Difference between revisions of "A hangszeres zene és a néptánc Finnországban"

a (Levédte a(z) A hangszeres zene és a néptánc Finnországban lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan)))
(jav.)
 
(14 közbeeső változat nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
−
A legjellemzőbb finn népi hangszer minden kétséget kizáróan a balti-finn régió valamennyi országában megtalálható pengetős hangszer finn változata, a [[:Kategória:kantele|kantele]] (kannel - észt, kankles - litván, kokle - lett, gusli svontsatije és gusli krilovidnije - észak-orosz).  
+
{{Hangszer infobox
−
A kantelének egy kisebb és egy lényegesen nagyobb testű változata is fennmaradt. A kantele fából készült, eredetileg öthúros, [[pentachord]] hangolású hangszer volt, később, a húrok számának megnövelésével a korábbi játéktechnika is megváltozott, az egyik kéz a dallamot, míg a másik a basszust és a kíséretet játszotta. A húrok korábban lószőrből készültek, a későbbi hangszereket azonban már fémhúrokkal látták el.  
+
|kép = [[Fájl:kantele.jpg|220px]]
−
Történeti források tanúsága szerint az ősi, öthúros változat a kalevalai dalok kísérője volt, de szólóhangszerként is megjelent, illetve nagyobb testű típusát dalok és táncok kísérőhangszereként is használták (ez a típus ma is él a népzenében). A modern kantele diatonikus hangolású, és a kortárs komolyzenében van szerepe.
+
|képaláírás = A legjellemzőbb finn népi hangszer, a kantele.
−
A ''jouhikko'' (vagy jouhikannel) két-, három- vagy négyhúros, vonóval megszólaltatott lyra-szerű hangszer, amely szintén elterjedt volt a népi tánczenében, a skandináv hagyományból érkezett.
+
|név = Kantele
−
Az [[:Kategória:Idiofon hangszerek|idiofon]] hangszercsoport erősen alulreprezentált, külön említést a lapp sámándobok, a pogány rituálék elmaradhatatlan kísérői érdemelnek.
+
|dátum =
−
Az aerofon hangszerek legtöbbje valamilyen funkciót (állatterelés, vadászat) töltött be, és bár helyi változatok szép számban maradtak fenn, nem területspecifikus hangszerek.
+
|zenei kultúra = finn
 +
|hangszercsoport = [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kordofon_hangszerek Kordofon hangszerek]
 +
|forrás =
 +
}}
 +
 
 +
A legjellemzőbb finn népi hangszer minden kétséget kizáróan a balti-finn régió valamennyi országában megtalálható pengetős hangszer finn változata, a kantele ([[Hangszerek Észtországban|kannel]] - észt, [[Litván hangszeres zene és a tánc|kankles]] - litván, [[Lett népi hangszeres zene és a tánc|kokle]] - lett, [[Az orosz hangszeres zene és a tánc|gusli]] svontsatije és gusli krilovidnije - észak-orosz).  
 +
<br>
 +
<br>
 +
A kantelének egy kisebb és egy lényegesen nagyobb testű változata is fennmaradt. A kantele fából készült, eredetileg öthúros, [http://www.zenci.hu/szocikk/pentachord pentachord] hangolású hangszer volt, később, a húrok számának megnövelésével a korábbi játéktechnika is megváltozott, az egyik kéz a dallamot, míg a másik a basszust és a kíséretet játszotta. A húrok korábban lószőrből készültek, a későbbi hangszereket azonban már fémhúrokkal látták el.  
 +
<br>
 +
<br>
 +
Történeti források tanúsága szerint az ősi, öthúros változat a kalevalai dalok kísérője volt, de szólóhangszerként is megjelent, illetve nagyobb testű típusát dalok és táncok kísérőhangszereként is használták (ez a típus ma is él a népzenében). A modern kantele [http://hu.wikipedia.org/wiki/Diatonikus_hangsor diatonikus] hangolású, és a kortárs komolyzenében van szerepe.
 +
<br>
 +
<br>
 +
A ''jouhikko'' (vagy jouhikannel) két-, három- vagy négyhúros, vonóval megszólaltatott lyra-szerű hangszer, amely szintén elterjedt volt a népi tánczenében, a skandináv hagyományból érkezett.
 +
<br>
 +
<br>
 +
[[Fájl: Lapp_sámándob.jpg|bélyegkép|balra|Lapp sámándob.]]
 +
 
