Spanyol népzene Észak-Amerikában. A narratív dalok Új-Mexikóban

A lap korábbi változatát látod, amilyen Bandolo (vitalap | szerkesztései) 2011. május 30., 11:00-kor történt szerkesztése után volt.

A legrégebbi zenei forma, illetve műfaj, amely még ma is elevenen él Új-Mexikóban, a romance, ami tulajdonképpen egy 16. századi spanyol eredetű narratív dalforma. Az epikus költemény nyolc szótagos sorokból, négysoros versszakból, a coplákból áll. A romance az első spanyol konkvisztádorokkal, felfedezőkkel és telepesekkel érkezett Új-Mexikóba, és a helyiek legnépszerűbb kifejezési módja maradt évszázadokig. A romance-okat, mint a spanyol kolóniák tiszta kapcsolódási pontjait Espinosa (1915) és Campa (1946) gyűjtötte fel. A romance csaknem kihalt, ma már csupán felhígult változataiban él. A hagyományos romance-ok különféle verziói, variánsai ugyanakkor még a 20. század utolsó éveiben is gyűjthetőek voltak. A corrido szintén narratív dal, amely napjainkban sokkal elevenebb jelenség, mint a romance, és a mai napig fejlődik. A 19. századból, Mexikóból és az Egyesült Államok délnyugati vidékéről származtatják, különös tekintettel a Texas-mexikói határ vidékére, ahol a szomszédos csoportok konfliktusai, vitái közepette fejlődött ki. A corrido elsősorban témáit tekintve különbözik a romance-tól, aminek köszönhetően sokkal aktuálisabbak, és sokkal inkább lokálisak, mint a romance-ok. Két másik megkülönböztető jegye a nyitó copla (versszak), amely sokszor tartalmazza annak az eseménynek a dátumát, amiről a corrido szól, illetve bevezeti az eseményeket. A másik a despedida, a befejező copla, amely a ballada végét foglalja magába. A corrido-hagyomány nagyon élénken él napjainkban, ma is arra használják ezeket a dalokat, hogy bizonyos eseményeknek emléket állítsanak, s így megőrizzék annak emlékét a helyi társadalomban. Roberto Martinez az egyik legaktívabb kortárs corrido-szerző Új-Mexikóban. Ő írt és lemezre is játszott corridokat helyi, új-mexikói politikai eseményekről, a vietnámi háborúról, a Tierra Amarilláról és más aktuális témákról. Az indita szintén narratív dalforma, amely nagyon hasonlít a corridora, ugyanakkor ez új-mexikói eredetű. Erre igen nagy hatással volt a délnyugati bennszülött amerikai indiánok zenéje, különösképpen a szövegeire és a rímeire. Jellegzetes példája a műfajnak a La Finada Pablita című dal, amely valamikor 1861 körül keletkezhetett. Ez Paula Angel Las Vegas-i (Új-Mexikó) akasztásának történetét örökíti meg. Ő volt az egyedüli asszony, akit Új-Mexikóban legálisan felakasztottak. Egy másik széles körben elterjedt indita a Los Ciboleros, amely egy bölényvadász történetét meséli el.
A narratív dalok egy következő típusa a relación, amely közel áll a romance-hoz, ugyanakkor általában humoros. A cuando szintén ilyen narratív dal, amelyben – általában a szöveg kezdőszavaként – a cuando ’mikor?’ szót találhatjuk meg.
A legáltalánosabb versforma Új-Mexikóban a décima, amely a 15. században vált kedveltté Spanyolországban, később pedig elterjedt az Újvilágban is. A décima egy igen bonyolult versforma: négy tízsoros versszakból áll, amelyet egy négysoros nyolc szótagos versszak vezet be. Az összes décimát egy alapdallamra énekelték. A trovo tulajdonképpen „dalpárbaj”, amelyben két vagy több énekes énekel váltakozva. A zeneszerzők, illetve dalszerzők (trovatore) nagyon fontos szerepet töltöttek be az új-mexikói spanyol zenei kultúrában. Minden falunak megvolt a maga poétája vagy trovatoréja, aki mindig előadott valamit, az emberek bárhol és bármikor összegyűltek, bármilyen esemény –születésnapi ünneplés, keresztelő, fieszta vagy esküvő kapcsán. Ugyanakkor ezek az előadók kísérték a málhásállat-kereskedőket is Chihuahuába vagy a Santa Fe-i úton. Minden karavánnal utazott legalább egy énekes, aki a kereskedőket szórakoztatta, és dalokat írt az utazás eseményeiről. Amikor két menetoszlop találkozott, közös tábort vertek, és mindkét csoport mayordomosa (a karavánok vezetője) párbajra hívta a másik dalnokát, így általában ezek a találkozások nagy dalversenyekbe torkolltak. Ezek sokszor egész éjjel tartottak, mindkét énekes megpróbálta felülmúlni a másik tudását, képességeit, repertoárját stb., akár rögtönzött szövegekkel is, vagy éppen trovosokkal. Minden karaván trovetoréjának voltak kész és improvizált copláik is, amelyeket megadott dallamokra énekeltek, kérdéseket feltéve a többieknek. A dalok témája általában filozofikus volt, kihangsúlyozva a vallási és történelmi kérdéseket. Gyakran találunk bennük szójátékokat is. A legtöbb trovos az azt szerző trovadoréhoz kötődik, ilyenek például az El Zurdo, El Pelón, Chicoria, El Negrito, Cienfuegos stb.

Személyes eszközök