Zene és tánc a tofáknál
Körtánc: Nem találkozni körtánccal a tofák körében. A tofák lakóhelyei jelölik ki a körtánc, mint burját-jakut-evenki areális jelenség keleti határát.
Játék, megszemélyesítés: Minden énekes produkciót erős mimikával kísérik, nem csak egyszerűen elénekelnek valamit, hanem el is kell játszaniuk. Ez nem is az éneklés, hanem nagyon erős mesélés hagyományával és készségével függhet össze. Nem lehet absztrakt, úgymond funkció nélküli szóbeli megnyilatkozásra rávenni őket, feltétlenül eszközöket kellett magukhoz venni, imitálni velük másik eszközöket és azokkal eljátszani valamit, amit nagyon nehéz lett volna pusztán narráción keresztül elmesélni és megérteni (VIDEO: KENYÉRSÜTÉS ELMESÉLÉSE). Ugyanez történt éneklés közben is. Mikor Varvara Adamova érent, sámán amulettet vart a számunkra, úgy ahogy gyerekkorában látta, automatikusan elkezdett énekelni a varrás ritmusára (VIDEO: VARVARA VARR). És mikor elkészült az éren akkor egyből megszemélyesítette és el kezdett vele beszélni, majd ez a beszélgetés egy imába fordult át. Gyakorlatilag már a varrás során megszólította a bálványt. Mikor az érent varrta nem volt otthon unokanővére, Galina. Mikor találkoztunk vele, megmutattuk az érent, melyet Varvara nagymama készített. Megdöbbent és azt mondta, hogy „Nini egy éren” és ő is el kezdett vele beszélni, játszani (VIDEO. GALINA ELŐSZÖR TALÁLKOZIK AZ ÉRENNEL). A másik fontos tulajdonság az volt, hogy nem lehetett rávenni őket arra, hogy ne csináljanak valamit együtt, ha mindketten jelen voltak. Például a két unokatestvér Galina és Varvara Adomovát együtt lakott. És mikor arra kértük őket, hogy énekeljenek, természetes volt, hogy együtt kezdtek el énekelni. Galina igen hamisan énekelt. És akár hogyan is igyekeztünk elérni, hogy csak Varvara énekeljen, lehetetlen volt. Galina mindig beleénekelt Varvara éneklésébe. Így jobb híján le kellett mondanunk tervünkről (HANG, VIDEO?: GALINA ÉS VARVARA ÉNEKEL). Még egy furcsaságot kell megemlítenem, hogy az is előfordult, hogy időnként fekve, fél oldalra fordulva, könyökölve adták elő a férfiak beszédeiket, történeteiket (FOTÓ, VIDEO ADAMOV FEKVE MESÉL).
Improvizáció: Mindenkinek, azaz pontosabban minden családnak volt egy saját dallama. Akár milyen szöveget is énekelt mindig ugyanazon a dallamon énekelt egy adott személy. Ez arra utalt, hogy a dallam volt fix és a szöveg tekinthető improvizációnak a tofáknál (KÉP, HANG, VIDEO: PAVEL UNGUSTAJEV, SZTYEPÁN ARAKTAJEV –ANLIGDZSER, GUTARA NŐK).
Sámánének: Diószegi Vilmos 1958-ban előzetes várakozásokat felülmúlva nagyon gazdag sámánének gyűjtést végzett. A gyűjtés arra vezette, hogy egy sámán dalait nemcsak a sámán tudta, hanem a nemzetsége idősebb tagjai is fel tudták idézni az életük során hallott dalokat. Sőt nők is tudhatták sámánok énekeit. Sztyepán Araktajev elmesélte, hogy ő együtt pásztorkodott a réneknél az 1950-es évek elején Tulajev sámánnal. És a pásztorkodás során megtanulta Tulajev sámán repertoárját. És még 1998-ban, mikor az öregek otthonában lakott, ami gyakorlatilag a kórházat jelentette, is fel tudott idézni néhányat ezekből a dalokból. Nagyon furcsa dalok voltak ezek. Egészen mások, mint melyekkel eddig találkoztunk a tofák körében. Az előadó teljesen átélte a dalát. Az egyik dalban rénszarvas háton lovagolt és azt a világot énekelte meg, amit körülötte látott, miközben például a tajgában utazott és vadászott sikeresen. Később, mikor szamojéd népzenét hallgattam, az Sztepán Araktajev „epikus” előadásmódjára emlékeztetett (VIDEO, HANG, KÉP: SZTYEPAN ARAKTAJEV). A tofák szent hegye a már-már mitikus Ötügej tajga (VIDEO. UNGUSTAJEV, NYERHA), mely a tofák, a todzsák, a cátánok és a szojotok is magukénak vallanak és a köztes (közös) területen fekszik. Ehhez a hegyhez, helyhez imádkoznak, áldoznak minden reggel első teájukból. Minden, ami messze van közel kerüljön, minden ami magas alacsony legyen! Így legyen! (VIDEO: UNGUSTAJEV, NYERHA) EPIKUS ÉNEKEK: Sosem hallottam arról, vagy találkoztam arra utaló jegyekkel, hogy a tofák körében lennének epikus énekek. Helyüket a mesék vehették át, énekes formában (HANG: SZTYEPAN ARAKTAJEV DALAI).