 +
Az [http://hu.wikipedia.org/wiki/Idiofon_hangszerek idiofon] hangszercsoport erősen alulreprezentált, külön említést a lapp sámándobok, a pogány rituálék elmaradhatatlan kísérői érdemelnek.
 +
<br>
 +
<br>
 +
Az [http://hu.wikipedia.org/wiki/Aerofon_hangszerek aerofon] hangszerek legtöbbje valamilyen funkciót (állatterelés, vadászat) töltött be, és bár helyi változatok szép számban maradtak fenn, nem területspecifikus hangszerek.
 +
<br>
 +
<br>
 
A ''hegedű'' legkorábban 17. századi forrásokban jelenik meg, s a 18–19. század egyeduralkodó hangszere lett a nyugati és déli területeken (Viena és Olonets megyékben azonban majdhogynem ismeretlen). Tánczenei hangszerként használták, különösen esküvőkön, ünnepi alkalmakon és táncmulatságokon töltött be fontos szerepet. Olykor két-három hegedűs is jelen volt egy-egy ünnepségen, ilyenkor a dallamokat oktáv távolságban játszották, vagy a vezető hegedűs dallamához a többi hangszeres kíséretet szolgáltatott.
 
A ''hegedű'' legkorábban 17. századi forrásokban jelenik meg, s a 18–19. század egyeduralkodó hangszere lett a nyugati és déli területeken (Viena és Olonets megyékben azonban majdhogynem ismeretlen). Tánczenei hangszerként használták, különösen esküvőkön, ünnepi alkalmakon és táncmulatságokon töltött be fontos szerepet. Olykor két-három hegedűs is jelen volt egy-egy ünnepségen, ilyenkor a dallamokat oktáv távolságban játszották, vagy a vezető hegedűs dallamához a többi hangszeres kíséretet szolgáltatott.
−
A ''klarinét'' mint finn népi hangszer a 19. századi katonazenekarok hagyatéka. Leginkább a nyugati országrészben használták, gyakran a hegedű mellett (a klarinétosok egy része a hegedűvel is elboldogult). Önálló népzenei repertoárral nem rendelkezett (a hegedű repertoárját vette át), a klarinétosok többsége viszont a népi táncdalok mellett gazdag repertoárral rendelkezett indulókból.
+
<br>
 +
<br>
 +
[[Fájl: Jouhikko.jpg|bélyegkép|jobbra|Jouhikko. Fotó: Simon Chadwick.]]
 +
 
 +
A ''klarinét'' mint finn népi hangszer a 19. századi katonazenekarok hagyatéka. Leginkább a nyugati országrészben használták, gyakran a hegedű mellett (a klarinétosok egy része a hegedűvel is elboldogult). Önálló népzenei repertoárral nem rendelkezett (a hegedű repertoárját vette át), a klarinétosok többsége viszont a népi táncdalok mellett gazdag repertoárral rendelkezett indulókból.
 +
<br>
 +
<br>
 
A ''harmonika'' korai típusai meglepően korán, már a 19. század középső évtizedeiben megjelentek Finnországban (a keleti területeken orosz közvetítéssel, a déli megyékben pedig Közép-Európán át), s az egyház és a népzenekutatók heves tiltakozása ellenére hamar átvette a vezető szerepet a népi tánczenében a hegedűtől és a kantelétől.
 
A ''harmonika'' korai típusai meglepően korán, már a 19. század középső évtizedeiben megjelentek Finnországban (a keleti területeken orosz közvetítéssel, a déli megyékben pedig Közép-Európán át), s az egyház és a népzenekutatók heves tiltakozása ellenére hamar átvette a vezető szerepet a népi tánczenében a hegedűtől és a kantelétől.
  
12. sor: 42. sor:
  
 
A finn népi táncok története három időszakra bontható: a ''körtáncok kora'' (a 18. századig), a ''csoportos és társasági táncok kora'' (18–19. század) és a ''páros táncok kora'' (19–20. század). Utóbbi két csoportba tartozó táncok mindegyike nyugati átvétel, lokális variánsok azonban kifejlődtek/kifejlődhettek.
 
