Svéd vokális népzene - Laptörténet

Csampai, 2013. április 3., 09:11-n

2013-04-03T09:11:34Z

Bandolo: Levédte a(z) Svéd vokális népzene lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-06-15T11:08:57Z

Levédte a(z) Svéd vokális népzene lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

80.99.112.234, 2011. május 12., 11:36-n

2011-05-12T11:36:19Z

Bandolo: Eltávolította a védelmet a(z) „Svéd vokális népzene” lapról

2011-05-12T09:48:14Z

Eltávolította a védelmet a(z) „Svéd vokális népzene” lapról

Bandolo: Levédte a(z) Svéd vokális népzene lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-05-08T06:16:11Z

Levédte a(z) Svéd vokális népzene lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

Bandolo: Új oldal, tartalma: „A svéd hagyományos zene legspecifikusabb műfaja a ''lockrop'' (~ lokk). Állattartással, tereléssel szoros kapcsolatban álló, funkcionális zenei jelenség (gyűjt…”

2011-05-07T23:53:57Z

Új oldal, tartalma: „A svéd hagyományos zene legspecifikusabb műfaja a ''lockrop'' (~ lokk). Állattartással, tereléssel szoros kapcsolatban álló, funkcionális zenei jelenség (gyűjt…”

Új lap

A svéd hagyományos zene legspecifikusabb műfaja a ''lockrop'' (~ lokk). Állattartással, tereléssel szoros kapcsolatban álló, funkcionális zenei jelenség (gyűjtőnéven: Fabodmusik). A lockrop rövid, kiáltásszerű frázisok, hosszabb díszített dallamok és beszéd egyfajta elegye, a funkció által megkívánt elrendezésben. Előadói minden esetben nők. Szerepe a kommunikáció, részint a lábasjószág hívására, összeterelésére, részint ember-ember közti, jellemzően nagy távolságokban történő kapcsolattartásra szolgál (különleges, falzett-szerű hangképzési technikájának köszönhetően akár 4-5 km távolságra is elhallatszik), a hangszeres (leginkább lur, illetve valamely más trombita-, vagy kürt-szerű fúvós hangszer) jelek, jelzések pedig a vadállatok távol tartását, elűzését hivatottak segíteni. A technika nem ismeretlen Európa egyéb hegyvidékes régióiban sem (Alpok, Pireneusok, Rodope), hagyománya egyes területeken a mai napig is élő. A lockrop-technikát előszeretettel alkalmazzák a revival mozgalom fiatalabb generációi, s nem egy kortárs svéd szerzőt (Ingvar Lindholm, Karin Rehnqvist) is megihletett.<br>
A ''középkori ballada'' (a népi hagyományból mára teljesen kihalt) eredeti funkciójában elválaszthatatlan volt a tánctól. Prototípusa, a francia chanson d’histoire a nemesi udvarokból indult ugyan, de korán elterjedt a köznép köreiben, és szájhagyományos népi műfajjá vált. A Svédországban fennmaradt középkori balladák a legarchaikusabb népdalcsoport képviselői. A regisztrált középkori balladák teljes azonosságot mutatnak a [[A norvég vokális népzene|norvég]] példákkal, de párhuzamaik a skandináv területeken kívül is megtalálhatók. <br>
Refrénes szerkezetű, a balladával rokonítható ''játékdalok'' is megjelennek a repertoárban, fennmaradásukat a – leginkább vallásos – ünnepekkel való szoros együttélésüknek köszönhetik. Szintén magasan reprezentáltak az egyszerű, világos szerkezetű gyermekdalok (smavisor: „kis dalok”).<br>
A 18. századi vallásos mozgalmak hatására az ország egyes területein a protestáns népénekek éneklésének sajátos hagyománya alakult ki (~ Norvégia). A dallamok forrásai a hivatalos protestáns énekeskönyvek, az eredetileg [[szillabikus]] változatokat azonban a népi gyakorlat [[melizmatikusra]] cserélte. Ez, továbbá a hangszerkíséret hiánya (a vidéki templomok nagy részének nem volt orgonája) viszonylag nagy előadói szabadságot adott, és variánsok kialakulásához vezetett. A liturgián kívül történő éneklésnek Svédországban a mai napig élő gyakorlata van.<br>
Professzionális népi énekesek nem léteztek. A népesség 90%-a viszont falun élt, elmosódottak voltak a társadalmi osztályok közötti határvonalak, valószínűsíthető tehát, hogy a népdalok többségét a társadalom nagy része ismerte és énekelte. A hosszabb balladákat azonban már kevesebben ismerték, s – a hanganyagok tanúsága szerint – a variánsképzés egyéni stílusváltozatokat is eredményezett.
==Kapcsolódó szócikkek==
*[[Hangszeres zene Svédországban]]
[[Kategória:Svédország]]
[[Kategória:svédek]]

