Klezmer. Az észak-amerikai klezmer zene - Laptörténet

Bandolo: Levédte a(z) Klezmer. Az észak-amerikai klezmer zene lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-06-15T08:33:32Z

Levédte a(z) Klezmer. Az észak-amerikai klezmer zene lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

Bandolo, 2011. június 2., 17:46-n

2011-06-02T17:46:48Z

Bandolo, 2011. június 2., 17:27-n

2011-06-02T17:27:58Z

Bandolo, 2011. június 2., 17:18-n

2011-06-02T17:18:10Z

Bandolo, 2011. június 2., 16:40-n

2011-06-02T16:40:44Z

Bandolo, 2011. június 2., 16:08-n

2011-06-02T16:08:50Z

Bandolo, 2011. június 2., 16:08-n

2011-06-02T16:08:33Z

Bandolo: /* Jegyzetek */

2011-06-02T16:07:43Z

‎Jegyzetek

Bandolo: Új oldal, tartalma: „A klezmer tulajdonképpen kelet-európai zsidó esküvői zene. Maga a klezmer szó (a klezmorim többes száma) egy jiddis kifejezés, amely a héber keley zemeren ’(ze…”

2011-06-02T16:07:08Z

Új oldal, tartalma: „A klezmer tulajdonképpen kelet-európai zsidó esküvői zene. Maga a klezmer szó (a klezmorim többes száma) egy jiddis kifejezés, amely a héber keley zemeren ’(ze…”

