Modern szórakoztató zene Indiában

A szórakoztató zene különböző formái is természetesen nagy népszerűségnek örvendenek a mai Indiában, amelyek közül elsősorban a filmzenék és a hanglemezek megjelenése jelentette a legnagyobb változást a 20. század eleje és közepe között.

Előfordul ugyan, hogy e műfajok lokális helyi nyelveken szólalnak meg, lokális zenei elemekkel is élnek, Észak-Indiában azonban a leggyakoribbak a hindi nyelvű dalok, míg Dél-Indiában a tamil vagy telugu nyelvűek.

Ezek vonatkozásában elmondhatjuk, hogy az 1980-as évekig e filmzenék alapja szintén a klasszikus zene volt, sőt, határozottan és egyértelműen bizonyos rágákra épültek e filmdalok, a ’90-es évektől és az elektronikus hangszerek megjelenésétől számítva azonban ezek a jellegzetességek majdnem teljesen eltűntek, és a mai indiai filmzene vagy tipikusan nyugati, vagy hangsúlyozottan népzenei elemeket használ elsősorban.

A fél-klasszikus műformák jóval nagyobb számban fordulnak elő Észak-Indiában, míg Dél-Indiában a klasszikus zene mellett vagy a helyi népek zenéje, vagy pedig a vallási indíttatású műfajok (devotional music) honosak. Ami a filmzenéket illeti, beleértve a hanglemezkiadás könnyűzenei vonatkozásait, lényeges eltérés nincs Észak- és Dél-India között.