Difference between revisions of "A dalok keletkezése, fajtái és terjedése Ausztráliában"
| 1. sor: | 1. sor: | ||
Műfajukat tekintve az ausztrál őslakosok zenéit három fő típusra lehet osztani; ez a felosztás javarészt rituális besorolást és osztályozást foglal magába, mely hierarchikus rendbe sorolja a dalokat szentség, és minőség szerint. A szentség szerinti osztályozás a dalban foglalt mitikus ős hitvilágban betöltött szerepén alapul. A dal minőségét az előadó és a hallgató jogai határozzák meg (vagyis az, hogy ki adhat elő és hallgathat egy adott dalt), valamint a dal forrása, és az a törvény, hogy hol adható elő (térben és időben). | Műfajukat tekintve az ausztrál őslakosok zenéit három fő típusra lehet osztani; ez a felosztás javarészt rituális besorolást és osztályozást foglal magába, mely hierarchikus rendbe sorolja a dalokat szentség, és minőség szerint. A szentség szerinti osztályozás a dalban foglalt mitikus ős hitvilágban betöltött szerepén alapul. A dal minőségét az előadó és a hallgató jogai határozzák meg (vagyis az, hogy ki adhat elő és hallgathat egy adott dalt), valamint a dal forrása, és az a törvény, hogy hol adható elő (térben és időben). | ||
| − | • '''Kultikus, vagy titkos dalok''': bizonyos ősök cselekedetein alapulnak, illetve azokon a dalban leírt ösvényeken, melyeken vándoroltak. Olyan ceremóniák alkalmával adják elő, melyek résztvevői az adott rítusba beavatottak; a csoport többi tagja, vagyis a nem beavatottak nem hallhatják ezeket a dalokat, témájukat nem ismerhetik. A résztvevők nemük, illetve életkoruk szerint vannak elkülönítve. E daltípusban fokozottan igaz a dalok előadására vonatkozó kötöttség | + | • '''Kultikus, vagy titkos dalok''': bizonyos ősök cselekedetein alapulnak, illetve azokon a dalban leírt ösvényeken, melyeken vándoroltak. Olyan ceremóniák alkalmával adják elő, melyek résztvevői az adott rítusba beavatottak; a csoport többi tagja, vagyis a nem beavatottak nem hallhatják ezeket a dalokat, témájukat nem ismerhetik. A résztvevők nemük, illetve életkoruk szerint vannak elkülönítve. E daltípusban fokozottan igaz a dalok előadására vonatkozó kötöttség; megszabott hangszerkíséretük van, Észak- Ausztrália egyes részein például e daltípusban nem használnak [[Didzseridu (didgeridoo, didjeridu, yidaki)|didzseridut]], vagy ahol igen, ott csakis bizonyos, e célra készített hangszerek szólaltathatók meg. |
• '''Klán-, vagy szent dalok''': ezek a dalok mindig egy bizonyos klán vagy csoport birtokába tartoznak. Több témával is kapcsolatban állhatnak; a klán területével, mitológiájával, illetve a területet átszegő ősi ösvénnyel; a közelmúlt eseményeivel melyek a klán területét érintik; a mindennapi élet eseményeivel, melyek kapcsolatban állnak a klánnal-, vagy a klán területével; a szociális élet különböző területeivel (például szerelmi énekek-, és siratódalok). Északkelet-Arnhem-földön olyan dalok is ebbe a típusba (Manikay) tartoznak, mint például az indonéz kereskedőktől kapott lőfegyverek tisztításának dalban megőrzött instrukciói. Ez a daltípus fontos, az élet minden területét átszövő információkat hordoz, sokszor egyfajta szóban őrzött lexikonhoz hasonlítható. | • '''Klán-, vagy szent dalok''': ezek a dalok mindig egy bizonyos klán vagy csoport birtokába tartoznak. Több témával is kapcsolatban állhatnak; a klán területével, mitológiájával, illetve a területet átszegő ősi ösvénnyel; a közelmúlt eseményeivel melyek a klán területét érintik; a mindennapi élet eseményeivel, melyek kapcsolatban állnak a klánnal-, vagy a klán területével; a szociális élet különböző területeivel (például szerelmi énekek-, és siratódalok). Északkelet-Arnhem-földön olyan dalok is ebbe a típusba (Manikay) tartoznak, mint például az indonéz kereskedőktől kapott lőfegyverek tisztításának dalban megőrzött instrukciói. Ez a daltípus fontos, az élet minden területét átszövő információkat hordoz, sokszor egyfajta szóban őrzött lexikonhoz hasonlítható. | ||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
