Kategória:Mexikói kultúrák - Laptörténet

Csampai: Google térkép link

2013-04-05T08:35:05Z

Google térkép link

Bandolo: Levédte a(z) Kategória:Mexikói kultúrák lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-06-15T05:52:15Z

Levédte a(z) Kategória:Mexikói kultúrák lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

Ethnosound2, 2011. június 5., 20:56-n

2011-06-05T20:56:23Z

80.99.112.234, 2011. május 19., 10:24-n

2011-05-19T10:24:48Z

Ethnosound1, 2011. május 19., 09:07-n

2011-05-19T09:07:12Z

Ethnosound1, 2011. május 19., 09:06-n

2011-05-19T09:06:15Z

Ethnosound1, 2011. május 15., 21:28-n

2011-05-15T21:28:59Z

Bandolo: Eltávolította a védelmet a(z) „Kategória:Mexikói kultúrák” lapról

2011-05-15T20:06:50Z

Eltávolította a védelmet a(z) „Kategória:Mexikói kultúrák” lapról

Bandolo: Levédte a(z) Kategória:Mexikói kultúrák lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-05-09T09:07:00Z

Levédte a(z) Kategória:Mexikói kultúrák lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

Bandolo: Új oldal, tartalma: „ website= website=http://maps.google.hu/maps/ms?ie=UTF8&hl=hu&msa=0&msid=214816235515493422202.0004a2d3b5528339e61c9&ll=18.81…”

2011-05-09T08:41:31Z

Új oldal, tartalma: „<center> <websiteFrame> website=<center> <websiteFrame> website=http://maps.google.hu/maps/ms?ie=UTF8&hl=hu&msa=0&msid=214816235515493422202.0004a2d3b5528339e61c9&ll=18.81…”

Új lap

<center>
<websiteFrame>
website=<center>
<websiteFrame>
website=http://maps.google.hu/maps/ms?ie=UTF8&hl=hu&msa=0&msid=214816235515493422202.0004a2d3b5528339e61c9&ll=18.812718,-98.789062&spn=56.113555,74.707031&z=3&output=embed
height=400
width=90%
border=0
scroll=no
</websiteFrame>
</center>