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 A ''középkori ballada'' (a népi hagyományból mára teljesen kihalt) eredeti funkciójában elválaszthatatlan volt a tánctól. Prototípusa, a francia chanson d’histoire a nemesi udvarokból indult ugyan, de korán elterjedt a köznép köreiben, és szájhagyományos népi műfajjá vált. A Svédországban fennmaradt középkori balladák a legarchaikusabb népdalcsoport képviselői. A regisztrált középkori balladák teljes azonosságot mutatnak a [[A norvég vokális népzene|norvég]] példákkal, de párhuzamaik a skandináv területeken kívül is megtalálhatók. <br><br>
 Refrénes szerkezetű, a balladával rokonítható ''játékdalok'' is megjelennek a repertoárban, fennmaradásukat a – leginkább vallásos – ünnepekkel való szoros együttélésüknek köszönhetik. Szintén magasan reprezentáltak az egyszerű, világos szerkezetű gyermekdalok (smavisor: „kis dalok”).<br><br>
-A 18. századi vallásos mozgalmak hatására az ország egyes területein a protestáns népénekek éneklésének sajátos hagyománya alakult ki (~ Norvégia). A dallamok forrásai a hivatalos protestáns énekeskönyvek, az eredetileg [[http://www.kislexikon.hu/szillabikus_enek.html szillabikus]] változatokat azonban a népi gyakorlat [[http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1679.html melizmatikusra]] cserélte. Ez, továbbá a hangszerkíséret hiánya (a vidéki templomok nagy részének nem volt orgonája) viszonylag nagy előadói szabadságot adott, és variánsok kialakulásához vezetett. A liturgián kívül történő éneklésnek Svédországban a mai napig élő gyakorlata van.<br><br>Professzionális népi énekesek nem léteztek. A népesség 90%-a viszont falun élt, elmosódottak voltak a társadalmi osztályok közötti határvonalak, valószínűsíthető tehát, hogy a népdalok többségét a társadalom nagy része ismerte és énekelte. A hosszabb balladákat azonban már kevesebben ismerték, s – a hanganyagok tanúsága szerint – a variánsképzés egyéni stílusváltozatokat is eredményezett.<br><br>
+A 18. századi vallásos mozgalmak hatására az ország egyes területein a protestáns népénekek éneklésének sajátos hagyománya alakult ki (~ Norvégia). A dallamok forrásai a hivatalos protestáns énekeskönyvek, az eredetileg [http://www.kislexikon.hu/szillabikus_enek.html szillabikus] változatokat azonban a népi gyakorlat [http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1679.html melizmatikusra] cserélte. Ez, továbbá a hangszerkíséret hiánya (a vidéki templomok nagy részének nem volt orgonája) viszonylag nagy előadói szabadságot adott, és variánsok kialakulásához vezetett. A liturgián kívül történő éneklésnek Svédországban a mai napig élő gyakorlata van.<br><br>Professzionális népi énekesek nem léteztek. A népesség 90%-a viszont falun élt, elmosódottak voltak a társadalmi osztályok közötti határvonalak, valószínűsíthető tehát, hogy a népdalok többségét a társadalom nagy része ismerte és énekelte. A hosszabb balladákat azonban már kevesebben ismerték, s – a hanganyagok tanúsága szerint – a variánsképzés egyéni stílusváltozatokat is eredményezett.<br><br>
 ==Kapcsolódó szócikkek==
 *[[Hangszeres zene Svédországban]]
 [[Kategória:Svédország]]
 [[Kategória:svédek]]