Difference between revisions of "6. A vadászok hangszerei"

A lap 2011. június 4., 20:14-kori változata

A simbi és a donso ngoni

Simbi

Sokféle hárfához hasonló húroshangszer terjedt el a Szaharától délre fekvő szavannás, nyugati területeken, s ezek kialakításukban, anyagukban, hangolásukban és funkciójukban is különbözhetnek.
A két legelterjedtebb, a maninkák által használt 7 húros simbi (mandinkáknál simbingo 6 húrral) és a wasulu donso ngoni (vadász ngoni).
A simbinek kalabas-tök rezonátora és hosszú nyaka van; ezt a hangszert (egyedüliként) olyan heptaton skálára hangolják melyben a hangok egyenlő távolságra vannak. A kalabas nagyméretű tökfajta, melynek az igen masszív és kemény héját kikaparták, sokszor hangszert, ám különféle tárolóedényeket is készítettek és készítenek ma is belőle.
A simbi később elterjedt a jelik (énekmondók) hangszerei között, s repertoárját is átvették, mindazonáltal a jelik énekeit, illetve előadásmódját mások nem játsszák, nem is játszhatták, erről még a későbbiekben lesz szó.

A szomszédos, keletebbre lévő wassulu (Wassolou) néptől származó donso ngoni (’vadász ngoni’) hasonló kialakítással, de csupán hat húrral és pentatonos hangolással készül. E hárfafélék másik fajtája a kamalen ngoni (’fiatalemberek ngonija’) kissé magasabbra hangolt, mint az előző és valamivel kisebb, egészen új keletű hangszer, az ötvenes években készült el az első példánya, hogy a fiatalemberek könnyed hangvételű tánc közben is használhassák, megidézve a donso ngoni hangzását. Ám nem foglalja magába annak, számukra tiltott erejét, mely hangjával a vadászok komoly zenéiben kap szerepet. A videón a kamalen ngoni látható és hallható.

A későbbiekben látni fogjuk, mikor az énekmondókról (jeli) lesz szó, hogy a maninka simbi zenei hagyomány fontos forrása lehetett az énekmondók hagyományainak, akárcsak a modern mali zenének. A donso ngoni kevésbé hatott a modern zenére, ám az újgenerációs, népszerű wassulu előadóinak jelentős forrásául szolgál.

A simbi és a donso ngoni hangolása

A simbi esetében már utaltunk arra, hogy heptaton, ám területtől függően más lehet a hangolása. A vadász-lantokra általában jellemző, hogy kialakításuknál fogva, nem egyszerű a hangolásuk, az sokszor igen sok időt vesz igénybe. Mindkét hüvelyk- és mutatóujj részt vesz a játékban, mely általában rövid dallamokból áll, s melyek többször, egymást váltva, rövid vagy hosszabb kiállásokkal építik fel a repertoárt. A játékos emellett énekel is, és egy másik simbi-játékos kíséri, aki szintén színesítheti az éneket, sőt, velük énekesek csoportja vagy akár kórus is megszólalhat. A gyors simbi játékot a nege vagy karignan (ejtsd: karinyan) nevű, keskeny, rovátkolt vasdarabból hajlított kaparó kíséri, melyet fémpálcával, a ritmusnak megfelelően szólaltatnak meg, s mely jobbára a teljes repertoár során, végig jelen van. A simbi zenéje nem reprezentál virtuóz szólójátékot, mely egyébként a jeli (énekmondó) más hangszereinek sajátja, mindamellett a tapasztalt és gyakorlott mesterek igen színes játékot képesek az alapdallamok mellett kijátszani. Azonban éppen a korlátozott repertoár adja e muzsika különleges hangzását és lüktetését. Ez, valamint az előbbiekben említett virtuozitás, jól megfigyelhető Sekouba Traoré játékában. A donso ngoni hat húrja két sorban ül a hangszertest felett, melyet a bal kéz hüvelyk- és mutatóujja a hangszertesthez közel, három húron, míg a jobb kéz hüvelykujja a hangszervég másik három húrján játszik. A donso ngoni pentaton hangolású.

Bolon

bolon

Van azonban egy hangszer, mely az összes hárfaszerű nyugat-afrikai hangszer ősének tekinthető, ez a szintén vadászok által használt bolon, nagy kalabas-rezonátorral. A zenész a vállára akasztja, s gyakran azzal együtt táncolva játszik. A bolon is hasonló kialakítású, mint az előbb említett két másik vadász-hangszer, ám nyakrésze görbe, és három vagy négy húrral készítik. A legtöbb kutató egyetért azzal az állítással, hogy a bolon a küzdelembe induló harcosokat bátorította, ösztönözte, s őket a harcba el is kísérte, ebben rejlik a többi hárfaszerű nyugat-afrikai hangszertől való különbözősége, valamint abban, hogy e hangszernek van a családjában a legkevesebb húrja, és rezonátor-testét teljes egészében szőrös állatbőr (kecske-, régebben antilopbőr) fedi. A húrokat gyakran egy kaparóval pengetik, melyet a hangszer felső részén feszülő bőrhöz is hozzáütnek, így ritmusjátékkal is színesítik az előadást. Nincs különösebb megszorítás arra vonatkozólag, ki játszhat bolonon, ellentétben a jelik hangszereivel, például a korával kapcsolatban. Példa bolonra (Ibro):

A bolon nemcsak a maninkák hangszere, a szomszédos fulbék, a senufok vagy a susuk is használják (vö. térkép). Manapság ritka, ám a modern tánccsoportok, balettek^[1] előszeretettel használják. Sajnos ma már csak ritkán hallhatunk bolon-játékot, hiszen a tradíció, melyben a bolon megszületett, eredeti formájában kihalt.

Jegyzetek

1. ↑ Az afrikai balett kifejezés nem egyezik az európai balett fogalmával. A szó francia eredet révén került át Afrikába. Zenével, énekkel kísért tánccsoportok gyűjtőneve, melyek többnyire átdolgozott, tradicionális elemekből felépülő, modern darabokat adnak elő.

Kapcsolódó szócikkek

• A nyugat-afrikai zenéről általában
  
• A mande ajkú nyugat-afrikai lakosság elhelyezkedése, területe
  
• A mande eredet
  
• Előadók, zenészek a mande társadalomban
  

A vadász zenészek a mande társadalomban