Új lap

A klezmer tulajdonképpen kelet-európai zsidó esküvői zene. Maga a klezmer szó (a klezmorim többes száma) egy jiddis kifejezés, amely a héber keley zemeren ’(zenei) hangszerek’ alapul. A jiddis kifejezés egy olyan zenészre vonatkozik, aki tagja volt egy professzionális, vagy legalábbis egy fél professzionális osztálynak, amelynek az eredete legalább a 16. századig visszavezethető. A zsidó hangszeres zenészeket elsősorban azért foglalkoztatták, hogy gondoskodjanak a zenéről a zsidó esküvőkön, és általában, hogy ismerjék és a megfelelő módon elő is tudják adni – a kelet-európai zsidó zenei hagyományon kívül – az idevalósi, nem zsidó hagyomány zenei anyagát is. Ennek ellenére nagyon valószínű, hogy eleinte a zsidó zenészek – annak ellenére, hogy specialisták voltak – nem tudtak kottát olvasni, zsidó zenei kottaanyagot pedig csak a 18. században kezdtek kiadni.<ref>Watts, Linda S. 2007.</ref>
Klezmert eredetileg hegedűn, fuvolán, dobon és egy tsimb nevű cimbalmon játszottak. Bár elég nehéz megmondani, hogy pontosan milyen is volt a klezmer zene a 20. század előtt, magáról a klezmorimról, tehát a zenészről igen plasztikus irodalmi leírásokat találhatunk Sholom Aleichem, Y. L. Perets és Anton Chekov munkáiban, akik elsősorban a klezmer hegedűs leírására koncentráltak. Valószínűsíthető, hogy egy klezmer zenekart bizonyos fokig a hegedűs képességei, tudása alapján ítéltek meg elsősorban. Ennek megfelelően, egy zenekar akkor volt jó és népszerű, ha jó és népszerű volt a hegedűse.
A klezmer hegedűsök lehetőségeinek/profizmusának a mértékét jól mutatja, hogy a 20. század elejétől milyen sok kiemelkedő zsidó hegedűs tanult Nyugat-Európa konzervatóriumaiban. Habár kezdetben elsődlegesen húros hangszereken játszották ezt a zenét, a 19. század elején a klarinét, illetve a század végén más rézfúvós hangszerek megjelenésével és gyors átvételével végérvényesen megváltozott a zenekarok hangzása. A 20. század elejétől a klezmerzenekarok legjelentősebb hangszere a klarinét lett, legfontosabb szólistája pedig a klarinétos, aki rendszerint igen virtuóz dolgokat játszott.
A klezmer zene a 20. század fordulóján érte el az Egyesült Államokat, amikor a zsidók igen nagy tömegekben áramlottak be Kelet-Európa számos országából. Az Egyesült Államokban a klezmorim folytatta tevékenységét: igyekezett zeneileg kiszolgálni a zsidó esküvőket éppúgy, mint a nem zsidó társadalmi összejöveteleket, elsősorban New Yorkban és Philadelphiában, ahol jelentős közösségeket alakítottak ki a kelet-európai zsidó bevándorlók. Miként Európában is, ezek a zsidó zenészek is zenei hajlékonyságukról, leleményességükről voltak híresek, valamint hihetetlen improvizációs képességükről. Azokon a társadalmi eseményeken kívül, ahol a klezmorim évszázadok óta játszott, az Egyesült Államokban új lehetőségek jelentkeztek, elsőként 1913 és 1940 között. A klezmer zene, illetve az együttesek iránti megnövekedett igényt előmozdította a jiddis színház, a kiadóvállalatok és a zsidó etnikum kultúráján alapuló, a zsidó közösségek igényeit kiszolgáló rádióállomások létrejötte. Ezek az új intézmények már olyan zenészeket kívántak, akik tudtak kottát olvasni. Ennek köszönhetően a jiddis zenészek és zenekarok repertoárja átalakult; a régi kelet-európai zenei anyag a második helyre szorult vissza, az új igényeknek megfelelően, újonnan kialakuló zenei anyag mögé.
Ugyan a klezmert továbbra is játszották, az igazán jó zenészek lekicsinylőnek kezdték érezni a klezmer kifejezést. Ironikus módon, az észak-amerikai klezmer zene csúcspontján vált a kifejezés pejoratívvá, mivel különösképpen azokra a műveletlen, zeneileg írástudatlan zenészekre utalt, akik nem tudták megfelelően integrálni zenéjükbe az Egyesült Államok új zenei hatásait – elsősorban a jazzt. A zeneileg művelt, kottát ismerő zsidók ugyanakkor könnyen kaptak munkát a jiddis színházak nagyzenekaraiban, amelyek szívesen alkalmaztak klezmer zenészeket, nosztalgikus elemként a színdarabokban.
Ezen felül klezmer felvételek százai készültek a zsidó etnikum zenei igényének kielégítésére. A kiadók elsősorban a zsidó közösségek tagjait célozták meg kiadványaikkal, ugyanakkor görög, lengyel és ukrán vevőkre is számítottak. Zsidó és nem zsidó kiadók is megjelentettek felvételeket, a dalok címét pedig általában annak a közösségnek a nyelvén írták rá a borítóra, akinek szánták. A New York-i WEVD rádióállomásának etnikai programja volt a zsidó zenészek „harmadik mennyországa”, ugyanis itt lakott az amerikai zsidóság legnagyobb közössége.
A klezmer és a jazz zenészek között kezdettől fogva nagyfokú szimbiózis volt. Harry Kandel 1926-os felvétele, a Jakie Jazz ‘Em up rá a bizonyíték, hogy a hagyományos klezmer zenekarok miként olvasztották be zenéjükbe a jazz, a korszak népszerű amerikai zenéjének ritmusait és modalitását. Talán ennél is meglepőbb, de az Original Dixieland Jazz Band Palestina című felvétele tudatos klezmer-imitáció. A klezmer zene apró, finom elemei ugyanúgy megtalálhatóak Benny Goodman felvételein is.

