője: a ''kannel''. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kromatikus_hangsor kromatikusan] hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.<br>
 Az [[http://hu.wikipedia.org/wiki/Aerofon_hangszerek aerofon]] hangszerek családjából külön említést a [[:Kategória:duda|duda]] érdemel, amennyiben dudajátékról az észt területekről egészen a 14. századig visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. Legfőképp az ország északi és nyugati régióiban kedvelték, évszázadokon át az esküvői ünnepségek és falusi táncmulatságok főszereplője volt. A fennmaradt kompozíciók formailag három részből állnak: rövid bevezető dallam, hosszabb középső szakasz sok figurációval és utójáték. A hangnemek közül a dúr [[http://www.zenci.hu/szocikk/pentachord pentachord]] és a [[http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%BAr_hangsor diatonikus dúr]] a legjellemzőbb.<br>
-Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez.
+Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez.<br><br><br>
 ==Kapcsolódó szócikkek==
 [[Észt népdalok]]

@@ 9. sor: / 9. sor: @@
 }}
-A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn [[Kategória:Kantele|kantele]] észt megfelelője: a ''kannel''. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kromatikus_hangsor kromatikusan] hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.<br>
+A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn [[:Kategória:Kantele|kantele]] észt megfelelője: a ''kannel''. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kromatikus_hangsor kromatikusan] hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.<br>
 Az [[http://hu.wikipedia.org/wiki/Aerofon_hangszerek aerofon]] hangszerek családjából külön említést a [[:Kategória:duda|duda]] érdemel, amennyiben dudajátékról az észt területekről egészen a 14. századig visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. Legfőképp az ország északi és nyugati régióiban kedvelték, évszázadokon át az esküvői ünnepségek és falusi táncmulatságok főszereplője volt. A fennmaradt kompozíciók formailag három részből állnak: rövid bevezető dallam, hosszabb középső szakasz sok figurációval és utójáték. A hangnemek közül a dúr [[http://www.zenci.hu/szocikk/pentachord pentachord]] és a [[http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%BAr_hangsor diatonikus dúr]] a legjellemzőbb.<br>
 Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez.

@@ 9. sor: / 9. sor: @@
 }}
-A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn [[kantele|kantele]] észt megfelelője: a ''kannel''. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kromatikus_hangsor kromatikusan] hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.<br>
+A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn [[Kategória:Kantele|kantele]] észt megfelelője: a ''kannel''. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kromatikus_hangsor kromatikusan] hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.<br>
 Az [[http://hu.wikipedia.org/wiki/Aerofon_hangszerek aerofon]] hangszerek családjából külön említést a [[:Kategória:duda|duda]] érdemel, amennyiben dudajátékról az észt területekről egészen a 14. századig visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. Legfőképp az ország északi és nyugati régióiban kedvelték, évszázadokon át az esküvői ünnepségek és falusi táncmulatságok főszereplője volt. A fennmaradt kompozíciók formailag három részből állnak: rövid bevezető dallam, hosszabb középső szakasz sok figurációval és utójáték. A hangnemek közül a dúr [[http://www.zenci.hu/szocikk/pentachord pentachord]] és a [[http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%BAr_hangsor diatonikus dúr]] a legjellemzőbb.<br>
 Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez.

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn kantele észt megfelelője: a ''kannel''. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy kromatikusan hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.<br>
+{{Hangszer infobox
-Az [[:Kategória:aerophon hangszerek|aerofon]] hangszerek családjából külön említést a [[:Kategória:duda|duda]] érdemel, amennyiben dudajátékról az észt területekről egészen a 14. századig visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. Legfőképp az ország északi és nyugati régióiban kedvelték, évszázadokon át az esküvői ünnepségek és falusi táncmulatságok főszereplője volt. A fennmaradt kompozíciók formailag három részből állnak: rövid bevezető dallam, hosszabb középső szakasz sok figurációval és utójáték. A hangnemek közül a dúr [[pentachord]] és a [[diatonikus dúr]] a legjellemzőbb.<br>
+|kép = [[Fájl:kannel.jpg|220px]]
 Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez.
 ==Kapcsolódó szócikkek==

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 Az [[:Kategória:aerophon hangszerek|aerofon]] hangszerek családjából külön említést a [[:Kategória:duda|duda]] érdemel, amennyiben dudajátékról az észt területekről egészen a 14. századig visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. Legfőképp az ország északi és nyugati régióiban kedvelték, évszázadokon át az esküvői ünnepségek és falusi táncmulatságok főszereplője volt. A fennmaradt kompozíciók formailag három részből állnak: rövid bevezető dallam, hosszabb középső szakasz sok figurációval és utójáték. A hangnemek közül a dúr [[pentachord]] és a [[diatonikus dúr]] a legjellemzőbb.<br>
 Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez.
 [[Kategória:Észtország]]
 [[Kategória:észtek]]
 [[Kategória:Kannel]]
 [[Kategória:duda]]