Difference between revisions of "Kategória:Afroperui zene"
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | + | Az afroperui zene és tánc tanulmányozásánál nehéz tehát folytonosságról és tiszta elemekről beszélni, mind a gyarmati kor óta eltelt öt évszázad, mind az eltérő zenei és tánckultúrákon alapuló új, szintetikus zenei és táncnyelv sajátos létrejötte és léte miatt.<br> | |
| − | + | További problémát jelenthet a kreol és az afroperui zenei és táncvilág különválasztása, hiszen miközben az afrikai bevándorlók jelentősen átalakították az európai eredetű zenéket és táncokat (mint például a keringőt), lehet-e tisztán kreol eredetről beszélni például a gyarmati kor Limájában, ahol a népesség 70%-a fekete volt? Másrészről fontos szem előtt tartani, hogy a zenei nyelv vagy más művészeti megnyilvánulások alapját nem a faji, hanem a szociális különbségek adják. Nem a bőrszínen keresztül jutunk el az afroperui kulturális elemek megértéséhez, hanem a különböző művészeti struktúrák (zene, koreográfia és más szociokulturális kifejezési formák) összehasonlítása által. Peruban a feketék által előadott zenei stílusok nem feltétlenül afro eredetűek, és viszont. Sorolhatnánk a példákat a kölcsönös zenei és faji átfedésekre: Morropón és Zaña környékén a fekete többségi lakosság jelenleg is énekli a spanyol-indián eredetű yaravít, miközben a tengerparti nem fekete lakosság szívesen táncolja széles csípőmozgásokkal az afro eredetű festejo vagy landó táncokat. | |
| − | + | E jelenségek értelmezésénél fontos a folyamat egészét megfigyelni: a kultúrák keveredése és a szociokulturális szintézis máig tart, napjainkra egy egyre kevésbé helyi és egyre inkább nemzeti identitást táplálva. Ez az új identitás elsősorban a többségi spanyol kultúra alapanyagából táplálkozik (például a diatonikus skála, az alkalmazott harmóniák, irodalmi műfajok, vagy zenei stílusok tekintetében), mely az afroperui lakosság sajátos lenyomatát viseli magán. E lenyomat néhány jellemzőjét Chalena Vázquez az alábbiak szerint részletezi:<br> | |
| − | + | *használt irodalmi formák és ritmusjátékok | |
| − | + | Annak ellenére, hogy az afroperui és/vagy tengerparti zenék spanyolul szólalnak meg, és többségükre kimondottan a spanyol irodalmi verselés jellemző (négy vagy tíz soros, nyolc szótagos versek általában), a perui kreol sajátosságokat is magukon viselik. Az előadók az eredeti szövegből kiindulva előszeretettel improvizálnak: játszanak a ritmussal és a szótagokkal, kicserélve egy-egy betűt, dallamot, sort egy másikra, esetlegesen másik dalból származóra, mi több, másik műfajú dalból származóra. E játéknál a dalok szövege és zenéje teljesen flexibilissé válik. A fentiek jól megfigyelhetők a marinera limeña esetében. | |
| − | + | *a ritmus túlsúlya | |
| + | Bár az afrikai zeneiség fontos eleme a poliritmia, ez a perui populáris zenében nem, csak néhány professzionális előadónál található meg. | ||
| + | Jellemző azonban a ritmus túlsúlya, mely azt jelenti, hogy az afroperui zenében a ritmus határozza meg a műfajt, vagyis ez alapján egyértelműen be lehet azonosítani egy adott zenét, a hangszerelés, a dallam vagy más zenei elemek figyelmen kívül hagyásával (ilyen értelemben e sajátosság eltér más perui, például az andoki zenétől, ahol több összetevő együttes vizsgálatával azonosítható csak az adott műfaj). | ||
