Difference between revisions of "Litván hangszeres zene és a tánc"
a |
|||
| (11 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Hangszer infobox | {{Hangszer infobox | ||
| − | |kép = [[Fájl: | + | |kép = [[Fájl:Birbyne1.jpg|220px]] |
| − | + | |név = Birbyne | |
| − | |név = | + | |zenei kultúra = litván |
| − | + | |hangszercsoport = [http://hu.wikipedia.org/wiki/Aerofon_hangszerek Aerofon hangszerek] | |
| − | |zenei kultúra = | + | |forrás = Fotó: HaCeMei |
| − | |hangszercsoport = [ | + | |
| − | |forrás = | + | |
}} | }} | ||
| − | Litvánia északi és a [[ | + | Litvánia északi és a [[sutartine|sutartine]] által meghódított területei kiemelkedően gazdag hangszeres örökséget hagytak az utókorra (több különleges, specifikusan helyi hangszer is fennmaradt ezek között). |
<br><br> | <br><br> | ||
Kiemelt szerepe volt a különböző fafúvós hangszereknek, melyek a 20. század közepéig (nagyjából a sutartine letűnéséig) használatban voltak. A fafúvós hangszerjáték alapja – a sutartine-nal egyetértésben – a párhuzamos [http://hu.wikipedia.org/wiki/Szekund szekund].<br><br> | Kiemelt szerepe volt a különböző fafúvós hangszereknek, melyek a 20. század közepéig (nagyjából a sutartine letűnéséig) használatban voltak. A fafúvós hangszerjáték alapja – a sutartine-nal egyetértésben – a párhuzamos [http://hu.wikipedia.org/wiki/Szekund szekund].<br><br> | ||
Jellegzetes hangszerek a ''skuduciai'' (különböző méretű fasípok együttese), a ''birbyne'' (leginkább az európai klarinéttal rokonítható hangszer), valamint a ''ragas'' (fából készült trombita). A hangszerek (a birbyne kivételével) kizárólag többedmagukkal jelentek meg, egy-egy skuduciai- vagy ragas-zenekar általában 2-5 hangszeresből állt, akik különböző ritmikai variációkban szólaltatták meg (szimultán) az akár négy-öt szekundot. | Jellegzetes hangszerek a ''skuduciai'' (különböző méretű fasípok együttese), a ''birbyne'' (leginkább az európai klarinéttal rokonítható hangszer), valamint a ''ragas'' (fából készült trombita). A hangszerek (a birbyne kivételével) kizárólag többedmagukkal jelentek meg, egy-egy skuduciai- vagy ragas-zenekar általában 2-5 hangszeresből állt, akik különböző ritmikai variációkban szólaltatták meg (szimultán) az akár négy-öt szekundot. | ||
<br><br> | <br><br> | ||
| − | A balti régióra leginkább jellemző pengetős hangszer litván változata a lett [[lett népi hangszeres zene és tánc|kokle]] hangszerrel rokon ''kankles''. Trapéz formájú, 5-10 húros hangszer, különböző méretekben maradtak fenn példányai. Térden fektetve játszottak rajta, jobb kézzel pengették, ballal pedig ütötték a húrokat. Eredeti funkciójában nagy valószínűséggel meditatív célokat szolgálhatott, később a sutartine hangszeres előadásához és népi zenekarokban is alkalmazták. <br><br> | + | A balti régióra leginkább jellemző pengetős hangszer litván változata a lett [[lett népi hangszeres zene és a tánc|kokle]] hangszerrel rokon ''kankles''. Trapéz formájú, 5-10 húros hangszer, különböző méretekben maradtak fenn példányai. Térden fektetve játszottak rajta, jobb kézzel pengették, ballal pedig ütötték a húrokat. Eredeti funkciójában nagy valószínűséggel meditatív célokat szolgálhatott, később a sutartine hangszeres előadásához és népi zenekarokban is alkalmazták. <br><br> |
| + | |||
| + | [[Fájl: Birbyne2.jpg|bélyegkép|balra|Birbyne]] | ||
| + | |||
A hagyományos falusi zenekar hegedűből (a 16. század európai öröksége), birbyne-ból és valamilyen basszust szolgáltató hangszerből állt. A 19. században, az idegen (jellemzően európai) táncok adaptálásával együtt további hangszerek jelentek meg a zenekarokban: harmonika, klarinét, gitár, mandolin. <br><br> | A hagyományos falusi zenekar hegedűből (a 16. század európai öröksége), birbyne-ból és valamilyen basszust szolgáltató hangszerből állt. A 19. században, az idegen (jellemzően európai) táncok adaptálásával együtt további hangszerek jelentek meg a zenekarokban: harmonika, klarinét, gitár, mandolin. <br><br> | ||
