Difference between revisions of "2. Társadalmi szervezetek Írország zenei életében"
(EmbedVideo csere) |
|||
| (10 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | Az 1600-as években az ír nyelvű római katolikusok földnélküli parasztok voltak, | + | Az 1600-as években az ír nyelvű római katolikusok földnélküli parasztok voltak, a protestáns vallás és az angol nyelv a társadalmilag magasabb szinten álló rétegekhez kötődött, így nem maradt fönn számottevő zenei anyag ebből az időszakból. Az 1700-as években rögzítettek néhány ír dalt, amelyet az angol nyelvű dublini közösség mulatságain énekeltek, így maradt fönn az ''Eibhlín a Rún'' is.<br> |
| − | + | ||
| − | + | {{#ev:youtube|yHTkFlrQBd8|380|right|A felvételen az ''Eibhlín a Rún'' / ''Eileen Aroon'' című dal hallható Cathy Jordan előadásában, akit az ír zene kedvelői főként a Dervish nevű együttesből ismerhetnek.}} | |
| − | + | ||
| − | és utazók („tinkers”) fontos közvetítői voltak a zenének és a daloknak Írországban, illetve Anglia és Írország között. Az oktatás demokratizálódásával a 20. században a népzenei képzés részben tanárok és más tanult emberek kezébe került, részben pedig olyanok foglalkoztak vele, akik csupán amatőrként érdeklődtek a zene iránt, ügyes előadók, akik a vidéki elődöktől tanult saját zenét adták tovább. | + | A városi műveltség azonban főként Londonra és Európára figyelt - hogy fölzárkózva - átvegye zenéjüket is. |
| + | A történelmi egyenlőtlenségek ellenére, az osztálytudat nem meghatározó Írországban a zene szempontjából. Néhány tehetős és szellemi tevékenységet folytató személy is játszott népzenét Piper Jackson (az egyik leghíresebb dudás férfi, a Piper itt becenév: ’dudás’) idejében. Az ulsteri népzene nagy részét protestáns, főként skót telepesek honosították meg. A bevándorló ír munkások (spailpíní, később „tattie-howkers”)és utazók („tinkers”) fontos közvetítői voltak a zenének és a daloknak Írországban, illetve Anglia és Írország között. | ||
| + | [[Fájl:Ír krumpliszedők.jpg |bélyegkép|balra|Parish of Sorn krumpliföldjén dolgozó ír munkások.]] | ||
| + | Az oktatás demokratizálódásával a 20. században a népzenei képzés részben tanárok és más tanult emberek kezébe került, részben pedig olyanok foglalkoztak vele, akik csupán amatőrként érdeklődtek a zene iránt, ügyes előadók, akik a vidéki elődöktől tanult saját zenét adták tovább. | ||
Az angol és skót anyanyelvű nők lírikus dalokat énekeltek általában; az ír nőkhöz ugyancsak jellegzetesen női műfajok tartoztak (caoineadh 'siratót', amhráin bheannaithe vagy dánta 'vallási énekeket ', és altatókat). A népzenei „revival” után, a női előadók sokkal megszokottabbakká váltak. Korábban csak a társadalmilag elfogadott hangszereken játszottak: koncertinán és hárfán. A gyerekek – úgy tűnik – az angol nyelvű hagyományt (play-song, gyerekdalok) viszik tovább. A gyerekek számára kevés lehetősége adódik arra, hogy népzenét tanuljanak és egyre sürgetőbb problémát jelent, hogy támogatókat találjanak a zenei oktatáshoz. | Az angol és skót anyanyelvű nők lírikus dalokat énekeltek általában; az ír nőkhöz ugyancsak jellegzetesen női műfajok tartoztak (caoineadh 'siratót', amhráin bheannaithe vagy dánta 'vallási énekeket ', és altatókat). A népzenei „revival” után, a női előadók sokkal megszokottabbakká váltak. Korábban csak a társadalmilag elfogadott hangszereken játszottak: koncertinán és hárfán. A gyerekek – úgy tűnik – az angol nyelvű hagyományt (play-song, gyerekdalok) viszik tovább. A gyerekek számára kevés lehetősége adódik arra, hogy népzenét tanuljanak és egyre sürgetőbb problémát jelent, hogy támogatókat találjanak a zenei oktatáshoz. | ||
| − | + | <br> | |
[[Kategória:Írország]] | [[Kategória:Írország]] | ||
[[Kategória:írek]] | [[Kategória:írek]] | ||
A lap jelenlegi, 2013. március 29., 14:16-kori változata
Az 1600-as években az ír nyelvű római katolikusok földnélküli parasztok voltak, a protestáns vallás és az angol nyelv a társadalmilag magasabb szinten álló rétegekhez kötődött, így nem maradt fönn számottevő zenei anyag ebből az időszakból. Az 1700-as években rögzítettek néhány ír dalt, amelyet az angol nyelvű dublini közösség mulatságain énekeltek, így maradt fönn az Eibhlín a Rún is.
A városi műveltség azonban főként Londonra és Európára figyelt - hogy fölzárkózva - átvegye zenéjüket is. A történelmi egyenlőtlenségek ellenére, az osztálytudat nem meghatározó Írországban a zene szempontjából. Néhány tehetős és szellemi tevékenységet folytató személy is játszott népzenét Piper Jackson (az egyik leghíresebb dudás férfi, a Piper itt becenév: ’dudás’) idejében. Az ulsteri népzene nagy részét protestáns, főként skót telepesek honosították meg. A bevándorló ír munkások (spailpíní, később „tattie-howkers”)és utazók („tinkers”) fontos közvetítői voltak a zenének és a daloknak Írországban, illetve Anglia és Írország között.
Az oktatás demokratizálódásával a 20. században a népzenei képzés részben tanárok és más tanult emberek kezébe került, részben pedig olyanok foglalkoztak vele, akik csupán amatőrként érdeklődtek a zene iránt, ügyes előadók, akik a vidéki elődöktől tanult saját zenét adták tovább. Az angol és skót anyanyelvű nők lírikus dalokat énekeltek általában; az ír nőkhöz ugyancsak jellegzetesen női műfajok tartoztak (caoineadh 'siratót', amhráin bheannaithe vagy dánta 'vallási énekeket ', és altatókat). A népzenei „revival” után, a női előadók sokkal megszokottabbakká váltak. Korábban csak a társadalmilag elfogadott hangszereken játszottak: koncertinán és hárfán. A gyerekek – úgy tűnik – az angol nyelvű hagyományt (play-song, gyerekdalok) viszik tovább. A gyerekek számára kevés lehetősége adódik arra, hogy népzenét tanuljanak és egyre sürgetőbb problémát jelent, hogy támogatókat találjanak a zenei oktatáshoz.
