Difference between revisions of "Litván népzene"
(→Műfajok, stílus) |
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 70.129.197.8 (vita) szerkesztéséről 80.99.112.234 szerkesztésére) |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | + | ===Műfajok, stílus=== | |
| + | |||
| + | [[Fájl: daina.jpg|bélyegkép|jobbra|Daina. Fotó: Gailė Paštukaitė]] | ||
| + | |||
| + | A litván zene elsődleges megnyilvánulási formája a ''dal'' (daina). A népi dalkincs gazdag repertoárja a mindennapi élet valamennyi szegmensét felöleli, így az ünnepek, a családi alkalmak, az esküvők, táncmulatságok zenéjét, munkadalokat, katonadalokat, gyermekdalokat, balladákat és siratókat. A dalok többsége lírai, de az ősi balti hagyományokat felelevenítő epikus énekek is előfordulnak (siratók). A litván népi irodalom különösen gazdag szimbólumokban, sajátos tematikai jellemvonása pedig bizonyos koncepciók erőteljes exponálása (családi kapcsolatok; főképp anya és gyermeke, ill. testvérpár tagjainak vonatkozásában).<br><br> | ||
| + | A népi dalanyag legnagyobb részét a Dzukija-régió (Délkelet-Litvánia, a fehérorosz határhoz közeli terület) őrizte meg a maga eredetiségében. Munkadalok, rituális dalok, gyermekdalok, pásztordalok, ritmikus táncdalok, halottsirató (raudok), esküvői siratók (ara) maradtak fenn erről a területről. | ||
| + | <br><br> | ||
| + | Az egyszólamúság domináns. Megjelenik a modális [http://hu.wikipedia.org/wiki/Diatonikus_hangsor hétfokúság] (leginkább a G, A, és C, legkevésbé az F alapú). [http://hu.wikipedia.org/wiki/Pentat%C3%B3nia Pentatónia] előfordul, minden bizonnyal a finnugor törzsekkel való kapcsolat hozományaképp. Mind a dallam-, mind pedig a szövegritmus általában aszimmetrikus, a dalokat meglehetős ritmikai gazdagság jellemzi. A kettes, hármas és négyes metrumok a legelterjedtebbek, nem ritka a heterometria (3/4 és 4/4 váltakozása). Az előadói szabadság nagy, ez a dallamra és a ritmusra egyaránt kiterjed, és díszítésben, valamint variálásban egyaránt megmutatkozik. | ||
| + | <br><br> | ||
| + | A legnagyobb számban reprezentált a munkadalok csoportja. Témájukban a legkülönfélébb munkaalkalmakhoz kapcsolódnak: rozs, zab, len betakarítási munkái, szántás, szénaforgatás, cséplés, szövés, fonás stb. Hangterjedelmük szűk (általában terc és kvint között mozog), a domináns szerep a szövegé (recitatív jelleg). A munkadalok általában egyszerű dallami modellek ritmikai variációsorozatai. | ||
| + | <br><br> | ||
| + | A másik jelentős csoportba a naptári év eseményeivel kapcsolatos rituális vagy ünnepi dalok állnak (jeles napok dalai), melyek gyökerei a kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza (karácsony, újév, húshagyó kedd, húsvét). Sok közülük koreografált: farsangi dalok, tavaszhívók, tavaszköszöntők, szentivánéji dalok, párválasztó körtáncok maradtak fenn ebből a kategóriából. Zenei jellemzőik azonosak a munkadalokéval. | ||
==Kapcsolódó szócikkek== | ==Kapcsolódó szócikkek== | ||
A lap 2012. március 3., 21:18-kori változata
Műfajok, stílus
A litván zene elsődleges megnyilvánulási formája a dal (daina). A népi dalkincs gazdag repertoárja a mindennapi élet valamennyi szegmensét felöleli, így az ünnepek, a családi alkalmak, az esküvők, táncmulatságok zenéjét, munkadalokat, katonadalokat, gyermekdalokat, balladákat és siratókat. A dalok többsége lírai, de az ősi balti hagyományokat felelevenítő epikus énekek is előfordulnak (siratók). A litván népi irodalom különösen gazdag szimbólumokban, sajátos tematikai jellemvonása pedig bizonyos koncepciók erőteljes exponálása (családi kapcsolatok; főképp anya és gyermeke, ill. testvérpár tagjainak vonatkozásában).
A népi dalanyag legnagyobb részét a Dzukija-régió (Délkelet-Litvánia, a fehérorosz határhoz közeli terület) őrizte meg a maga eredetiségében. Munkadalok, rituális dalok, gyermekdalok, pásztordalok, ritmikus táncdalok, halottsirató (raudok), esküvői siratók (ara) maradtak fenn erről a területről.
Az egyszólamúság domináns. Megjelenik a modális hétfokúság (leginkább a G, A, és C, legkevésbé az F alapú). Pentatónia előfordul, minden bizonnyal a finnugor törzsekkel való kapcsolat hozományaképp. Mind a dallam-, mind pedig a szövegritmus általában aszimmetrikus, a dalokat meglehetős ritmikai gazdagság jellemzi. A kettes, hármas és négyes metrumok a legelterjedtebbek, nem ritka a heterometria (3/4 és 4/4 váltakozása). Az előadói szabadság nagy, ez a dallamra és a ritmusra egyaránt kiterjed, és díszítésben, valamint variálásban egyaránt megmutatkozik.
A legnagyobb számban reprezentált a munkadalok csoportja. Témájukban a legkülönfélébb munkaalkalmakhoz kapcsolódnak: rozs, zab, len betakarítási munkái, szántás, szénaforgatás, cséplés, szövés, fonás stb. Hangterjedelmük szűk (általában terc és kvint között mozog), a domináns szerep a szövegé (recitatív jelleg). A munkadalok általában egyszerű dallami modellek ritmikai variációsorozatai.
A másik jelentős csoportba a naptári év eseményeivel kapcsolatos rituális vagy ünnepi dalok állnak (jeles napok dalai), melyek gyökerei a kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza (karácsony, újév, húshagyó kedd, húsvét). Sok közülük koreografált: farsangi dalok, tavaszhívók, tavaszköszöntők, szentivánéji dalok, párválasztó körtáncok maradtak fenn ebből a kategóriából. Zenei jellemzőik azonosak a munkadalokéval.
