Tende

A tende, mint társadalmi esemény

A tende, vagy tendé (esetleg tindi) egy mozsár formájú, kisebb dobra utal, melyet az ugyanazon nevű társadalmi esemény kapcsán kísérőhangszerként használnak. A korábban említett imzad-játék a tuareg kultúra legmélyebb indíttatású, legintimebb szférájában szólal meg, ezért ritkábban és bizonyos eseményekkor hallható. A tende ezzel szemben jóval általánosabb és gyakoribb zenei esemény. A tende-dob pedig a jellegzetes tuareg tevetánc, a gyógyító szeánszok és számos táncos esemény kísérőhangszere. Férfiak és nők is játszanak rajta, énekkel, tapssal és tánccal kísérik, melyet pedig kurjongatásokkal tesznek még színesebbé. Az imzaddal ellentétben a tende-hez nem kell különösebben nagy gyakorlat, kis odafigyeléssel bárki könnyedén megtanulhatja a rajtajátszott egyszerű ritmusokat. Az énekben is bárki részt vehet, a fő dallamot gyakran kórus követi. A tende szeánszára bármikor sor kerülhet, az tulajdonképpen a köznép társadalmi eseménye. Manapság az afrikai városokban, ahol tuareg származású lakosság is él, is előfordul, ám mégis megmaradt a sivatagi, hagyományos élet értékét képviselő, vidéki eseménynek.

A tende, mint hangszer

Ahogyan arra már utaltunk a tende elnevezés egy hangszert is jelöl, ez pedig egy nem túl nagy mozsár, melyet a mindennapi élethez, az ételek készítéséhez használnak. Utaltunk már arra, hogy a nomád életmód nem engedheti meg a felesleges, tehát a megélhetéshez nélkülözhető tárgyak tartását, melyek plusz súlyt jelentenének a vándorlások alatt. Ezért érthető, hogy a mozsár alakul át kissé más funkciójú használati eszközzé, a dobbá.. Két nehéz, fából készült mozsártörőt használnak az előzőleg benedvesített kecskebőr felfeszítéséhez, melyekre rácsavarják a bőr két végét, s azt végül kötéllel rögzítik a mozsár tetejére, melyet utólagosan még megfeszíthetnek, így lesz belőle egyfenekű dob. (kép) A szeánsz alatt vízzel locsolgatják a bőrt, néhány területen a megfelelő hangzás kedvéért vizet öntenek a mozsárba, hogy azt megmozgatva, belülről tarthassák nedvesen a bőrt. (Sok leírás adta meg e technika után a tendére tévesen a waterdrum, (nyersfordításban vízidob) elnevezést, melyről azonban meg kell jegyeznünk, hogy egy teljesen más fajta nyugat-afrikai hangszerre utal.) Ezáltal, illetve ezzel a technikával egy érdekes, tompán „puffogó” hangú hangszert kapunk, mely jellegzetes hang a tende eseményekkor, s az általa adott ritmust énekkel, és tánccal követik (főleg tevetánccal). E mozsárból átalakított dob valószínűleg egy új keletű hangszer, mely az 1930-as évek előtt nem ilyen formában létezett. Leírások adnak útmutatást arról, hogy a tendé korábban talán valóban waterdrum lehetett, vagy más, esetleg a hauszák (szintén nomád nép a Szahelben) által használt dob, melyet minden bizonnyal a nyugati, illetve déli területek törzsei által Maliból és Nigerből szerzett szolgák révén ismerhettek meg, s mely szintén a kulturális keveredésről adhat számot. (Garland – Encyclopedia of World Music Vol. I – Africa/Tuareg Music: The rise of tende).

A tevetánc – tende n-emnas

A tende-dobot legfőképpen a tevés felvonulással egybekötött ceremóniák alatt használják, melyet születéskor, házasságkor, tisztelt látogatók érkezésekor, vagy hasonló, társadalmi eseményekkor hallhatunk és láthatunk. Nagyon klasszikus tuareg esemény a tevetánc (tende n-emnas – emnas: fordított „e”-vel kezdődik, azaz a tevék tendéje), melyen a nők középen ülnek, énekelnek és a tendét ütik, miközben a férfiak, magas, fehér harci tevéjükön teljes ünnepi díszben ülve, körülöttük parádézva erődemonstrációt tartanak. Hangosan kurjongatnak, miközben alaposan megjárattatják állataikat, gyakran vágtáznak. Felemelő látvány.

