Difference between revisions of "A dalok keletkezése, fajtái és terjedése Ausztráliában"

A lap 2011. április 19., 13:55-kori változata

Műfajukat tekintve az ausztrál őslakosok zenéit három fő típusra lehet osztani; ez a felosztás javarészt rituális besorolást és osztályozást foglal magába, mely hierarchikus rendbe sorolja a dalokat szentség, és minőség szerint. A szentség szerinti osztályozás a dalban foglalt mitikus ős hitvilágban betöltött szerepén alapul. A dal minőségét az előadó és a hallgató jogai határozzák meg (vagyis az, hogy ki adhat elő és hallgathat egy adott dalt), valamint a dal forrása, és az a törvény, hogy hol adható elő (térben és időben).

• Kultikus, vagy titkos dalok: bizonyos ősök cselekedetein alapulnak, illetve azokon a dalban leírt ösvényeken, melyeken vándoroltak. Olyan ceremóniák alkalmával adják elő, melyek résztvevői az adott rítusba beavatottak; a csoport többi tagja, vagyis a nem beavatottak nem hallhatják ezeket a dalokat, témájukat nem ismerhetik. A résztvevők nemük, illetve életkoruk szerint vannak elkülönítve. E daltípusban fokozottan igaz a dalok előadására vonatkozó kötöttség; megszabott hangszerkíséretük van, Észak- Ausztrália egyes részein például e daltípusban nem használnak didzseridut, vagy ahol igen, ott csakis bizonyos, e célra készített hangszerek szólaltathatók meg.

• Klán-, vagy szent dalok: ezek a dalok mindig egy bizonyos klán vagy csoport birtokába tartoznak. Több témával is kapcsolatban állhatnak; a klán területével, mitológiájával, illetve a területet átszegő ősi ösvénnyel; a közelmúlt eseményeivel melyek a klán területét érintik; a mindennapi élet eseményeivel, melyek kapcsolatban állnak a klánnal-, vagy a klán területével; a szociális élet különböző területeivel (például szerelmi énekek-, és siratódalok). Északkelet-Arnhem-földön olyan dalok is ebbe a típusba (Manikay) tartoznak, mint például az indonéz kereskedőktől kapott lőfegyverek tisztításának dalban megőrzött instrukciói. Ez a daltípus fontos, az élet minden területét átszövő információkat hordoz, sokszor egyfajta szóban őrzött lexikonhoz hasonlítható.

• Publikus dalok: témájukat tekintve szintén változatosak, főként a mindennapi élet mozzanataival foglalkoznak. Ide sorolhatók a különböző női dalok, altatódalok, pletykák, a mindennapokban énekelt dalok. Egyes esetekben e csoportok között átjárás van, vagyis akár egy szent dal is előadható publikus dalként; ez esetben a dal minőségi osztályozása a döntő, vagyis az a tény, hogy a dalhoz milyen jogi protokoll kapcsolódik. ^[1]

A dalok további két fő csoportra oszlanak, melyek az őslakosok általános világszemléletén, illetve társadalmi-rituális tagozódásán alapulnak. A világ minden létezőjét egy duális rendszer osztja ketté, mely kettősség meghatározza a létezők egymáshoz való viszonyát. E két részt szakszóval moietynek, vagyis félrésznek nevezik. Mivel e rendszer minden élő és élettelen tárgyra, jelenségre és kapcsolatra kiterjed, mindezeket egy közös rendszerbe sorolja. Az emberi társadalmon belül az egyén leszármazáson keresztül sorolódik egyik, vagy másik csoportba, mely a továbbiakban meghatározza a többiekhez való szociális viszonyát, valamint vallási-rituális hovatartozását. Mindkét moietynek meghatározott a kultuszon belüli szerepe; megvannak a rituális kötelességei, szimbólumai és dalai, melyek előadásáért felelős. ^[2] A ceremónia alkalmával a résztvevők két fő csoportot alkotnak, és hol együtt, hol szétválva mindkét csoport végzi rituális kötelességeit. Érdemes hangsúlyozni, hogy ez a csoportosítás rituális célokat szolgál, vagyis elsősorban ezen az alapon, nem pedig zenei alapon tesz különbséget.

