Khjál - Laptörténet

Bandolo: Levédte a(z) Khjál lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2012-03-03T17:07:36Z

Levédte a(z) Khjál lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

80.99.112.234, 2011. június 5., 17:44-n

2011-06-05T17:44:17Z

80.99.112.234, 2011. június 5., 17:43-n

2011-06-05T17:43:42Z

80.99.112.234, 2011. június 5., 17:11-n

2011-06-05T17:11:44Z

80.99.112.234, 2011. június 5., 17:06-n

2011-06-05T17:06:48Z

80.99.112.234, 2011. június 5., 14:58-n

2011-06-05T14:58:56Z

80.99.112.234, 2011. június 5., 14:56-n

2011-06-05T14:56:04Z

80.99.112.234: Új oldal, tartalma: „A dhrupad lassan és fokozatosan átadta helyét a khjál stílusnak, amely a mogul udvarokban fejlődött ki, ahol a zenekedvelő uralkodók (pl. Akbár csás…”

2011-06-05T14:55:27Z

Új oldal, tartalma: „A dhrupad lassan és fokozatosan átadta helyét a khjál stílusnak, amely a mogul udvarokban fejlődött ki, ahol a zenekedvelő uralkodók (pl. Akbár csás…”

Új lap

A [[Dhurpad|dhrupad]] lassan és fokozatosan átadta helyét a khjál stílusnak, amely a mogul udvarokban fejlődött ki, ahol a zenekedvelő uralkodók (pl. Akbár császár 365 udvari zenészt tartott az év minden napjára, noha kedvencei ennél sokkal gyakrabban kerültek sorra) patronálták a klasszikus zenét. Ezek a zenészek zenészdinasztiákat hoztak létre, és a ma nagy becsben tartott iskolák mindegyike visszavezeti önmagát valamelyikükhöz.
<br><br>
A dominánsan hindu ideológiai és transzcendens megközelítéseket tartalmazó dhrupad után egy sokkal „közérthetőbb” műfajjá vált a khjál, amely közelebb állt a muszlim uralkodók esztétikai- és életfelfogásához is. A khjál mind a mai napig az észak-indiai klasszikus zene domináns stílusa, amely a következő jellegzetességeket foglalja magába:
<br><br>
*Az áláp tétel igen rövid előadása, vagy teljes elhagyása.
*A khjál felbontása lassú tempójú és gyors változatokra, amelyek legtöbbször a teljes előadást kiteszik (''bará-khjál'' és ''cshotá-khjál'').
*A khjál forma már tablát használ kíséretként, ellentétben a dhrupad stílussal, ahol ritmuskíséretként a pakhavadzs volt a meghatározó.
*A khjál engedélyez minden olyan díszítményt, amelyek az adott rága szerkezetétől nem idegenek, így például az úgynevezett ''tánák'' (gyors futamok és hangkombinációk) igen jellemzőek e stílusra, noha ezek a dhrupadban tiltólistán szerepeltek.
*Azok a tálák, amelyek a dhrupad stílusra voltak jellemzőek, nem szerepelnek a khjál repertoárjában, ezzel szemben a bará-khjál esetében meghatározóvá vált a lassú tempójú (''ati-vilampit''), 12 ''mátrát'' tartalmazó éktála, amely olyan lassú, hogy valójában 48 mátrát számlál.
*A khjál egyik jellegzetessége, hogy kísérőhangszerként szívesen alkalmaz az énekes zene esetében a háttérben egy vonós hangszert, a szárángit, amit azonban a modern Indiában gyakran helyettesít a harmónium.
*Napjainkban gyakran fordul elő, hogy egy khjál énekes a cshotá-khjál végén egy thunri stílusú kompozíciót, vagy annak részleteit is belekeveri a rága előadásába.
*A khjál előszeretettel használ, főként a cshotá-khjál esetében, szolmizációs hangokat (szá, ré, gá, má, pá, dhá, ní), és ilyenkor az általában 12 vagy 32 soros szöveges khjál témának már csak az első fele tér vissza időnként.
*A khjál szövegei elsősorban urdu nyelvűek, de előfordulnak a stílus kezdeti kialakulásának idejéből származó perzsa nyelvű kompozíciók is.

[[Kategória:Klasszikus zenei műfajok Észak-Indiában]]
[[Kategória:Stílusok és műfajok]]

@@ 14. sor: / 14. sor: @@
 *A khjál szövegei elsősorban urdu nyelvűek, de előfordulnak a stílus kezdeti kialakulásának idejéből származó perzsa nyelvű kompozíciók is.
-[[Fájl: Tablá.jpg|bélyegkép|jobbra|Tablá. Fotó: Lestat.]]
+[[Fájl: Tablá.jpg|bélyegkép|balra|Tablá. Fotó: Lestat.]]
+<br><br><br><br><br><br><br><br><br><br>
 [[Kategória:Klasszikus zenei műfajok Észak-Indiában]]
 [[Kategória:Stílusok és műfajok]]