==Jegyzetek==
<references/>

@@ 6. sor: / 6. sor: @@
 Ezen felül klezmer felvételek százai készültek a zsidó etnikum zenei igényének kielégítésére. A kiadók elsősorban a zsidó közösségek tagjait célozták meg kiadványaikkal, ugyanakkor görög, lengyel és ukrán vevőkre is számítottak. Zsidó és nem zsidó kiadók is megjelentettek felvételeket, a dalok címét pedig általában annak a közösségnek a nyelvén írták rá a borítóra, akinek szánták. A New York-i WEVD rádióállomásának etnikai programja volt a zsidó zenészek „harmadik mennyországa”, ugyanis itt lakott az amerikai zsidóság legnagyobb közössége. <br>
 A klezmer és a jazz zenészek között kezdettől fogva nagyfokú szimbiózis volt. Harry Kandel 1926-os felvétele, a Jakie Jazz ‘Em up rá a bizonyíték, hogy a hagyományos klezmer zenekarok miként olvasztották be zenéjükbe a jazz, a korszak népszerű amerikai zenéjének ritmusait és modalitását. Talán ennél is meglepőbb, de az Original Dixieland Jazz Band Palestina című felvétele tudatos klezmer-imitáció. A klezmer zene apró, finom elemei ugyanúgy megtalálhatóak [http://en.wikipedia.org/wiki/Benny_Goodman Benny Goodman] felvételein is.
+<br><br>
 ==Jegyzetek==
 <references/>
 [[Kategória:Észak-Amerika]]
 [[Kategória:amerikai zsidók]]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 A klezmer tulajdonképpen kelet-európai zsidó esküvői zene. Maga a ''klezmer'' szó (a ''klezmorim'' többes száma) egy jiddis kifejezés, amely a héber ''keley zemeren'' ’(zenei) hangszerek’ alapul. A jiddis kifejezés egy olyan zenészre vonatkozik, aki tagja volt egy professzionális, vagy legalábbis egy fél professzionális osztálynak, amelynek az eredete legalább a 16. századig visszavezethető. A zsidó hangszeres zenészeket elsősorban azért foglalkoztatták, hogy gondoskodjanak a zenéről a zsidó esküvőkön, és általában, hogy ismerjék és a megfelelő módon elő is tudják adni – a kelet-európai zsidó zenei hagyományon kívül – az idevalósi, nem zsidó hagyomány zenei anyagát is. Ennek ellenére nagyon valószínű, hogy eleinte a zsidó zenészek – annak ellenére, hogy specialisták voltak – nem tudtak kottát olvasni, zsidó zenei kottaanyagot pedig csak a 18. században kezdtek kiadni.<ref>[http://nepzenetar.fszek.hu/index.php/Irodalomjegyz%C3%A9k_%C3%89szak-Amerika_zen%C3%A9j%C3%A9hez Watts, Linda S. 2007.]</ref>  <br>
-Klezmert eredetileg hegedűn, fuvolán, dobon és egy tsimb nevű cimbalmon játszottak. Bár elég nehéz megmondani, hogy pontosan milyen is volt a klezmer zene a 20. század előtt, magáról a klezmorimról, tehát a zenészről igen plasztikus irodalmi leírásokat találhatunk Sholom Aleichem, Y. L. Perets és Anton Chekov munkáiban, akik elsősorban a klezmer hegedűs leírására koncentráltak. Valószínűsíthető, hogy egy klezmer zenekart bizonyos fokig a hegedűs képességei, tudása alapján ítéltek meg elsősorban. Ennek megfelelően, egy zenekar akkor volt jó és népszerű, ha jó és népszerű volt a hegedűse.<br>[[Fájl:Klezmer.jpg|bélyegkép|30 px|Klezmer zenekar hegedűsökkel]]
+Klezmert eredetileg hegedűn, fuvolán, dobon és egy tsimb nevű cimbalmon játszottak. Bár elég nehéz megmondani, hogy pontosan milyen is volt a klezmer zene a 20. század előtt, magáról a klezmorimról, tehát a zenészről igen plasztikus irodalmi leírásokat találhatunk Sholom Aleichem, Y. L. Perets és Anton Chekov munkáiban, akik elsősorban a klezmer hegedűs leírására koncentráltak. Valószínűsíthető, hogy egy klezmer zenekart bizonyos fokig a hegedűs képességei, tudása alapján ítéltek meg elsősorban. Ennek megfelelően, egy zenekar akkor volt jó és népszerű, ha jó és népszerű volt a hegedűse.<br>[[Fájl:Klezmer.jpg|bélyegkép|200 px|Klezmer zenekar hegedűsökkel]]
