A burját nép társadalma, életmódja
A burját társadalomnak hierarchikus szerkezete van. Az általánosan érvényesülő patriarchális viszonyokat időnként anyai jogok színesítik. Csak a saját nemzetség érdekeit ismerik el, ez az identitásuk főbázisa. Ez a mindennapi életben jelentkező kizáró gondolkodás magja. A hierarchikus társadalmat akár kaszttársadalomnak is tekinthetjük. A két alapvető kasztot a jahan (csont) és az utha eredet-gyökér jelenti. A jahan egy nemzetség együtt (egy időben) egy helyen felnövő tagjait foglalja magában, akik számára a gyerekkori szocializáció ugyanazt, a normák és a szabályok merev formális rendszerét jelenti. Miközben az utha (eredet) azokat fogja egybe, akik egyeneságú kapcsolata a nemzetség egyik ősével kimutatható. Az uthával rendelkező családokban a gyerekeket (a fiúkat) szeretetteljes viszony köti apjukhoz, általában véve melegebb légkörben nőnek fel, megengedőbb magatartással viszonyulnak a felnőttek a gyerekek irányában az ilyen családokban, ami odavezet, hogy az uthával rendelkező gyerekek felnőnek, tekintélyek lesznek a jahan többi tagja számára, és lehetőséget kapnak időről időre, hogy saját véleményüknek is hangot adjanak, melyet, mivel az egyén egyenes kapcsolatban áll egy őssel, az ős kinyilatkoztatásának tekintik.
A burjátok társadalmában az eposzmesélők (üligersin) azon kiválasztottak közé tartoznak, akiknek képessége őseik által meghatározott. Az eposzmesélők egyenesági leszármazás meghatározta, direkt kapcsolatban állnak őseikkel. A burjátok az eposzmesélők életét őseik életének egyenes folytatásaként értelmezik. Másképpen mondva a zenészeknek beleérző képességük van őseik jellemvonásaiba, képességeibe, készségeibe. Ha a helyzet úgy kívánja, sajátos véleményüknek adhatnak hangot egy-egy kérdésben. Ezeket a sajátos véleményeket egy-egy specialista őseivel összefonódó élettapasztalata határozza meg. Ennek az eposzmesélők számára jelentkező formája az improvizáció. Általában véve, bár ezt saját külön (zenész) kategória nem támasztja alá, de mégis a burjátok az eposzmesélőkhöz hasonlóan viszonyulnak a zenészekhez
Így a zenészék is, ha van uthájuk (azaz apai őseiknek vérszerinti leszármazottaik, más szóval vérszerinti apjuk az, akitől zenész képességeiket örökölték, nevelték fel őket) azon specialisták közé tartoznak, kik rendelkeznek az összpontosítás (negen hanan: egy gondolat’) képességével, mely a legértékesebb készsége a burjátok számára, akiknél széles körűen elterjedt gyakorlat, hogy az első szülött gyereket nem a vérszerinti apa neveli fel.
A burjátok, miként a mongolok is rokoni kapcsolatokat ápolnak a magyarokkal. Ez az egyoldalú legenda jó alapot nyújt kulturális és gazdasági együttműködések szervezésekor (lásd az 1989-as Morvai-féle Petőfi-expedíció Barguzinban), és ezen az alapon lehet tudományos kutatásokat is végezni a burjátok körében.
