Difference between revisions of "Tama (tamani, a mande beszélődob)"
(Új oldal, tartalma: „A tama egy jellegzetesen homokóra formájú, kétfenekű és kisméretű dob, melyen vékony zsinórozás szorítja a két bőrfelületet a hangszervéghez. Játék közb…”) |
(→Kapcsolódó szócikkek) |
||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
==Kapcsolódó szócikkek== | ==Kapcsolódó szócikkek== | ||
*[[A nyugat-afrikai zenéről általában]] | *[[A nyugat-afrikai zenéről általában]] | ||
| − | *[[A mande | + | *[[A mande ajkú nyugat-afrikai lakosság elhelyezkedése, területe]] |
*[[A mande eredet]] | *[[A mande eredet]] | ||
*[[A mande osztályrendszer]] | *[[A mande osztályrendszer]] | ||
| − | *[[A mande énekmondók és zenei tevékenységük]] | + | *[[A mande énekmondók és zenei-énekes tevékenységük (jeliya)]] |
*[[A mande dobokról általában]] | *[[A mande dobokról általában]] | ||
| + | |||
| + | [[Kategória:Mandék]] | ||
| + | [[Kategória:Hangszerek]] | ||
A lap 2011. június 5., 16:07-kori változata
A tama egy jellegzetesen homokóra formájú, kétfenekű és kisméretű dob, melyen vékony zsinórozás szorítja a két bőrfelületet a hangszervéghez. Játék közben a bal vállra akasztva, a hónalj alá fogják, s hol erősebben, hol kevésbé erősen, a dobtesthez szorított karral változtatják a hangmagasságot (így megfeszítik a bőrt tartó zsinórozást, melyet az erősen beszűkített fatest bőven enged, s ezáltal megfeszül a bőr), miközben a balkéz ujjaival, illetve a jobb kézben tartott kis, görbítetten faragott ütővel ütik. E dob és sajátos játéktechnikája olyasfajta, szinte dallamszerű hangzást eredményez, amit akár a beszédhez is hasonlíthatnánk, ebből származik e hangszer másik elnevezése, beszélő dob. Legjellemzőbb előfordulása a soninkék és a xasonkák között volt, mára azonban az egész szavanna, illetve Szahel-régióban elterjedt, és nemcsak a mande népek között (a wolofoknál a szenegáli régióban, Ghanában, ahol kissé nagyobbá vált, akárcsak Nigériában a yorubáknál). Mindamellett a mandék is használtak nagyobb fajtájú tamát, egyet a Sosso bala mellett őriznek (lásd a balafonról szóló szócikket).
A tamát is hol úgy ütik, hogy az ütő hirtelen lepattan, hol a bőrt megnyomva, mint korábban a dundun kapcsán is írtuk, ezáltal színesítve a hangzásvilágot. Sok esetben használják párban, az egyik hangszer játssza a szólórészt, a másik a kíséretet. Az utóbbi rövid, nem nagyon variált, inkább egységes alapot ad, akár a szintén korábban taglalt dundun, a másik azonban egynél több képletet is tartalmazhat, mely mind egyedi, s melyek közé szólórész épül. A játék közben a zenész egész teste mozgásban van, miközben karjával a hangmagasságot szabályozza
(zenei példa, ha lehet videóval). Manapság a tamát a modern szenegáli zenéből ismerheti a nagyközönség, Yousou N’ Dour és Baaba Maal révén.
(zenei anyag, videóval).
Tradicionálisan mali jelimusokat, azaz női jeliket kísértek vele, ám ma inkább Guineából és Maliból származó zenekarokban, illetve balettekben láthatjuk, hallhatjuk.