-A klezmer hegedűsök lehetőségeinek/profizmusának a mértékét jól mutatja, hogy a 20. század elejétől milyen sok kiemelkedő zsidó hegedűs tanult Nyugat-Európa konzervatóriumaiban. Habár kezdetben elsődlegesen húros hangszereken játszották ezt a zenét, a 19. század elején a klarinét, illetve a század végén más rézfúvós hangszerek megjelenésével és gyors átvételével végérvényesen megváltozott a zenekarok hangzása. A 20. század elejétől a klezmerzenekarok legjelentősebb hangszere a klarinét lett, legfontosabb szólistája pedig a klarinétos, aki rendszerint igen virtuóz dolgokat játszott. <br>
+A klezmer hegedűsök lehetőségeinek/profizmusának a mértékét jól mutatja, hogy a 20. század elejétől milyen sok kiemelkedő zsidó hegedűs tanult Nyugat-Európa konzervatóriumaiban. Habár kezdetben elsődlegesen húros hangszereken játszották ezt a zenét, a 19. század elején a klarinét, illetve a század végén más rézfúvós hangszerek megjelenésével és gyors átvételével végérvényesen megváltozott a zenekarok hangzása. A 20. század elejétől a klezmerzenekarok legjelentősebb hangszere a klarinét lett, legfontosabb szólistája pedig a klarinétos, aki rendszerint igen virtuóz dolgokat játszott. <br>[[Fájl:Klezmorim1910.jpg|bélyegkép|balra|300 px|Klezmerzenekar 1910-ben. Középen már klarinétossal.]]
-A klezmer zene a 20. század fordulóján érte el az Egyesült Államokat, amikor a zsidók igen nagy tömegekben áramlottak be Kelet-Európa számos országából. Az Egyesült Államokban a klezmorim folytatta tevékenységét: igyekezett zeneileg kiszolgálni a zsidó esküvőket éppúgy, mint a nem zsidó társadalmi összejöveteleket, elsősorban New Yorkban és Philadelphiában, ahol jelentős közösségeket alakítottak ki a kelet-európai zsidó bevándorlók. Miként Európában is, ezek a zsidó zenészek is zenei hajlékonyságukról, leleményességükről voltak híresek, valamint hihetetlen improvizációs képességükről. Azokon a társadalmi eseményeken kívül, ahol a klezmorim évszázadok óta játszott, az Egyesült Államokban új lehetőségek jelentkeztek, elsőként 1913 és 1940 között. A klezmer zene, illetve az együttesek iránti megnövekedett igényt előmozdította a jiddis színház, a kiadóvállalatok és a zsidó etnikum kultúráján alapuló, a zsidó közösségek igényeit kiszolgáló rádióállomások létrejötte. Ezek az új intézmények már olyan zenészeket kívántak, akik tudtak kottát olvasni. Ennek köszönhetően a jiddis zenészek és zenekarok repertoárja átalakult; a régi kelet-európai zenei anyag a második helyre szorult vissza, az új igényeknek megfelelően, újonnan kialakuló zenei anyag mögé. <br>
+A klezmer zene a 20. század fordulóján érte el az Egyesült Államokat, amikor a zsidók igen nagy tömegekben áramlottak be Kelet-Európa számos országából. Az Egyesült Államokban a klezmorim folytatta tevékenységét: igyekezett zeneileg kiszolgálni a zsidó esküvőket éppúgy, mint a nem zsidó társadalmi összejöveteleket, elsősorban New Yorkban és Philadelphiában, ahol jelentős közösségeket alakítottak ki a kelet-európai zsidó bevándorlók. Miként Európában is, ezek a zsidó zenészek is zenei hajlékonyságukról, leleményességükről voltak híresek, valamint hihetetlen improvizációs képességükről. Azokon a társadalmi eseményeken kívül, ahol a klezmorim évszázadok óta játszott, az Egyesült Államokban új lehetőségek jelentkeztek, elsőként 1913 és 1940 között. A klezmer zene, illetve az együttesek iránti megnövekedett igényt előmozdította a jiddis színház, a kiadóvállalatok és a zsidó etnikum kultúráján alapuló, a zsidó közösségek igényeit kiszolgáló rádióállomások létrejötte. Ezek az új intézmények már olyan zenészeket kívántak, akik tudtak kottát olvasni. Ennek köszönhetően a jiddis zenészek és zenekarok repertoárja átalakult; a régi kelet-európai zenei anyag a második helyre szorult vissza, az új igényeknek megfelelően, újonnan kialakuló zenei anyag mögé. <br>[[Fájl:Yiddish-Theater.jpg|bélyegkép|200 px|Jiddis színházi plakát.]]