Toda dalok, oroszul: Pavel Ungustajev miután előadta kedvenc dalát és arra kértem mesélje el oroszul, hogy miről szól az ének, teljes megdöbbenésemre automatikusan, tulajdonképpen a tofa szöveget folytatva elénekelte a dalt oroszul is, több strófán keresztül. Mikor kérdeztem, hogy van ez, azt mondta, hogy ő így is tudja (VIDEO, HANG, KÉP: PAVEL UNGUSTAJEV UGYANAZ A DAL ÉS DALLAM TOFÁUL ÉS OROSZUL).
Műdalok: Sosem találkoztam tofa műdalokkal, orosz műdalok tofa változataival, tofa rockzenével, vagy tofa popzenével. Ennek talán az lehet az egyik oka, hogy a tofa kultúra kutatói inkább filológiai beállítottságúak voltak (Serhunajev, Rasszagyin). Talán a nép kis lélekszáma és megosztottsága miatt sem beszélhetünk tofa értelmiségről. A tofa nép legjobb ismerőjének a nyizsnyeugyinszki helytörténeti múzeum igazgatóját tekintették (a tofák is). Élt még Nyizsnyeugyinszkban egy helyi származású amatőr filmes, aki természetfilmeket készített a tofák életéről az orosz televízió részére (KÉP. SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK, MESEGYŰJTEMÉNYEK BORÍTÓI). Egyszer Nyerhában egy idős házaspárnál gyűjtöttünk, de a nagyon öreg szomszédasszony is átjött énekelni. Gyűjtés közben, mikor egy lélegzetvételnyi levegőhöz jutottunk, igyekeztünk elbeszélgetni a jelenlévőkkel. Az életükről. Mikor az idős szomszéd el kezdett panaszkodni, a háziasszony rávágta, hogy hagyjad már, inkább énekeljünk. És a szomszéd kénytelen volt belekapcsolódni az éneklésbe (VIDEO A SZITUÁCIÓRÓL, NYERHA).
Sámán előadás (iskola folklór műsor): A tofa iskolai előadó csoport híres volt 2003-ban. Az irkutszki terület kisnépeinek iskolai fesztiválja után mindenki a tofákat dicsérte, hogy mennyire sikeres előadást sikerült bemutatniuk (egy Nizsnyeugyinszkban, Éligdzsertől 300 kilométerre élő orosz népművelő volt a csoport vezetője). A tuturi evenkik képviselői a tofákat tekintették a példaképüknek, ők is ilyen sámános előadást akartak színpadra vinni, egy hasonló előadás színreviteléhez kérték, mint antropológustól a segítségemet (VIDEO: UNGUSTAJEV SÁMÁNDOBOL, NYERHA).
Hangszerek: Nem találkoztunk semmilyen hangszerrel a tofák körében, hacsak nem Prokopi Ungustajev maga készítette sámándobját nem említjük, mellyel az iskolás csoport sámánelőadásait kíséri. Két nyírfakéregből készített hangképző eszközt kell még említeni: az egyik kis levélsíphoz hasonlít, mellyel a pézsmaőz gida hangját utánozva hívja a vadász az anyát lőtávolba (csak az anyának van értékes pézsmamirigye) (KÉP, VIDEO?: NYÍRFAKÉREGSÍP, BURJÁT LOVAS ELŐADÁSÁBAN). A másik hangszer a murgu, egy nagyobb vadászkürt, mellyel a nemesszarvas (maral) hangját utánozzák KÉP, VIDEO. MURGU, NYERHA).
Disco: Éligdzserben naponta csak alig néhány órát van áram a faluban. Nincsenek a házakon villanykapcsolók, természetes, hogy fény-, és hangárban úszik az egész falu ezekben a ritka pillanatokban. Az áramfejlesztő generátorok diesel-motorjaihoz a helyi aranybányák szolgáltatják a gázolajat (VIDEO: NYERHA DISESEL GENERATOR). Ilyenkor, ahol magnetofon is része a háztartásnak zeneszó hallatszik (VIDEO: TV NÉZÉS, MAGNÓ HALLGATÁS). Hétvégenként disco-t tartanak a helyi klubban (kis művelődési ház), ahol orosz esztrád zenére és popszára (3x2) táncolnak együtt az emberek, tekintet nélkül, melyik korosztályba tartoznak (VIDEO: ÉNEKLÉS A TERMÉSZETBEN).