A finn népi táncok története három időszakra bontható: a ''körtáncok kora'' (a 18. századig), a ''csoportos és társasági táncok kora'' (18–19. század) és a ''páros táncok kora'' (19–20. század). Utóbbi két csoportba tartozó táncok mindegyike nyugati átvétel, lokális variánsok azonban kifejlődtek/kifejlődhettek.
 +
<br>
 +
<br>
 
Az első, legősibb csoportba a Kalevala lírai dalaira járt táncok tartoznak, leginkább az ingriai és dél-karéliai lányok táncai. A dalokat egy vezető énekes és egy több szólamban megszólaló kórus váltakozása jellemzi. Ugyanide tartoznak, de korban valamelyest későbbre tehetők az új stílusú, strofikus dalokra járt körtáncok.
 
Az első, legősibb csoportba a Kalevala lírai dalaira járt táncok tartoznak, leginkább az ingriai és dél-karéliai lányok táncai. A dalokat egy vezető énekes és egy több szólamban megszólaló kórus váltakozása jellemzi. Ugyanide tartoznak, de korban valamelyest későbbre tehetők az új stílusú, strofikus dalokra járt körtáncok.
−
A legrégebbi csoportos tánc, a [[:Kategória:polska|polska]], a 18. század elején vált népszerűvé Finnországban. Bár a legtöbb polska-dallamot Pohjanmaaban gyűjtötték, a tánc az ország egész területén ismert volt. Míg a korabeli karéliai esküvőkön – bár a zene szerepe egyaránt fontos volt – csak siratókat és kalevalai dalokat énekeltek, nyugatabbra a ceremónia központi helyén a táncok álltak, közülük is elsősorban a polska. A minuet kizárólag a nyugati területeken volt használatban, éppúgy, mint a [[:Kategória:quadrille|quadrille]] és az [[:Kategória:anglaise|anglaise]]. A régi stílusú keringő (mint csoportos tánc) a 18. század vége felé terjedt el, gyakran yankee waltzként hivatkoztak rá (finn-amerikai emigránsok hozták be az országba).
+
<br>
−
A legkedveltebb és legelterjedtebb páros táncok a [[:Kategória:polka|polka]], a [[:Kategória:mazurka|mazurka]], a német polka, a jenkka és a sottiisi.
+
<br>
 +
A legrégebbi csoportos tánc, a polska, a 18. század elején vált népszerűvé Finnországban. Bár a legtöbb polska-dallamot Pohjanmaaban gyűjtötték, a tánc az ország egész területén ismert volt. Míg a korabeli karéliai esküvőkön – bár a zene szerepe egyaránt fontos volt – csak siratókat és kalevalai dalokat énekeltek, nyugatabbra a ceremónia központi helyén a táncok álltak, közülük is elsősorban a polska. A minuet kizárólag a nyugati területeken volt használatban, éppúgy, mint a quadrille és az anglaise. A régi stílusú keringő (mint csoportos tánc) a 18. század vége felé terjedt el, gyakran yankee waltzként hivatkoztak rá (finn-amerikai emigránsok hozták be az országba).
 +
<br>
 +
<br>
 +
A legkedveltebb és legelterjedtebb páros táncok a polka, a mazurka, a német polka, a jenkka és a sottiisi.
  
 
==Kapcsolódó szócikkek==
 
==Kapcsolódó szócikkek==
22. sor: 58. sor:
 
[[Kategória:Finnország]]
 
[[Kategória:Finnország]]
 
[[Kategória:finnek]]
 
[[Kategória:finnek]]
−
[[Kategória:kantele]]
 
−
[[Kategória:polska]]
 
−
[[Kategória:quadrille]]
 
−
[[Kategória:anglaise]]
 
−
[[Kategória:polka]]
 
−
[[Kategória:mazurka]]
 

A lap jelenlegi, 2012. május 7., 08:25-kori változata

Kantele

Kantele.jpg
A legjellemzőbb finn népi hangszer, a kantele.

Név Kantele
Dátum
Zenei kultúra finn
Hangszercsoport Kordofon hangszerek
Forrás


A legjellemzőbb finn népi hangszer minden kétséget kizáróan a balti-finn régió valamennyi országában megtalálható pengetős hangszer finn változata, a kantele (kannel - észt, kankles - litván, kokle - lett, gusli svontsatije és gusli krilovidnije - észak-orosz).

