Difference between revisions of "Spanyol népzene Észak-Amerikában. Az új-mexikói spanyol vallásos dalok és népi játékok"

A lap 2011. május 30., 12:06-kori változata

Az entriega (a spanyol entregar szóból származik) egykor igen fontos része volt számos vallásos társadalmi összejövetelnek, olyanoknak, mint a keresztelő, a temetés, ugyanakkor gyakran énekelték esküvőkön is (entriega de novios). Azokban az időkben, amikor még kevés római katolikus pap volt Új-Mexikóban, tulajdonképpen az entriega de novios kísérte az esküvői ceremóniát. Később szimbolikus funkciókkal gazdagodott a műfaj. Az egyház szemében egy pár csak akkor házasodhatott össze, ha a pap összeadta őket, azaz férjnek és feleségnek nyilvánította őket, a közösség szemében azonban addig nem jött létre ez az új társadalmi állapot, vagyis addig nem vált az ifjú pár a közösség részévé, amíg egy entriega nem nyilvánította őket házastársaknak. Az entriega zenei tekintetben a keringő egy formája. A szövegei tartalmaznak meglévő formulákat, közhelysorokat, ugyanakkor vannak improvizált részei is. Ezek az improvizált coplák utalnak a menyasszonyra, a vőlegényre, a szülőkre, magára a ceremóniára és a közösség más tagjaira is.
Az új-mexikói spanyol dalok vallásos testvére a La Fraternidad Paidosa de Nuestro Padre Jesus Nazareno, amelyet általánosan alabadosnak neveznek. Ezek a dalok parlando ritmusúak, és „templomi skálákon” (ezek a modális hangsorokoat jelentik dór, fríg, stb.) alapulnak. Egy szólamban éneklik őket, kísérettel. A vallásos események, rítusok alkalmával, amikor az alabados is megszólal, két hangszert használnak, a pitot és a matracát. A pito egy sípféle, a matraca pedig kereplő. Ezek nem kísérnek éneket, csak előtte, vagy utána játszanak rajtuk. Egy másik himnikus műfajt, az albanzát gyakran sorolják az alabadosok közé, minthogy igen kicsi a különbség köztük. A himnuszéneklés legáltalánosabb, és manapság is rendszeres helye a katolikus templom. A legtöbb katolikus templomnak van amatőr kórusa, amelynek repertoárja igen sok spanyol nyelvű himnuszt tartalmaz. Sok dal hagyományos, népi eredetű, de olyanok is vannak szép számmal, amelyeket kortárs szerzők alkottak, így a népi és a „hivatásos” kultúra folyamatosan keveredik, dalaik hatással vannak egymásra. Az új-mexikói dicsőítő énekek jó iskolának bizonyultak a himnuszszerzők számára, beleértve az albuquerquei Mary Helen Rezát, a Las Vegas-i Father George Salazart és a taosi Arsenio Córdovát. Számos himnusz szerepel a Flor y Canto című himnuszgyűjteményben, amelyet nemcsak Új-Mexikó, hanem szinte az egész Egyesült Államok minden spanyol anyanyelvű közösségének katolikus templomában használnak. Több zeneszerző által komponált himnusz mára folklorizálódott, azaz a néphagyomány részévé vált.

Az új-mexikói népi játékok

A népi játékok általánosak voltak Új-Mexikó gyarmati közösségeiben, s ezeket gyakran még ma is játszák. A legismertebbek ezek közül a karácsonyi játékok, a Pastorelák, például a Coloquios de los Pastores (A pásztorok beszélgetése), a Los Tres Reyes Magos (A három bölcs király) és az El Niño Perdido (Az elveszett gyermek). Több olyan, az előbbiekhez hasonló dráma létezik, amelyek nem a karácsonyi ünnepkör eseményeit jelenítik meg. Ilyenek például a Los Comanches (A komancsok – a komancsok egy észak-texasi indián törzs), vagy éppen az Adán y Eva (Ádám és Éva) – mind dramatikus játékok, amelyekben számos dal szerepel. Ezek a dalok nagyon hasonlítanak az alabadosokhoz, hozzájuk igen hasonló stílusban adják őket elő. Nincsen meghatározott ritmusuk, és alapvetően szöveg-alapúak.