Burját vokális zene

Kánon éneklés: van egy különleges ehirit éneklési technika: két szereplője a főénekes és a kísérő. A kísérő énekes a refrént énekli kánonban, de mélyebb hangfekvésben. Ettől a dalnak pszichedelikus hatása lesz (HANG: KAZETTA 1993.

Jasz - Asztali dalok: Az asztali dalok funkciójukat alapul véve az orosz csasztuskáknak felelnek meg. Az aszatalidal éneklése dalpárbajnak tekinthető; a kihívó fél vicces betanult frázist hoz elő, melyre a versenytárs válaszol. Ezt a dalt tejpálinka fogyasztás közben szokták a burjátok énekelni, mikor régnemlátott vendéget kísérnek helyi barátai a faluban házról házra vendégeskedve (HANG: KAZETTA BELSHER 1993, VIDEO, KÉP, HANG: BURJANGUTY 1998).

Sámánének, sámánzene: Imákat ritkán énekelnek a sámánok. Érzelmi megindultság a transz állapotának a jele, mellyel ritkán lehet ma találkozni az ehiritek körében. Talán azok a történetek fontosak e tekintetben, hogy az ősről szólnak, arról, hogyan esett az ős transzba. Ez jelent mintát az utódoknak (HANG, KÉP: TONJA BAJTOG 1997). Időnként felröppen a hír, hogy valaki valahol valamikor játszott dorombon, de aztán minden esetben kiderült, hogy vagy sámán volt, vagy evenki eredetű (a kettő nem zárja ki egymást). Sámándobbal, dobolással sohasem találkozptt e sorok szerzője a nyugati burjátok körében, talán egy kivételtől eltekintve, mikor egy nyugati burját sámán a felesége keleti (aga) burját rokonságától hozott egy sajátkészítésű sámándobot és kezdte el használni saját és bátyja szertartásain, mikor Ulán-Üdéből nyaranta hazalátogatott szülőföldjére (VIDEO: 2000 TAJLGAN GAKHANY).

Improvizáció: Improvizációra tulajdonképpen csak az uthával rendelkező zenészeknek, énekeseknek van csak hagyományos értelemben lehetősége. Improvizáció során a személyes érzelmeknek enged utat a zenész, melyek kapcsolatban állnak az ősök tulajdonságaival. Tulajdonképpen az ős, az ős tulajdonságai, érzelmei, élettörténete testesülnek meg a zenészben, mikor improvizál.