Szlovák népzene régiói
A lap korábbi változatát látod, amilyen Bandolo (vitalap | szerkesztései) 2011. május 15., 17:07-kor történt szerkesztése után volt.
A népzenetudomány a szlovák hagyományos zene négy fő régióját különbözteti meg. Ezek további kisebb területekre oszthatók, illetve külön vizsgálandók az önálló, lokális hagyományokkal rendelkező falvak, vagy falvak csoportjai.
- Nyugat- és Dél-Szlovákia legfőbb vonása, hogy a „mágikus-rituális stílus” és a „paraszti stílus” a legtipikusabb, érett formáiban maradt fenn (a nyugati szláv kultúra legősibb területei ezek). A „pásztori stílus” alárendelt szerepet játszik a régióban, az „új stílus” viszont magasan reprezentált, annak is leginkább a régebbi stílusrétegek hatását viselő darabjai (kis hangterjedelem, két- vagy háromszólamú struktúrák, rövid motívumok). A nyugati hatás ebben a régióban a legerősebb.
- Szlovákia zeneileg leggazdagabb régiója az északi és középső területek magashegyi része. A „pásztori stílus” dalai nagy többségben vannak. Az F és G modusok predominánsak, ami kétségtelenül összefüggésben áll a népi hangszerek széleskörű használatával (pásztorkürtök, furulyák). A többszólamú ének és a parlando stílus meghatározó ezeken a területeken.
- Kelet-Szlovákia hagyományos dalainak legnagyobb része tempo giusto énekelt táncdallam. A dallamok – más területekhez képest – hosszabbak, hangterjedelmük nagyobb. Jellemzőek a zárt formák (AABA vagy ABBA). A régióban fennmaradt dalok az archaikus, modális elemeket ötvözik a modern formai elvekkel.
- Gömör és a Szepesség kevert stílusjegyeket hordoznak, a népzenetudomány önálló régióként határozza meg e területeket. Elhelyezkedésüknek köszönhetően (az északi és középső területek hegyvonulatai és a keleti régió között) itt találkoznak a „pásztori stílus” elemei a kelet-szlovák modern népdaltípussal. Jellemzőek (főleg a Szepességben) az aszimmetrikus, 5/8-os és 7/8-os metrumú, relatíve lassú tempójú, rapszodikus karakterű dalok.