Kategória:Mexikó - Laptörténet

Bandolo: Levédte a(z) Kategória:Mexikó lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-06-15T05:52:51Z

Levédte a(z) Kategória:Mexikó lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

Ethnosound1, 2011. május 15., 21:28-n

2011-05-15T21:28:24Z

Ethnosound1: A lap tartalmának cseréje erre: Mexikói kultúrák Kategória:Ország

2011-05-15T21:27:33Z

A lap tartalmának cseréje erre: Mexikói kultúrák Kategória:Ország

WikiSysop: Új oldal, tartalma: „Mexikói kultúrák A Bering-szoroson átkelt ázsiai eredetű, nagyvadra vadászó, gyűjtögető nomád közösségek már az i.e. 10 000 környékén eljutottak a mai …”

2010-11-29T13:50:16Z

Új oldal, tartalma: „Mexikói kultúrák A Bering-szoroson átkelt ázsiai eredetű, nagyvadra vadászó, gyűjtögető nomád közösségek már az i.e. 10 000 környékén eljutottak a mai …”

Új lap

Mexikói kultúrák

A Bering-szoroson átkelt ázsiai eredetű, nagyvadra vadászó, gyűjtögető nomád közösségek már az i.e. 10 000 környékén eljutottak a mai Mexikó területére. A kedvező éghajlati viszonyok, az esős évszak bőséges csapadéka i.e. 3000 környékén lehetővé tették a kukoricának és más élelemnövényeknek (pl. bab, tök, csilipaprika) a háziasítását. A növénytermesztő életmód kialakulásával nagyobb, összetartó közösségek, államok szerveződhettek. A mai Mexikó, Guatemala, Belize, Honduras és Salvador területén a következő évezredekben kialakultak az Újvilágban egyedülállóan fejlett mezoamerikai civilizációk. A legismertebbek közé tartoznak a Mexikói-öböl menti olmék és a terület déli részén fekvő maja kultúrák, a nyugat-mexikói zapoték és mixték közösségek, valamint a Mexikói-fennsíkon létrejött tolték és azték államok. 
E közösségek jellemzői voltak a hatalmas, platformos épületekből és templomokból álló szertartási központok, az írásbeliség és a naptár használata, a fejlett matematikai ismeretek, a közös mítoszegyüttes, a hasonló vonásokkal bíró, bár más néven elnevezett istenségek tisztelete vagy például a rituális labdajáték. Rítusaik során fontos szerepet kapott a zene és a tánc, a legfontosabb hangszerek közé a kagylókürt, a különböző sípok, furulyák és ütőshangszerek tartoztak. E korszak zenéit a régészeti leletek, falfestmények és a kódexek feljegyzései, valamint a mai indián zenék analógiája alapján lehet részben rekonstruálni. 
A spanyolok 1521-ben foglalták el az Azték Birodalom központját, a mai Mexikóváros helyén fekvő Tenochtitlánt, majd meghódították egész Mezoamerika területét. Az egykori szertartási központok helyén katolikus templomok épültek, a városokban és a vidéki kolostorok környékén elkezdődött az indiánok megkeresztelése. A tömeges térítés és a paphiány miatt azonban az indiánok csak felszínesen váltak keresztényekké. E szinkretizációs folyamat során sok ősi istenséget katolikus szentekkel azonosítottak, és az ünnepeken, gyógyító és termékenységi rítusokon továbbra is áldoztak nekik. A szenteknek felajánlott dramatizált előadások, táncok alkalmával pedig továbbra is fontos szerep jutott a részben európai stílusokkal kevert indián zenének. 
Az indián és európai hagyományok találkozásával a gyarmati időszakban kezdtek kialakulni azok a változatos, egy-egy régióra jellemző zenei stílusok, amelyekben már fontos szerepet kaptak az európaiak által behozott húros hangszerek (gitár, hegedű). E stílusok közé tatozik pédául a Veracuz államban létejött son jarocho, vagy a Veracruz, San Luis Potosí, Hidalgo államokban máig rendkívül népszerű son huasteco. 
A 19. századtól a spanyol és mesztic származású földbirtokosok, szarvasmarhatartók és földművesek jellegzetes vidéki életmódjához is számos zenei stílus kapcsolódott. Ilyen volt a Nyugat-Mexikóból (Nayarit, Colima, Jalisco államok) származó, majd később az egész országban elterjedt mariachi zene, valamint a kezdetben egy szál gitárral játszott ranchera. Ezek a zenei stílusok – amelyek a vidéki élet, a természet és a lótartás szépségeit, a család fontosságát és a szerelmi tragédiákat, majd később a mexikói forradalom eseményeit és egyéb politikai témákat is megénekeltek – a 20. század első felétől váltak nemzeti szimbólummá. A díszes „charro” ruhába öltözött mariachi zenészek feltűntek a nagyvárosokban, zenéjük fokozatosan egységesült. 
Ettől az időszaktól lett egyre népszerűbb az északon kialakult norteño stílus is, amely a helyi ranchera zene és az Észak-Mexikóba érkező német, cseh és lengyel bevándorlók által hozott európai stílusok (pl. valcer, polka) keveredéséből jött létre. 
A fenti stílusok ma már nem csupán Mexikóban, hanem az Egyesült Államok mexikói bevándorlói között (chicanos) is nagy népszerűségnek örvendenek. 
A 20. században a Mexikói-Öböl menti fekete közösségekben vált ismertté a Kubából eredő rumba. Az európai és afroamerikai stílusok keveredését mutatja a szintén Kubából származó danzón. A Kolumbiából származó cumbia pedig a 20. század közepétől lett kedvelt stílus az országban.

[[Kategória:Mezoamerika]]

←Régebbi változat		A lap 2011. május 15., 21:28-kori változata
1. sor:		1. sor:
−	~~[[Mexikói kultúrák]]~~
−
−
−
	[[Kategória:Ország]]		[[Kategória:Ország]]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-Mexikói kultúrák
+[[Mexikói kultúrák]]
+[[Kategória:Ország]]
-[[Kategória:Mezoamerika]]