Rumba
Tartalomjegyzék |
A rumba
Története
A kubai zenében a rumba több ritmust és zenét jelöl. Jelen esetben az afrikai és spanyol hatások által kialakított tánczenéről beszélünk, amely nem azonos a báltermi rumbával, illetve afrikai névrokonával. A kubai rumba Havanna szegénynegyedeiben, kikötőiben, valamint Matanzas tartományban jött létre a 19. század vége körül. A spanyol gyarmatosítók által a szigetre hozott zenei kultúra és az afrikai rabszolgák tradicionális zenéi egyaránt hatással voltak rá.
A fekete lakosság szegény rétegei a szertartásos zenék mellett egy olyan zenei formát hoztak létre, amelyben megjelenhettek a hétköznapi életük történései, valamint reflektálhattak szociális és politikai eseményekre is. A rumba különféle stílusai gúnyos történeteket mesélnek korrupt kormányzókról, búslakodnak egy elárult szerelem miatt, vagy éppen hétköznapi témákat emelnek szürreális magasságokba az improvizáció segítségével. Fernando Ortiz szerint a kubai rumba őse a nyugat-afrikai mandinga népcsoport gangá törzseinek zenéje. A congo és yoruba népek zenéivel, valamint a spanyol flamencóval való keveredés eredményeképpen azonban nagyon nehéz pontosan meghatározni a műfaj gyökereit. Három fő stílusa a yambú, a guaguancó és a columbia.
Jellege
A rumba együttese hagyományosan ütőhangszerekből, énekesből (és kórusból), valamint táncosokból áll. A zenei összetevők stílusonként különbözhetnek. Dalszövegei nagyrészt improvizatívak, gyakran a hétköznapi élet témáiból táplálkoznak, sokszor obszcének, illetve groteszkek. A tánc jellege szerint lehet páros, illetve szóló. A ritmusok szervező eleme a (rumba) clave, amelyet a claves nevű hangszeren játszanak. Ez a ritmus (valamint az énekes és a kórus kérdés-válasz játéka) két jellegzetes afrikai hatás eredményeképpen jött létre. A dobok három szerepet látnak el: a legmélyebb a tumbadora, amely a tempót határozza meg. A segundo (tres dos) a clave ritmusát ellenpontozza, míg a legmagasabb hangfekvésű quintó a táncos mozgásával szinkronban improvizál, bizonyos részeknél szólót játszik.
Stílusai
A legrégebbi rumba stílus a yambú, amelyet az „öregek rumbájának” is neveznek. Ez lassabb tempójú, és nem tumbadorákon (kongákon) játsszák, hanem cajónokon. Páros tánc, mely során a férfi megpróbálja elcsábítani párját. A ritmus erősen szinkópált, 4/4-es. A dal általában egy dianának nevezett énekszólammal kezdődik, amelyet a decimar követ – ez néhány versszakos, vokális téma. Később kérdés-felelet játék alakul ki a kórus és a szólóénekes között, amely emelkedettebb hangulatot teremt. A szólódob játéka és a táncosok lépései egymást inspirálják.
A guaguancó gyorsabb tempójú, modernebb rumba. Hangszerei a tumbadorák, de a modern rumbaegyüttesek változatos hangszerelésekkel gazdagították. A tánc erotikusabb jellegű, a férfi kihívó csípőmozgással és akrobatikus táncfigurákkal próbálja meghódítani a nőt. A koreográfiában használatos egy kendő is, mellyel a nő csípőjét próbálja eltakarni, hogy a férfi táncos ne érhessen hozzá. Kitérő mozgásokkal védekezik, de egyúttal csábító gesztusokat is tesz. A koreográfia szabálya, hogy a táncosok nem érnek egymáshoz. A ritmus feszes, jellemzően 4/4-ben írható le, a dobok összjátéka által kialakuló ereszkedő dallam nagyon jellegzetes.
A rumba columbia gyors tempójú, 6/8-os ritmus, mely Matanzas tartományból származik. Nevével ellentétben nincs köze a dél-amerikai Kolumbiához. Ez szólótánc, amelyet kizárólag férfi adhat elő. A sokszor akrobatikus táncra nagy hatással volt a gyarmati időkben Kubában gyakorolt harcművészet, az El Juego de Maní. Az előadásnak gyakorta kellékei kések vagy machete-k (bozótvágó kés), melyek segítségével a táncos legyőzi ellenfelét, illetve demonstrálja erejét, talpraesettségét, humorát. A mozdulatokra mind a spanyol flamenco, mind a kongói táncok hatással voltak. A rumba többi stílusához hasonlóan a columbia is két részből áll: a dal első részében az énektéma hangzik el, a másodikban pedig a táncos(ok) és a szólódob improvizációja dominál. A stílus egy fontos jellemzője a llorao, a kórus által ismételt kiáltás. A dal változatos témákról szólhat, és jellemzően sok benne az afrikai eredetű szó.
Előadói
- Tradicionális együttesek:
Los Muñequitos de Matanzas
Los Papines
Afro-Cuba de Matanzas
Conjunto de Clave Y Guaguanco
Papin Y sus Rumberos
- Meghatározó énekesek:
Carlos Embale
Celeste Mendoza
Calixto Callava
- Modern előadók:
Pancho Quinto
Los Rumberos de Cuba
Hangszerek, hangszerelés
A rumba legfontosabb szólama a már említett clave, amely ostinato ritmust játszik. Gyakran kíséri a palitos (’verők’), amely egy ezt kiegészítő, sűrűbb ritmus. A palitost a catán (kivájt bambuszdarab), olykor egy dob testén, vagy a guagua nevű kivájt fadarabon ütik. A háromféle méretű és hangfekvésű dob egymást kiegészítő, dallamos ritmust játszik, melyben főleg a szólódob improvizál. A régies rumbát a clave (időnként a palitossal együtt) kezdi el. A dobok sorban lépnek be (tumba, segundo, quinto). Előfordul, hogy a dal egy megkomponált uniszónóval kezdődik. Az ének bevezető része a „Diana”, amely egy vokálisan improvizált dallam, ez utal a későbbi témára. Ezután a szólóénekes bevezeti a dal szöveges részét. Ezt a kórus is énekelheti. A rumba emelkedett része egy zenei kérdés-felelet játék: az énekes improvizál, a kórus válaszol. A quinto és a táncos(ok) összjátéka ekkor éri el a csúcspontot.
Hatásai
A rumba (guaguancó) világszerte nagyon népszerűvé vált, amikor a hetvenes években New Yorkban létrejött a salsa. A Fania lemezkiadó által létrehozott „műfaj” sok afro-karibi ritmust felhasznált, és a dallamos guaguancó rengeteg előadónak szolgáltatott izgalmas zenei kiindulópontot. Celia Cruz és Hector Lavoe számos nagy slágerét inspirálta a rumba (Quimbara, Aguanile). Nagyon hamar megtalálta az útját a jazzhez, és változatos zenei találkozásokat eredményezett (pl. Jerry Gonzales & Fort Apache Band vagy Alfredo Rodriguez zenekara). A rumba jelen van a modern kubai hip-hopban (Orishas), sőt, az elektronikus zenében is feltűnnek dallamai, lüktetése.
