Difference between revisions of "Khjál"
(Új oldal, tartalma: „A dhrupad lassan és fokozatosan átadta helyét a khjál stílusnak, amely a mogul udvarokban fejlődött ki, ahol a zenekedvelő uralkodók (pl. Akbár csás…”) |
a (Levédte a(z) Khjál lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))) |
||
| (6 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | A [[ | + | [[Fájl: Khjál.jpg|bélyegkép|jobbra|Rajan és Sajan Mishra khjál énekesek (közpéen), előadása a Royal Albert Hall-ban.]] |
| + | |||
| + | A [[Dhrupad|dhrupad]] lassan és fokozatosan átadta helyét a khjál stílusnak, amely a mogul udvarokban fejlődött ki, ahol a zenekedvelő uralkodók (pl. Akbár császár 365 udvari zenészt tartott az év minden napjára, noha kedvencei ennél sokkal gyakrabban kerültek sorra) patronálták a klasszikus zenét. Ezek a zenészek zenészdinasztiákat hoztak létre, és a ma nagy becsben tartott iskolák mindegyike visszavezeti önmagát valamelyikükhöz. | ||
<br><br> | <br><br> | ||
A dominánsan hindu ideológiai és transzcendens megközelítéseket tartalmazó dhrupad után egy sokkal „közérthetőbb” műfajjá vált a khjál, amely közelebb állt a muszlim uralkodók esztétikai- és életfelfogásához is. A khjál mind a mai napig az észak-indiai klasszikus zene domináns stílusa, amely a következő jellegzetességeket foglalja magába: | A dominánsan hindu ideológiai és transzcendens megközelítéseket tartalmazó dhrupad után egy sokkal „közérthetőbb” műfajjá vált a khjál, amely közelebb állt a muszlim uralkodók esztétikai- és életfelfogásához is. A khjál mind a mai napig az észak-indiai klasszikus zene domináns stílusa, amely a következő jellegzetességeket foglalja magába: | ||
| − | + | *Az ''áláp'' tétel igen rövid előadása, vagy teljes elhagyása. | |
| − | *Az áláp tétel igen rövid előadása, vagy teljes elhagyása. | + | |
*A khjál felbontása lassú tempójú és gyors változatokra, amelyek legtöbbször a teljes előadást kiteszik (''bará-khjál'' és ''cshotá-khjál''). | *A khjál felbontása lassú tempójú és gyors változatokra, amelyek legtöbbször a teljes előadást kiteszik (''bará-khjál'' és ''cshotá-khjál''). | ||
| − | *A khjál forma már tablát használ kíséretként, ellentétben a dhrupad stílussal, ahol ritmuskíséretként a pakhavadzs volt a meghatározó. | + | *A khjál forma már [[Indiai hangszerek|tablát]] használ kíséretként, ellentétben a dhrupad stílussal, ahol ritmuskíséretként a [[Indiai hangszerek|pakhavadzs]] volt a meghatározó. |
*A khjál engedélyez minden olyan díszítményt, amelyek az adott rága szerkezetétől nem idegenek, így például az úgynevezett ''tánák'' (gyors futamok és hangkombinációk) igen jellemzőek e stílusra, noha ezek a dhrupadban tiltólistán szerepeltek. | *A khjál engedélyez minden olyan díszítményt, amelyek az adott rága szerkezetétől nem idegenek, így például az úgynevezett ''tánák'' (gyors futamok és hangkombinációk) igen jellemzőek e stílusra, noha ezek a dhrupadban tiltólistán szerepeltek. | ||
*Azok a tálák, amelyek a dhrupad stílusra voltak jellemzőek, nem szerepelnek a khjál repertoárjában, ezzel szemben a bará-khjál esetében meghatározóvá vált a lassú tempójú (''ati-vilampit''), 12 ''mátrát'' tartalmazó éktála, amely olyan lassú, hogy valójában 48 mátrát számlál. | *Azok a tálák, amelyek a dhrupad stílusra voltak jellemzőek, nem szerepelnek a khjál repertoárjában, ezzel szemben a bará-khjál esetében meghatározóvá vált a lassú tempójú (''ati-vilampit''), 12 ''mátrát'' tartalmazó éktála, amely olyan lassú, hogy valójában 48 mátrát számlál. | ||
| − | *A khjál egyik jellegzetessége, hogy kísérőhangszerként szívesen alkalmaz az énekes zene esetében a háttérben egy vonós hangszert, a szárángit, amit azonban a modern Indiában gyakran helyettesít a harmónium. | + | *A khjál egyik jellegzetessége, hogy kísérőhangszerként szívesen alkalmaz az énekes zene esetében a háttérben egy vonós hangszert, a [[Indiai hangszerek|szárángit]], amit azonban a modern Indiában gyakran helyettesít a ''harmónium''. |