A Bering-szoroson átkelt ázsiai eredetű, nagyvadra vadászó, gyűjtögető nomád közösségek már i. e. 10 000 környékén eljutottak a mai Mexikó területére. A kedvező éghajlati viszonyok, az esős évszak bőséges csapadéka i. e. 3000 környékén lehetővé tették a kukoricának és más élelemnövényeknek (pl. bab, tök, csilipaprika) a háziasítását. A növénytermesztő életmód kialakulásával nagyobb, összetartó közösségek, államok szerveződhettek. A mai ''Mexikó'', ''Guatemala'', ''Belize'', ''Honduras'' és ''Salvador'' területén a következő évezredekben kialakultak az Újvilágban egyedülállóan fejlett mezoamerikai civilizációk. A legismertebbek közé tartoznak a Mexikói-öböl menti olmék és a terület déli részén fekvő maja kultúrák, a nyugat-mexikói zapoték és mixték közösségek, valamint a Mexikói-fennsíkon létrejött tolték és azték államok. 
E közösségek jellemzői voltak a hatalmas, platformos épületekből és templomokból álló szertartási központok, az írásbeliség és a naptár használata, a fejlett matematikai ismeretek, a közös mítoszegyüttes, a hasonló vonásokkal bíró, bár más néven elnevezett istenségek tisztelete vagy például a rituális labdajáték. Rítusaik során fontos szerepet kapott a zene és a tánc, a legfontosabb hangszerek közé a kagylókürt, a különböző sípok, furulyák és ütőshangszerek tartoztak. E korszak zenéit a régészeti leletek, falfestmények és a kódexek feljegyzései, valamint a mai indián zenék analógiája alapján lehet részben rekonstruálni. 
A spanyolok 1521-ben foglalták el az Azték Birodalom központját, a mai Mexikóváros helyén fekvő Tenochtitlánt, majd meghódították egész Mezoamerika területét. Az egykori szertartási központok helyén katolikus templomok épültek, a városokban és a vidéki kolostorok környékén elkezdődött az indiánok megkeresztelése. A tömeges térítés és a paphiány miatt azonban az indiánok csak felszínesen váltak keresztényekké. E szinkretizációs folyamat során sok ősi istenséget katolikus szentekkel azonosítottak, és az ünnepeken, gyógyító és termékenységi rítusokon továbbra is áldoztak nekik. A szenteknek felajánlott dramatizált előadások, táncok alkalmával fontos szerep jutott a részben európai stílusokkal kevert indián zenének. 
A gyarmati időszakban az indián és az európai hagyományok találkozásával kezdtek kialakulni azok a változatos, egy-egy régióra jellemző zenei stílusok, amelyekben már fontos szerepet kaptak az európaiak által behozott húros hangszerek (gitár, hegedű). E stílusok közé tatozik pédául a Veracuz államban létejött son jarocho, vagy a Veracruz, San Luis Potosí, Hidalgo államokban máig rendkívül népszerű son huasteco. 
A 19. századtól a spanyol és mesztic származású földbirtokosok, szarvasmarhatartók és földművesek jellegzetes vidéki életmódjához is számos zenei stílus kapcsolódott. Ilyen volt a Nyugat-Mexikóból (Nayarit, Colima, Jalisco államok) származó, majd később az egész országban elterjedt mariachi zene, valamint a kezdetben egy szál gitárral játszott ranchera. Ezek a zenei stílusok – amelyek a vidéki élet, a természet és a lótartás szépségeit, a család fontosságát és a szerelmi tragédiákat, majd később a mexikói forradalom eseményeit és egyéb politikai témákat is megénekeltek – a 20. század első felétől váltak nemzeti szimbólummá. A díszes charro ruhába öltözött mariachi zenészek feltűntek a nagyvárosokban, zenéjük fokozatosan egységesült. 
Ettől az időszaktól lett egyre népszerűbb az északon kialakult norteño stílus is, amely a helyi ranchera zene és az Észak-Mexikóba érkező német, cseh és lengyel bevándorlók által hozott európai stílusok (pl. valcer, polka) keveredéséből jött létre. 
A fenti stílusok ma már nem csupán Mexikóban, hanem az Egyesült Államok mexikói bevándorlói között (chicanos) is nagy népszerűségnek örvendenek. 
A 20. században a Mexikói-öböl menti fekete közösségekben vált ismertté a Kubából eredő rumba. Az európai és afroamerikai stílusok keveredését mutatja a szintén Kubából származó danzón. A Kolumbiából származó cumbia pedig a 20. század közepétől lett kedvelt stílus az országban.

[[Kategória:Latin-Amerika]]

@@ 20. sor: / 20. sor: @@
 <br>
 A gyarmati időszakban az indián és az európai hagyományok találkozásával kezdtek kialakulni azok a változatos, egy-egy régióra jellemző zenei stílusok, amelyekben már fontos szerepet kaptak az európaiak által behozott húros hangszerek (gitár, hegedű). E stílusok közé tatozik pédául a Veracuz államban létejött ''son jarocho'', vagy a Veracruz, San Luis Potosí, Hidalgo államokban máig rendkívül népszerű ''son huasteco''. <br>
 <br>
 [[Fájl: Mariachi1.jpg|bélyegkép|balra|Mariachi zenekar a mexikói Guadalajara városban. Szerző: Gerardo Gonzalez.]]