 Ugyan a klezmert továbbra is játszották, az igazán jó zenészek lekicsinylőnek kezdték érezni a klezmer kifejezést. Ironikus módon, az észak-amerikai klezmer zene csúcspontján vált a kifejezés pejoratívvá, mivel különösképpen azokra a műveletlen, zeneileg írástudatlan zenészekre utalt, akik nem tudták megfelelően integrálni zenéjükbe az Egyesült Államok új zenei hatásait – elsősorban a [[Jazz. A jazz kezdetei|jazzt]]. A zeneileg művelt, kottát ismerő zsidók ugyanakkor könnyen kaptak munkát a jiddis színházak nagyzenekaraiban, amelyek szívesen alkalmaztak klezmer zenészeket, nosztalgikus elemként a színdarabokban. <br>
 Ezen felül klezmer felvételek százai készültek a zsidó etnikum zenei igényének kielégítésére. A kiadók elsősorban a zsidó közösségek tagjait célozták meg kiadványaikkal, ugyanakkor görög, lengyel és ukrán vevőkre is számítottak. Zsidó és nem zsidó kiadók is megjelentettek felvételeket, a dalok címét pedig általában annak a közösségnek a nyelvén írták rá a borítóra, akinek szánták. A New York-i WEVD rádióállomásának etnikai programja volt a zsidó zenészek „harmadik mennyországa”, ugyanis itt lakott az amerikai zsidóság legnagyobb közössége. <br>
@@ 10. sor: / 10. sor: @@
 <references/>
 [[Kategória:Észak-Amerika]]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-A klezmer tulajdonképpen kelet-európai zsidó esküvői zene. Maga a ''klezmer'' szó (a ''klezmorim'' többes száma) egy jiddis kifejezés, amely a héber ''keley zemeren'' ’(zenei) hangszerek’ alapul. A jiddis kifejezés egy olyan zenészre vonatkozik, aki tagja volt egy professzionális, vagy legalábbis egy fél professzionális osztálynak, amelynek az eredete legalább a 16. századig visszavezethető. A zsidó hangszeres zenészeket elsősorban azért foglalkoztatták, hogy gondoskodjanak a zenéről a zsidó esküvőkön, és általában, hogy ismerjék és a megfelelő módon elő is tudják adni – a kelet-európai zsidó zenei hagyományon kívül – az idevalósi, nem zsidó hagyomány zenei anyagát is. Ennek ellenére nagyon valószínű, hogy eleinte a zsidó zenészek – annak ellenére, hogy specialisták voltak – nem tudtak kottát olvasni, zsidó zenei kottaanyagot pedig csak a 18. században kezdtek kiadni.<ref>[http://nepzenetar.fszek.hu/index.php/Irodalomjegyz%C3%A9k_%C3%89szak-Amerika_zen%C3%A9j%C3%A9hez Watts, Linda S. 2007.]</ref>
+A klezmer tulajdonképpen kelet-európai zsidó esküvői zene. Maga a ''klezmer'' szó (a ''klezmorim'' többes száma) egy jiddis kifejezés, amely a héber ''keley zemeren'' ’(zenei) hangszerek’ alapul. A jiddis kifejezés egy olyan zenészre vonatkozik, aki tagja volt egy professzionális, vagy legalábbis egy fél professzionális osztálynak, amelynek az eredete legalább a 16. századig visszavezethető. A zsidó hangszeres zenészeket elsősorban azért foglalkoztatták, hogy gondoskodjanak a zenéről a zsidó esküvőkön, és általában, hogy ismerjék és a megfelelő módon elő is tudják adni – a kelet-európai zsidó zenei hagyományon kívül – az idevalósi, nem zsidó hagyomány zenei anyagát is. Ennek ellenére nagyon valószínű, hogy eleinte a zsidó zenészek – annak ellenére, hogy specialisták voltak – nem tudtak kottát olvasni, zsidó zenei kottaanyagot pedig csak a 18. században kezdtek kiadni.<ref>[http://nepzenetar.fszek.hu/index.php/Irodalomjegyz%C3%A9k_%C3%89szak-Amerika_zen%C3%A9j%C3%A9hez Watts, Linda S. 2007.]</ref>  <br>
-Klezmert eredetileg hegedűn, fuvolán, dobon és egy tsimb nevű cimbalmon játszottak. Bár elég nehéz megmondani, hogy pontosan milyen is volt a klezmer zene a 20. század előtt, magáról a klezmorimról, tehát a zenészről igen plasztikus irodalmi leírásokat találhatunk Sholom Aleichem, Y. L. Perets és Anton Chekov munkáiban, akik elsősorban a klezmer hegedűs leírására koncentráltak. Valószínűsíthető, hogy egy klezmer zenekart bizonyos fokig a hegedűs képességei, tudása alapján ítéltek meg elsősorban. Ennek megfelelően, egy zenekar akkor volt jó és népszerű, ha jó és népszerű volt a hegedűse.