| + | Ide tartozik továbbá Rolando Pérez kubai zenetörténész tézise az afrikai zene binarizálódásáról Latin-Amerikában, melyet Peruban a vals criollonál lehet a legjobban megfigyelni. Ennél az európai eredetű zenei műfajnál az utolsó harminc évre jellemző változás, hogy az eredeti ¾-es ritmust (főképp a cajón használata miatt) 6/8-adban, sőt napjainkban egyre inkább 2/4-ben adják elő. E jelenség a legnagyobb afroperui előadóknál – mint például Eva Ayllón – is hangsúlyos. | ||
| + | *vokalizáció és ritmus | ||
| + | Az afroperui énekeknél fontos sajátosság a nazalizáció, továbbá néhány szótag hangsúlyozása azok megnyújtásával és szinkópálással, esetleg bizonyos szótagok hozzáadása vagy elvétele. Elengedhetetlen a folyamatos improvizáció, apró változtatások a szöveg hangsúlyozásánál. E ritmusbéli szabadság lehetőséget ad a dallam belső ritmusának kialakulására, mely eltérhet az eredeti ritmustól (3/4 helyett 6/8 vagy 2/4, vagy fordítva). | ||
| + | *antifóna: szólista és kórus | ||
| + | Az afrikai zenében igen elterjedt egy szólóénekes improvizációja a refrént éneklő kórus alatt, melyet Peruban a festejo, a yunza, a landó, az ingá és más műfajoknál – bár szinte kizárólag csak tengerparti afroműfajoknál – is megtalálunk, főképp a záró résznél. | ||
| + | *diatonikus dallamok | ||
| + | A perui tengerparti zene alapja a nyugati diatónia. Lehetséges, hogy korábban léteztek más hangsorok is e tájakon, mint például a pentaton az afrikai marimbánál, melyeket a gyarmatosítás idején még játszottak Peru területén, de ma már nem játszanak. Mindenesetre máig megfigyelhető – főleg a perui tengerpart északi részén – a pentaton fordulatok használata, gyakorlatilag bármely zenei műfaj esetén. | ||
| + | *a szöveg tartalma | ||
| + | Peruban a tengerparti énekek szövege sokszor humoros, szatirikus vagy kétértelmű. E dalokat jellemzi még a humoros és pikáns szexualitás. További sajátosságuk a bennfentesség: sokszor csak az ismert közmondások, versek első sorával, kezdő szavaival utalnak a lényegre. | ||
| + | *A tengerparti – főképp a feketék körében népszerű – dallamok koreográfiájára, az andoki táncokkal szöges ellentétben, nagyfokú flexibilitás és improvizáció jellemző. Különösen hangsúlyos a csípő mozgása. | ||
| + | Döntően kétféle koreográfia jelenik meg: az egymástól független párok tánca (mint például a marinera, a tondero vagy a vals esetében), illetve a csoportos táncok. | ||
A lap 2011. május 9., 11:05-kori változata
Az afroperui zene és tánc tanulmányozásánál nehéz tehát folytonosságról és tiszta elemekről beszélni, mind a gyarmati kor óta eltelt öt évszázad, mind az eltérő zenei és tánckultúrákon alapuló új, szintetikus zenei és táncnyelv sajátos létrejötte és léte miatt.
További problémát jelenthet a kreol és az afroperui zenei és táncvilág különválasztása, hiszen miközben az afrikai bevándorlók jelentősen átalakították az európai eredetű zenéket és táncokat (mint például a keringőt), lehet-e tisztán kreol eredetről beszélni például a gyarmati kor Limájában, ahol a népesség 70%-a fekete volt? Másrészről fontos szem előtt tartani, hogy a zenei nyelv vagy más művészeti megnyilvánulások alapját nem a faji, hanem a szociális különbségek adják. Nem a bőrszínen keresztül jutunk el az afroperui kulturális elemek megértéséhez, hanem a különböző művészeti struktúrák (zene, koreográfia és más szociokulturális kifejezési formák) összehasonlítása által. Peruban a feketék által előadott zenei stílusok nem feltétlenül afro eredetűek, és viszont. Sorolhatnánk a példákat a kölcsönös zenei és faji átfedésekre: Morropón és Zaña környékén a fekete többségi lakosság jelenleg is énekli a spanyol-indián eredetű yaravít, miközben a tengerparti nem fekete lakosság szívesen táncolja széles csípőmozgásokkal az afro eredetű festejo vagy landó táncokat.