@@ 13. sor: / 13. sor: @@
-A Bering-szoroson átkelt ázsiai eredetű, nagyvadra vadászó, gyűjtögető nomád közösségek már i. e. 10 000 környékén eljutottak a mai Mexikó területére. A kedvező éghajlati viszonyok, az esős évszak bőséges csapadéka i. e. 3000 környékén lehetővé tették a kukoricának és más élelemnövényeknek (pl. bab, tök, csilipaprika) a háziasítását. A növénytermesztő életmód kialakulásával nagyobb, összetartó közösségek, államok szerveződhettek. A mai ''Mexikó'', ''Guatemala'', ''Belize'', ''Honduras'' és ''Salvador'' területén a következő évezredekben kialakultak az Újvilágban egyedülállóan fejlett mezoamerikai civilizációk. A legismertebbek közé tartoznak a Mexikói-öböl menti olmék és a terület déli részén fekvő maja kultúrák, a nyugat-mexikói ''zapoték'' és ''mixték'' közösségek, valamint a Mexikói-fennsíkon létrejött ''tolték'' és ''azték'' államok.<br>
+A Bering-szoroson átkelt ázsiai eredetű, nagyvadra vadászó, gyűjtögető nomád közösségek már i. e. 10 000 környékén eljutottak a mai Mexikó területére. A kedvező éghajlati viszonyok, az esős évszak bőséges csapadéka i. e. 3000 környékén lehetővé tették a kukoricának és más élelemnövényeknek (pl. bab, tök, csilipaprika) a háziasítását. A növénytermesztő életmód kialakulásával nagyobb, összetartó közösségek, államok szerveződhettek. A mai ''Mexikó'', ''Guatemala'', ''Belize'', ''Honduras'' és ''Salvador'' területén a következő évezredekben kialakultak az Újvilágban egyedülállóan fejlett mezoamerikai civilizációk. A legismertebbek közé tartoznak a Mexikói-öböl menti ''olmék'' és a terület déli részén fekvő ''maja'' kultúrák, a nyugat-mexikói ''zapoték'' és ''mixték'' közösségek, valamint a Mexikói-fennsíkon létrejött ''tolték'' és ''azték'' államok.<br>
 <br>
 E közösségek jellemzői voltak a hatalmas, platformos épületekből és templomokból álló szertartási központok, az írásbeliség és a naptár használata, a fejlett matematikai ismeretek, a közös mítoszegyüttes, a hasonló vonásokkal bíró, bár más néven elnevezett istenségek tisztelete vagy például a rituális labdajáték. Rítusaik során fontos szerepet kapott a zene és a tánc, a legfontosabb hangszerek közé a kagylókürt, a különböző sípok, furulyák és ütőshangszerek tartoztak. E korszak zenéit a régészeti leletek, falfestmények és a kódexek feljegyzései, valamint a mai indián zenék analógiája alapján lehet részben rekonstruálni.<br>

@@ 24. sor: / 24. sor: @@
 A 19. századtól a spanyol és mesztic származású földbirtokosok, szarvasmarhatartók és földművesek jellegzetes vidéki életmódjához is számos zenei stílus kapcsolódott. Ilyen volt a Nyugat-Mexikóból (Nayarit, Colima, Jalisco államok) származó, majd később az egész országban elterjedt [[Mariachi|mariachi]] zene, valamint a kezdetben egy szál gitárral játszott [[:Kategória:Ranchera|ranchera]]. Ezek a zenei stílusok – amelyek a vidéki élet, a természet és a lótartás szépségeit, a család fontosságát és a szerelmi tragédiákat, majd később a mexikói forradalom eseményeit és egyéb politikai témákat is megénekeltek – a 20. század első felétől váltak nemzeti szimbólummá. A díszes ''charro'' ruhába öltözött mariachi zenészek feltűntek a nagyvárosokban, zenéjük fokozatosan egységesült.<br>
 <br>
-[[Fájl: Mariachi3.jpg|bélyegkép|balra|Mariachi énekes. Szerző: Codo.]]
+[[Fájl: Mariachi3.jpg|bélyegkép|jobbra|Mariachi énekes. Szerző: Codo.]]
 Ettől az időszaktól lett egyre népszerűbb az északon kialakult ''norteño'' stílus is, amely a helyi ranchera zene és az Észak-Mexikóba érkező német, cseh és lengyel bevándorlók által hozott európai stílusok (pl. valcer, polka) keveredéséből jött létre. <br>
 <br>