+Klezmert eredetileg hegedűn, fuvolán, dobon és egy tsimb nevű cimbalmon játszottak. Bár elég nehéz megmondani, hogy pontosan milyen is volt a klezmer zene a 20. század előtt, magáról a klezmorimról, tehát a zenészről igen plasztikus irodalmi leírásokat találhatunk Sholom Aleichem, Y. L. Perets és Anton Chekov munkáiban, akik elsősorban a klezmer hegedűs leírására koncentráltak. Valószínűsíthető, hogy egy klezmer zenekart bizonyos fokig a hegedűs képességei, tudása alapján ítéltek meg elsősorban. Ennek megfelelően, egy zenekar akkor volt jó és népszerű, ha jó és népszerű volt a hegedűse.<br>[[Fájl:Klezmer.jpg|bélyegkép|30 px|Klezmer zenekar hegedűsökkel]]
-A klezmer hegedűsök lehetőségeinek/profizmusának a mértékét jól mutatja, hogy a 20. század elejétől milyen sok kiemelkedő zsidó hegedűs tanult Nyugat-Európa konzervatóriumaiban. Habár kezdetben elsődlegesen húros hangszereken játszották ezt a zenét, a 19. század elején a klarinét, illetve a század végén más rézfúvós hangszerek megjelenésével és gyors átvételével végérvényesen megváltozott a zenekarok hangzása. A 20. század elejétől a klezmerzenekarok legjelentősebb hangszere a klarinét lett, legfontosabb szólistája pedig a klarinétos, aki rendszerint igen virtuóz dolgokat játszott.
+A klezmer hegedűsök lehetőségeinek/profizmusának a mértékét jól mutatja, hogy a 20. század elejétől milyen sok kiemelkedő zsidó hegedűs tanult Nyugat-Európa konzervatóriumaiban. Habár kezdetben elsődlegesen húros hangszereken játszották ezt a zenét, a 19. század elején a klarinét, illetve a század végén más rézfúvós hangszerek megjelenésével és gyors átvételével végérvényesen megváltozott a zenekarok hangzása. A 20. század elejétől a klezmerzenekarok legjelentősebb hangszere a klarinét lett, legfontosabb szólistája pedig a klarinétos, aki rendszerint igen virtuóz dolgokat játszott. <br>
-A klezmer zene a 20. század fordulóján érte el az Egyesült Államokat, amikor a zsidók igen nagy tömegekben áramlottak be Kelet-Európa számos országából. Az Egyesült Államokban a klezmorim folytatta tevékenységét: igyekezett zeneileg kiszolgálni a zsidó esküvőket éppúgy, mint a nem zsidó társadalmi összejöveteleket, elsősorban New Yorkban és Philadelphiában, ahol jelentős közösségeket alakítottak ki a kelet-európai zsidó bevándorlók. Miként Európában is, ezek a zsidó zenészek is zenei hajlékonyságukról, leleményességükről voltak híresek, valamint hihetetlen improvizációs képességükről. Azokon a társadalmi eseményeken kívül, ahol a klezmorim évszázadok óta játszott, az Egyesült Államokban új lehetőségek jelentkeztek, elsőként 1913 és 1940 között. A klezmer zene, illetve az együttesek iránti megnövekedett igényt előmozdította a jiddis színház, a kiadóvállalatok és a zsidó etnikum kultúráján alapuló, a zsidó közösségek igényeit kiszolgáló rádióállomások létrejötte. Ezek az új intézmények már olyan zenészeket kívántak, akik tudtak kottát olvasni. Ennek köszönhetően a jiddis zenészek és zenekarok repertoárja átalakult; a régi kelet-európai zenei anyag a második helyre szorult vissza, az új igényeknek megfelelően, újonnan kialakuló zenei anyag mögé.