←Régebbi változat		A lap 2011. június 5., 17:11-kori változata
1. sor:		1. sor:
		+	[[Fájl: Khjál.jpg\|bélyegkép\|jobbra\|Rajan és Sajan Mishra khjál énekesek (közpéen), előadása a Royal Albert Hall-ban.]]
		+
	A [[Dhrupad\|dhrupad]] lassan és fokozatosan átadta helyét a khjál stílusnak, amely a mogul udvarokban fejlődött ki, ahol a zenekedvelő uralkodók (pl. Akbár császár 365 udvari zenészt tartott az év minden napjára, noha kedvencei ennél sokkal gyakrabban kerültek sorra) patronálták a klasszikus zenét. Ezek a zenészek zenészdinasztiákat hoztak létre, és a ma nagy becsben tartott iskolák mindegyike visszavezeti önmagát valamelyikükhöz.		A [[Dhrupad\|dhrupad]] lassan és fokozatosan átadta helyét a khjál stílusnak, amely a mogul udvarokban fejlődött ki, ahol a zenekedvelő uralkodók (pl. Akbár császár 365 udvari zenészt tartott az év minden napjára, noha kedvencei ennél sokkal gyakrabban kerültek sorra) patronálták a klasszikus zenét. Ezek a zenészek zenészdinasztiákat hoztak létre, és a ma nagy becsben tartott iskolák mindegyike visszavezeti önmagát valamelyikükhöz.
	<br><br>		<br><br>

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-A [[Dhurpad|dhrupad]] lassan és fokozatosan átadta helyét a khjál stílusnak, amely a mogul udvarokban fejlődött ki, ahol a zenekedvelő uralkodók (pl. Akbár császár 365 udvari zenészt tartott az év minden napjára, noha kedvencei ennél sokkal gyakrabban kerültek sorra) patronálták a klasszikus zenét. Ezek a zenészek zenészdinasztiákat hoztak létre, és a ma nagy becsben tartott iskolák mindegyike visszavezeti önmagát valamelyikükhöz.
+A [[Dhrupad|dhrupad]] lassan és fokozatosan átadta helyét a khjál stílusnak, amely a mogul udvarokban fejlődött ki, ahol a zenekedvelő uralkodók (pl. Akbár császár 365 udvari zenészt tartott az év minden napjára, noha kedvencei ennél sokkal gyakrabban kerültek sorra) patronálták a klasszikus zenét. Ezek a zenészek zenészdinasztiákat hoztak létre, és a ma nagy becsben tartott iskolák mindegyike visszavezeti önmagát valamelyikükhöz.
 <br><br>
 A dominánsan hindu ideológiai és transzcendens megközelítéseket tartalmazó dhrupad után egy sokkal „közérthetőbb” műfajjá vált a khjál, amely közelebb állt a muszlim uralkodók esztétikai- és életfelfogásához is. A khjál mind a mai napig az észak-indiai klasszikus zene domináns stílusa, amely a következő jellegzetességeket foglalja magába:

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 <br><br>
 A dominánsan hindu ideológiai és transzcendens megközelítéseket tartalmazó dhrupad után egy sokkal „közérthetőbb” műfajjá vált a khjál, amely közelebb állt a muszlim uralkodók esztétikai- és életfelfogásához is. A khjál mind a mai napig az észak-indiai klasszikus zene domináns stílusa, amely a következő jellegzetességeket foglalja magába:
-*Az áláp tétel igen rövid előadása, vagy teljes elhagyása.
+*Az ''áláp'' tétel igen rövid előadása, vagy teljes elhagyása.
 *A khjál felbontása lassú tempójú és gyors változatokra, amelyek legtöbbször a teljes előadást kiteszik (''bará-khjál'' és ''cshotá-khjál'').
-*A khjál forma már tablát használ kíséretként, ellentétben a dhrupad stílussal, ahol ritmuskíséretként a pakhavadzs volt a meghatározó.
+*A khjál forma már [[Indiai hangszerek|tablát]] használ kíséretként, ellentétben a dhrupad stílussal, ahol ritmuskíséretként a [[Indiai hangszerek|pakhavadzs]] volt a meghatározó.
 *A khjál engedélyez minden olyan díszítményt, amelyek az adott rága szerkezetétől nem idegenek, így például az úgynevezett ''tánák'' (gyors futamok és hangkombinációk) igen jellemzőek e stílusra, noha ezek a dhrupadban tiltólistán szerepeltek.
 *Azok a tálák, amelyek a dhrupad stílusra voltak jellemzőek, nem szerepelnek a khjál repertoárjában, ezzel szemben a bará-khjál esetében meghatározóvá vált a lassú tempójú (''ati-vilampit''), 12 ''mátrát'' tartalmazó éktála, amely olyan lassú, hogy valójában 48 mátrát számlál.
-*A khjál egyik jellegzetessége, hogy kísérőhangszerként szívesen alkalmaz az énekes zene esetében a háttérben egy vonós hangszert, a szárángit, amit azonban a modern Indiában gyakran helyettesít a harmónium.
+*A khjál egyik jellegzetessége, hogy kísérőhangszerként szívesen alkalmaz az énekes zene esetében a háttérben egy vonós hangszert, a [[Indiai hangszerek|szárángit]], amit azonban a modern Indiában gyakran helyettesít a ''harmónium''.
 *Napjainkban gyakran fordul elő, hogy egy khjál énekes a cshotá-khjál végén egy thunri stílusú kompozíciót, vagy annak részleteit is belekeveri a rága előadásába.
 *A khjál előszeretettel használ, főként a cshotá-khjál esetében, szolmizációs hangokat (szá, ré, gá, má, pá, dhá, ní), és ilyenkor az általában 12 vagy 32 soros szöveges khjál témának már csak az első fele tér vissza időnként.