Difference between revisions of "Kategória:Ngunik"

A lap 2011. május 9., 00:58-kori változata

A nguni a zulu, swazi és a xhosa népek gyűjtőneve, akik Délkelet-Afrikában élnek. Ők Dél-Afrika legnagyobb őslakos csoportja. Nyelvük és kultúrájuk szorosan egymáshoz kapcsolódik, hagyományos zenéjük inkább vokális, mint instrumentális, és a többszólamú, táncot kísérő dalok jellemzik leginkább.
A déli bantukhoz hasonlóan a ngunik hagyományos gazdálkodása többféle tevékenységből áll: marhatenyésztésből, amely a férfiak és a fiúk monopóliuma, valamint mezőgazdaságból, ahol a nők dolgoznak. A férfiak emellett vadásznak is. A 19. századtól a misszionáriusok és a betelepülők hatására a ngunik is nyugati befolyás alá kerültek. Az őslakos kultúra elszórtan, főképp a távolabbi, vidéki területeken él tovább.
Bár ez afrikai népnél szokatlan, a ngunik soha nem rendelkeztek dobos vagy ütőhangszeres együttesekkel közös táncaik kíséretére. A táncosok mindig saját maguk adták elő a táncukat kísérő dalokat, és bár időnként használtak bokacsörgőket vagy tapsoltak, a közös zenélés alapját mindig a kíséret nélküli ének jelentette. Előfordult, bár nem volt jellemző, hogy a harcosok a korai időkben páncéljukat használták dobként, illetve kifeszített állatbőröket ütöttek a xhosa fiúk beavatási szertartásán. Azonban a dobok nem voltak teljesen ismeretlenek. A zuluknál a kuruzslók néha használtak ütőhangszereket, illetve speciális dobokat (friction drum) a lányok nővé érési ceremóniáin. Mindezek ellenére elmondhatjuk, hogy a nguni népekre inkább a vokális többszólamúság jellemző, mint a hangszeres együttesek vagy a komplex ritmusok.
Hagyományosan a ngunik csoportos, táncot kísérő dalait a kánonok és a felelgetés jellemzi. Legalább két szólam van, amelyek máskor lépnek be, a frázisok gyakran átfedik egymást, de nincs olyan nyugvópont, ahol a két hang végül összeérne. Ehelyett minden egyes szólam visszatér a kezdőpontra egy „strófa” után (bár a szólamok nem egyformák), és ezt ismételgetik. A vezető szólamban előfordulnak variációk, a kísérő szólam pedig ostinatoval kísér.
Az egymással interakcióba lépő szólamok elrendezése nagyon fontos. Ez onnan is érezhető, hogy az egyéni énekes, mikor megkérik, hogy énekelje el egyedül a tradicionális dalt, nemcsak a saját szólamát adja elő, hanem mindig megpróbálja mindkét szólam lényeges részeit bemutatni, a szóló és a kíséret között váltogatva, amikor a másik szólamnál új strófa következik.
Jellemző hangszerek: a zulu isithontolo és a xhosa inkinge (szájjal rezegtetett íjhangszerek). Régebben több fajtájuk létezett, azonban mára nagyrészt eltűntek. Ezeket szájjal szólaltatják meg, és közben az íjat ujjal pengetik, vagy pálcával ütik, dörzsölik.
Ahol a nguniknál a hagyományos életmód viszonylag érintetlen maradt, a zene fontos szerepet játszik mind az egyén, mind a közösség életében. Az egyes korcsoportokhoz más-más énekek tartoznak, amelyek különféle tevékenységekhez és alkalmakhoz kötődnek. Számos ének valamilyen funkciót tölt be, például táncot vagy közös munkát kísér, oktató jellegű vagy viselkedést szabályoz, megjeleníthetik a csoport elképzeléseit, az egyén véleményét, kritizálhatják a „hatalmat” (megengedett) vagy egy ceremónia, társadalmi esemény fontos részét képezhetik.
A nemzeti ünnepeken mutatott általános szolidaritással szemben, kisebb társadalmi összejöveteleken, pl. esküvők alkalmával az énekekben gyakran erősen megjelenik a versengés, tükrözve a csoport differenciálódását földrajzi hely, család, kor vagy nem alapján. A vőlegény házában tartott esküvő fő jellemzője egy komplex, táncokból álló program. Mintha csak a két család szerződésre lépését akarná megjeleníteni művészi módon, a menyasszony és a vőlegény családja egymás után, külön táncol, mindkét csoport megpróbál túltenni a másikon, s így bebizonyítani, hogy megérdemlik a közösség tiszteletét.