A dalok témájukat és dallamukat tekintve kisebb-nagyobb csoportokra oszthatók. E csoportoknak megvan a maga ritmus-mintázata és dallama, mely megkülönbözteti egyiket a másiktól. E dalok füzérekké állnak össze, melyek közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz a mitikus ős vagy ősök cselekedeteinek történetei mentén. E füzérek a „dal-utak”-, vagy „dal-ösvények” (Songline), több helyen dal-ciklusok-ként hivatkoznak rájuk (Songcycle). Ezek a dalok nem csak a múlt történésein keresztül kapcsolódnak egymáshoz, hanem geográfiailag is, ahogyan az egyik mitikus hely kapcsolódik a másikhoz a vándorutak mentén. E „dal-utak” az egész kontinenst behálózzák, vallási alapon kapcsolva egymáshoz a sokszor egymástól távol élő törzseket és klánokat. ^[3] Szövegük terjedelme, kidolgozottsága területenként változik, állhatnak néhány szótagból, csak utalva a dal témájára, míg máshol valóságos költemények. Egy rítus alatt az egész dalciklust végigéneklik (ez esetenként több hét is lehet!), mely néhol egészen rövid dalokból áll össze. E rövid dalok egy cikluson belüli, egymás utáni többszöri előadása valóságos művészetté alakult ^[4]. Dallamszerkezetük területenként és előadási stílusokként változik. Sok esetben egy dal-ciklusra, mint önálló előadási stílusra hivatkozhatunk; dallamukat, előadásuk módját az a kultusz határozza meg, melynek részét képezik. Előfordul, hogy a dal az egyes klánok, területek közötti vándorlása során erős, akár az előadási stílust is érintő változásokon megy keresztül.^[5]

A dalok keletkezését leggyakrabban magukhoz az ősökhöz kötik, pontos előadásuk és továbbhagyományozásuk ezért lényeges. Más esetekben a dal keletkezése egy bizonyos személyhez kötött; Arnhem-földről ismerünk olyan dalokat, melyeket a dalt szerző álmán keresztül kapott a mitikus őstől (ezekről bővebben lásd. ’Az északi területek előadási stílusai és hangszerei’ menüpontot). E dalokat a szerző őrizte, ő adhatta elő és hagyományozhatta tovább, vagyis tulajdonosa volt; Észak- Ausztráliában részben ennek köszönhetően a dalokat őrzők intézményesített formában működtek, ők az „énekes emberek” (Songman) (lásd. az ’ Az énekes ember’ menüpontot).

Egy dal vagy dal-ciklus nagy területeken elterjedhetett, mely a sokszor egymástól távol eső klánokat összekötő közös ősnek köszönhető. A rítusok alkalmával e klánok összegyűlnek, hogy életre keltsék a mítoszt; gyakran ezek az összejövetelek hónapokig tartanak, mialatt végigéneklik az adott rítushoz tartozó dalciklusokat. Az ilyen alkalmak kiváló lehetőséget teremtenek a kulturális cserére is, melynek tárgyai maguk a dalok is lehetnek. E dalok idővel beépülnek a klán életébe és hitvilágába. A dalok terjedésének másik forrása a törzsek és klánok közötti gazdasági kapcsolat. A kontinens hatalmas területeit kereskedelmi utak hálózták be, melyeken keresztül az anyagi és szellemi élet részét képező tárgyak cseréje folyt, legyen az bumeráng, kagyló, pattintott lándzsahegy, vagy akár egy dal. A dalok, melyek átkerültek az egyik klán tagjától egy másik klán tagjához sokszor komplex, összetett kultusz részét képezik, valamint hordozzák e kultusz spirituális értelmét. Vagyis a dalok terjedésével vallási eszmék is teret hódítottak maguknak, sokszor más vallási eszméket feledésbe taszítva.

Jegyzetek

1. ↑ Lásd. Arnhem Land Music by A.P.Elkin and Trevor A. Jones – The Oceania Monographs No.9, plublished by The University of Sydney; „The Sacred and Secular in Arnhem Land Music, 10.o.
2. ↑ Lásd például a Narra ceremónia leírását W.Lloyd Warner - A Balck Civilization, 1958 című könyvében
3. ↑ A Songline és a Songcycle kifejezések nem mindig azonos daltípusra utalnak. Valójában nehéz a két szó jelentéstartalmát megkülönböztetni; a Songline mindig kapcsolatban áll az ősökkel, vagyis a hitvilággal, a Songcycle elnevezés inkább a dallam formájára és a témára utal, így ez nem feltétlenül kapcsolódik a mitikus ősökhöz; például Nyugat-Arnhem-földön léteznek olyan dalciklusok, melyek témája a mindennapi életből származó szóbeszéd, vagy pletyka.
4. ↑ Arnhem Land Music by Trevor A. Jones – The Oceania Monographs No.9, plublished by The University of Sydney; „Variation”, 367.o
5. ↑ Arnhem Land Music by A.P.Elkin and Trevor A. Jones – The Oceania Monographs No.9, plublished by The University of Sydney; „Musical Patterns”, 18.o.

Kapcsolódó szócikkek

• Az ausztrál zene általános jellemzői
  • Az énekes ember Ausztráliában