Difference between revisions of "Lett népzene jellemzői"
(Új oldal, tartalma: „===Stílus és műfajok=== A lett népzene legjelentősebb (legtöbb dallamot számláló) műfajai elválaszthatatlanok eredeti funkcióiktól. A népdalok egyik legnép…”) |
|||
| 14. sor: | 14. sor: | ||
A népi vokális polifónia széles körben elterjedt volt Lettországban, csak az Észtországgal határos északi területeken nem volt hagyománya a többszólamú éneklésnek. | A népi vokális polifónia széles körben elterjedt volt Lettországban, csak az Észtországgal határos északi területeken nem volt hagyománya a többszólamú éneklésnek. | ||
| − | A többszólamú éneklési stílus a drone. A drone a hozzáadott szólam vagy szólamok megnevezése. Szinte kizárólag a régi stílus recitatív jellegű dalainak előadására volt jellemző. A drone lehet egy pedálhang – a modus alaphangja (a délnyugati területek ususában), és lehet szillabikus (a délkeleti régiók sajátossága). A kétszólamúság dominál, de a 20. század elejéről fennmaradt néhány háromszólamú lejegyzés is (ezeknél egy további drone csatlakozik az eredeti két szólamhoz). | + | A többszólamú éneklési stílus a ''drone''. A drone a hozzáadott szólam vagy szólamok megnevezése. Szinte kizárólag a régi stílus recitatív jellegű dalainak előadására volt jellemző. A drone lehet egy pedálhang – a modus alaphangja (a délnyugati területek ususában), és lehet szillabikus (a délkeleti régiók sajátossága). A kétszólamúság dominál, de a 20. század elejéről fennmaradt néhány háromszólamú lejegyzés is (ezeknél egy további drone csatlakozik az eredeti két szólamhoz). |
Másfajta többszólamú gyakorlattal találkozhatunk az ország katolikus területein (Lettországban a protestáns vallásúak vannak túlsúlyban). Egyfajta, a templomi gyakorlathoz hasonlatos homofónia a jellemző, terc-, ill. szextpárhuzamos mozgásokkal (két, három és négy szólam). Ez a hagyomány azonban — amiképpen maguk a katolikus közösségek sem — izoláltsága miatt nem kapcsolódik be szervesen a népi hagyomány fő sodrába. | Másfajta többszólamú gyakorlattal találkozhatunk az ország katolikus területein (Lettországban a protestáns vallásúak vannak túlsúlyban). Egyfajta, a templomi gyakorlathoz hasonlatos homofónia a jellemző, terc-, ill. szextpárhuzamos mozgásokkal (két, három és négy szólam). Ez a hagyomány azonban — amiképpen maguk a katolikus közösségek sem — izoláltsága miatt nem kapcsolódik be szervesen a népi hagyomány fő sodrába. | ||
| + | |||
| + | [[Kategória:Lettország]] | ||
| + | [[Kategória:lettek]] | ||
A lap 2011. május 6., 00:00-kori változata
Stílus és műfajok
A lett népzene legjelentősebb (legtöbb dallamot számláló) műfajai elválaszthatatlanok eredeti funkcióiktól. A népdalok egyik legnépesebb csoportja az éves mezőgazdasági ciklus munkáival, munkafolyamataival áll szoros összefüggésben, más részük vallási ünnepekkel, illetve az emberélet fordulóival (névadó, esküvő, temetés) köthető össze. Hagyományos vokális népzenei praxis mára főképp az ország délkeleti részén, és kisebb mértékben délnyugaton maradt fenn, bár megnyilvánulása messze eltávolodott az eredeti kontextustól. A népdalok két stílusrétege különböztethető meg. A régebbi, hagyományosan a paraszti réteg népdalait magába foglaló stílus dalai leginkább a népi szokásrendhez kapcsolódnak, a dalok egy részénél a pogány rituálék hatása is felfedezhető még. A későbbi, új stílusnak a régivel semmiféle kapcsolata nincs, s határozottan nem mentes a külső (jellemzően közép-európai) hatásoktól.
Régi stílus
Az egyik legnépesebb csoport a recitatív jellegű daloké. Kis hangterjedem (terc vagy kvart), valamint a dallam erős szövegi kötöttsége (szöveghangsúly, szillabusok száma, intonációk kvalitása) jellemzi ezeket. A recitatív népdalok legtöbbje strofikus, az egyes strófák két (leggyakrabban 4 ütemes) sorból állnak. Az ország egész területén használatban voltak. A másik nagy csoportba a refrénes szerkezetű népdalok tartoznak. Jellemzően szillabikusak, a refréneket a hangok hosszúsága különbözteti meg és választja el a strófák soraitól. A refrénes népdalok leginkább a keleti és középső országrészekben terjedtek el, a forma altatókban, gyermekdalokban és pásztornótákban a legjellemzőbb. A fenti két nagy osztály dalai mellett számottevő mennyiségű nagyobb hangterjedelmű, ion és eol hangsorokat előnyben részesítő lírai és epikus karakterű dal maradt fenn (esküvői dalok, ivódalok, katonanóták). Ezek dallamvezetése önállóbb, a dallam dominál a szöveg felett, minimális improvizációs szabadságot is adva az énekesnek. Az új stílus a 18. században jelent meg a lett népzenében. Az európai hatás kétségtelen, a dalokat a funkciós harmóniarend (dúr-moll tonalitás) jellemzi, szövegeket viszont szívesen kölcsönöz a régi stílus anyagából. Külön említést az ún. zinesek (dalok) érdemelnek. Ezek többsége szerelmes dal, szövegeik jellemzően rímes versek, versformáikban a lutheránus himnuszok prototípusa felismerhető.
Többszólamúság
A népi vokális polifónia széles körben elterjedt volt Lettországban, csak az Észtországgal határos északi területeken nem volt hagyománya a többszólamú éneklésnek. A többszólamú éneklési stílus a drone. A drone a hozzáadott szólam vagy szólamok megnevezése. Szinte kizárólag a régi stílus recitatív jellegű dalainak előadására volt jellemző. A drone lehet egy pedálhang – a modus alaphangja (a délnyugati területek ususában), és lehet szillabikus (a délkeleti régiók sajátossága). A kétszólamúság dominál, de a 20. század elejéről fennmaradt néhány háromszólamú lejegyzés is (ezeknél egy további drone csatlakozik az eredeti két szólamhoz). Másfajta többszólamú gyakorlattal találkozhatunk az ország katolikus területein (Lettországban a protestáns vallásúak vannak túlsúlyban). Egyfajta, a templomi gyakorlathoz hasonlatos homofónia a jellemző, terc-, ill. szextpárhuzamos mozgásokkal (két, három és négy szólam). Ez a hagyomány azonban — amiképpen maguk a katolikus közösségek sem — izoláltsága miatt nem kapcsolódik be szervesen a népi hagyomány fő sodrába.