• '''Publikus dalok''': témájukat tekintve szintén változatosak, főként a mindennapi élet mozzanataival foglalkoznak. Ide sorolhatók a különböző női dalok, altatódalok, pletykák, a mindennapokban énekelt dalok. Egyes esetekben e csoportok között átjárás van, vagyis akár egy szent dal is előadható publikus dalként; ez esetben a dal minőségi osztályozása a döntő, vagyis az a tény, hogy a dalhoz milyen jogi protokoll kapcsolódik. <ref>Lásd. Arnhem Land Music by A.P.Elkin and Trevor A. Jones – The Oceania Monographs No.9, plublished by The University of Sydney; „The Sacred and Secular in Arnhem Land Music, 10.o.</ref> | • '''Publikus dalok''': témájukat tekintve szintén változatosak, főként a mindennapi élet mozzanataival foglalkoznak. Ide sorolhatók a különböző női dalok, altatódalok, pletykák, a mindennapokban énekelt dalok. Egyes esetekben e csoportok között átjárás van, vagyis akár egy szent dal is előadható publikus dalként; ez esetben a dal minőségi osztályozása a döntő, vagyis az a tény, hogy a dalhoz milyen jogi protokoll kapcsolódik. <ref>Lásd. Arnhem Land Music by A.P.Elkin and Trevor A. Jones – The Oceania Monographs No.9, plublished by The University of Sydney; „The Sacred and Secular in Arnhem Land Music, 10.o.</ref> | ||
| − | A dalok további két fő csoportra oszlanak, melyek az őslakosok általános világszemléletén, illetve társadalmi-rituális tagozódásán alapulnak. A világ minden létezőjét egy duális rendszer osztja ketté, mely kettősség meghatározza a létezők egymáshoz való viszonyát. E két részt szakszóval moietynek, vagyis félrésznek nevezik. Mivel e rendszer minden élő és élettelen tárgyra, jelenségre és kapcsolatra kiterjed, mindezeket egy közös rendszerbe sorolja. Az emberi társadalmon belül az egyén leszármazáson keresztül sorolódik egyik, vagy másik csoportba, mely a továbbiakban meghatározza a többiekhez való szociális viszonyát, valamint vallási-rituális hovatartozását. Mindkét moietynek meghatározott a kultuszon belüli szerepe; megvannak a rituális kötelességei, szimbólumai és dalai, melyek előadásáért felelős. <ref>Lásd például a Narra ceremónia leírását W.Lloyd Warner - A Balck Civilization, 1958 című könyvében</ref> A ceremónia alkalmával a résztvevők két fő csoportot alkotnak, és hol együtt, hol szétválva mindkét csoport végzi rituális kötelességeit. Érdemes hangsúlyozni, hogy ez a csoportosítás rituális célokat szolgál, vagyis elsősorban ezen az alapon, nem pedig zenei alapon tesz különbséget. | + | A dalok további két fő csoportra oszlanak, melyek az őslakosok általános világszemléletén, illetve társadalmi-rituális tagozódásán alapulnak. A világ minden létezőjét egy duális rendszer osztja ketté, mely kettősség meghatározza a létezők egymáshoz való viszonyát. E két részt szakszóval '''moietynek''', vagyis félrésznek nevezik. Mivel e rendszer minden élő és élettelen tárgyra, jelenségre és kapcsolatra kiterjed, mindezeket egy közös rendszerbe sorolja. Az emberi társadalmon belül az egyén leszármazáson keresztül sorolódik egyik, vagy másik csoportba, mely a továbbiakban meghatározza a többiekhez való szociális viszonyát, valamint vallási-rituális hovatartozását. Mindkét moietynek meghatározott a kultuszon belüli szerepe; megvannak a rituális kötelességei, szimbólumai és dalai, melyek előadásáért felelős. <ref>Lásd például a Narra ceremónia leírását W.Lloyd Warner - A Balck Civilization, 1958 című könyvében</ref> A ceremónia alkalmával a résztvevők két fő csoportot alkotnak, és hol együtt, hol szétválva mindkét csoport végzi rituális kötelességeit. Érdemes hangsúlyozni, hogy ez a csoportosítás rituális célokat szolgál, vagyis elsősorban ezen az alapon, nem pedig zenei alapon tesz különbséget. |
==Jegyzetek== | ==Jegyzetek== | ||
A lap 2011. április 10., 19:14-kori változata
Műfajukat tekintve az ausztrál őslakosok zenéit három fő típusra lehet osztani; ez a felosztás javarészt rituális besorolást és osztályozást foglal magába, mely hierarchikus rendbe sorolja a dalokat szentség, és minőség szerint. A szentség szerinti osztályozás a dalban foglalt mitikus ős hitvilágban betöltött szerepén alapul. A dal minőségét az előadó és a hallgató jogai határozzák meg (vagyis az, hogy ki adhat elő és hallgathat egy adott dalt), valamint a dal forrása, és az a törvény, hogy hol adható elő (térben és időben).
