Difference between revisions of "Tuareg hangszerek"
| 3. sor: | 3. sor: | ||
==Tazâwat== | ==Tazâwat== | ||
| − | A tazâwat egy közepes méretű és mélységű fatál (néhol kalabas-tök), melyre nedves kecske- vagy marhabőrt feszítenek, s melyen kizárólag nők játszanak Niger Azawagh régiójában. Assakalabuval, illetve tapssal, esetleg anzaddal kísérik, és általában gyógyítási ceremóniák alkalmával használják. A hangszer elé telepednek a földön és kézzel ütik. Néhány játékos virtuóz ritmust játszik rajta, általában azonban monoton, egyszerű ritmusképlet kapcsolódik hozzá. Északi verziója a tegennewt, mely az Ahaggar-hegységben ismert, és fából vagy fémtálból készül. | + | A tazâwat egy közepes méretű és mélységű fatál (néhol kalabas-tök), melyre nedves kecske- vagy marhabőrt feszítenek, s melyen kizárólag nők játszanak Niger Azawagh régiójában. Assakalabuval, illetve tapssal, esetleg anzaddal kísérik, és általában [[Zenés gyógyító szertartás a tuaregeknél|gyógyítási ceremóniák]] alkalmával használják. A hangszer elé telepednek a földön és kézzel ütik. Néhány játékos virtuóz ritmust játszik rajta, általában azonban monoton, egyszerű ritmusképlet kapcsolódik hozzá. Északi verziója a ''tegennewt'', mely az Ahaggar-hegységben ismert, és fából vagy fémtálból készül. |
==Attebel== | ==Attebel== | ||
Az attebel egy nagyméretű dobfajta, amely a tuareg törzsi vezetőkhöz, illetve magas rangúakhoz köthető. Csak bizonyos alkalmakkor és csupán egyes kiváltságos törzsi tagok játszanak rajta, olyan eseményekkor, mint a törzsfő beiktatása vagy muszlim ünnepek, a régi időkben e dob szólalt meg a harcba való felhívás során is. | Az attebel egy nagyméretű dobfajta, amely a tuareg törzsi vezetőkhöz, illetve magas rangúakhoz köthető. Csak bizonyos alkalmakkor és csupán egyes kiváltságos törzsi tagok játszanak rajta, olyan eseményekkor, mint a törzsfő beiktatása vagy muszlim ünnepek, a régi időkben e dob szólalt meg a harcba való felhívás során is. | ||
| − | A dob a tazâwathoz hasonló, ám annál szélesebb és mélyebb, de másképpen is játszanak rajta. A föld felett, kötelekkel felfüggesztett dobot két férfi üti felváltva. Mivel a tuaregek hisznek abban, hogy a doboknak misztikus erejük van, készítésük, tárolásuk, szállításuk és a játékra való felkészülés is bizonyos rituálék szerint zajlik; előírásokhoz, tabukhoz kötött, habár mióta az egykori egységes és nagy törzsi rendszer felbomlott, ezek a szokások is veszítettek eredetiségükből és szigorúságukból. | + | A dob a ''tazâwathoz'' hasonló, ám annál szélesebb és mélyebb, de másképpen is játszanak rajta. A föld felett, kötelekkel felfüggesztett dobot két férfi üti felváltva. Mivel a tuaregek hisznek abban, hogy a doboknak misztikus erejük van, készítésük, tárolásuk, szállításuk és a játékra való felkészülés is bizonyos rituálék szerint zajlik; előírásokhoz, tabukhoz kötött, habár mióta az egykori egységes és nagy törzsi rendszer felbomlott, ezek a szokások is veszítettek eredetiségükből és szigorúságukból. |
==Әkänzam== | ==Әkänzam== | ||
| 16. sor: | 16. sor: | ||
==Fuvola (tazammart, tasansagh, hausza)== | ==Fuvola (tazammart, tasansagh, hausza)== | ||
| − | Saját örömükre vagy az állatok tereléséhez a pásztorok fuvolát is használnak, melyet játék közben kissé oldalra fordítanak; ennek neve északon tazammart, délen tasansagh, vagy hausza nevén sarewa. A hangszer körülbelül egy méter hosszú, és 2-5 cm vastag, egyik végén négy lyukkal. Az akácia üreges szárából vagy gyökeréből készítik, manapság azonban inkább plasztik vagy fém az alapanyaga, gyakran bőrrel burkolják, és bőrszálakkal díszítik. | + | Saját örömükre vagy az állatok tereléséhez a pásztorok fuvolát is használnak, melyet játék közben kissé oldalra fordítanak; ennek neve északon ''tazammart'', délen ''tasansagh'', vagy hausza nevén ''sarewa''. A hangszer körülbelül egy méter hosszú, és 2-5 cm vastag, egyik végén négy lyukkal. Az akácia üreges szárából vagy gyökeréből készítik, manapság azonban inkább plasztik vagy fém az alapanyaga, gyakran bőrrel burkolják, és bőrszálakkal díszítik. |
A fuvola játékstílusa az adott helytől függően változatos, vokális elemekkel sohasem kísérik, van azonban egy sajátos jellemzője, mely e játékstílust mégis megkülönbözteti egy hagyományosnak mondható fuvolajátéktól. Maga a zenész énekel bele bizonyos alkalmakkor hangszerébe, illetve játékába, így vokalizációval együtt szólaltatja meg hangszerét, melynek köszönhetően az előadásmód rendkívül líraivá, néhol panaszosan „fájóvá” válik. | A fuvola játékstílusa az adott helytől függően változatos, vokális elemekkel sohasem kísérik, van azonban egy sajátos jellemzője, mely e játékstílust mégis megkülönbözteti egy hagyományosnak mondható fuvolajátéktól. Maga a zenész énekel bele bizonyos alkalmakkor hangszerébe, illetve játékába, így vokalizációval együtt szólaltatja meg hangszerét, melynek köszönhetően az előadásmód rendkívül líraivá, néhol panaszosan „fájóvá” válik. | ||
