Revival Lettországban

Némiképp meglepő, de a lett revival mozgalom közel egyidős a népzenekutatással. Szórványosan ugyan, de már az 1920-as években voltak kezdeményezések arra, hogy a népi zenei kultúrát közelebb hozzák a műveltebb városi réteghez, méghozzá annak legtisztább formájában: a falu embere mint népdalénekes megjelent a városok koncertpódiumain. Jelentős volumenbeli áttörés azonban csak a II. világháború után következett be. Az 50-es évektől kezdve sorra alakultak a különböző előadói csoportok (Rikava, Barta, Suitu), tagjaik eleinte autentikus népi énekesek és hangszerjátékosok voltak.

A 70-es években a városi polgárság is csatlakozott a mozgalomhoz. A cél (eleinte legalábbis) kisebb mértékben a nemzeti kultúra életben tartása, mint inkább az szovjet-orosz rezsim elleni protestálás volt. A közös népi hagyomány összetartó ereje – csakúgy, mint Észtországban – itt is a politika színterén manifesztálódott (függetlenedés). A 80-as évek attitűdbeli változását tükrözi a mozgalom etnikai kiszélesedése: érzékelhetően erősödik a zsidó, orosz, cigány és lív kisebbségek szerepe.

Lettország – Észtország és Litvánia mellett – aktív résztvevője (és minden harmadik évben rendezője is) a Balti Nemzetközi Folklór Fesztiválnak.