Hangszeres zene Írországban
A hangszeres repertoárt a zenészek hagyományosan szólóban játsszák, azonban a 20. század közepétől elterjedt a csoportos zenélés is, amely főként a tánczenére jellemző. Noha ma már sokszor játszanak tánc nélkül is, korai funkciója a set-tánc újrafelfedezésével kapott erőre az 1970-es években. A társadalmilag felsőbb régekhez tartozó set-tánc az 1800-as években vált a nemzet egészében elterjedtté. A nagyobb, őshonos zenei anyag mellett, amely meghatározott számú táncformát őriz, az utazások során összeszedett táncok is idetartoznak: a jig 6/8-os, (a slip jig – 9/8-os, és a slide, ami 12/8-os); a reel: 4/4 vagy 2/2; a hornpipe, ami 4/4-edes; és a polka, ami 2/4-ben van; a march, ami 2/4-es vagy 6/8-os. A tánczenét gyorsan játsszák, sok díszítéssel. A mai, technikailag képzett fiatalok sokszor olyan gyorsan játszanak egy dallamot, amennyire ez emberileg lehetséges.
A zenészek közül sokan reeleket játszanak szívesen, és vannak olyanok, akik a 4/4-es dallamfajtán kívül, semmi mást nem játszanak. A táncdallamok jól kivehetően két részre oszthatók, amelyeket hagyományosan dallamnak (fonn) és fordulatnak (turn /casadh) neveznek, s mindkettő két négyütemű sorból áll. A részeket általában ismétlik, AABB formában. Néhány dallam többrészes, illetve néha változik az ismétlés sorrendje is: ABCBAB. Az előadás legtöbbször két vagy több azonos metrumú dallam sorozata, még akkor is, ha nem tánc alá játsszák, viszont gyakori az egymástól különböző dallamvariánsok előadása is. A The Blackbird, egy jakobinus (FOGALOMMAGYARÁZAT) dal, hornpipe ritmusú, amelyet szóló steptánc alá is szoktak játszani, változatai pedig a hallgatóság örömét szolgálják. Ugyanígy használják általában a régi, 2/4-es marchokat és 6/8-os jigeket. A gyakran különös vagy hatásos dallamcímek ellenére a hangszeres zenének csak elvétve van nem zenei tartalma. Két gyűjtést – a The Fox Hunt (Moylan 1981) és az Allisdrum’s March (Mairseáil Alasdruim) (Breatnach 1968-1969) – még mindig játszanak, noha az utóbbit 1750-ben jegyezték fel vad rapszódiaként, amely egy 1647-es ütközetről emlékezik meg.
Néhány zenész slow ’lassú’ aireket is játszik, amelyeket dalokból vesznek át és kifejezetten a hallgatóság szórakoztatására. A slow air 3/4-edes dallam , legalábbis más ritmussal még nem fordult elő, ugyanakkor szabadon játsszák, rubatósan (FOGALOMMAGYARÁZAT). Sok zenész saját változatokat illeszt airjeibe. A rugalmas ritmus és dallamdíszítés nagyon erősen emlékeztet a connemarai (TÉRKÉP) sean-nós (Airek, a lilting és az újabb műfajok: ELŐZŐ SZÓCIKK) stílusra.
A zenészek általában szívesen alkotnak ritmikus és dallamos variációkat, szakadatlan ismétléssel és díszített hangokkal egy kicsit úgy, mint az énekelt díszítésnél (Airek, a lilting és az újabb műfajok: ELŐZŐ SZÓCIKK + MÁS SZÓCIKKEK AHOL ÉNEKES DÍSZÍTÉSRŐL VAN SZÓ), további hangokat betoldva egy vagy több hanggal feljebb az eredeti dallamhoz képest, triolákat és rollokat (három ereszkedő hang, a második hang megegyezik a főhanggal) illesztenek be, a kitartott hangokat tagolják (cutting). A mély hangokon a dudások a „cranninggal” díszítenek (csippantás (MÁS, DUDÁRÓL SZÓLÓ SZÓCIKKEK/ FOGALOMMAGYARÁZAT), ami ennek a díszítésmódnak egy sokkal régebbi változata. Ezek a sajátosságok jellemzik a szólójátékot és a többszólamú csoportos zenélést, amely nem független a szóló hagyománytól.