Manapság, a globalizáció, illetve a városiasodás hatására, a hangszer kikerült eredeti, kisebb csoportok alkotta közegéből, és szólóhangszerré lépett elő – Nyugat-Afrikában többfelé is megtalálhatjuk. Másik elnevezése a fula-flute, vagyis ’fula fuvola’, mely a fula, fulani népcsoportra utal. | Manapság, a globalizáció, illetve a városiasodás hatására, a hangszer kikerült eredeti, kisebb csoportok alkotta közegéből, és szólóhangszerré lépett elő – Nyugat-Afrikában többfelé is megtalálhatjuk. Másik elnevezése a fula-flute, vagyis ’fula fuvola’, mely a fula, fulani népcsoportra utal. | ||
| + | |||
| + | ==Kapcsolódó szócikkek== | ||
| + | [[A zene és ének szerepe a tuaregek társadalmában]] | ||
| + | |||
[[Kategória: Tuareg]] | [[Kategória: Tuareg]] | ||
A lap 2011. május 15., 11:46-kori változata
A tuaregek legfontosab hangszerei az imzad, a tende, és a tahardent. Ezekről külön szócikkekben olvashatsz. A továbbiakban olyan hangszerekről lesz szó, melyek csak egy adott területre jellemzőek, vagy bizonyos személyek által, illetve alkalmak kapcsán szólaltatnak meg.
Tartalomjegyzék |
Tazâwat
A tazâwat egy közepes méretű és mélységű fatál (néhol kalabas-tök), melyre nedves kecske- vagy marhabőrt feszítenek, s melyen kizárólag nők játszanak Niger Azawagh régiójában. Assakalabuval, illetve tapssal, esetleg anzaddal kísérik, és általában gyógyítási ceremóniák alkalmával használják. A hangszer elé telepednek a földön és kézzel ütik. Néhány játékos virtuóz ritmust játszik rajta, általában azonban monoton, egyszerű ritmusképlet kapcsolódik hozzá. Északi verziója a tegennewt, mely az Ahaggar-hegységben ismert, és fából vagy fémtálból készül.
Attebel
Az attebel egy nagyméretű dobfajta, amely a tuareg törzsi vezetőkhöz, illetve magas rangúakhoz köthető. Csak bizonyos alkalmakkor és csupán egyes kiváltságos törzsi tagok játszanak rajta, olyan eseményekkor, mint a törzsfő beiktatása vagy muszlim ünnepek, a régi időkben e dob szólalt meg a harcba való felhívás során is. A dob a tazâwathoz hasonló, ám annál szélesebb és mélyebb, de másképpen is játszanak rajta. A föld felett, kötelekkel felfüggesztett dobot két férfi üti felváltva. Mivel a tuaregek hisznek abban, hogy a doboknak misztikus erejük van, készítésük, tárolásuk, szállításuk és a játékra való felkészülés is bizonyos rituálék szerint zajlik; előírásokhoz, tabukhoz kötött, habár mióta az egykori egységes és nagy törzsi rendszer felbomlott, ezek a szokások is veszítettek eredetiségükből és szigorúságukból.
Әkänzam
Az əkänzam egy keskeny, egyfenekű keretes-dob, az európai tamburinhoz hasonló, de nincsenek rajta csengettyűk. Kézben tartva, mind a nők, mind a férfiak játszanak rajta. Méretét tekintve általában 25-30 cm átmérőjű. A déli tendék jellemző hangszere, leginkább azokon az összejöveteleken fordul elő, melyek alkalmával főként a művész-kasztba tartozó zenészek az elsődleges előadók. Ilyen eseményekkor egynél több əkänzam is megszólalhat.
Fuvola (tazammart, tasansagh, hausza)
Saját örömükre vagy az állatok tereléséhez a pásztorok fuvolát is használnak, melyet játék közben kissé oldalra fordítanak; ennek neve északon tazammart, délen tasansagh, vagy hausza nevén sarewa. A hangszer körülbelül egy méter hosszú, és 2-5 cm vastag, egyik végén négy lyukkal. Az akácia üreges szárából vagy gyökeréből készítik, manapság azonban inkább plasztik vagy fém az alapanyaga, gyakran bőrrel burkolják, és bőrszálakkal díszítik. A fuvola játékstílusa az adott helytől függően változatos, vokális elemekkel sohasem kísérik, van azonban egy sajátos jellemzője, mely e játékstílust mégis megkülönbözteti egy hagyományosnak mondható fuvolajátéktól. Maga a zenész énekel bele bizonyos alkalmakkor hangszerébe, illetve játékába, így vokalizációval együtt szólaltatja meg hangszerét, melynek köszönhetően az előadásmód rendkívül líraivá, néhol panaszosan „fájóvá” válik. Manapság, a globalizáció, illetve a városiasodás hatására, a hangszer kikerült eredeti, kisebb csoportok alkotta közegéből, és szólóhangszerré lépett elő – Nyugat-Afrikában többfelé is megtalálhatjuk. Másik elnevezése a fula-flute, vagyis ’fula fuvola’, mely a fula, fulani népcsoportra utal.
