Difference between revisions of "Hangszerek Észtországban"
a (Levédte a(z) Hangszerek Észtországban lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))) |
(formai jav.) |
||
| (8 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn kantele észt megfelelője: a ''kannel''. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy kromatikusan hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.<br> | + | {{Hangszer infobox |
| − | Az [ | + | |kép = [[Fájl:kannel.jpg|220px]] |
| − | Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez. | + | |képaláírás = A kannel, az egyik legősibb észt népi hangszer. |
| + | |név = Kannel. | ||
| + | |dátum = | ||
| + | |zenei kultúra = észt | ||
| + | |hangszercsoport = [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kordofon_hangszerek Kordofon hangszerek] | ||
| + | |forrás = Fotó: Paul Lenz | ||
| + | }} | ||
| + | |||
| + | A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn [[:Kategória:Kantele|kantele]] észt megfelelője: a ''kannel''. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy [http://hu.wikipedia.org/wiki/Kromatikus_hangsor kromatikusan] hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.<br> | ||
| + | Az [http://hu.wikipedia.org/wiki/Aerofon_hangszerek aerofon] hangszerek családjából külön említést a [[:Kategória:duda|duda]] érdemel, amennyiben dudajátékról az észt területekről egészen a 14. századig visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. Legfőképp az ország északi és nyugati régióiban kedvelték, évszázadokon át az esküvői ünnepségek és falusi táncmulatságok főszereplője volt. A fennmaradt kompozíciók formailag három részből állnak: rövid bevezető dallam, hosszabb középső szakasz sok figurációval és utójáték. A hangnemek közül a dúr [http://www.zenci.hu/szocikk/pentachord pentachord] és a [http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%BAr_hangsor diatonikus dúr] a legjellemzőbb.<br> | ||
| + | Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez.<br><br><br> | ||
| + | ==Kapcsolódó szócikkek== | ||
| + | [[Észt népdalok]] | ||
| + | |||
[[Kategória:Észtország]] | [[Kategória:Észtország]] | ||
[[Kategória:észtek]] | [[Kategória:észtek]] | ||
[[Kategória:Kannel]] | [[Kategória:Kannel]] | ||
| − | |||
A lap jelenlegi, 2012. november 28., 12:33-kori változata
|
Kannel. | |
|
| |
| Név | Kannel. |
| Dátum | |
| Zenei kultúra | észt |
| Hangszercsoport | Kordofon hangszerek |
| Forrás | Fotó: Paul Lenz |
A legősibb, egyben a régió specifikus hangszereinek egyike a finn kantele észt megfelelője: a kannel. A kannel trapéz alakú, eredetileg 5-7 húros pengetős hangszer. A 19. században – az eredeti továbbélése mellett – egy újabb, az európai citerával rokon típus is divatba jött: 15 húrral, a húrok száma azonban folyamatosan emelkedett, egészen odáig, hogy a 20. században már egy kromatikusan hangolt változat is megjelent. Bár hangszerek szép számban maradtak fenn, játékmódról, kompozíciókról információnk a korai időkből nincs. Újabb fajtáikon jellemzően szórakoztató táncmuzsikát játszottak.
Az aerofon hangszerek családjából külön említést a duda érdemel, amennyiben dudajátékról az észt területekről egészen a 14. századig visszamenőleg rendelkezünk adatokkal. Legfőképp az ország északi és nyugati régióiban kedvelték, évszázadokon át az esküvői ünnepségek és falusi táncmulatságok főszereplője volt. A fennmaradt kompozíciók formailag három részből állnak: rövid bevezető dallam, hosszabb középső szakasz sok figurációval és utójáték. A hangnemek közül a dúr pentachord és a diatonikus dúr a legjellemzőbb.
Tradicionális (vagy annak mondható) népi zenekarok csak viszonylag későn, a 19. század végén jelentek meg Észtországban. A legtipikusabb hangszer-összeállítás: két hegedű (vagy hegedű és kannel) és harmonika. Esetenként nagybőgő, gitár, mandolin, és valamilyen ütőhangszer csatlakozott az előbbiekhez.
