Difference between revisions of "2. Társadalmi szervezetek Írország zenei életében"

a (Levédte a(z) Társadalmi szervezetek Írország zenei életében lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan)))
10. sor: 10. sor:
  
 
[[Kategória:Írország]]
 
[[Kategória:Írország]]
 +
[[Kategória:írek]]

A lap 2011. június 20., 08:38-kori változata

Az 1600-as években az ír nyelvű római katolikusok földnélküli parasztok voltak, miközben a protestáns vallás és az angol nyelv a társadalmilag magasabb szinten álló rétegekhez kötődött. Ugyan az 1700-as években rögzítettek néhány ír dalt, amelyet az angol nyelvű dublini közösség mulatságain énekelt a tömeg, így maradt fenn az „Eibhlín a Rún” is, a városi műveltség azonban főként Londonra és Európára figyelt, hogy fölzárkózva, átvegye zenéjüket is. A történelmi egyenlőtlenségek ellenére, az osztálytudat nem meghatározó Írországban a zene szempontjából. Néhány tehetős és szellemi tevékenységet űző személy is játszott népzenét Piper Jackson (az egyik leghíresebb dudás, férfi, a Piper itt a beceneve ’dudás’) idejében. Az ulsteri népzene nagy részét protestáns, főként skót telepesek honosították meg. A bevándorló ír munkások (spailpíní, később „tattie-howkers”)


Parish of Sorn krumpliföldjén dolgozó ír munkások, forrás: http://www.ayrshirehistory.com/sorn_merkland_farm_area.html#null

és utazók („tinkers”) fontos közvetítői voltak a zenének és a daloknak Írországban, illetve Anglia és Írország között. Az oktatás demokratizálódásával a 20. században a népzenei képzés részben tanárok és más tanult emberek kezébe került, részben pedig olyanok foglalkoztak vele, akik csupán amatőrként érdeklődtek a zene iránt, ügyes előadók, akik a vidéki elődöktől tanult saját zenét adták tovább. Az angol és skót anyanyelvű nők lírikus dalokat énekeltek általában; az ír nőkhöz ugyancsak jellegzetesen női műfajok tartoztak (caoineadh 'siratót', amhráin bheannaithe vagy dánta 'vallási énekeket ', és altatókat). A népzenei „revival” után, a női előadók sokkal megszokottabbakká váltak. Korábban csak a társadalmilag elfogadott hangszereken játszottak: koncertinán és hárfán. A gyerekek – úgy tűnik – az angol nyelvű hagyományt (play-song, gyerekdalok) viszik tovább. A gyerekek számára kevés lehetősége adódik arra, hogy népzenét tanuljanak és egyre sürgetőbb problémát jelent, hogy támogatókat találjanak a zenei oktatáshoz.

Személyes eszközök