Difference between revisions of "Városi népzene Észak-Amerikában"

A lap 2011. május 9., 00:19-kori változata

A népzenét egyrészről definiálhatjuk a vidéki (rural) lakosság vagy a falu (countryside) zenéjeként, ami keresztülment a szóbeliség és annak hagyományalakító és jóváhagyó mechanizmusán, azaz egy így formálódott egyszerű, homogén zeneként. A népzene kifejezést egy leginkább a vidékre jellemző jelenségként a parasztzene szinonimájaként használták egészen az 1940-es évekig – Bartók Béla és George Herzog úttörő folkloristák amerikai megjelenéséig, hiszen Bartók például 1906 óta kutatta a magyar, a magyarral rokon illetve az azt körülvevő népek zenéjét. Ez a jellemzés mind a mai napig meghatározza a népzene nyugat-európai megközelítését. Az évtizedek múltával, ez a felfogás tarthatatlanná vált mind a nyugati zenét, mind pedig az amerikait illetően. A viszonylag szilárd vidéki agrártársadalom az Egyesült Államokban mára nagyrészt megszűnt, átadva helyét egy dinamikusan fejlődő városi kultúrának. Az 1970-es éveket követően az Egyesült Államokban és Európában is, csak néhány zárt, elszigetelt közösség maradt, a lakosság nagy része városokban lakik. A távoli, romlatlan parasztközösségek eltűntek. Autók, rádió, televízió, internet stb. közvetítették a modern városi kultúrát a vidéki embereknek. A városi és vidéki lakosság kettőssége érvényét vesztette.
A 19. század fordulója óta a belső migráció és a külföldről történő betelepülés felduzzasztotta az Egyesült Államok városait. 1820 és 1950 között negyven millióan települtek be a nagy ipari városok belső, központi magjába. Az amerikai városok jellegzetességévé vált a gyors fejlődés, Detroit lakossága például az 1920-as években tized akkora volt, mint az 1970-es években. Az európai nagyvárosok ezzel szemben jóval lassabban, fokozatosan fejlődnek. Az új amerikai városok betelepülői nagyon kis százalékban származnak más, régóta meglévő városi területekről. A legtöbb amerikai város lakosságát a világ különböző országaiból érkező emberek összessége alkotja, vagy legalábbis olyanok, akiknek a szülei származnak valahonnan máshonnan: a karibi vidékről, Ázsiából, Európa vidéki részéről vagy Amerika vidéki területeiről.
Az 1970-es évektől kezdődően az amerikai városok a lakosság szempontjából igen összetett képet mutatnak: eltérő nemzetiségű emberek élnek egymás mellett, akik a világ minden tájáról érkeztek az Újvilágba, eltérő kultúrával, vallással és foglalkozással.
A városi népzene éppen ezért sokféleségében tükrözi a városi kultúra összetettségét. Az anyaország népzenéje fenntartja a nemzeti közösségeket, a népzenét játszó csoportok és klubok az egyes kisebbségek örökségének megőrzésére szolgálnak, a hillbilly, a blues, a soul a régi vidéki gyermekévekre emlékezteti a városiakat, még ha ők már nem is éneklik a régi dalokat. A városi népzenét nehéz definiálni, ugyanis nagyon sok mindenben különbözik még az amerikai vidéki népzenétől is – mind szerkezetében, mind pedig funkciójában.
Nem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Államok területén igen jelentős nem amerikai származású lakosság él, akik – leginkább a városokba – betelepülve magukkal hozták saját zenei kultúrájukat. Ez érzékelhető valamelyest az amerikai népzenében, de legfőképpen az amerikai populáris zenét formálta.
Amerika nagyvárosai tehát egy nagy „olvasztótégelyként” minden oda érkező zenei hagyományra hatással vannak. Ezt a hatást egyrészt maga a város, a városi életforma, a városi lehetőségek és kulturális minták gyakorolják a népi és a populáris zenére, másrészt maguk a különböző zenei stílusok, „dialektusok” hatnak egymásra. A különféle zenei – és egyéb –hagyományokkal érkező, különböző anyanyelvű csoportok zenéje hatással van a másikra, ha pedig nincsen, vagy éppen rá nincsen hatással más csoport zenéje, tehát elszigetelődik, az is igen sokat elárul egy közösség zenei kultúrájáról. Elég, ha itt az amishokra gondolunk. Ha az amerikai vidéki népzenéről, annak történetéről általában elmondható, hogy tulajdonképpen különféle etnikumok zenéjének alakulása egy amerikai kulturális tengerben, akkor ez fokozottan igaz az amerikai nagyvárosokra is.
Ebben a tekintetben fontos azonban megkülönböztetni angol és nem angol anyanyelvű városi közösségek zenei életét, minthogy éppen a nyelvi különbségek miatt más és más a hagyományozódás, a népzene alakulásának folyamata. A városi népzene komplexitásának megértése ellenére, sok megválaszolatlan kérdés marad. A városi népzene ugyanúgy örökítődik át, mint a vidéki népzene? Hogyan tükrözi vissza a városi kultúrát, melyik része annak? Milyen városi emberek élnek vele? Mi történik a dalokkal, ha a vidéki kultúrából a városiba kerülnek? Mi a különbség az amerikai és más kontinensek városi kultúrája és városi zenéje között? Mi a zene szerepe a különböző társadalmi és etnikai csoportok kölcsönhatásában?