Összefoglalás és kiegészítés

A dhrupad jellegzetességei mind a mai napig fellelhetőek a hangszeres zenében, a khjál pedig elsősorban az énekes zene domináns műformája, noha számos hangszeres zenész vallja azt, hogy hangszerén énekes khjál formájú énekes elemeket használ elsősorban. Ezek az iskolák önmagukat Gajaki-Ang-nak, azaz énekes iskoláknak nevezik.

A dhrupad előadói is különböző iskolákat reprezentáltak a stílus fénykorában, ezek közül azonban ma már egyik sem maradt fent érintetlenül. A khjál esetében ma öt, néha hat eltérő stílusjegyeket képviselő iskolát különböztetünk meg: ezek a Jaipur-Itrauli gháráná, a Gwalior gháráná, az Ágrá gháráná, a Benáresz gháráná és a Kirana gháráná. Ma a kiemelkedő énekesek közül a legtöbben a Kirana gháránához tartoznak, míg az Ágrá vagy a Gwalior iskolák kihalófélben vannak.
*Tappá
A tappá eredetileg népzenei elemekből építkezett és főképpen ritmikus szerkezetével tűnik ki. A hangszeres zenében bizonyos kompozíciók és az énekes zene egyes elemei is a tappából származnak, noha tiszta tappá stílusú előadást ma aligha hallhatunk.

• Taráná
  

A taráná is precízen meghatározott ritmikai formulákból építkezik a tappához hasonlóan, azonban annál jóval összetettebb. Jellegzetessége, hogy kizárólag értelmetlen szótagokat használ az énekes a taráná előadására, ezek: tá, rá, ná, té, ré, nom, kí, dá, ké stb.

• Gat
  

A gat kizárólag a hangszeres zenére jellemző, és tálában, azaz ritmikus kísérettel előadott forma, amely sokkal több dhrupad elemet tartalmaz, mint a bará- vagy cshotá-khjál. A gat bármilyen tálában megszólalhat, általában lassú tempójú gat szólal meg az áláp tétel után, amit egy gyors tempójú gat követ, vagy tintálában, vagy éktálában. A gat a mai hangszeres zenében az a forma, amely tappá és taráná elemeket is tartalmaz, sőt, az énekes zenét utánzó muzsikusokhoz tartozó zenészek thumri elemeket is jócskán használnak egy gat keretén belül.