@@ 13. sor: / 13. sor: @@
-A Bering-szoroson átkelt ázsiai eredetű, nagyvadra vadászó, gyűjtögető nomád közösségek már i. e. 10 000 környékén eljutottak a mai Mexikó területére. A kedvező éghajlati viszonyok, az esős évszak bőséges csapadéka i. e. 3000 környékén lehetővé tették a kukoricának és más élelemnövényeknek (pl. bab, tök, csilipaprika) a háziasítását. A növénytermesztő életmód kialakulásával nagyobb, összetartó közösségek, államok szerveződhettek. A mai ''Mexikó'', ''Guatemala'', ''Belize'', ''Honduras'' és ''Salvador'' területén a következő évezredekben kialakultak az Újvilágban egyedülállóan fejlett mezoamerikai civilizációk. A legismertebbek közé tartoznak a Mexikói-öböl menti olmék és a terület déli részén fekvő maja kultúrák, a nyugat-mexikói zapoték és mixték közösségek, valamint a Mexikói-fennsíkon létrejött tolték és azték államok.<br>
+A Bering-szoroson átkelt ázsiai eredetű, nagyvadra vadászó, gyűjtögető nomád közösségek már i. e. 10 000 környékén eljutottak a mai Mexikó területére. A kedvező éghajlati viszonyok, az esős évszak bőséges csapadéka i. e. 3000 környékén lehetővé tették a kukoricának és más élelemnövényeknek (pl. bab, tök, csilipaprika) a háziasítását. A növénytermesztő életmód kialakulásával nagyobb, összetartó közösségek, államok szerveződhettek. A mai ''Mexikó'', ''Guatemala'', ''Belize'', ''Honduras'' és ''Salvador'' területén a következő évezredekben kialakultak az Újvilágban egyedülállóan fejlett mezoamerikai civilizációk. A legismertebbek közé tartoznak a Mexikói-öböl menti olmék és a terület déli részén fekvő maja kultúrák, a nyugat-mexikói ''zapoték'' és ''mixték'' közösségek, valamint a Mexikói-fennsíkon létrejött ''tolték'' és ''azték'' államok.<br>
 E közösségek jellemzői voltak a hatalmas, platformos épületekből és templomokból álló szertartási központok, az írásbeliség és a naptár használata, a fejlett matematikai ismeretek, a közös mítoszegyüttes, a hasonló vonásokkal bíró, bár más néven elnevezett istenségek tisztelete vagy például a rituális labdajáték. Rítusaik során fontos szerepet kapott a zene és a tánc, a legfontosabb hangszerek közé a kagylókürt, a különböző sípok, furulyák és ütőshangszerek tartoztak. E korszak zenéit a régészeti leletek, falfestmények és a kódexek feljegyzései, valamint a mai indián zenék analógiája alapján lehet részben rekonstruálni.<br>
 A spanyolok 1521-ben foglalták el az Azték Birodalom központját, a mai Mexikóváros helyén fekvő Tenochtitlánt, majd meghódították egész Mezoamerika területét. Az egykori szertartási központok helyén katolikus templomok épültek, a városokban és a vidéki kolostorok környékén elkezdődött az indiánok megkeresztelése. A tömeges térítés és a paphiány miatt azonban az indiánok csak felszínesen váltak keresztényekké. E szinkretizációs folyamat során sok ősi istenséget katolikus szentekkel azonosítottak, és az ünnepeken, gyógyító és termékenységi rítusokon továbbra is áldoztak nekik. A szenteknek felajánlott dramatizált előadások, táncok alkalmával fontos szerep jutott a részben európai stílusokkal kevert indián zenének. <br>
-A gyarmati időszakban az indián és az európai hagyományok találkozásával kezdtek kialakulni azok a változatos, egy-egy régióra jellemző zenei stílusok, amelyekben már fontos szerepet kaptak az európaiak által behozott húros hangszerek (gitár, hegedű). E stílusok közé tatozik pédául a Veracuz államban létejött son jarocho, vagy a Veracruz, San Luis Potosí, Hidalgo államokban máig rendkívül népszerű son huasteco. <br>
+<br>
-A 19. századtól a spanyol és mesztic származású földbirtokosok, szarvasmarhatartók és földművesek jellegzetes vidéki életmódjához is számos zenei stílus kapcsolódott. Ilyen volt a Nyugat-Mexikóból (Nayarit, Colima, Jalisco államok) származó, majd később az egész országban elterjedt mariachi zene, valamint a kezdetben egy szál gitárral játszott ranchera. Ezek a zenei stílusok – amelyek a vidéki élet, a természet és a lótartás szépségeit, a család fontosságát és a szerelmi tragédiákat, majd később a mexikói forradalom eseményeit és egyéb politikai témákat is megénekeltek – a 20. század első felétől váltak nemzeti szimbólummá. A díszes charro ruhába öltözött mariachi zenészek feltűntek a nagyvárosokban, zenéjük fokozatosan egységesült.<br>
+A gyarmati időszakban az indián és az európai hagyományok találkozásával kezdtek kialakulni azok a változatos, egy-egy régióra jellemző zenei stílusok, amelyekben már fontos szerepet kaptak az európaiak által behozott húros hangszerek (gitár, hegedű). E stílusok közé tatozik pédául a Veracuz államban létejött ''son jarocho'', vagy a Veracruz, San Luis Potosí, Hidalgo államokban máig rendkívül népszerű ''son huasteco''. <br>
-Ettől az időszaktól lett egyre népszerűbb az északon kialakult norteño stílus is, amely a helyi ranchera zene és az Észak-Mexikóba érkező német, cseh és lengyel bevándorlók által hozott európai stílusok (pl. valcer, polka) keveredéséből jött létre. <br>
+<br>
-A fenti stílusok ma már nem csupán Mexikóban, hanem az Egyesült Államok mexikói bevándorlói között (chicanos) is nagy népszerűségnek örvendenek. <br>
+[[Fájl: Mariachi1.jpg|bélyegkép|balra|Mariachi zenekar a mexikói Guadalajara városban. Szerző: Gerardo Gonzalez.]]
-A 20. században a Mexikói-öböl menti fekete közösségekben vált ismertté a Kubából eredő rumba. Az európai és afroamerikai stílusok keveredését mutatja a szintén Kubából származó danzón. A Kolumbiából származó cumbia pedig a 20. század közepétől lett kedvelt stílus az országban.
+A 19. századtól a spanyol és mesztic származású földbirtokosok, szarvasmarhatartók és földművesek jellegzetes vidéki életmódjához is számos zenei stílus kapcsolódott. Ilyen volt a Nyugat-Mexikóból (Nayarit, Colima, Jalisco államok) származó, majd később az egész országban elterjedt [[Mariachi|mariachi]] zene, valamint a kezdetben egy szál gitárral játszott [[:Kategória:Ranchera|ranchera]]. Ezek a zenei stílusok – amelyek a vidéki élet, a természet és a lótartás szépségeit, a család fontosságát és a szerelmi tragédiákat, majd később a mexikói forradalom eseményeit és egyéb politikai témákat is megénekeltek – a 20. század első felétől váltak nemzeti szimbólummá. A díszes ''charro'' ruhába öltözött mariachi zenészek feltűntek a nagyvárosokban, zenéjük fokozatosan egységesült.<br>
 [[Kategória:Latin-Amerika]]
 [[Kategória:Mexikó]]

