Difference between revisions of "Didzseridu (didgeridoo, didjeridu, yidaki, mago, kenbi...)"
(→Kapcsolódó szócikkek) |
|||
1. sor: | 1. sor: | ||
− | + | [[Fájl:Yidaki.jpg|200 px|bélyegkép|balra|'''Yidaki'''<br>Északkelet-Arnhem-földön játszott Yidaki. Világszerte elterjedt téves nézet szerint a Yidaki a didzseridu őslakos neve – valójában a didzseridu hangszercsalád Északkelet-Arnhem-földön honos ága. Készítője Barayuwa Munungurr. Anyaga stringybark eukaliptusz (Eucalyptus tetrodonta). Származási helye Yirrkala. A díszítés egy, a testfestés alkalmával is használt motívum, az olive piton. Fotó: Korecz Márk.]] | |
− | + | ||
− | + | ||
− | + | ||
− | + | ||
− | + | A didzseridu egy két végén nyitott, az oldalain zárt cső; [[Aerofon hangszerek|aerophone]] hangszer (habár a tradicionális játéktechnikák fújás közben alkalmazzák az emberi hangot, így nem lehet egyértelműen besorolni a pusztán levegővel megszólaltatott hangszerek közé). Ma a világ egyik legősibb hangszereként tartják számon, pontos koráról nincsenek információk, bizonyos, hogy több ezer éve használják az őslakos klánok Ausztrália északi részén. | |
− | + | ||
− | + | ||
− | + | ||
− | + | ||
− | + | ||
− | == | + | [[Fájl:Mago.jpg|200 px|bélyegkép|jobbra|'''Mago'''<br>Északnyugat-Arnhem-földön élő Kun-borrk stílusban játszott didzseridu, őslakos nevén Mago. Készítője Latitj Naromi. Anyaga stringybark eukaliptusz (Eucalyptus tetrodonta). A befúvónyílás méretét méhviasszal alakították ki. A díszítés vízililiomot ábrázol. <br>Fotó: Németh Szabolcs]] |
− | *[http://www.didgeridoo.hu/bevezeto/a-kezdetek | + | A körülbelüli kormeghatározást az Északi-Területen az utóbbi évezredekben végbement ökológiai, környezeti változások, illetve az itt található sziklafestmények segítik. Mindezek szerint a didzseridu zenei életben való jelenléte háromezer évre vezethető vissza, habár ez a szám csupán hozzávetőleges. Az utóbbi mintegy száz évben innen, [[:Kategória:Ausztrália északi területeinek előadási stílusai és hangszerei|Arnhem-földről]] terjedt tovább a Cape York-félszigetre; ma már az egész kontinensen ismert, mint tradicionális bennszülött hangszer. Érdekességként érdemes megemlíteni azt a tényt, miszerint a didzseridu hagyományos használata kapcsolatba hozható a hangszer-alapanyagként használt kétféle eukaliptusz fa élőhelyével - a stringybark (Eucalyptus tetrodonta), valamint a woolybutt (Eucalyptus miniata), melyek az Északi-Terület északi részére korlátozódnak. <br><br> |
+ | |||
+ | [[Fájl:Bambusz_didjeridu-1.jpg|200 px|bélyegkép|balra|'''Bambusz didzseridu'''<br>Indonéz import hangszerek kommersz, őslakos motívumokat és festési stílust utánzó díszítéssel. Elterjedtségét inkább alacsony árának, mintsem hangjának köszönheti. Nem összekeverendők az eredeti, ausztrál bambusz hangszerekkel, melyek egy, az Északi-Területen honos bambusz fajból készülnek (Bambusa arnhemica).<br>Fotó: Korecz Márk ]] | ||
+ | |||
+ | Eredetileg bambuszból, vagy a termeszek által üregesre rágott eukaliptusz fa törzséből készül. Ma sokféle anyagból és eljárással készítenek didzseridukat, fontos azonban szem előtt tartani az „eredeti”, vagyis tradicionális és a „modern” hangszerek közötti különbségeket. Az előbbi a didzseridu játék hagyományát őrző törzsek és klánok munkája (lásd Yidaki, vagy Mago), az utóbbi pedig minden más, melyet didzseridunak nevezhetünk (akár termesz rágta eukaliptusz, vagy egyszerű PVC cső). | ||
