Az ukrán vokális népzene jellemzői

Jeles napok dalai

• Kolyadki és shchedrivki – a karácsonyi ünnepkör (karácsony és újév) dalai. A dalok szövege leginkább a földeken végzett munkákkal és a hétköznapi élettel kapcsolatosak. Előadásuk jellemzően antifonális, az énekhez gyakran valamilyen mozgás (színészi jellegű) is társul. Hangterjedelmük limitált, hangsoruk leginkább a diatonikus dúr vagy moll. A népi dallamokon kívül a templomi énekek is megjelennek a hagyományos praxisban.

• Vesnyanki – kizárólag nők által, a tavasz közeledtével/érkeztével énekelt dalok. Körtáncok és játékok kísérőiként jelennek meg (ezekből a dalokból alakultak ki később a gyermekek játékdalai). Strofikus dalok, szövegszerkezetük egyszerű, egy-egy strófa általában két sorból áll.

• Kupal’skiye – a nyári napforduló idején énekelt dalok, napjainkban Keresztelő Szent János születésének napján is ezeket a dalokat éneklik. Szövegeik leginkább a szerelemmel és a házassággal/házasodással kapcsolatosak.

• Petrivochniye – a kupal’skiye dalokhoz hasonlatosak, trinity sunday és Szent Péter napja (július 12.) közötti időszakban énekelték őket.

• Obzhinochniye – aratódalok, nyár végén és ősz elején, a földeken végzett betakarítási munkák mellett énekelték.

A dalokat több énekes együtt énekelte, részben antifonálisan. Jellemzőjük a relatíve szűk hangterjedelem, a két-, ill. háromsoros versszakok, melyeket egy refrén követ, valamint az unisono ének, esetleg a heterofónia valamely, kezdetleges fajtája.

Ünnepi dalok

Az ünnepi dalok csoportjába a lakodalmas dalok (vesilni), a keresztelők dalai (krestyl’ni), valamint a halottsiratók (pomyal’ni) tartoznak. Ezek közül legnagyobb számban a lakodalmas dalok képviseltetik magukat. Az ukrán esküvők elmaradhatatlan dalai a ladkannyá-k, ezek kísérik és kommentálják az esküvői rituálé egyes elemeit. Leggyakoribb az antifonális előadás (amelyben a nők és a férfiak váltakozva szólalnak meg). Unisono és heterofon textúrák egyaránt előfordulnak, nem ritka a párhuzamos tercekben történő mozgás. A szövegek 8, 9, vagy 10 szótagosak (5+3, 6+3, illetve 7+3 osztásban). A dallamok sablonosak, viszont igen gazdagon díszítettek.

Többszólamúság

Az ortodox területek többszólamú dalai a protyazhniy-k. A protyazhniy-k minden esetben kétszólamúak, leginkább szerelmi témájú lírai dalokban, chumaki dalokban (az ökrösszekereket hajtók dalai) és kozák dalokban találkozhatunk példáikkal. Másfajta többszólamú gyakorlat maradt fenn az ország északi-északnyugati régióiban (Poles’ye és Volin’), a heterofónia egy fajtája, a tonikai drone hang felett egy kvart-kvint hangterjedelemben mozgó, díszített (glissandó-k!) falzett szólam viszi a dallamot. Vesnyanki, troitskiye, obzhyiskovi dalok és a lakodalmas dalok előadásaiban jelenik meg leggyakrabban az effajta polifónia.

A Kárpátok zenéje

A Kárpátokban élő népcsoportok (Boyky, Hutsuly, Lemki) hagyományos zenéje az eddig tárgyaltaktól eltérő jelleget mutat. Európa más hegyi népeihez hasonlóan ők is állattenyésztéssel foglalkoztak, s népdalaik is (más területekhez hasonlóan) kötöttek az egyes funkciókhoz. A parlando-rubato stílusú szólóének uralkodó, a csoportos énekek szigorúan unisono szólalnak meg. A pásztorok egymás közti kommunikációját szolgáló goekannya az alpesi jodellel rokon, hasonlóságuk (az azonos szerepen túl) az énekes technikában is megmutatkozik. A Kárpátokban sem egyedülálló a stílus, Szlovákiában és Romániában is használták. Jellegzetes műfaj a hegyi népek hagyományában a holosinnya. Ez a recitativ jellegű halottsirató, ami valaha Ukrajna egész területén elterjedt volt, leginkább az epikus énekekkel rokonítható. Jellemzőek még a gyors, kolomiyka-típusú dallamok, szólóénekkel, valamely hangszer kíséretével, melyeket főként esküvőkön és falusi mulatságokon énekeltek.

Epikus dalköltészet

Az ukrán epikus dalköltészet tipikus műfaja, a dumy, az ország középső és keleti régióiban terjedt el. A dumy-k versbe nem rendezett, recitativo-szerű, deklamáló hangvételű dalok, előadásukat kobza, bandura vagy líra kíséri. Olykor 300, vagy még több sort is tartalmazó, nagyszabású darabjainak témái Kijev városának története és nagy hősök története (pl. Slovo o polko Igoreve – Igor küzdelme).
A zsánert S. Sarnitski lengyel krónikás említi először 1567-ben, ma nagyjából 50 történetet ismerünk (azok nagyszámú variánsaival), legtöbbjüket kozák katonák szerezték, akiktől később a kobza és líra játékára specializálódott professzionális zenészek vették át a műfajt.
A dumy előadói területi alapokon szerveződő céhekbe tömörültek, védendő a tagként működő muzsikusok jogait. Ahhoz, hogy valaki elismert kobza vagy líra játékos legyen, 3-6 évet kellett eltöltenie a céh valamely mesterének keze alatt, ahol is megtanulhatta az epikus dalrepertoárt, a dumy dallamait, professzionális szintre fejleszthette a hangszeres játékot, megtanulhatta a céh saját nyelvét (levian) és etikettjét, majd letehette a szükséges vizsgákat (vizvilka vagy otklinshchini). A céhes rendszer egészen a 20. század elejéig fennállt.
A dumy sorai 16-18 szótagosak, de nem equiszillabikusak: az egyes sorok a szövegsorok szótagszámát követik. Az egy egységbe tartozó szakasz (sor) az ustupy. Az előadás egy retorikus felkiáltással kezdődik (oy vagy hey), amit egy lefelé szálló frázisra énekel az előadó (ez a frázis hagyományosan a zaplachka – sírás). A kezdő vokális dallam a dal alapmotívuma, amit a kobza vagy líra az előadás egésze alatt variál. Az egyes sorok (ustupy) erősen díszített kadenciával zárulnak. A szövegi motívumok gyakran rímes formákat öltenek (pl. dumaye-hadaye), szimbolikus frázisok, mint török rabság (nevolya turets’kaya), vagy kozák dicsőség (slava kozats’ka) rendre visszatérnek. Az előadást egy hosszabb, a kozákokat, hősöket dicsőítő óhaj zárja.