E jelenségek értelmezésénél fontos a folyamat egészét megfigyelni: a kultúrák keveredése és a szociokulturális szintézis máig tart, napjainkra egy egyre kevésbé helyi és egyre inkább nemzeti identitást táplálva. Ez az új identitás elsősorban a többségi spanyol kultúra alapanyagából táplálkozik (például a diatonikus skála, az alkalmazott harmóniák, irodalmi műfajok, vagy zenei stílusok tekintetében), mely az afroperui lakosság sajátos lenyomatát viseli magán. E lenyomat néhány jellemzőjét Chalena Vázquez az alábbiak szerint részletezi:
- használt irodalmi formák és ritmusjátékok
Annak ellenére, hogy az afroperui és/vagy tengerparti zenék spanyolul szólalnak meg, és többségükre kimondottan a spanyol irodalmi verselés jellemző (négy vagy tíz soros, nyolc szótagos versek általában), a perui kreol sajátosságokat is magukon viselik. Az előadók az eredeti szövegből kiindulva előszeretettel improvizálnak: játszanak a ritmussal és a szótagokkal, kicserélve egy-egy betűt, dallamot, sort egy másikra, esetlegesen másik dalból származóra, mi több, másik műfajú dalból származóra. E játéknál a dalok szövege és zenéje teljesen flexibilissé válik. A fentiek jól megfigyelhetők a marinera limeña esetében.
- a ritmus túlsúlya
Bár az afrikai zeneiség fontos eleme a poliritmia, ez a perui populáris zenében nem, csak néhány professzionális előadónál található meg. Jellemző azonban a ritmus túlsúlya, mely azt jelenti, hogy az afroperui zenében a ritmus határozza meg a műfajt, vagyis ez alapján egyértelműen be lehet azonosítani egy adott zenét, a hangszerelés, a dallam vagy más zenei elemek figyelmen kívül hagyásával (ilyen értelemben e sajátosság eltér más perui, például az andoki zenétől, ahol több összetevő együttes vizsgálatával azonosítható csak az adott műfaj). Ide tartozik továbbá Rolando Pérez kubai zenetörténész tézise az afrikai zene binarizálódásáról Latin-Amerikában, melyet Peruban a vals criollonál lehet a legjobban megfigyelni. Ennél az európai eredetű zenei műfajnál az utolsó harminc évre jellemző változás, hogy az eredeti ¾-es ritmust (főképp a cajón használata miatt) 6/8-adban, sőt napjainkban egyre inkább 2/4-ben adják elő. E jelenség a legnagyobb afroperui előadóknál – mint például Eva Ayllón – is hangsúlyos.
- vokalizáció és ritmus
Az afroperui énekeknél fontos sajátosság a nazalizáció, továbbá néhány szótag hangsúlyozása azok megnyújtásával és szinkópálással, esetleg bizonyos szótagok hozzáadása vagy elvétele. Elengedhetetlen a folyamatos improvizáció, apró változtatások a szöveg hangsúlyozásánál. E ritmusbéli szabadság lehetőséget ad a dallam belső ritmusának kialakulására, mely eltérhet az eredeti ritmustól (3/4 helyett 6/8 vagy 2/4, vagy fordítva).
- antifóna: szólista és kórus
Az afrikai zenében igen elterjedt egy szólóénekes improvizációja a refrént éneklő kórus alatt, melyet Peruban a festejo, a yunza, a landó, az ingá és más műfajoknál – bár szinte kizárólag csak tengerparti afroműfajoknál – is megtalálunk, főképp a záró résznél.
- diatonikus dallamok
A perui tengerparti zene alapja a nyugati diatónia. Lehetséges, hogy korábban léteztek más hangsorok is e tájakon, mint például a pentaton az afrikai marimbánál, melyeket a gyarmatosítás idején még játszottak Peru területén, de ma már nem játszanak. Mindenesetre máig megfigyelhető – főleg a perui tengerpart északi részén – a pentaton fordulatok használata, gyakorlatilag bármely zenei műfaj esetén.
- a szöveg tartalma
Peruban a tengerparti énekek szövege sokszor humoros, szatirikus vagy kétértelmű. E dalokat jellemzi még a humoros és pikáns szexualitás. További sajátosságuk a bennfentesség: sokszor csak az ismert közmondások, versek első sorával, kezdő szavaival utalnak a lényegre.
- A tengerparti – főképp a feketék körében népszerű – dallamok koreográfiájára, az andoki táncokkal szöges ellentétben, nagyfokú flexibilitás és improvizáció jellemző. Különösen hangsúlyos a csípő mozgása.
Döntően kétféle koreográfia jelenik meg: az egymástól független párok tánca (mint például a marinera, a tondero vagy a vals esetében), illetve a csoportos táncok.
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap, médiafájl vagy alkategória sem szerepel.