• Kultikus, vagy titkos dalok: bizonyos ősök cselekedetein alapulnak, illetve azokon a dalban leírt ösvényeken, melyeken vándoroltak. Olyan ceremóniák alkalmával adják elő, melyek résztvevői az adott rítusba beavatottak; a csoport többi tagja, vagyis a nem beavatottak nem hallhatják ezeket a dalokat, témájukat nem ismerhetik. A résztvevők nemük, illetve életkoruk szerint vannak elkülönítve. E daltípusban fokozottan igaz a dalok előadására vonatkozó kötöttség; megszabott hangszerkíséretük van, Észak- Ausztrália egyes részein például e daltípusban nem használnak didzseridut, vagy ahol igen, ott csakis bizonyos, e célra készített hangszerek szólaltathatók meg.
• Klán-, vagy szent dalok: ezek a dalok mindig egy bizonyos klán vagy csoport birtokába tartoznak. Több témával is kapcsolatban állhatnak; a klán területével, mitológiájával, illetve a területet átszegő ősi ösvénnyel; a közelmúlt eseményeivel melyek a klán területét érintik; a mindennapi élet eseményeivel, melyek kapcsolatban állnak a klánnal-, vagy a klán területével; a szociális élet különböző területeivel (például szerelmi énekek-, és siratódalok). Északkelet-Arnhem-földön olyan dalok is ebbe a típusba (Manikay) tartoznak, mint például az indonéz kereskedőktől kapott lőfegyverek tisztításának dalban megőrzött instrukciói. Ez a daltípus fontos, az élet minden területét átszövő információkat hordoz, sokszor egyfajta szóban őrzött lexikonhoz hasonlítható.
• Publikus dalok: témájukat tekintve szintén változatosak, főként a mindennapi élet mozzanataival foglalkoznak. Ide sorolhatók a különböző női dalok, altatódalok, pletykák, a mindennapokban énekelt dalok. Egyes esetekben e csoportok között átjárás van, vagyis akár egy szent dal is előadható publikus dalként; ez esetben a dal minőségi osztályozása a döntő, vagyis az a tény, hogy a dalhoz milyen jogi protokoll kapcsolódik. [1]
A dalok további két fő csoportra oszlanak, melyek az őslakosok általános világszemléletén, illetve társadalmi-rituális tagozódásán alapulnak. A világ minden létezőjét egy duális rendszer osztja ketté, mely kettősség meghatározza a létezők egymáshoz való viszonyát. E két részt szakszóval moietynek, vagyis félrésznek nevezik. Mivel e rendszer minden élő és élettelen tárgyra, jelenségre és kapcsolatra kiterjed, mindezeket egy közös rendszerbe sorolja. Az emberi társadalmon belül az egyén leszármazáson keresztül sorolódik egyik, vagy másik csoportba, mely a továbbiakban meghatározza a többiekhez való szociális viszonyát, valamint vallási-rituális hovatartozását. Mindkét moietynek meghatározott a kultuszon belüli szerepe; megvannak a rituális kötelességei, szimbólumai és dalai, melyek előadásáért felelős. [2] A ceremónia alkalmával a résztvevők két fő csoportot alkotnak, és hol együtt, hol szétválva mindkét csoport végzi rituális kötelességeit. Érdemes hangsúlyozni, hogy ez a csoportosítás rituális célokat szolgál, vagyis elsősorban ezen az alapon, nem pedig zenei alapon tesz különbséget.
Jegyzetek
- ↑ Lásd. Arnhem Land Music by A.P.Elkin and Trevor A. Jones – The Oceania Monographs No.9, plublished by The University of Sydney; „The Sacred and Secular in Arnhem Land Music, 10.o.
- ↑ Lásd például a Narra ceremónia leírását W.Lloyd Warner - A Balck Civilization, 1958 című könyvében