A táncokat gazdagon koreografálva, leginkább kollektíve, a táncosok énekkísérete mellett járták. Így az egyik legősibbet, a sutartine-t (ahol nők két csoportja folytat énekes-táncos dialógust) is. <br><br> | A táncokat gazdagon koreografálva, leginkább kollektíve, a táncosok énekkísérete mellett járták. Így az egyik legősibbet, a sutartine-t (ahol nők két csoportja folytat énekes-táncos dialógust) is. <br><br> | ||
| 20. sor: | 21. sor: | ||
A nyugati hatás itt sem maradt el, a 19. századtól egyre nagyobb teret hódítanak az európai társas (vagy szalon) táncok, a polka, a waltz és a quadrille. | A nyugati hatás itt sem maradt el, a 19. századtól egyre nagyobb teret hódítanak az európai társas (vagy szalon) táncok, a polka, a waltz és a quadrille. | ||
==Kapcsolódó szócikkek== | ==Kapcsolódó szócikkek== | ||
| − | [[Litván népzene]] | + | *[[Litván népzene]] |
[[Kategória:Litvánia]] | [[Kategória:Litvánia]] | ||
[[Kategória:litvánok]] | [[Kategória:litvánok]] | ||
[[Kategória:sutartine]] | [[Kategória:sutartine]] | ||
A lap jelenlegi, 2013. április 3., 11:45-kori változata
|
Birbyne | |
|
| |
| Név | Birbyne |
| Dátum | |
| Zenei kultúra | litván |
| Hangszercsoport | Aerofon hangszerek |
| Forrás | Fotó: HaCeMei |
Litvánia északi és a sutartine által meghódított területei kiemelkedően gazdag hangszeres örökséget hagytak az utókorra (több különleges, specifikusan helyi hangszer is fennmaradt ezek között).
Kiemelt szerepe volt a különböző fafúvós hangszereknek, melyek a 20. század közepéig (nagyjából a sutartine letűnéséig) használatban voltak. A fafúvós hangszerjáték alapja – a sutartine-nal egyetértésben – a párhuzamos szekund.
Jellegzetes hangszerek a skuduciai (különböző méretű fasípok együttese), a birbyne (leginkább az európai klarinéttal rokonítható hangszer), valamint a ragas (fából készült trombita). A hangszerek (a birbyne kivételével) kizárólag többedmagukkal jelentek meg, egy-egy skuduciai- vagy ragas-zenekar általában 2-5 hangszeresből állt, akik különböző ritmikai variációkban szólaltatták meg (szimultán) az akár négy-öt szekundot.
A balti régióra leginkább jellemző pengetős hangszer litván változata a lett kokle hangszerrel rokon kankles. Trapéz formájú, 5-10 húros hangszer, különböző méretekben maradtak fenn példányai. Térden fektetve játszottak rajta, jobb kézzel pengették, ballal pedig ütötték a húrokat. Eredeti funkciójában nagy valószínűséggel meditatív célokat szolgálhatott, később a sutartine hangszeres előadásához és népi zenekarokban is alkalmazták.
A hagyományos falusi zenekar hegedűből (a 16. század európai öröksége), birbyne-ból és valamilyen basszust szolgáltató hangszerből állt. A 19. században, az idegen (jellemzően európai) táncok adaptálásával együtt további hangszerek jelentek meg a zenekarokban: harmonika, klarinét, gitár, mandolin.
A táncokat gazdagon koreografálva, leginkább kollektíve, a táncosok énekkísérete mellett járták. Így az egyik legősibbet, a sutartine-t (ahol nők két csoportja folytat énekes-táncos dialógust) is.
Fennmaradtak még különböző rituális körtáncok, leginkább a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan (kereszténység előtti időket idéző elemekkel), esküvői körtáncok, munkafolyamatokat imitáló táncok (linelis, dobilas, kalvis, kurpius), valamint a természetet, állatok mozgásait illusztrálók is.
A nyugati hatás itt sem maradt el, a 19. századtól egyre nagyobb teret hódítanak az európai társas (vagy szalon) táncok, a polka, a waltz és a quadrille.
