Difference between revisions of "Dhrupad"

A lap jelenlegi, 2011. június 9., 15:32-kori változata

A 14-15. századtól a 19. század elejéig meghatározó forma volt, mind a vokális, mind pedig a hangszeres zenében. Leggyakrabban azért emeljük ki a dhrupad stílus fontosságát, mivel e forma jegyei a kortárs klasszikus zenében is jelen vannak, így tudomásunk van arról, hogy milyen stiláris jegyekkel rendelkezik, illetve rendelkezett ez a forma. A dhrupadot megelőző hindosztáni stiláris jegyekről rendkívül kevés információ áll rendelkezésre, ezért a dhrupad dominanciájától kezdődően beszélhetünk érdemben az észak-indiai klasszikus zene egyes formáiról és stílusairól.

A dhrupad messzemenően a legkomolyabb a ma ismert stílusok közül, tételei szigorú szabályok szerint építkeznek. A dhrupad kötelességszerűen követi az egyes díszítmények kötelező használatát, illetve azok tiltását.

Dhrupad. Fotó: Oscar.

A dhrupad esszenciája az áláp tétel, amelyet a dhrupad énekesek (dhrupadiják) egyszerűsítve dhrupadnak is neveznek. Az áláp itt négy altételből áll össze (sztháji, antará, száncsári és abhog). Az áláp után kompozíciós tételek következnek, leggyakrabban egy, néha két ilyen tétel, amelyek tipikusan a dhrupadhoz köthető tálákban szólalnak meg (dhamar, ada-csautála stb.).

Dhrupad and Khyal Gopal Krishan - Dhrupad Raga Tilak-Kamod Dhrupad (Chautal) (részlet) Dhrupad Csautála Album: Inde du Nord Kiadó: Buda musique

A dhrupad leggyakrabban néhány soros szanszkrit nyelvű szöveget alkalmaz, ezek azonban nem programisztikus jellegűek, vagyis a rága előadása nem a szöveg tartalmát idézi.

A mai indiai klasszikus zenében is találkozhatunk néhány olyan előadóval, akik „tiszta” dhrupad stílust adnak elő, ezek azonban inkább archaizáló kísérletek, hiszen a dhrupad leglényegesebb jegyei jelen vannak a mai klasszikus zene más formáiban is.

A dhrupad a hindu hagyományokra építkezett és magáénak vallotta mindazon elemeket, amelyek jellemzőek voltak a dhrupad előtti klasszikus zenére.

Legendás zenésze volt e stílusnak a 15. században élt Mijan Tansen, akiről mind a mai napig számos legenda kering, zenei nagyságán kívül olyan adottságairól is, melyek szerint képes volt a természeti elemek befolyásolására a zene eszközével. Tansen mestere egy Szvámi Haridász nevű vándor szent volt, aki állítólag hosszú éveken keresztül tanította Tansent egy erdőben.

A mai (főképpen hangszeres) iskolák szinte mindegyike valamilyen módon Tansenig vezeti vissza a családfáját, vagyis a tanítványi láncolatot. Ezek Tansen nevéhez kötődően a Szénijá Gháráná reprezentánsai, akik több különféle módon eredeztetik magukat Tansentől, egyesek fiától, Vilász Khantól, mások pedig leányától.