Difference between revisions of "Hangszerek Észtországban"
a (Eltávolította a védelmet a(z) „Hangszerek Észtországban” lapról) |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn kantele észt megfelelője: a ''kannel''. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy kromatikusan hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.<br> | + | {{Hangszer infobox |
| − | Az [[: | + | |kép = [[Fájl:kannel.jpg|220px]] |
| + | |képaláírás = A kannel, az egyik legősibb észt népi hangszer. | ||
| + | |név = Kannel. | ||
| + | |dátum = | ||
| + | |zenei kultúra = észt | ||
| + | |hangszercsoport = [[http://hu.wikipedia.org/wiki/Kordofon_hangszerek Kordofon hangszerek]] | ||
| + | |forrás = Fotó: Paul Lenz | ||
| + | }} | ||
| + | |||
| + | A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn [[kantele|kantele]] észt megfelelője: a ''kannel''. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kromatikus_hangsor kromatikusan] hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.<br> | ||
| + | Az [[http://hu.wikipedia.org/wiki/Aerofon_hangszerek aerofon]] hangszerek családjából külön említést a [[:Kategória:duda|duda]] érdemel, amennyiben dudajátékról az észt területekről egészen a 14. századig visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. Legfőképp az ország északi és nyugati régióiban kedvelték, évszázadokon át az esküvői ünnepségek és falusi táncmulatságok főszereplője volt. A fennmaradt kompozíciók formailag három részből állnak: rövid bevezető dallam, hosszabb középső szakasz sok figurációval és utójáték. A hangnemek közül a dúr [[http://www.zenci.hu/szocikk/pentachord pentachord]] és a [[http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%BAr_hangsor diatonikus dúr]] a legjellemzőbb.<br> | ||
Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez. | Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez. | ||
==Kapcsolódó szócikkek== | ==Kapcsolódó szócikkek== | ||
A lap 2011. május 11., 23:57-kori változata
|
Kannel. | |
|
| |
| Név | Kannel. |
| Dátum | |
| Zenei kultúra | észt |
| Hangszercsoport | [Kordofon hangszerek] |
| Forrás | Fotó: Paul Lenz |
A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn kantele észt megfelelője: a kannel. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy kromatikusan hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.
Az [aerofon] hangszerek családjából külön említést a duda érdemel, amennyiben dudajátékról az észt területekről egészen a 14. századig visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. Legfőképp az ország északi és nyugati régióiban kedvelték, évszázadokon át az esküvői ünnepségek és falusi táncmulatságok főszereplője volt. A fennmaradt kompozíciók formailag három részből állnak: rövid bevezető dallam, hosszabb középső szakasz sok figurációval és utójáték. A hangnemek közül a dúr [pentachord] és a [diatonikus dúr] a legjellemzőbb.
Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez.