+ | <br><br>[[Fájl:Eukaliptusz_didjeriduk.jpg|200 px|bélyegkép|jobbra|'''Eukaliptusz didzseriduk'''<br> Termeszrágta eukaliptusz fából készült hangszerek. Eredeti, nem tradicionális didzseriduk, mivel készítőjük nem a hangszer hagyományának képviselője – fontos különbség! Származási helyük Észak-Queensland. Anyaguk eukaliptusz boxwood. <br>Fotó: Korecz Márk ]]<br><br> | ||
+ | A didzseridu (didgeridoo, didzseridu) egy hangutánzó szó; a korai utazók és telepesek az egyik ritmus után nevezték el a hangszert (di-dje-ri-du, lásd Gunborrk), bennszülött nyelveken több neve ismeretes (yidaki, mago, ebro, lhambilbig, kenbi…stb.).<br><br><br><br> | ||
+ | [[Fájl:Tuja_didjeridu.jpg|200 px|bélyegkép|balra|'''Tuja didzseridu'''<br>Házilag, Magyarországon, tujafából készült didzseridu. Az ehhez hasonló hangszereket gyűjtőnéven szendvics didzseridunak is nevezik, mely az elkészítés módszerére utal: a faágat hosszában kettévágják, a belsejét kivésik, majd a két részt összeragasztják. Kiváló szendvics didzseriduk kerülnek ki a tapasztalt készítők kezei közül. Készítő: Kerekes János. <br>[http://www.didgeridoo.hu/bevezeto/technikai-segitseg/ Technikai segítség a hangszerkészítéshez.] <br>Fotó: Korecz Márk.]]<br><br> | ||
+ | Eredeti közegében a didzseridu az éneket és táncot kísérő ritmushangszerként él; egyszerre csak egy hangszert szólaltatnak meg. Szólóhangszerként ritkán játszották, manapság azonban egyre népszerűbb ez irányú használata is az őslakosok között. Mivel a tradíció szóban és dalokban hagyományozódik tovább, a zenének, így a didzseridunak is fontos szerepe van a szociális és spirituális életben. Játsszák a mindennapi összejöveteleken, a törzsi és klán találkozókon, valamint a szent, titkos rítusok alkalmával is. Az utóbbi esetben csak ezen alkalmakkor játszott hangszereket használnak, melyeket elzárt helyen, néhol víz alatt tárolnak. Hagyományosan csak férfiak játsszák a didzseridut, sok helyen (de nem mindenhol) őslakos nők számára tiltott a játék. <br> | ||
+ | [[Fájl:Teakfa_didjeridu.jpg|200 px|bélyegkép|jobbra|'''Teakfa didzseridu'''<br>Az indonéz tömegcikkeket gyártó iparág termékei. A belülről fúrt hangszerek kidolgozottsága és minősége változó, világszerte kedvelt, mint „kezdők hangszere”. Díszítésük csak utánozni próbálja az ausztrál őslakos festészetet, azonban motívum-, és színvilága össze sem hasonlítható. Sajnos sok helyen eredeti, eukaliptusz didzseriduként árulják – még Ausztrálián belül is – a különbségek azonban kirívóak [http://www.didgeridoo.hu/bevezeto/technikai-segitseg/ Vásárlási tippek és tanácsok.]<br> Fotó: Korecz Márk]]<br> | ||
+ | Megszólaltatásnál a játékos laza ajkakkal, a befúvónyíláson keresztül hozza rezgésbe a hangszer belsejében a levegőoszlopot, ez adja az alaphangot; játék közben folyamatosan használják az emberi hangot, mely az alaphangot harmonikus felhangokkal tölti meg. Az alaphang az úgynevezett cirkulációs légzéssel tartható fenn (a játékos egy időben veszi a levegőt az orrán keresztül, és fújja a hangszerben a pofazacskójában tárolt tartalékot). A ritmusokat nyelvvel, ajkakkal és a levegő nyomásának változtatásával hozza létre. Egyes területeken színesítés gyanánt a technikai repertoárban szerepel az ajkak megfeszítésével képezett kürthang, mely az alaphang felett szól. | ||