*Napjainkban gyakran fordul elő, hogy egy khjál énekes a cshotá-khjál végén egy thunri stílusú kompozíciót, vagy annak részleteit is belekeveri a rága előadásába. | *Napjainkban gyakran fordul elő, hogy egy khjál énekes a cshotá-khjál végén egy thunri stílusú kompozíciót, vagy annak részleteit is belekeveri a rága előadásába. | ||
*A khjál előszeretettel használ, főként a cshotá-khjál esetében, szolmizációs hangokat (szá, ré, gá, má, pá, dhá, ní), és ilyenkor az általában 12 vagy 32 soros szöveges khjál témának már csak az első fele tér vissza időnként. | *A khjál előszeretettel használ, főként a cshotá-khjál esetében, szolmizációs hangokat (szá, ré, gá, má, pá, dhá, ní), és ilyenkor az általában 12 vagy 32 soros szöveges khjál témának már csak az első fele tér vissza időnként. | ||
*A khjál szövegei elsősorban urdu nyelvűek, de előfordulnak a stílus kezdeti kialakulásának idejéből származó perzsa nyelvű kompozíciók is. | *A khjál szövegei elsősorban urdu nyelvűek, de előfordulnak a stílus kezdeti kialakulásának idejéből származó perzsa nyelvű kompozíciók is. | ||
| + | [[Fájl: Tablá.jpg|bélyegkép|balra|Tablá. Fotó: Lestat.]] | ||
| + | <br><br><br><br><br><br><br><br><br><br> | ||
[[Kategória:Klasszikus zenei műfajok Észak-Indiában]] | [[Kategória:Klasszikus zenei műfajok Észak-Indiában]] | ||
[[Kategória:Stílusok és műfajok]] | [[Kategória:Stílusok és műfajok]] | ||
A lap jelenlegi, 2012. március 3., 18:07-kori változata
A dhrupad lassan és fokozatosan átadta helyét a khjál stílusnak, amely a mogul udvarokban fejlődött ki, ahol a zenekedvelő uralkodók (pl. Akbár császár 365 udvari zenészt tartott az év minden napjára, noha kedvencei ennél sokkal gyakrabban kerültek sorra) patronálták a klasszikus zenét. Ezek a zenészek zenészdinasztiákat hoztak létre, és a ma nagy becsben tartott iskolák mindegyike visszavezeti önmagát valamelyikükhöz.
A dominánsan hindu ideológiai és transzcendens megközelítéseket tartalmazó dhrupad után egy sokkal „közérthetőbb” műfajjá vált a khjál, amely közelebb állt a muszlim uralkodók esztétikai- és életfelfogásához is. A khjál mind a mai napig az észak-indiai klasszikus zene domináns stílusa, amely a következő jellegzetességeket foglalja magába:
- Az áláp tétel igen rövid előadása, vagy teljes elhagyása.
- A khjál felbontása lassú tempójú és gyors változatokra, amelyek legtöbbször a teljes előadást kiteszik (bará-khjál és cshotá-khjál).
- A khjál forma már tablát használ kíséretként, ellentétben a dhrupad stílussal, ahol ritmuskíséretként a pakhavadzs volt a meghatározó.
- A khjál engedélyez minden olyan díszítményt, amelyek az adott rága szerkezetétől nem idegenek, így például az úgynevezett tánák (gyors futamok és hangkombinációk) igen jellemzőek e stílusra, noha ezek a dhrupadban tiltólistán szerepeltek.
- Azok a tálák, amelyek a dhrupad stílusra voltak jellemzőek, nem szerepelnek a khjál repertoárjában, ezzel szemben a bará-khjál esetében meghatározóvá vált a lassú tempójú (ati-vilampit), 12 mátrát tartalmazó éktála, amely olyan lassú, hogy valójában 48 mátrát számlál.
- A khjál egyik jellegzetessége, hogy kísérőhangszerként szívesen alkalmaz az énekes zene esetében a háttérben egy vonós hangszert, a szárángit, amit azonban a modern Indiában gyakran helyettesít a harmónium.
- Napjainkban gyakran fordul elő, hogy egy khjál énekes a cshotá-khjál végén egy thunri stílusú kompozíciót, vagy annak részleteit is belekeveri a rága előadásába.
- A khjál előszeretettel használ, főként a cshotá-khjál esetében, szolmizációs hangokat (szá, ré, gá, má, pá, dhá, ní), és ilyenkor az általában 12 vagy 32 soros szöveges khjál témának már csak az első fele tér vissza időnként.
- A khjál szövegei elsősorban urdu nyelvűek, de előfordulnak a stílus kezdeti kialakulásának idejéből származó perzsa nyelvű kompozíciók is.