+A klezmer zene a 20. század fordulóján érte el az Egyesült Államokat, amikor a zsidók igen nagy tömegekben áramlottak be Kelet-Európa számos országából. Az Egyesült Államokban a klezmorim folytatta tevékenységét: igyekezett zeneileg kiszolgálni a zsidó esküvőket éppúgy, mint a nem zsidó társadalmi összejöveteleket, elsősorban New Yorkban és Philadelphiában, ahol jelentős közösségeket alakítottak ki a kelet-európai zsidó bevándorlók. Miként Európában is, ezek a zsidó zenészek is zenei hajlékonyságukról, leleményességükről voltak híresek, valamint hihetetlen improvizációs képességükről. Azokon a társadalmi eseményeken kívül, ahol a klezmorim évszázadok óta játszott, az Egyesült Államokban új lehetőségek jelentkeztek, elsőként 1913 és 1940 között. A klezmer zene, illetve az együttesek iránti megnövekedett igényt előmozdította a jiddis színház, a kiadóvállalatok és a zsidó etnikum kultúráján alapuló, a zsidó közösségek igényeit kiszolgáló rádióállomások létrejötte. Ezek az új intézmények már olyan zenészeket kívántak, akik tudtak kottát olvasni. Ennek köszönhetően a jiddis zenészek és zenekarok repertoárja átalakult; a régi kelet-európai zenei anyag a második helyre szorult vissza, az új igényeknek megfelelően, újonnan kialakuló zenei anyag mögé. <br>
-Ugyan a klezmert továbbra is játszották, az igazán jó zenészek lekicsinylőnek kezdték érezni a klezmer kifejezést. Ironikus módon, az észak-amerikai klezmer zene csúcspontján vált a kifejezés pejoratívvá, mivel különösképpen azokra a műveletlen, zeneileg írástudatlan zenészekre utalt, akik nem tudták megfelelően integrálni zenéjükbe az Egyesült Államok új zenei hatásait – elsősorban a jazzt. A zeneileg művelt, kottát ismerő zsidók ugyanakkor könnyen kaptak munkát a jiddis színházak nagyzenekaraiban, amelyek szívesen alkalmaztak klezmer zenészeket, nosztalgikus elemként a színdarabokban.
+Ugyan a klezmert továbbra is játszották, az igazán jó zenészek lekicsinylőnek kezdték érezni a klezmer kifejezést. Ironikus módon, az észak-amerikai klezmer zene csúcspontján vált a kifejezés pejoratívvá, mivel különösképpen azokra a műveletlen, zeneileg írástudatlan zenészekre utalt, akik nem tudták megfelelően integrálni zenéjükbe az Egyesült Államok új zenei hatásait – elsősorban a [[Jazz. A jazz kezdetei|jazzt]]. A zeneileg művelt, kottát ismerő zsidók ugyanakkor könnyen kaptak munkát a jiddis színházak nagyzenekaraiban, amelyek szívesen alkalmaztak klezmer zenészeket, nosztalgikus elemként a színdarabokban. <br>
-Ezen felül klezmer felvételek százai készültek a zsidó etnikum zenei igényének kielégítésére. A kiadók elsősorban a zsidó közösségek tagjait célozták meg kiadványaikkal, ugyanakkor görög, lengyel és ukrán vevőkre is számítottak. Zsidó és nem zsidó kiadók is megjelentettek felvételeket, a dalok címét pedig általában annak a közösségnek a nyelvén írták rá a borítóra, akinek szánták. A New York-i WEVD rádióállomásának etnikai programja volt a zsidó zenészek „harmadik mennyországa”, ugyanis itt lakott az amerikai zsidóság legnagyobb közössége.
+Ezen felül klezmer felvételek százai készültek a zsidó etnikum zenei igényének kielégítésére. A kiadók elsősorban a zsidó közösségek tagjait célozták meg kiadványaikkal, ugyanakkor görög, lengyel és ukrán vevőkre is számítottak. Zsidó és nem zsidó kiadók is megjelentettek felvételeket, a dalok címét pedig általában annak a közösségnek a nyelvén írták rá a borítóra, akinek szánták. A New York-i WEVD rádióállomásának etnikai programja volt a zsidó zenészek „harmadik mennyországa”, ugyanis itt lakott az amerikai zsidóság legnagyobb közössége. <br>
 A klezmer és a jazz zenészek között kezdettől fogva nagyfokú szimbiózis volt. Harry Kandel 1926-os felvétele, a Jakie Jazz ‘Em up rá a bizonyíték, hogy a hagyományos klezmer zenekarok miként olvasztották be zenéjükbe a jazz, a korszak népszerű amerikai zenéjének ritmusait és modalitását. Talán ennél is meglepőbb, de az Original Dixieland Jazz Band Palestina című felvétele tudatos klezmer-imitáció. A klezmer zene apró, finom elemei ugyanúgy megtalálhatóak [http://en.wikipedia.org/wiki/Benny_Goodman Benny Goodman] felvételein is.

