Dungkar
A dungkar (t: dung-dkar, sz: śankha, m: čaγan buree, цаган бурєє) vagyis kagylókürt az indiai kultúrából került Tibetbe, ahol a hindú kultúrában a szellemi bőség megtestesítője. Egyaránt készülhet mind balra, mind jobbra-forgó kagylóból. A kagyló természetes spirálcsatornája alkotja az áthaladó levegő útját. A kagylóból készült kürtök mély hangja felerősíti a fekvő hangokat, és egy körülbelüli félhang tartományban rezeg. A kagylót rendre ezüst lapocskába domborított hal-párral (t: gser nyar) díszítik, mely a buddhista nyolc szerencsés jel (t: bkra-shis rtags-brgyad, sz: aşţtamańgala) egyike. Az ilyen rátett ezüstmedál közepébe gyakran korállt is illesztenek. Mind a kagyló, mind a korál a tibeti kereskedelemben a távoli óceán egzotikumából fakadóan nagyra értékelt cikk. A dungkarnak több fajtája ismeretes. Ismeretesek olyan darabjai (t: rag gshog-ma), amelyeknél a kagylót sárgaréz és vörösréz borítással díszítenek. Ilyen esetekben a fém borításba különböző buddhista szimbólumokat, például a nyolc szerencsés jelképet, domborítják bele.