+ | [[Fájl:Kender_didjeridu.jpg|200 px|bélyegkép|balra|'''Kender didzseridu'''<br>A kenderből és természetes-, vagy mű kötőanyagból készült didzseriduk egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, melyet erőteljes hangjuknak, és a modern kor játékosainak igényeit kielégítő, könnyű kezelhetőségüknek köszönhetnek.<br> Fotó: Korecz Márk ]]<br><br><br><br><br><br> | ||
+ | |||
+ | {{Zenelejátszó | ||
+ | | fájlnév = I1.mp3 | ||
+ | | cím = David Blanasi, didjeridu szóló (részlet) | ||
+ | | alcím = White Cockatoo featuring didjeridu legend David Blanasi <br>(ARC Music EUCD1938) | ||
+ | | igazítás = right | ||
+ | }} | ||
+ | |||
+ | |||
+ | <br><br> | ||
+ | ==Külső hivatkozások== | ||
+ | *[http://www.didgeridoo.hu/bevezeto/a-kezdetek A didzseridu játék alapjai] | ||
[[Kategória:D]] | [[Kategória:D]] |
A lap 2011. május 13., 11:06-kori változata
Északkelet-Arnhem-földön játszott Yidaki. Világszerte elterjedt téves nézet szerint a Yidaki a didzseridu őslakos neve – valójában a didzseridu hangszercsalád Északkelet-Arnhem-földön honos ága. Készítője Barayuwa Munungurr. Anyaga stringybark eukaliptusz (Eucalyptus tetrodonta). Származási helye Yirrkala. A díszítés egy, a testfestés alkalmával is használt motívum, az olive piton. Fotó: Korecz Márk.
A didzseridu egy két végén nyitott, az oldalain zárt cső; aerophone hangszer (habár a tradicionális játéktechnikák fújás közben alkalmazzák az emberi hangot, így nem lehet egyértelműen besorolni a pusztán levegővel megszólaltatott hangszerek közé). Ma a világ egyik legősibb hangszereként tartják számon, pontos koráról nincsenek információk, bizonyos, hogy több ezer éve használják az őslakos klánok Ausztrália északi részén.
A körülbelüli kormeghatározást az Északi-Területen az utóbbi évezredekben végbement ökológiai, környezeti változások, illetve az itt található sziklafestmények segítik. Mindezek szerint a didzseridu zenei életben való jelenléte háromezer évre vezethető vissza, habár ez a szám csupán hozzávetőleges. Az utóbbi mintegy száz évben innen, Arnhem-földről terjedt tovább a Cape York-félszigetre; ma már az egész kontinensen ismert, mint tradicionális bennszülött hangszer. Érdekességként érdemes megemlíteni azt a tényt, miszerint a didzseridu hagyományos használata kapcsolatba hozható a hangszer-alapanyagként használt kétféle eukaliptusz fa élőhelyével - a stringybark (Eucalyptus tetrodonta), valamint a woolybutt (Eucalyptus miniata), melyek az Északi-Terület északi részére korlátozódnak.
![](/images/thumb/5/54/Bambusz_didjeridu-1.jpg/200px-Bambusz_didjeridu-1.jpg)
Indonéz import hangszerek kommersz, őslakos motívumokat és festési stílust utánzó díszítéssel. Elterjedtségét inkább alacsony árának, mintsem hangjának köszönheti. Nem összekeverendők az eredeti, ausztrál bambusz hangszerekkel, melyek egy, az Északi-Területen honos bambusz fajból készülnek (Bambusa arnhemica).