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-A klezmer tulajdonképpen kelet-európai zsidó esküvői zene. Maga a klezmer szó (a klezmorim többes száma) egy jiddis kifejezés, amely a héber keley zemeren ’(zenei) hangszerek’ alapul. A jiddis kifejezés egy olyan zenészre vonatkozik, aki tagja volt egy professzionális, vagy legalábbis egy fél professzionális osztálynak, amelynek az eredete legalább a 16. századig visszavezethető. A zsidó hangszeres zenészeket elsősorban azért foglalkoztatták, hogy gondoskodjanak a zenéről a zsidó esküvőkön, és általában, hogy ismerjék és a megfelelő módon elő is tudják adni – a kelet-európai zsidó zenei hagyományon kívül – az idevalósi, nem zsidó hagyomány zenei anyagát is. Ennek ellenére nagyon valószínű, hogy eleinte a zsidó zenészek – annak ellenére, hogy specialisták voltak – nem tudtak kottát olvasni, zsidó zenei kottaanyagot pedig csak a 18. században kezdtek kiadni.<ref>[[http://nepzenetar.fszek.hu/index.php/Irodalomjegyz%C3%A9k_%C3%89szak-Amerika_zen%C3%A9j%C3%A9hez Watts, Linda S. 2007.]]</ref>
+A klezmer tulajdonképpen kelet-európai zsidó esküvői zene. Maga a klezmer szó (a klezmorim többes száma) egy jiddis kifejezés, amely a héber keley zemeren ’(zenei) hangszerek’ alapul. A jiddis kifejezés egy olyan zenészre vonatkozik, aki tagja volt egy professzionális, vagy legalábbis egy fél professzionális osztálynak, amelynek az eredete legalább a 16. századig visszavezethető. A zsidó hangszeres zenészeket elsősorban azért foglalkoztatták, hogy gondoskodjanak a zenéről a zsidó esküvőkön, és általában, hogy ismerjék és a megfelelő módon elő is tudják adni – a kelet-európai zsidó zenei hagyományon kívül – az idevalósi, nem zsidó hagyomány zenei anyagát is. Ennek ellenére nagyon valószínű, hogy eleinte a zsidó zenészek – annak ellenére, hogy specialisták voltak – nem tudtak kottát olvasni, zsidó zenei kottaanyagot pedig csak a 18. században kezdtek kiadni.<ref>[http://nepzenetar.fszek.hu/index.php/Irodalomjegyz%C3%A9k_%C3%89szak-Amerika_zen%C3%A9j%C3%A9hez Watts, Linda S. 2007.]</ref>
 Klezmert eredetileg hegedűn, fuvolán, dobon és egy tsimb nevű cimbalmon játszottak. Bár elég nehéz megmondani, hogy pontosan milyen is volt a klezmer zene a 20. század előtt, magáról a klezmorimról, tehát a zenészről igen plasztikus irodalmi leírásokat találhatunk Sholom Aleichem, Y. L. Perets és Anton Chekov munkáiban, akik elsősorban a klezmer hegedűs leírására koncentráltak. Valószínűsíthető, hogy egy klezmer zenekart bizonyos fokig a hegedűs képességei, tudása alapján ítéltek meg elsősorban. Ennek megfelelően, egy zenekar akkor volt jó és népszerű, ha jó és népszerű volt a hegedűse.
 A klezmer hegedűsök lehetőségeinek/profizmusának a mértékét jól mutatja, hogy a 20. század elejétől milyen sok kiemelkedő zsidó hegedűs tanult Nyugat-Európa konzervatóriumaiban. Habár kezdetben elsődlegesen húros hangszereken játszották ezt a zenét, a 19. század elején a klarinét, illetve a század végén más rézfúvós hangszerek megjelenésével és gyors átvételével végérvényesen megváltozott a zenekarok hangzása. A 20. század elejétől a klezmerzenekarok legjelentősebb hangszere a klarinét lett, legfontosabb szólistája pedig a klarinétos, aki rendszerint igen virtuóz dolgokat játszott.

←Régebbi változat		A lap 2011. június 2., 16:07-kori változata
9. sor:		9. sor:
	==Jegyzetek==		==Jegyzetek==
	<references/>		<references/>
		+	[[Kategória:Észak-Amerika]]