India és az iszlám
A 11. században Indiát meghódító mogul-törökök hozták a szubkontinensre az iszlám vallást, s bár néhány ma is nagy becsben tartott uralkodójuk messzemenően szimpatizált az ősi hindu hagyományokkal, az utolsó ezer év indiai kultúrtörténete mégis számos olyan elemet tartalmaz, amelyet ennek a mohamedán hódításnak tulajdoníthatunk.
A több évezreden keresztül honos, és gyakran félreértett és félreértelmezett „kasztrendszer” alapján alakult ki a modern India mai etnikai összetétele, természetesen figyelembe véve azt is, hogy India függetlenné válása után a két megalakult iszlám állam, Pakisztán és Banglades különválásával ez az összetétel, illetve arány némiképp változott.
A mogul hódítás következményeképpen ugyanis szép számmal tértek át indiaiak – főképp Észak-Indiában – a próféta hitére, ezek azonban leggyakrabban vagy a kaszton kívüli népcsoportokhoz, vagy pedig a legalacsonyabb varnához, a súdrákhoz, vagyis a legkevésbé becsben tartott, kétkezi munkát végzőkhöz tartozóak voltak. Közkeletű indiai meggyőződés szerint a kasztrendszer kötelme alóli menekülés egyetlen útja a mohamedánizációs folyamat volt, melynek következtében a 20. század első felében India lakosságának közel 20%-a volt az iszlám követője.
A mogul hódítás utáni évszázadok nemcsak az ideológiai és vallási értelemben vett keveredés jegyében teltek el, hanem természetszerűleg az indiai kultúrtörténetbe is mélyen bevésődött a mohamedán uralkodók törekvéseinek és szemléletének eredménye, minek következtében a mogul udvarok magaskultúrája számos esztétikai értelemben értékelt és preferált arab, illetve perzsa elemet is magába épített.
Ennek nyomait megtaláljuk a zenében, táncban, a képző- és építőművészetekben egyaránt, mindazonáltal azokban a specifikusan és könnyen azonosítható indiai formákban, melyek csak az indiai szubkontinensre jellemzőek.