Fotó: Korecz Márk
Eredetileg bambuszból, vagy a termeszek által üregesre rágott eukaliptusz fa törzséből készül. Ma sokféle anyagból és eljárással készítenek didzseridukat, fontos azonban szem előtt tartani az „eredeti”, vagyis tradicionális és a „modern” hangszerek közötti különbségeket. Az előbbi a didzseridu játék hagyományát őrző törzsek és klánok munkája (lásd Yidaki, vagy Mago), az utóbbi pedig minden más, melyet didzseridunak nevezhetünk (akár termesz rágta eukaliptusz, vagy egyszerű PVC cső).
A didzseridu (didgeridoo, didzseridu) egy hangutánzó szó; a korai utazók és telepesek az egyik ritmus után nevezték el a hangszert (di-dje-ri-du, lásd Gunborrk), bennszülött nyelveken több neve ismeretes (yidaki, mago, ebro, lhambilbig, kenbi…stb.).
![](/images/thumb/a/a6/Tuja_didjeridu.jpg/200px-Tuja_didjeridu.jpg)
Házilag, Magyarországon, tujafából készült didzseridu. Az ehhez hasonló hangszereket gyűjtőnéven szendvics didzseridunak is nevezik, mely az elkészítés módszerére utal: a faágat hosszában kettévágják, a belsejét kivésik, majd a két részt összeragasztják. Kiváló szendvics didzseriduk kerülnek ki a tapasztalt készítők kezei közül. Készítő: Kerekes János.
Technikai segítség a hangszerkészítéshez.
Fotó: Korecz Márk.
Eredeti közegében a didzseridu az éneket és táncot kísérő ritmushangszerként él; egyszerre csak egy hangszert szólaltatnak meg. Szólóhangszerként ritkán játszották, manapság azonban egyre népszerűbb ez irányú használata is az őslakosok között. Mivel a tradíció szóban és dalokban hagyományozódik tovább, a zenének, így a didzseridunak is fontos szerepe van a szociális és spirituális életben. Játsszák a mindennapi összejöveteleken, a törzsi és klán találkozókon, valamint a szent, titkos rítusok alkalmával is. Az utóbbi esetben csak ezen alkalmakkor játszott hangszereket használnak, melyeket elzárt helyen, néhol víz alatt tárolnak. Hagyományosan csak férfiak játsszák a didzseridut, sok helyen (de nem mindenhol) őslakos nők számára tiltott a játék.
![](/images/thumb/2/29/Teakfa_didjeridu.jpg/200px-Teakfa_didjeridu.jpg)
Az indonéz tömegcikkeket gyártó iparág termékei. A belülről fúrt hangszerek kidolgozottsága és minősége változó, világszerte kedvelt, mint „kezdők hangszere”. Díszítésük csak utánozni próbálja az ausztrál őslakos festészetet, azonban motívum-, és színvilága össze sem hasonlítható. Sajnos sok helyen eredeti, eukaliptusz didzseriduként árulják – még Ausztrálián belül is – a különbségek azonban kirívóak Vásárlási tippek és tanácsok.
Fotó: Korecz Márk
Megszólaltatásnál a játékos laza ajkakkal, a befúvónyíláson keresztül hozza rezgésbe a hangszer belsejében a levegőoszlopot, ez adja az alaphangot; játék közben folyamatosan használják az emberi hangot, mely az alaphangot harmonikus felhangokkal tölti meg. Az alaphang az úgynevezett cirkulációs légzéssel tartható fenn (a játékos egy időben veszi a levegőt az orrán keresztül, és fújja a hangszerben a pofazacskójában tárolt tartalékot). A ritmusokat nyelvvel, ajkakkal és a levegő nyomásának változtatásával hozza létre. Egyes területeken színesítés gyanánt a technikai repertoárban szerepel az ajkak megfeszítésével képezett kürthang, mely az alaphang felett szól.
![]() |
David Blanasi, didjeridu szóló (részlet) |