A kantelének egy kisebb és egy lényegesen nagyobb testű változata is fennmaradt. A kantele fából készült, eredetileg öthúros, pentachord hangolású hangszer volt, később, a húrok számának megnövelésével a korábbi játéktechnika is megváltozott, az egyik kéz a dallamot, míg a másik a basszust és a kíséretet játszotta. A húrok korábban lószőrből készültek, a későbbi hangszereket azonban már fémhúrokkal látták el.

Történeti források tanúsága szerint az ősi, öthúros változat a kalevalai dalok kísérője volt, de szólóhangszerként is megjelent, illetve nagyobb testű típusát dalok és táncok kísérőhangszereként is használták (ez a típus ma is él a népzenében). A modern kantele diatonikus hangolású, és a kortárs komolyzenében van szerepe.

A jouhikko (vagy jouhikannel) két-, három- vagy négyhúros, vonóval megszólaltatott lyra-szerű hangszer, amely szintén elterjedt volt a népi tánczenében, a skandináv hagyományból érkezett.

Lapp sámándob.

Az idiofon hangszercsoport erősen alulreprezentált, külön említést a lapp sámándobok, a pogány rituálék elmaradhatatlan kísérői érdemelnek.

Az aerofon hangszerek legtöbbje valamilyen funkciót (állatterelés, vadászat) töltött be, és bár helyi változatok szép számban maradtak fenn, nem területspecifikus hangszerek.

A hegedű legkorábban 17. századi forrásokban jelenik meg, s a 18–19. század egyeduralkodó hangszere lett a nyugati és déli területeken (Viena és Olonets megyékben azonban majdhogynem ismeretlen). Tánczenei hangszerként használták, különösen esküvőkön, ünnepi alkalmakon és táncmulatságokon töltött be fontos szerepet. Olykor két-három hegedűs is jelen volt egy-egy ünnepségen, ilyenkor a dallamokat oktáv távolságban játszották, vagy a vezető hegedűs dallamához a többi hangszeres kíséretet szolgáltatott.

Jouhikko. Fotó: Simon Chadwick.

A klarinét mint finn népi hangszer a 19. századi katonazenekarok hagyatéka. Leginkább a nyugati országrészben használták, gyakran a hegedű mellett (a klarinétosok egy része a hegedűvel is elboldogult). Önálló népzenei repertoárral nem rendelkezett (a hegedű repertoárját vette át), a klarinétosok többsége viszont a népi táncdalok mellett gazdag repertoárral rendelkezett indulókból.

A harmonika korai típusai meglepően korán, már a 19. század középső évtizedeiben megjelentek Finnországban (a keleti területeken orosz közvetítéssel, a déli megyékben pedig Közép-Európán át), s az egyház és a népzenekutatók heves tiltakozása ellenére hamar átvette a vezető szerepet a népi tánczenében a hegedűtől és a kantelétől.

[szerkesztés] Néptánc

A finn népi táncok története három időszakra bontható: a körtáncok kora (a 18. századig), a csoportos és társasági táncok kora (18–19. század) és a páros táncok kora (19–20. század). Utóbbi két csoportba tartozó táncok mindegyike nyugati átvétel, lokális variánsok azonban kifejlődtek/kifejlődhettek.

Az első, legősibb csoportba a Kalevala lírai dalaira járt táncok tartoznak, leginkább az ingriai és dél-karéliai lányok táncai. A dalokat egy vezető énekes és egy több szólamban megszólaló kórus váltakozása jellemzi. Ugyanide tartoznak, de korban valamelyest későbbre tehetők az új stílusú, strofikus dalokra járt körtáncok.

A legrégebbi csoportos tánc, a polska, a 18. század elején vált népszerűvé Finnországban. Bár a legtöbb polska-dallamot Pohjanmaaban gyűjtötték, a tánc az ország egész területén ismert volt. Míg a korabeli karéliai esküvőkön – bár a zene szerepe egyaránt fontos volt – csak siratókat és kalevalai dalokat énekeltek, nyugatabbra a ceremónia központi helyén a táncok álltak, közülük is elsősorban a polska. A minuet kizárólag a nyugati területeken volt használatban, éppúgy, mint a quadrille és az anglaise. A régi stílusú keringő (mint csoportos tánc) a 18. század vége felé terjedt el, gyakran yankee waltzként hivatkoztak rá (finn-amerikai emigránsok hozták be az országba).

A legkedveltebb és legelterjedtebb páros táncok a polka, a mazurka, a német polka, a jenkka és a sottiisi.

[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek

Személyes eszközök