(videoanyag: Saját videofelvétel Essakane, 2005.)

Ez valóban az erő demonstrációja, a bátorságé és ügyességé, mely során a férfiak bemutatják tevegelési tudományukat. Az asszonyok és nők előtt pózolnak a magas nyergekben, és egyúttal az irántuk érzett tiszteletüket is kifejezik. A tende zenei és táncos eseményben hallható énekek szövegei utalnak is a tevékre, kiemelik azok fenséges mozgását, szépségét és minden nemes tulajdonságát, ám a dalok többsége a legügyesebb tevéseket, a legjobb harcosokat említi, vagyis az emberekről szólnak. A dalok témája általában a szerelem, de lehet társadalomkritika is, amiből láthatjuk, hogy ez egy, a közösség életéhez, érzelmeihez kapcsolódó ünnepség, melyben annak minden tagja részt vehet. Gyakorlatilag mindenfajta társadalmi vonatkozású téma előfordulhat a tendén, gyakran az énekes egyéni véleménye is kifejeződhet személyekkel, vagy valamely történéssel kapcsolatosan, így ezen szövegek hírközlésként is megállják helyüket. Főleg nagyobb összejövetelek idején, az egyes, távolabbi területeken élő klánok találkozásakor. Ilyenkor a klánok fiataljai megismerhetik egymást, párt találhatnak, mely során az egyes fiatal férfiak, akik még nem találtak párra, ugyancsak kitesznek magukért, táncuk nem más, mint afféle „legényes”.

Videoanyag: Essakane, 2005 (a szerző saját felvétele)

Az északi tende n’emnas kissé eltér a déli területekétől, ott a nők egyfajta zümmögő, egyenletes alaphanggal törik meg a szólóénekes hangját, mely impulzívan szuggesztív, kissé hipnotikus hatást kölcsönöz a játéknak.

A tende n’tagbast

Nigerben a tende n’tagbast (tánc tende) néven ismert táncos szeánsszal ünneplik a házasságot, születést, s egyéb közösségi eseményeket, melyen azonban csak a művészek, akik az alacsonyabb kasztba tartoznak és a nemesség fekete bőrű hűbéreseinek férfitagjai táncolnak. Nemes tuareg, hagyományosan legalábbis nem táncol. A körbe egy, vagy több férfi lép és tesz pár táncmozdulatot, majd kilép, vagy kilépnek, miközben hangos kurjongatással ösztönzik egymást, sokszor nagy port kevernek. A nők énekelnek, és jellegzetes nyelvrebegtetéssel előadott, magas hangú sikoltásokkal tűzdelik a háttérben szóló zenét, valamint az assakalabu nevű hangszerrel ütik a ritmust, mely egy vízzel feltöltött edényben felfelé fordított fél-tök, a déli területeken, a fekete-afrikai kultúrákban elterjedt waterdrum egy fajtája.

(Waterdrum, vízi-dob: egy nagyobb kivájt kalabas-tökbe, mely nagyméretű, kemény héjú tökfajta, vizet öntenek, egy kisebb másik kalabas-tököt felfelé fordítva tesznek bele és annak tetejét ütik. Hangja tompa, puffogó, Nyugat-Afrikában sokfelé elterjedt.)

Másfajta ritmushangszert is használnak, ez az ekanzam, mely egy keretes dob s melyen nők és férfiak is játszanak. Ha pedig nincs kéznél hangszer, akkor énekelnek és tapssal adják a ritmust (a hangszer nélküli előadást ezele n’tagbast-nak hívják) A tende n’tagbast lassúbb ritmusú, mint a tende n’emnas, de a tánctól függően léteznek variációi. A dallamot a szólista és a két részre osztott kórus szólaltatja meg, mely a déli tende n’emnas jellegzetessége.