←Régebbi változat		A lap 2011. május 15., 21:28-kori változata
23. sor:		23. sor:

	[[Kategória:Latin-Amerika]]		[[Kategória:Latin-Amerika]]
		+	[[Kategória:Mexikó]]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 <center>
-<websiteFrame>
+[[Fájl:Kat mexiko.jpg]]<br>
-website=<center>
+[http://maps.google.hu/maps/ms?ie=UTF8&hl=hu&msa=0&msid=214816235515493422202.0004a2d3b5528339e61c9&ll=18.812718,-98.789062&spn=56.113555,74.707031&z=3 Google térkép megtekintése]
-<websiteFrame>
-website=http://maps.google.hu/maps/ms?ie=UTF8&hl=hu&msa=0&msid=214816235515493422202.0004a2d3b5528339e61c9&ll=18.812718,-98.789062&spn=56.113555,74.707031&z=3&output=embed
-height=400
-width=90%
-border=0
-scroll=no
-</websiteFrame>
 </center>
 A Bering-szoroson átkelt ázsiai eredetű, nagyvadra vadászó, gyűjtögető nomád közösségek már i. e. 10 000 környékén eljutottak a mai Mexikó területére. A kedvező éghajlati viszonyok, az esős évszak bőséges csapadéka i. e. 3000 környékén lehetővé tették a kukoricának és más élelemnövényeknek (pl. bab, tök, csilipaprika) a háziasítását. A növénytermesztő életmód kialakulásával nagyobb, összetartó közösségek, államok szerveződhettek. A mai ''Mexikó'', ''Guatemala'', ''Belize'', ''Honduras'' és ''Salvador'' területén a következő évezredekben kialakultak az Újvilágban egyedülállóan fejlett mezoamerikai civilizációk. A legismertebbek közé tartoznak a Mexikói-öböl menti ''olmék'' és a terület déli részén fekvő ''maja'' kultúrák, a nyugat-mexikói ''zapoték'' és ''mixték'' közösségek, valamint a Mexikói-fennsíkon létrejött ''tolték'' és ''azték'' államok.<br>