1840 körül, Edward Bunting nevű gyűjtő megállapította, hogy az akkori airek nem rendelkeznek semmilyen ír jeggyel. Ezt a megállapítását a 18. század végi Jackson nevű dudás dallamaira értette. Buting követője, Henry Hudson ezt meghallva, szerzett és publikált is néhány saját dallamot, amelyeket a mester már igazi, eredeti ír dallamokként ismert el (ez a történet Hudson 1841. október elseji és 1844 februárjának kézirataiból derül ki). A legsikeresebb új zene napjainkban éppen nem hordozza a stílus alapvető jegyeit. Ilyen a The Mist-Covered Mountain jig , amely Junior Crehan, az ismert Clare megyei (TÉRKÉP) hegedűs szerzeménye. Azok a dalkovácsok általában sokkal közelebb állnak a hagyományhoz, akik új szöveget már meglévő airekből hoznak létre. Az egyoldalas kották és ponyvák sokszor külön hangsúlyozzák ezt a gyakorlatot, amikor az áll rajtuk, hogy ez a dal valamelyik air után szerzett dal.
A variáció (FOGALOMMAGYARÁZAT/ MÁS SZÓCIKKEK) a legtisztább megnyilvánulása a kreativitásnak. A tradicionális előadók nem használják az aprólékos variációkat, ahogy egy ulsteri énekes mondja apja énekléséről („Nem vesz el és nem ad hozzá.”). A szándékos és akaratlan variációkat nehéz megkülönböztetni, de az nyilvánvaló, hogy a zenészek kedvelik a változatos díszítést, a változatos és találékony dallamvezetést (FOGALOMMAGYARÁZAT). Miközben így játszanak, egyéni változatokat hoznak létre, de ritkán hallani ritmusbeli vagy kromatikus (FOGALOMMAGYARÁZAT) változást, amilyet például Tommy Potts hegedűjátékára jellemző. Az egyéni variációk, akár régiek, akár jelenkoriak nem az írott kultúrában léteznek. Különösen feltűnő ez az ír nyelvű lírikus énekekben. Ezek nem képeznek narratív (FOGALOMMAGYARÁZAT) láncokat, de belső narratív körülményekre vagy tényekre – an t-údar: ’autoritás, hitelesítés’ (FOGALOMMAGYARÁZAT) – utalnak, amelyet az ének felidéz vagy dicsőít. Az egyes strófák ki is eshetnek, sorrendjük cserélődhet, vagy más énekek versszakait toldják az énekekbe, sőt, az is előfordul, hogy maga az énekes talál ki néhány strófát.
A modern kreativitás-fogalom nem ismeretlen a régebbi hagyományban sem. Az aktuális eseményekről való énekszerzés előfordul mindkét nyelven. Angol nyelven azóta, mióta a hazafias költészet létrejött, ismert vagy feltételezett hivatásos szerzők hatnak az orális hagyományra (FOGALOMMAGYARÁZAT) (1798 óta). A későbbi népdalokat Yeats és néhány előfutára, majd követője szerezte. ClÓ Iar-Chonnachta kiadó nyomtatott és kazettás formában ír nyelvű énekeket tesz közzé, ismert még a TG4 nevű televíziós társaság, amely nagyon sok zenei programot szolgáltat, a felvételek interneten is hozzáférhetők.
A tánczene fölelevenítése nagy sikert aratott, amit tanúsítanak az ekkor született félig tradicionális és félig klasszikus történettel rendelkező darabok: Shaun Davey
Forrás: http://123nonstop.com/pictures-Davey,_Shaun_(I)
The Brendan Voyage ( 1980) és Charlie Lennon
An Island Wedding (1992). Majdnem minden zenész szerez is zenét és a legtöbb énekes is alkot kotta nélkül dalokat.
